2009. október 27., kedd

Mégsem Garzonbaba


Mikor elkezdtük tervezgetni, hogy kisbabát szeretnénk még úgy gondoltuk, hogy bevállaljuk a 27 nm alapterületű (+ kb. 10 nm galéria) garzonunkban, legalábbis az első időszakra, mert hát a közgazdászok figyelembe veszik a gazdasági helyzetet is.:P Ki is néztük a lakásban a megfelelő helyet, ehhez a megfelelő ágyat. Tavasszal ki is festettünk és elterveztük, hogy még miket fogunk megcsinálni a babó érkezéséig.




Jelenlegi lakásunk alaprajza

Aztán a baba nem akart akkor jönni, amikor mi akartunk, mi pedig kezdtük egyre szűkebbnek érezni a korábban imádott kis lakásunkat. S egyre gyakrabban nézegettünk fel –egymástól függetlenül – az ingatlanokat hirdető portálokra. Aztán mikor egy-egy jobb lakást láttunk megmutattuk a másiknak, majd megbeszéltük, hogy nem költözünk, korán van még, drágák a lakások. Aztán megfogant a baba, s mi kicsit intenzívebben is körülnéztünk…persze ugyanarra a megállapításra jutottunk a pesti lakások (még a külsőbb kerületekben is) nagyon drágák, arról nem is beszélve, hogy nagyon kevés olyan része van a városnak, ahová tényleg szívesen költöztünk volna. Hát KáeM elővette a térképet és megnézte a környező városokat. Nagyon sokáig eszünkben sem volt agglomerációba költözni, de megtalálta Dunakeszit (A címer képe a város oldaláról).

Dunakeszi város címere

Jött google, aki a barátunk. Jött egy esős vasárnapon egy autókázás a városban (na jó, amikor behajtottunk még azt hittük falu, mire a végére értünk már biztosak voltunk benne, hogy város), ahol az eső ellenére olyat láttunk, amit én utoljára otthon gyerekkoromban, a gyerekek kint az utcán bicikliztek, játszottak. Számomra egy annyira kedves és aranyos volt, hogy máris szerelmes lettem a városba.

Az új lakás látványterve

Ki is néztünk egy lakást. Egy ingatlanközvetítővel sikerült megbeszélni a találkát, aki az első beszélgetésünkkor – finoman szólva – morcos volt. A második beszélgetés már sokkal jobban sikerült megkérdezte, hogy milyen árig keresgélünk, s a nézelődős napunkra be is szervezett nekünk vagy 10 lakást kiemelve, hogy van egy, ami kicsit árban ugyan több, mint amit mi mondtunk, de magasan a legjobb vétel a lakóparkban. Hát megnézegettük a lakásokat. Az eredetileg kinézett szóba sem jöhetett, mert készültségi állapota alapján elképzelhetetlennek tartottunk, hogy jövő januárban kész legyen (pesszimisták vagyunk az ingatlanos szerint….szerintem meg realisták).

Az új lakás alaprajza

Aztán beléptünk a kitűnő vételnek mondott lakásba, pontosabban az egyikbe, mert kettő volt eladó, a bal és a jobb oldali. Elsőként a balt néztük meg. Nem rossz. Aztán beléptünk a jobb-ba is. Nem tudom KáeM mit érzett, de én azt, hogy hazaérkeztem. A lakás készültségét tekintve a burkolásra vár (hogy a vevő kiválassza mit is szeretne) illetve a homlokzat festése és a külső tereprendezés (kocsibeállók kialakítása) van még hátra. Mondtuk az ingatlanosnak, hogy még a szuper árból is szeretnénk alkudni, szóval jó lenne egy találka a tulajjal. Aztán az élet úgy alakult, hogy a nagy alkudozást elintézte nekünk az ingatlanos és mi már csak a részleteket kellett pontosítsuk. Valójában egyébként kedden kinéztük a lakást és szombaton megvettük (na jó az adásvételi szerződés megkötése, meg a papírok intézése még folyamatban van). Azóta a babavárás mellett burkolatok és berendezési tárgyak bűvöletében telnek a napok. :) A megbeszéltek alapján legkésőbb karácsonyra beköltözhető lesz a lakás, de abban maradtunk, hogy ameddig a jelenlegi nincs eladva, addig nem költözünk ki (csak abban a szinte lehetetlen esetben, ha a babó érkezéséig nem tudjuk eladni).

2009. október 15., csütörtök

Kislépések, nagy változások.. dilemmák, és a kispapa lelki világa..



Annyi minden történt hirtelen, hogy az embernek nincs is ideje végig gondolni, mi is vár rá. Nem is tudom, hogy hol kezdjem. Először is, ugye voltak a vizsgálatok, ami magában egy egész kaland. Illetve még korábbról, amikor az ember eljut oda, hogy elhatározza, hogy szeretne gyereket. Aztán ezt elhatározzák közösen, aztán nem megy, aztán mindenki görcsöl, próbál megoldást találni. Aztán itt jön a vizsgálat. Egyik fél ok, másik nem ok. Miért nem ok. Mi lesz most.. hogyan tovább, meg ilyenek. Aztán kiderül nem nagy a baj, gyógyszer aztán minden ok. Aztán amikor megérzi az ember, hogy valami megváltozott, már nem mer semmiben reménykedni, még akkor sem amikor a 85. teszt is azt mutatja van minek örülni. És akkor eljut az orvoshoz, az orvos látja amit kell, van fotó, aztán megint lehet aggódni 9 hónapig, hogy minden rendben legyen.



És persze ez egy sokkal összetettebb dolog. Egy részt vannak a belső dolgok. Hiába a család, hiába a szeretet, azért a kispapa mégis kívülálló az egészben, és akármennyire igyekszik, sosem lesz olyan kapcsolatban a babával, mint ami abban a 9 hónapban megadatik az kismamának. Ennél belsőségesebb és mélyebb dolog szerintem nem is történhet az emberrel, hogy egy kisbabát a saját testében óvva egy új élet fejlődésében testileg lelkileg részt vehet. Én aki kívülről figyeli az egészet, csak annyit tudok tenni, hogy próbálom a körülményeket olyanná tenni több kevesebb sikerrel, hogy ehhez a legmegfelelőbb környezetet biztosítsam. És a másik oldalon csodálom a folyamatot, és csodálom a természetet, hogy két szárny a repülés ajándékával ajándékoz meg egy madarat, a két sejt találkozása létrehoz egy új életet, és a két sejt amely mindent tud a szülőkről, azok optimalizált tervrajzából létrehozza az újat, melyek sokszorosából létrejön a kisbaba. És milyen csoda kell ahhoz, hogy az összeállt sejtekből egy elhatározásra elkezd dobogni a szív, amely sok sok éven át, minden keresztül biztosítja a kis életnek, hogy mindent túléljen.



És persze, ott vannak a külső körülmények, egy új családtag, akiről gondoskodni kell, akinek hely kell, aminek következménye, hogy az anyuka a munkahelyét feladva neki szenteli az idejét, és a kispapa feladata, hogy mindhármuk számára továbbra is biztosítsa azt a zavartalan életet, amelyet a nagy döntés előtt éltek. És egy új helyzet, egy új igény, egy új lakás új kihívásokat támaszt az ember elé, amelyeknek úgy kell megfelelni, hogy közben ne felejtse el az ember, hogy az egésznek az a lényege, hogy mindig ott legyünk, hogy az első sírást, az első mosolyt, az első lépést az összes élményt együtt éljük meg. Hogy felismerjük mi is az igazán fontos, és ami fontos arra szakítsunk is időt. Hogy ne egy e-mailből, egy smsből, vagy az esti beszámolóból tudja meg az ember, hogy lemaradt a nagy dolgokról, amelyért érdemes volt élni.

Jelenleg úgy gondolom ezen egyenlet megoldása a legnagyobb feladat előttem.

Fekete pontot kaptunk…

...és ennek még örülünk is:) Elmentünk végre a dokibácsihoz, aki annak rendje és módja szerint megmutatta nekünk az ultrahangon a Pontocskánkat. Meglepődtünk, mert az eddig látott ultrahang képeken számunkra nem volt ilyen nyilvánvaló, hogy bizony melyik fekete pont lehet a „gyerek” a sok fekete pont közül, de a sajátot egyből észleltük és láttuk. Kaptunk képet is:




Aztán elmondta a doki, hogy jó helyen van megtapadva, teljesen megfelelő a mérete, de a hivatalos terhes gondozásomat, majd csak a négy hét múlva esedékes találkozásunk alkalmával kezdjük meg. Akkor intézzük a kiskönyvet és adja a beutalókat a vizsgálatokra. Addig is szedjem a vitamint (Femibion és MagneB6), semmi sincs megtiltva (ha kívánjuk szerethetjük is egymást…ezt szó szerint így fogalmazta), ha lázas lennék akkor Panadolt (esetleg hűtőfürdőt/borogatást) engedélyezett csillapítónak, más gyógyszert nem. Mondta, hogy hízás egy gramm sincs engedélyezve:) Mondta, hogy ha valami gond lenne, akkor jelentkezzünk, de nem lesz:) 10000 forintot fizettünk, s elköszöntünk.

Azért reggel még csináltam egy tesztet, ami már annyira pozitív volt, hogy lényegében abban a pillanatban, hogy érintkezett a vizelettel máris látszott a meglehetősen erős második csík:



2009. október 11., vasárnap

Tesztek, meg ilyesmi

Szerda (2009.10.07.) reggel immár az előírásoknak megfelelően csináltam egy tesztet:



Aztán mivel úgy sikerült tesztet beszerezni, hogy három lett végülis, hát pénteken reggel (2009.10.09.) is csináltam egyet:



Majd ma reggel (Boldog templomi házassági évfordulót nekünk) csináltam még egyet:



Ááá kicsit sem vagyok tesztfüggő:P Jól van naaa, csak még mindig nehéz elhinni. Nem tudom más hogy van vele, de én fogok még csinálni legalább egy tesztet…biztos, ami sicher alapon. Jövő csütörtökön doki, ott már majd elhiszem, talán:)


A tesztekhez (LH – ovulációs, HCG – terhességi is) tipp egyébként a vitani üzlete, mert itt a legolcsóbb, és hát korrekt, kedves hozzáállással és tökéletes szakértelemmel szolgálnak ki. A fenti tesztek nem mindegyike száramzik innen, mert a nyitva tartás sajnos nem éppen munkaidő barát. 






Az egyéb említett előjelekről, avagy honnan is tudtam már a tesztelés előtt, hogy nekem bizony hétfőn nem fog megjönni;). Például onnan, hogy a hetedik érzékemmel egyszer csak megéreztem, hogy már nem vagyok egyedül…ezt egyébként több kismamánál olvastam, s amíg nem éltem át, nem igazán értettem, pedig úgy általában szoktam hallgatni a megérzéseimre, de ez valahogy annyira elvontnak tűnt, hogy a bak lelkem nem tudott azonosulni vele. Aztán ott volt még két kvázi tipikus tünet: az állandóan pisilni kell, és a megemelkedett testhőmérséklet. Önmagában egyik sem meglepő, hiszen mástól is előfordulnak, de így a megérzéssel együtt már elég sokat sejtettek. Nem beszélve Jade cicáról, aki nem egy ölcica, viszont az utóbbi időben szokásává vált, hogy a pocakomon feküdjön. Az állatok megérző képességében pedig sosem kételkedtem.
Azóta egyébként nem vettem észre sok változást, újra elkezdtem szedni a magzatvédő vitamint és MagneB6-ot (korábban azért hagytam abba, mert arra gyanakodtam, hogy ettől van hasmenésem), viszont még szedem a bromocriptint, azért mert – mint minden hormongyógyszert – nem szabad egyik pillanatról a másikra abbahagyni a szedését. Így viszont a két gyógyszer kvázi harcol egymással, ami szinte állandó hasfájással jár:( Ezen tünet éjszaka a legrosszabb, amikor egyszer csak felébredek, arra, hogy fáj a pocak, aztán meg nem tudok visszaaludni (Legpontosabban ahhoz az érzéshez tudnám hasonlítani, a hasfájás milyenségét, amikor azt érzi az ember, hogy nagyon kell kakilnia, de nem tud). Azért remélem, hogy nem jelent ez a pocakfájás semmilyen problémát, illetve, hogy elmúlik idővel. Bár mondjuk, ha választani kell a hányinger (hányás) és a hasfájás (hasmenés) között, akkor mégis inkább az utóbbi:P


KáeM azt mesélte valamelyik reggel a kocsiban, hogy ő három jelet tapasztalt rajtam: kiegyenesedett a hajam (mostanában gyengén hullámos volt), megváltozott az illatom és még puhább lett a bőröm.

2009. október 6., kedd

Az első csíkocska

Még nem igazán merjük elhinni (pedig ma egész nap erről msneztünk, hogy talán...de mi van ha nem, meg hasonlók, például, hogy szabad-e reménykedni, amivel kapcsolatosan arra jutottunk, hogy nem lehet nem reménykedni ebben a helyzetben), de mivel két napja késik a menszi, és hát egyéb előjelek is voltak, ma este lopva csináltam egy tesztet.





A tesztet este csináltam, alig mennyiségű vizeletből, szóval nem éppen előírásszerűen, mégis szinte azonnal megjelent a nagyon erős kontroll csík mellett a halványabb második:) Bátortalanul örömködtem picit, s úgy mutattam meg KáeMnek. Félve örülünk még, s természetesen holnap reggel ismét teszt, hogy megerősítse a mai eredményt. Teljesen komolyan majd csak akkor merem elhinni, ha az orvos is megerősíti, s ultrahangon is megmutatja.






Teljesen vicces egyébként, hogy az egyik kolleganőm ma jelentette be, hogy várandós – teljesen váratlanul, még azt sem tudtuk róla, hogy van állandó barátja, így most egyszerre szervez másik lakást, esküvőt és készül a babázásra – a másik pedig, hogy vasárnap lesz az első házassági évfordulónk (templomi esküvő évfordulója), így hát ha minden igaz, akkor nem csak az évfordulót ünnepeljük, hanem az évfordulóra ajándékba érkező kicsiny lelket is. J

Bromocriptin – tapasztalatok

Azt már az második fél tabletta beszedése után említettem, hogy álmos voltam és fájt a fejem. Nos utóbbi néhány falat evésnek köszönhetően elmúlt, így tényleg az időjárásnak – s ezek szerint – az éhségnek tudható be. Azóta viszont már kicsit hosszabb ideje szedem a bogyót:







Végülis a nagyon hosszú mellékhatás listából szerencsére csak pár dolog jött ki rajtam.





  - Állandósult az álmosság…reggel és este szedem a bogyót, nos a reggeli beszedése után kb. 1,5 órával már simán el tudtam volna aludni. Nem kávézom, így hát ez most sem jöhetett szóba, de némi fekete teával (időnként kólával) sikerült túllendülni a nehézségeken. Nyílván az esti nem volt ilyen gáz, mert hát azt ugye átaludtam.

 - Az első időszakban teljességgel étvágytalan voltam, szinte semmilyen kaját nem kívántam…ez akár még kellemes is lehetett volna, ha elkezdek fogyni, de a fogyás című mellékhatás nem jelentkezett, legalábbis nem látványosan.


 - Befigyelt a szorulás is, de bevallom ezt nem igazán bántam, mert hogy tavasz óta küzdöttem a hasmenéssel, így most kifejezetten örültem, hogy beállt a dolog:)
Hát ezek jelentkeztek nálam. Amennyire előzetesen utánanéztem, volt olyan, akinél semmi, és olyan is akinél szinte minden. Én szerintem viszonylag szerencsés vagyok, mert még egész jól viselhetőek voltak a tünetek.