1. hónap

Kezdetben gondolkodtam rajta,hogy visszatérek a heti naplóra, amit a kismamaság vége felé alkottam. Aztán rájöttem, hogy egyrészt nincs annyi esemény, vagy ha van is, akkor nincs úgy időm/lelkesedésem megírni (inkább bámulom az alvó fiúnkat;)) De azért nem szeretném, ha fontos események kimaradnának, mert esetleg nem tudok olyan hosszan értekezni róluk, hogy egy teljes postot kitegyenek, így maradt ez a hónapos verzió. (A kategóriákat főként Katity - zárt - blogjából csentem;)) Azon tanakodtam még, hogy mikor tegyem fel a bejegyzést, vasárnap, amikor négy hetes, vagy csütörtökön, amikor egy hónapos....hát a kettő között maradtam:) Később gondolom 31.-e lesz a bejegyzés nap, mert azt hiszem a 6. hét után már nem hetekben számol az ember.

Adatok: A tegnapi fürdés előtti mérésen 4560 gramm volt. Vagyis a legkisebb súlyához képest 1350 grammot hízott. A születési súlyához képest pedig 1010 grammot. Ruhából 56-ost hordunk, bár többet is félre kellett már tenni, mert kicsi volt rá. Pelusból már áttértünk a 2-esre, mert kényelmesebb neki, ha jól láttuk. A védőnő mérése szerint a buksija fél centivel, a hossza 3 centivel lett nagyobb, mint a születésekor volt.

Alvás és napirend: Három hetes koráig volt eszik alszik baba. Azóta azért már nem feltétlenül alszik be szopi után rögtön. Sírás és hiszti kevéssé van, inkább csak csendesen figyelget, nézelődik. A saját szobájában alszik, a saját ágyában. Egyszer próbálkoztunk a mi ágyunkban, de az is csak hangzavar miatt volt és nem is jártunk sikerrel. A napirend alakulgat. Főleg az éhség szerint...erről részletesebben alább:)

A félmosoly, ami már a pocakban is nagyon ment;)

Evés: Vegyestüzelésű*: Cici és kiegészítés (A cumis etetés apáé). Utóbbinál most arra álltunk be, hogy az elöző szopinál lefejt+lecsepegett anyatej, plusz még tápszer...Zsebi még mindig bélpoklos. Nem mérjük pontosan a cicis mennyiséget, de 30-50 gramm között szopizik onnan, ezután még lecsúszik kb. 50 ml anyatej és legalább 100ml tápszer. Tápszerből még mindig Milupa Milumil HA Start Optima. Időbeosztásra 3-4 óránként eszik többnyire:) A szopi mellé adott pótlás miatt persze egy röpke ideig szaranyának éreztem magam, de aztán hamar túltettem magam rajta, mert hát még mindig jobb, mintha éheztetném a gyerekem. Elfogadtam, hogy nekem ennyi anyatejem van (50-70ml/cici/szopi), a gyerekem meg ennek többszörösét kéri (A védőnő körzetében egy hónaposként rekorder lett mennyiség ügyileg:S), nincs mit tenni, mert továbbra is két kapcsolós a gyerek, vagy sír, mert éhes, vagy csendben van, mert tele van. *Copyright by Kriszti

Nem csak nézi őket, de mesél is nekik

"Tankönyvi" fejlettség: Végtagok flexiós tartásban. Erős hangra összerezzen. Hasra fektetve fejét átfordítja. Rövid ideig arcra, élénk színű tárgyra fixál. Emberi hangra figyel. Rövid torokhangokat hallat. Ezen kívül nagy erőkkel kinyomja magát, tartja a fejét és erősen próbálkozik a mászással:P Avagy egy kis erőművész;)

Fog: Még semmi jele:)

Eü: Mindjárt az elején átestünk egy kis szemgyulladáson, a könnycsatorna szűkület okán. Pár napos csepegtetés és masszírozás megoldotta a problémát, reméljük végleg. Ha nem, akkor is van rá megoldás, és nagyon sok babánál előforduló probléma ez. Szinte órára pontosan két hetesen dobta le a köldökcsonkot. Utána még pár napig váladékozott, de semmi komoly. Nem bántuk azért már, főként apuka, mert hogy az ápolás nem éppen könnyű feladatát ő végezte. A védőnő csütörtökön tartotta az egy hónapos státusz felvételt, a gyerekorvos jövő hét elején érkezik. Már a védőnő látogatása előtt észrevettünk néhány foltot a nyelvén. Mindjárt rá is gugliztunk a szájpenészre, majd arra jutottunk a leírás alapján, hogy talán nem az. A védőnő - egy gyors rápillantás után - azt mondta, hogy nem az, csak anyatej maradék. Aztán mivel nem lehetett letörölni, meg több is lett, mégis vettünk szájpenészre való ecsetelőt (Borax glicerines oldat alias Rózsaméz) és elkezdtük kenegetni vele. Szépen múlik, bár sajnos a mellékhatásként leírt hányás is befigyelt:( 

Az utazó nagykövet;)

Hordozás/utazás: Nem kispályás utazás témában, bár nem visszük nagy távolságokra, de a nagy falut már kersztbe-kasul bejárta. Mindenesetre remekül elvan a hordozóban, a kocsiban többnyire alszik, vagy esetleg nézelődik. A travel system isteni találmány, sokszor használjuk. A mózeskosár is kényelmes, bár a nagy meleg miatt nem nagyon megyünk sétálni. A magamra kötözés és társai egyenlőre nem játszanak.

Aktuális becenevek: Mert hogy mi, mint névadó szülei a legritkább esetben szólítjuk Gergőnek...lényegében csak akkor, ha valaki megkérdezi mi a neve. Általánosságban a Zsebi tartja magát masszívan. De időnként befigyel a Zsebec, Zsebecs, Zsebibaba, Csücsöri. A kórházban egyébként Minimanonak becézték...pedig ők nem is tudhatták, hogy nálunk ez tényleg mennyire találó;)

Éjszakai babysittelés Jade módra

Jade vs. Zsebi: Nem sok a kapcsolat. Néha megszagolja, főként ha odadugjuk a nózijához. Ilyenkor látszik Jade arcán, hogy mit gondol: "Oké, megértettem, hogy ő is a család része, de mit kezdjek vele addig, amíg képtelen kinyitni az alutasakost????" Sokszor ül a babaszoba előtt kvázi babysitterként felügyelve. Ha beszökik a babaszobába, akkor vagy az ablakból figyeli kicsiny barátját, vagy megpróbálja kisajátítani a mózeskosarat. Ez utóbbit nem szoktuk hagyni neki.

Apa karján repülni jóóóóó

Apa alias KáeM: Nos császárosként nem tudom mi lett volna velem a kórházban, ha egyedül vagyok Zsebivel. Mindenesetre akkor is, azóta is nagyon nagy segítség nekem. Mert ugyan a várandósság alatt többször kérdezgette hogy haragudni fogok-e ha nem pelenkáz, a kórházban mégis ő volt az első aki tisztába tette Zsebit, s azóta is gyakran átvállalja ezt a feladatot is (s hihetetlen reflexekkel elérte eddig, hogy nem kapott szentelt vizet;)....mondjuk minden mást igen:P). Elkényeztetett gyermekágyas időszakunk van ez nem is vitás. Még egy hetet van itthon szabadságon (ennek örömére azért volt bent az irodában, meg vidékre is kellett mennie, de tényleg az elmúlt egy hónap nagy részét itthon, velünk töltötte), és már most tudom, hogy nagyon furcsa lesz nélküle. Persze tudom, hogy ezután is, amennyi időt csak lehet itthon fog tölteni, de azért furcsa lesz, hogy több etetésnél is kettesben leszünk:) Na de a fürdetés és az éjszakák továbbra is maradnak hármasban.

Az első séta...ha jól emlékszem még nem volt egy hetes akkor:)

Anya...alias én: várandósnak sem voltam tipikus, gyermekágyasnak sem vagyok. Elmaradt pl. a babyblues, vagy legalábbis nagyon kevéssé jelentkezett, nem vagyok meghatódósabb, mint eddig voltam, talán kicsit más dolgok hatnak meg. A gyermekágyi folyás - baromi ronda elnevezés szerintem - úgy a harmadik hétig játszott, de nem volt eszeveszett mennyiség egyáltalán. Fogyásban is a szerencsésebbek közé tartozom (igen, lehet utálni, mert a harmadik héten már simán rám jöttek a terhesség előtti ruháim), mert a negyedik hét elejére elértem a szülés előtti súlyomat, s azóta sem állt meg a csökkenés;):D Van még némi lebernyeg a hasamon, de azért a haskötő segítéségével szépen fogy. Remélem idővel az utolsó pár napban begyűjtött csíkok is elhalványodnak majd. A császáros sebem szépen gyógyul (Contractubex forever;)), itt-ott már nem is látszik, persze ez köszönhető annak, hogy Herczegh doki plasztikai öltésekkel stoppolt.

Babaváró lista - tapasztalatokkal

Nem lesz olyan szép és színes-szagos-linkes, mint az eredeti, de benne vannak a tapasztalatok, ami talán fontosabb és másnak is hasznos lehet esetleg. Persze a dolgok, igények és főleg a babák elég egyediek;) (Kattintásra mindegyik nagyobb lesz)

Találtam...

...csodaszép, és meghatott:

Roy és Ádám: Kis hős űrhajós

Messziről jöttél, olyan régen itt voltál

Csak a semmiből szöktél, nálam landoltál

Messziről jöttél és úgy is szólt a hang

El se hittem még, de tudtam, hogy Te vagy

Kis hős űrhajós most már jó kezekben vagy

Kis hős űrhajós én foglak!

Messziről hoztak, vagy három ajtón át

Még meg sem kaptalak már úgy vigyáztam Rád

Olyan messziről jöttél, pont olyan voltál

Kócos marslakó lennél, de mire is gondoltál

Kis hős űrhajós most már jó kezekben vagy

Kis hős űrhajós én foglak!

Ez az első kép, ami készült ott Rólad

Hiába eltűnt rég, mégis gondolok rá, hogy így volt

És így lesz már, így lát majd Apád

Míg itt van, s rám nem vár a messzi táj ahonnan jöttél Fiam!

Messziről jöttél, még nem is fogtam fel

A gyermekem lettél és most kezdődik el

Messziről jöttél messze van még most

De feléd is fúj a szél majd egy kis űrhajóst

És megérted majd miért mentél át itt mindenen

Megérted majd miért volt minden

De az első kép, ami készült ott Rólad

Hiába eltűnt rég, mégis gondolok rá, hogy így volt

És így lesz már, így lát majd Apád

Míg itt van, s rám nem vár a messzi táj ahonnan jöttél!

Az első kép, ami készült ott Rólad

Hiába eltűnt rég, hidd el így látlak mindig Fiam!

A dal külön érdekessége számomra, hogy annak idején - jó néhány évvel ezelőtt - engem emlegettek a szülészeten a "messziről jött kisbaba"-ként.

A bürokrácia...tapasztalatok

Nos a háttér leírása után, nyilván nekünk is el kellett intézni mindent. Jöjjenek most a tapasztalatok. Például, hogy a kölöknek lassan több kártyája van, mint nekem:P

Zsebi lepapírozása

Az anyakönyvezés

Ezt lényegében a kórház intézte, elvitték a szükséges papírokat, visszahozták, ami visszajárt. Annyi dolgunk volt, hogy telefonáljunk, hogy elkészült-e, majd érte menjünk. Hétfőn vitték el, szerda délutánra már a kezünkben volt Zsebi anyakönyvi kivonata és a lakcímkártyája. Ezzel kapcsolatosan vicces sztori, hogy mikor elővettük a kártyát megnézni, hogy mégis mi lett a személyi száma, én viccesen közöltem a kártyát keresgélő KáeMmel, hogy ha hármassal kezdődik a személyi száma, akkor zseni...persze hármassal kezdődik:P (Bevallom fogalmam sem volt, hogy ez közben változott, s első körben nem is értettük, hogy miért is volt szükség a változtatásra, hiszen nem fogyhatnak el a számok, tekintettel arra, hogy a dátum is része a személyi számnak...aztán leesett, hogy nem a teljes dátum)

TAJ kártya

Ahogy az ígéret szólt, ezt postán kaptuk meg. Konkrétan augusztus 12-én pénteken, szóval elég gyorsan.

Adókártya

Erről a neten nagyon eltérőek voltak az információk, végülis nem kellett semmit tenni, ezt is küldték postán. Konkrétan tegnap futott be a levél.

Megdolgoztunk érte, de nem is lett rossz;)

Személyi igazolvány

Ehhez a helyi okmányirodába kellett bemennünk....kértem előzetesen időpontot. Azzal a kérdéssel, hogy lehet-e a babának ügyfélkaput is igényelni. Erre is igenlő választ kaptunk, na és időpontot. Meg pontos infót, hogy a személyihez mi kell. Be is mentünk, az első időpont az ügyfélkapura vonatkozott...ahogy kiderült, hogy személyi nélkül nem lehet és nem elég hozzá az igénylés, a kész kártya kell. Ezen, na meg azon, hogy annak ellenére, hogy időpontunk volt nálunk jelentősen később érkezők sokkal előbb bejutottak rendesen felhúztuk magunkat. Azért bosszantó, hogy aki a tájékoztatást adja nem tudja pontosan, hogy mit hogyan lehet. Végülis az okmányiroda csoportvezetője elnézést kért, és talán - úgy tűnt - meg is értette, hogy mi volt a problémánk. Végülis a személyi igazolvány igénylést sikerült elindítani, bár a 20 perces eljárás majdnem egy órát tartott, mert nem igen sikerült felébreszteni Gergőt, pedig a képen nyitott szemmel kell szerepelni. Türelmes volt az ügyintéző szerencsére és végül sikerrel is jártunk. Azt mondták két-három hét alatt érkezik meg postán. Három év az érvényessége és mint első kiadás illetékmentes volt. (A továbbiak már nem lesznek ingyenesek, bár a korábbi árakhoz képest sokat javult a helyzet). Az ügyfélkaput végülis így később tudjuk csak elintézni és bevallom nem a helyi okmányirodában fogjuk...megyünk inkább a Kormányablakba;) Ja és hogy miért is akartunk minél előbb személyit a babának, hát mert a szomszédos országokba se mehetünk át nyugodtan, ha nincs irata a gyereknek. Az ügyfélkapuhoz meg azért ragaszkodunk, hogy lássuk, hogy mit is számolnak el tb-re utána...például;)

Piszkos anyagiak

Családi pótlék, Anyasági támogatás

A két Állam Kincstár-os történet. Nem tartottam tőle, mert ha szükség lett volna rá protekcióval is tudtuk volna intéztetni. De kiderült, hogy Vácon lehet intézkedni, csekély sorbanállással. Mint kiderült ott helyben, két helyen is tudtak rajtam segíteni, mivel mosolyogva érkezésünk utána azonnal betereltek egy szobába, a Kormányablak nevű intézményt választottuk. Nagyjából 10 perc leforgása alatt el is intéztünk mindent (előre ki voltak töltve a nyomtatványok és persze nálam volt minden szükséges irat). Egyetlen dolog hiányzott, de erre sehol nem volt információ, mivel bankszámlára kértem az utalás, kértek egy bankszámla szerződést, vagy egy számlakivonatot, mert hogy azon látszik, hogy rendelkező vagyok a számla felett. Bankos vérem persze nem bírt magával, felvilágosítottam az ügyintézőt, hogy a bankszámlakivonaton ugyan nem látszik, hogy ki rendelkezik a számla felett és ki nem, ott csak a tulajdonos neve szerepel. Sebaj, azért lefénymásolta a bankszámlakivonat fejléc részét (nem volt nálunk papíron, viszont hála a szupertelefonnak e-mailben igen, bár kicsit azon is elvitatkoztunk, hogy ugyan mi közük van a banki adatainkhoz és kicsit sem örömmel küldtem át a kivonatot az ügyintézőnek, de nem volt más választás, tekintettel arra, hogy erre tényleg nem voltam felkészülve, hogy szükséges ezt is igazolnom). Az anyasági támogatás tegnap be is futott a számlára, a családi pótlékot visszamenőleges utalással ígérték majd szeptemberben. Meglátjuk;) Mindenesetre a fentiekről szóló határozatok is megérkeztek a tegnapi postával. 

TGYÁS

Ehhez a munkahelyemre kellett látogatni. Itt is kitöltöttem előre mindent és felkészültem a plusz dokumentumokkal, szóval a baba megcsodálásával együtt sem töltöttünk 10 percnél többet a munkaügyön. Naja van előnye, ha az ember tb-kifizető munkahelyen dolgozik. Még annyira felhívták a figyelmemet, hogy mielőtt a TGYÁS lejár fogják e-mailben küldeni a GYED-hez kitöltendő nyomtatványt...szeretem a modern világot;) Itt is kaptam for info papírost a postával, hogy mettől meddig számíthatok az ellátmányra, bár annyira nem volt pontos, mint a Kincstár-os határozat, mert hogy összeg egy szál sem volt rajta, így továbbra is kíváncsian várom, hogy mennyi lesz az annyi.

A szoptatás

Kiemelt téma, nem árt megörökíteni a tapasztalatokat, mert azért így több mint három hét után már vannak.

Szopira készülve:)

Szóval ez nem annyira egyszerű és csodálatos, mint amilyennek az ember a szoptatást ábrázoló képek alapján elképzeli. Mert igen tud az emberlánya Madonnásan meseszép mosollyal szoptatni, de azért előfordul, hogy közben csillagokat lát és retteg, hogy márpedig most leszakad a mellbimbója....én legalábbis így érzem. (A szomszédasszony úgy fogalmazott, hogy olyan, mintha kést forgatnának a mellében.)

Na de kezdjük az elején, a császár után az őrzőben rögtön megkaptuk Zsebit és rögtön cicire is tettük. Bimbóvédővel, mert hát egyrészt többen ajánlották, másrészt nem éppen hatalmas méretű mellbimbóm miatt praktikusnak is tűnt. Zsebi ügyesen rácuppant és szopizott is. Aztán másnaptól indult az éles üzem. A tejbelövellést segítendő az volt a javaslat, hogy 10-10 percet legyen mind a két cicin. Előtte - utána mérjük, hogy lássuk tud-e mennyiséget szopizni. Tudott, legalábbis előtejből a 10 gramm nem számít annyira rossznak a kórháziak véleménye szerint. Császárosként számítottam rá, hogy tovább tart a tejbelövellés, de a harmadik napra azért sikerült beindulnia, ami - szintén a kórházi vélemény szerint - nem is annyira rossz. Nos innentől már kicsit nehezebb volt a szoptatás, mert Zsebi eleinte nem igazán akart olyan pózban szopizni, amilyenben mi akartuk, csak egy bizonyos tetszett neki, ami tekintettel a "szuper" ágyra, gyakorlatilag azt jelentette, hogy KáeM derékszögben közlekedett minden szopi után, mert ő tudta megfelelően odatartani a gyereket. 

Hogy nőjjön a mennyiség, javasolták a mellszívót, egy röpke pillanatra ki is próbáltuk a vásárolt Aventet, de lényegében körberöhögtek a kórházban, hogy hát ez vicc, nem mellszívó és hozták is rögtön megmutatni, hogy mit is értenek ők mellszívón (Medela Lactina Electric Plus). Nosza ki is próbáltuk és valóban érezhető volt a különbség. Rá is cuppantunk a netre, hogy akkor veszünk egy ilyen profi kis kütyüt mi is....ja kérem, a kis kék doboz ára 220 ezer magyar forint és közölték, hogy ezt nem szokták ám megvenni és csak ezután árulták el az árát. Sebaj lehet bérelni, így a kispapa rögtön el is rongyolt a Minimanoba, hogy béreljen nekünk egyet. (a motor részen kívüli dolgokat higénés okból meg kell venni, ezek kb. 7000 forintba kerültek, a bérlet pedig egy hónapra 9000 a MiniManóban, illetve 5000 a kaució). Azóta ezzel dolgozunk:)

Aztán a kórház után itthon már nyugalmasabb körülmények között ki tudtuk kísérletezni, hogy melyik szoptatási póz a nyerő. Nekünk első időszakban a hónaljtartás jött be a szopipárna segítségével. Azóta már szinte minden verzióban tudunk szopizni (és lényegében bárhol, legalábbis a lakásban, vagy az autóban....a nyilvános helyen szoptatás nem igazán az én világom), bár a kedvenc továbbra is ez maradt. Azért ideokoskodom, hogy milyen verziók vannak....ezek a legelterjedtebbek:

Bölcsőtartás

Bárhol ülhetsz, de fontos, hogy a hátadat és esetleg a lábaidat is támaszd ki. A baba feküdjön az oldalán, feje kerüljön a könyökhajlatodba (hátát az alkaroddal, popsiját pedig a kezeddel kell megtartanod). Fõ szempont a kar megfelelõ alátámasztása, ellenkezõ esetben hamar kényelmetlenné válik a pozíció! 

Fekve:

Hasznos császármetszés után, éjszaka, vagy ha fáradtabb vagy és pihenni szeretnél. Így akár el is szundíthattok szoptatás után vagy közben (különösen éjszaka ajánlott).

Feküdj az oldaladra, tegyél a fejed alá néhány párnát; a babát pedig tedd magad mellé. A pici feje a könyökhajlatodban, szája pedig mellmagasságban legyen.Ügyelni kell arra, hogy a kicsi egész teste felénk forduljon. A hátát összetekert takaróval megtámaszthatod.

Hónaljtartás (tenyérben tartás)

Ez a pozíció azért fontos, mert a mell más tartományait, a külsõ, hónalj felé esõ részeit is ki tudja üríteni a baba . Különösen fontos póz a tejcsatorna elzáródás esetén.

Helyezkedj úgy, hogy a baba feje a tenyeredben, lábai pedig a karod alatt legyenek. A kicsi fejének megemeléséhez használj párnákat, és nagyon ügyelj arra, nehogy nekinyomódjon a lába valaminek a hátad mögött (pl. szék vagy fotel támlája).

Kereszttartás

Ha bal mellünkből szoptatunk, bal kezünkkel fogjuk és a kisbaba szájába igazítjuk a mellbimbót, miközben jobb karunkkal tartjuk a testét, fejecskéje pedig a tenyerünkben nyugszik. Akkor hasznos ez a pozíció, ha az újszülött kis súlyú, nehezen kapja be a mellet, és/vagy az édesanyának nagyobbak a mellei az átlagosnál. Előnyei: a baba jó nagyra tudja nyitni a száját, és levegőt is kap, hiszen a mell nem borul rá az orrára. Segít, ha a babát ebben a pózban még egy jókora párnával is alátámaszthatunk, hogy megfelelő magasságba emeljük.

Mennyiségre ciciből annyit tudnék adni Zsebinek, amennyit éppen aktuális méretéhez képest ennie kellene. Legalábbis tankönyvileg. Zsebi ezen mennyiségnek többnyire a kétszeresét képes elpusztítani, vagy még többet. A gyereknek igazából két állása van, vagy üres, vagy tele van, köztes állapot nincs. Ha üres, akkor sír, ha tele van, akkor ájultan alszik többnyire, vagy békésen nézelődik. Az üres jelzés után nagyjából 10 percünk van, hogy cicihez/cumihoz jusson, más különben megmutatja, hogy mekkora hangja is van valójában. Mivel esélyem sincs ezt a mennyiséget ilyen rövid idő alatt ciciből produkálni, hát kap pótlást, lefejt anyatej (felfogott csepegő, vagy lusti Zsebi által benthagyott és anya által kifejt) vagy tápszer formájában.

Tápszerből a Milupa Milumil HA Start Optima-t ajánlottak a gyógyszertárban, amikor a kórházból hazafelé jövet bementünk (Később leesett, hogy a Szomszédasszony is ezt ajánlotta, mint nekik beváltat). Bevált nálunk is, bár amilyen étvágya Zsebinek van, szerintem a pépesített vasszöget is simán tolná, ha a megfelelő cumiba van töltve...mert a Medela Calma mindent visz, a vízcuminak használt Aventet annyira nem kedveljük ám. Játszócuminak a MAM nyert, de ez sem kell neki állandóan. Szóval, mikor láttuk, hogy kevés lesz a cici, rögtön eltepertünk és beszereztük a már kinézett Medela Calmát és tényleg nagyon jó, nincs cicisztrájk, bár kétségtelen, hogy legalább annyira küzdelmes kiszívni belőle bármit, mint a ciciből...igen kipróbáltuk;):P 

Hízásban a doktornő azt mondta, hogy heti 150 grammot kellene hozni kb., felső határ nincs. Egyenlőre ebben nyilván jók vagyunk (Többször is volt már napi 100 gramm), de hogy is ne lennénk ennyi elfogyasztott kaja mellett:P 

Mérés: nos ugye megvettük a mérleget, mert két gyerekorvos is javasolta. Háááát érdekes eszköz ez a babamérleg, mert pontosan nyilván akkor mérne, ha teljesen mozdulatlan lenne rajta a baba (vagy még akkor sem). Nekünk mindenesetre gyors egymásutánban mérve sem nagyon sikerült két azonos mérést megejteni (sem a kórházin (Tefál), sem az itthonin (Momert)), többnyire 10-20 gramm eltérések vannak, ami azért lássuk be szopizási mennyiséget tekintve elég nagy különbség. Szóval már egy ideje nem mérjük szopi előtt és után, csak érzésre megyünk (igazából a kórház után, csak pár napig mértük). Mérjük viszont minden este fürdetés után, hogy a hízást azért lássuk. (Bár a Doktornő szerint elég hetente egyszer mérni, de ez már annyira része lett a fürdés előtti rutinnak, hogy nem maradt el egyenlőre)

És akkor még egy kis ajánlás, avagy mi az ami nagyon bevált nálunk: a már emlegetett Medela Calma cumin kívül. Az anyatejgyűjtő kagylók (meglepően sok csepeg ki az éppen pihenő ciciből szoptatás alatt). Aztán a szoptatós melltartó, a melltartó betét. Utóbbiból itthon a moshatót használom többnyire, kimenősnek pedig - a Szomszédasszony tapasztalata alapján (és kedves adományának köszönhetően egyenlőre készletileg is) - a Libero testszínű eldobható verziója. Aztán persze nagy segítség a szintén Medela Purelan krém, de ezt már emlegettem. Eddigi tapasztalatok alapján azt kell hogy mondjam, hogy a Medela ért a szoptatáshoz...egyetlen apróságot kivéve: nem gondolnak a nagyobb mellű szoptatós anyukákra a szoptatós top gyártásnál:( Ja és még egy fontos, de tényleg hasznos apróság, a szopizós iPhone alkalmazás:) Nekem tényleg bevált és hasznos, bár most kerestünk másfajtát is, ami konkrétabb bébinapló, ez még tesztelés alatt, ha beválik írok majd róla külön. Szoptatás témában mindenesetre eddig ez a tapasztalat, meglátjuk mi változik;) És ami máris eszembe jutott...az idő faktor, Zsebinél egy szopizás (cici+cumi együttesen) maximum harminc perc, a végére többnyire ájultan alszik. S hát általánosságban három óránként kér enni, bár előfordult már, hogy átaludta az éjszakát (hat óra egyhuzamban), s nappal is volt már példa a 4 órára, de a kettőre is.

Update1: Bimbóvédő...ebből van Avent és Medela is. Tulajdonképpen mind a kettő jó, számomra egy kicsivel az Avent nyert, mert azt könnyebb a helyén tartani szopizás közben. Szoptatós tea: próbáltam a Naturlandosat és a DM Baby Love verzióját. Utóbbi ízre finomabb. Viszont mikor pár napig nem ittam, akkor Zsebinél megszűnt a kakierőlködés, legalábbis messze nem erőlködött úgy, mint a teás időszakban. Tejszaporításra még szedem a Mother Love More Milk kapszuláját...nehéz megmondani, hogy hat-e, mert ugye ezt csak akkor tudnánk, ha ismerném a nem szedés esetén létrejövő állapotot:P

Látogatósdi

E hét hétfőtől adtunk zöld utat a komolyabb látogatásoknak (ezzel betartva a gyerekorvos kérését). Hétvégére be is jelentkezett mindenki. Szombatra Anyósomat és Sógornőmet vártuk, míg vasárnapra a szüleimet és bátyámékat, délutánra pedig barátnőmet (unokatesóm is). 

Sógornőmtől és Anyósomtól (A keresztszemesnél - Sógornőm saját munkája - direkt égettem ki a kép tetejét;))

Tisztában voltunk vele, hogy nem lesz egyszerű a hétvége logisztikája, na meg azzal is, hogy Zsebigyerek napirendje (ami mondjuk lassan végre alakulgat) fel fog borulni. Ilyen szempontból még örültünk is neki, hogy egy hétvége alatt lemegy a nagyobb "invázió";) 

Bátyáméktól

Bevallom sosem értettem igazán a korai babalátogatás értelmét - annak ellenére, hogy magam is minél előbb szerettem/szeretem látni a közelemben születő babákat - mert hogy ilyenkor még igazából sok aktivitást nem mutat a baba. Eszik-alszik jó esetben, dajkálni még nem igazán lehet, csak megnézni/megcsodálni. Persze megértem az ilyen irányú vágyakat - ahogy említettem - magam is így érzek, legalábbis annyiban, hogy megnézni mindenképpen szeretné az ember az új családtagot. A dajkálás/babusgatás ilyenkor még kevéssé játszik, éppen az eszik-alszik felállás miatt;) Persze a kötelező teendőkbe, mint pelenkázás, fürdetés be lehet segíteni, vagy legalábbis megszemlélni (mint mondjuk a szoptatást), de ehhez nyilván hosszabb tartózkodás szükséges, nem csak néhány óra.

Anyuéktól

Na de végülis megvoltak a látogatások, igyekeztünk úgy megoldani, hogy mindenkinek jusson egy kis dajkálási lehetőség is, de azért Zsebi napirendje se boruljon fel nagyon. Nyilván az élet nem egyszerű, mert ilyenkor első ízben találkozik a kényeztetésre teremtett nagyszülő gén, a teljesen már gyereknevelési elveket (elképzeléseket) valló szülői génnel:P Szerencsés esetben sikerül ezt összezördülés nélkül átvészelni, úgy hogy mindenki azt kapja, amit elvár, kevésbé szerencsés esetben nem.:S Reméljük azért nagyjából sikerült:)

Boglárkától;)

Kaptunk egy csomó ajándékot, mint a képeken is látszik, amiket itt is nagyon szépen köszönünk. A kinek a kezében hogyan mutat a gyerek típusú képekkel kapcsolatosan nem kértem engedélyt az érintettektől, hogy közkinccsé tegyem őket, így maradnak csak az ajándékos fotók.

Off topic: Szilvi!

Kérem azt a Szilvi nevű kedves olvasónkat, aki megkeresett privátban, hogy küldjön egy másik e-mail címet, mert a megadottra nem tudok válaszolni.

Köszönöm szépen:

Álmatag történetek

Az egész igazából úgy kezdődött, hogy született ugye.... hogy Ádám és Éva. De most ugorva egy kicsit, az alvás mostanában nem tartozik a fő elfoglaltságaink közé. Ennek fő oka, hogy bár Zsebi álom kisbaba, és tartja a 3-4 óránkénti evést, azért az akkor is azt jelenti, hogy ő alszik 3-4 órákat, mert ugye egy menet az előrámolás-pelenkázás-szoptatás-etetés-mosogatás-sterilizálás-elpakolás azért mégis csak 1 óra nekünk. És ezt vagy sikerül napközben behozni. Vagy nem. Főleg nem. Ennek következményeként vasárnap éjszaka érdekes események bontakoztak ki.

0 óra 32 perc

Felkelek, és közlöm Vicával, hogy akkor én most előkészülök. 

Ő erre: - Mire? 

- Hát a szoptatásra. 

- Dehát nincs is szoptatási idő. 

- Ja ok, akkor aludjunk.

01 óra 15 perc

Arra ébredek, hogy térdelek a Vica mellett az ágyon, és próbálom felmarkolni az oldalát illetve a cicijét. Felébred félálomba, és csodálkozva kérdezi: - Mit csinálsz? Miért böködsz? 

(én még mindig félálomba, nem értem, hogy miért nem érti, hiszen tök evidens:) - Hát visszaviszem a gyereket. (aki persze nem volt ott, ezért csak az oldalát próbáltam felmarkolni, de ez nem zavart továbbra sem) 

- Hova? - kérdezi egyre nagyobb csodálkozásába. 

- Hát a kiságyába. ( itt már én is kezdtem megzavarodni, hogy miért tesz fel ilyen evidens kérdéseket). 

- A gyerek a kiságyában van. - paff

Szóval a fentiek kimerítenék a probléma fogalmát, és mondhatnánk, hogy átmeneti elmezavar. De nem, mert hétfőn már konkrétan fel is keltem éjszaka, és nekiálltam előpakolni, vizet forralni, amikor is 5 perc után mikor a gyerek és a Vica is édesen horkolt a helyén, el kellett gondolkoznom, hogy tulajdonképpen mi a fenét is csinálok itt?

A gyerekorvos - Dr. Koós Márta

Így hogy már túl vagyunk a második látogatáson is, azt hiszem teljesen időszerű, hogy róla is kerüljön fel vélemény és információ.

Mivel a körzetes gyerekorvosra igen sok a panasz a lakóparkban, szóba sem jöhetett, mint alternatíva. Szerencsére ajánlottak egy nagyon kedves doktornőt, akinek ugyan Újpesten van a körzete, de magánban rendelt itt Dunakeszin is. Hát nosza megkerestük....

Nagyon kedvesen fogadott, mikor még pocakosan (34. hét) találkoztunk, minden kérdésre kimerítően válaszolt. Átbeszéltük akkor az árakat is, a hogyanokat, ilyesmiket. Megkaptuk a recepteket és azt az instrukciót, hogy még két hetet bírjunk ki egyben, mert szabadságra ment a doktornő:) Alapvetően árban úgy van, hogy ha nem csinál semmit a babával, akkor nem kell fizetni, ahogy akkor sem, ha a Káposztásmegyeri rendelőbe megyünk. Az itteni magánrendelésen 2000 pénz egy konzultáció, a házhoz kiszállás pedig 3000 magyar forintot kóstál. (Ha nem a háziorvosi praxisba tartozik a baba, akkor ezek az árak kicsit másként néznek ki.) Szóval komoly várakozásokkal néztünk elébe a doktornőnek:)

Most sem csalódtunk. Hívtuk, hogy Zsebi megszületett, mondta, hogy szóljunk a hazaengedés napján és akkor ő még aznap, vagy másnap kijön. Csütörtökön már nem tudott kijönni, mert rendelt, de pénteken délelőtt már jött is. Első körben átbeszéltük a dolgokat, felírta az adatokat. Aztán megvizsgálta Zsebit. Végignézte a reflexeket, megnézte a csipőjét (ezen a ponton a doktornő jó reflexeinek volt csak köszönhető, hogy kimaradt a szentelt víz áradatból:P), a heréket, belenézett a torkába, aztán bejegyezte a véleményét a kis könyvbe, majd elbúcsúzott. Nagyjából háromnegyed órát töltött nálunk és nem fogadott el pénzt, mondván ez neki kötelező látogatás. Egy héttel későbbre beszéltünk meg újabb találkozót.

Így most pénteken újra érkezett. Ismét beszélgetéssel kezdtünk, majd megint jött a Zsebi macerálás. (Viccesen éppen itt tartozókása alatt érkezett meg Zsebi TAJ kártyája) Ezután kaptunk recepteket. Zsebi szeme kicsit csipásodik, erre kaptunk szemcseppet és instrukciókat, hogy hogyan is kezeljük. Aztán írattunk fel tápszert a biztonság kedvéért, meg testápolót, mert eléggé hámlik a kicsikénk bőre. Átbeszéltük a hízás, köldökcsonk és láz témákat. Aztán azt, hogy egy hónaposan esedékes a következő találkozás, illetve, hogy kezdjek el időpontot intézni a csípőszűrésre, meg a koponya és hasi UH-ra. Abban maradtunk, hogy egy hónap múlva is házhoz jön. Ezúttal sem akart pénzt elfogadni, de úgy gondoltuk - tudván, hogy a többi gyerekorvos nemigen jár ki második látogatásra egy héttel az első után - hogy az ő autója sem levegővel megy, ezért odaadtuk a kiszállás árát. Minden jel szerint nagyon értékelte a gesztust.

A rendelésekről információ: Újpesti - Dunakeszi

/Képet sajnos nem találtam a doktornőről, de ha legközelebb jön és nem felejtem el és megengedi, akkor lefotózóm Zsebivel...kicsit sok ha:P/

Az első napok itthon

Így több, mint egy héttel a hazaérkezés után, talán már időszerű egy bejegyzés. 

Hazaérkezésünk napja nem telt éppen zökkenőmentesen, pedig azt gondoltam, hogy marhára felkészültek vagyunk. De tekintettel a korábban érkezésre, meg arra, hogy a gyógyszertári dolgokat nem lehet előre megvenni, nem is lehettünk teljesen felkészültek. 

Szóval hazajöttünk, gyorsan kipakoltunk és elrobogtunk a gyógyszertárba, meg némileg kajakészleteket is feltölteni. Mivel a gyógyszertár nem ment olyan gyorsan - közel 45 percet tartott mire összepakoltak nekünk mindent - hát laza szülőkként rögtön túl is estünk az első kocsiban szoptatáson. Ez mondjuk igazából senkit nem viselt meg, mert Zsebit marhára nem érdekelte, hogy hol kap enni, csak kapjon. Na aztán mikor ezek után hazaértünk, azzal indul az igazi és végleges itthoni élet:)

Gondoltam témákra bontom, hogy mit tapasztaltunk eddig:

Napirend

Alakulgat, persze semmi sem szentírás, de ezt nem is várjuk el egy 13 napos babától, na meg magunktól sem:) Alapvetően 3 óránként éhezik meg Zsebi, ehhez igazodik a mi napunk is. Bár már előfordult az is, hogy "átaludta" az éjszakát, avagy egyhuzamban aludt közel hat órát. 

Egy like a szopizásnak:D

Szoptatás/Evészet

Magáról a szoptatásról írok majd külön és részletesen, amikor már komolyabbak a tapasztalatok. Most egyenlőre annyit, hogy Zsebi jól és sokat eszik. Többnyire anyatejet (ciciből, vagy lefejt változatban), de igényel némi tápszert is pluszban. (Ezt természetesen egyeztettük a gyerekorvossal.) Kap még vizet is, ha éppen igényli. Összességében egy átlag evés nem tart tovább 30 percnél, ebből kb. 15-20 perc a cicizés, a többi a cumi. (Medela Calma cumival nyomulunk, amivel legalább annyit kell küzdenie, mint a cicivel - kipróbáltuk;))

Az alvó oroszlán

Alvás

Zsebi szépen és sokat alszik külön szobában, külön ágyban, lényegében minden szoptatás után beájul és egészen addig alszik, míg újra éhes nem lesz. Kicsi nyöszörgéssel indul az ébredés, de nem szoktunk eljutni az üvöltő sírásig. Néha álmában is nyöszörög, de szépen magától visszaalszik. Éjszaka háton alszik, napközben többnyire hason. Változó, hogy mennyire értékeli ezen mozzanatunkat:P

Súlyos kérdés

Zsebinél szerencsére megindult a gyarapodás. 12 napos korára elérte a születési súlyát, sőt picit meg is haladta (3560 gramm). Nálam meg a fogyás:) A kórházban/szülőszobában maradt kapásból 7 kiló a felszedett 12-ből. A többi viszont azóta is szépen megy lefelé, és a pocakom formája szépen alakul, persze ebben nagy segítség a haskötő;) De vicces, hogy amikor nevetek - azon kívül, hogy még időnként fáj a seb - remeg az egész és érezhető, hogy üres:D

Hej de jó fürdeni:)

Fürdetés

Egyenlőre nem a kedvenc elfoglaltsága, de nem is sír közben, sőt a kádhoz járó zuhanyoztató használatát kimondottan élvezi:)

Izgő-mozgó Zsebi

Köldökcsonk

Azt hiszem ez kicsit minden kezdő szülő parája, már csak azért is, mert marhára nem egységes az álláspont, hogy hogyan is kéne ápolni. Mi a fülpálcikás verziót alkalmazzuk és KáeM harci feladata:) Zsebi nem tűri kimondottan jól, de reméljük már csak pár napig lesz rá szükség. 

Jade mérlegel

Jade vs. Zsebi

Minimális a kapcsolat a macska és a baba között. Mikor hazaértünk rögtön bemutattuk őket egymásnak. Jade megszagolta Zsebit és ennyi volt. A szobáját viszont rendületlenül őrzi, amikor csak bent van Gergő baba. Szoptatáskor időnként megszagolja, de nem létesít vele komolyabb kapcsolatot (a mellszívó komolyabb érdeklődésére tart számot:P). Illetve a szobába még mindig szívesen beszökik a cica, s a babakocsiba is bebújna, ha hagynánk, de nem hagyjuk természetesen. 

Kaki-pisi téma

Állítólag friss szülőkkel nem is lehet másról beszélni, mint szoptatásról, meg kakis pelenkákról. Nos ezért nem hagyom ki a témát. Van kakis és pisis pelenka nálunk is. S eddig lényegében mindenkit megszentelt Zsebi, aki a közelében volt tisztába tevéskor....többnyire csak pisivel, de az apukáját és engem tartalmasabb sugárral is meglepett:P (Itt jegyzem meg, hogy apa egyenlőre megúszta a pisit....mondjuk ez csak remek reflexeinek köszönhető:D)

Azt hiszem így hirtelen minden témáról írtam, ami eszembe jutott, persze biztos lesz még más is:D

Róbert Klinika - A klinika válaszol

 Az éremnek mindig két oldala van, és ehhez hozzá tartozik, az is, amit a másik fél gondol, illetve reagál a kritikára, dícséretre.
Úgy gondolom, hogy a lentebb közöltek alapján a kórház menedzsmenttel történt találkozás, illetve az itt megírtak a reményeimnek megfelelően pozitív irányba indították, illetve vittéke a Klinika, illetve a szolgáltató egészségügy fejlődését.
Ennek kiemelten pozitív jele, hogy egyrészt megtalálták a vélemény, vették a fáradságot, hogy reagáljanak rá, és tették ezt oly módon, amely méltó és megfelelő is egy ilyen intézményhez.
Bízom benne, hogy a lelkesedés hosszútávon fennmarad, és - ha terveink szerint alakul - akkor a bő egy év múlva esedékes kistestvér születésénél egy új még jobb a levélírót idézve "csupa dícsérettel bejegyzés fog születni".

Mivel a levél személyesen érkezett hozzánk, és az írója külön nem rendelkezett nevének felfedhetőségéről, így csak a monogramja fog szerepelni, ettől eltekintve a Klinika válaszát az alábbiakban változtatás nélkül adom közre:


"Kedves "Kispapa"! - ha szólíthatom így...

A Róbert Károly Magánklinika kommunikációsaként írok Önnek. Először is szeretettel gratulálok kisfiuk születéséhez.
Figyelmesen végigolvasva bejegyzését, először azon gondolkodtam, hogy amit rólunk írt, az elismerés vagy elmarasztalás. Aztán rájöttem, hogy elemzés, ami tárgyilagos és mindenoldalú. Mert valóban vannak örökségeink, jók, rosszak egyaránt. Ugyanakkor valóban kiemelkedik szolgáltatásaink legtöbbje a hazai egészségügyi szolgáltatások minőségéből. És valójában öröm, hogy amit kitűztünk célul - az átláthatóság, megfizethetőség, családcentrikus megközelítés, igényesség és rendelkezésre állás - az nem csupán szavak, hanem megélt, és soraiban leírt tapasztalat. És valóban nagy kár, hogy nem pusztán ezeket a jó dolgokat tapasztalta meg családja. Végtelenül sajnálom, hogy nem volt felhőtlen az itt töltött néhány nap. Tudja, amikor fejlesztésről van szó, azt nehéz "egyenszilárdságúan" végezni. Van, amiben előrébb vagyunk, van, amiben kicsit elmaradtunk a magunktól elvártaktól. De abban maradéktala
nul egyetértek, hogy ezt a páciens nem érzékelheti. Semmilyen körülmények között. Bejegyzése motivál engem, és azt hiszem, fogalmazhatok úgy, hogy minket. Mert arról szól, hogy jó úton járunk, csak még vannak teendőink. Viszont Ön vette a fáradságot, és mutatott néhány dolgot, amit lehet, hogy már belülről nem is látunk olyan tisztán. Köszönet ezért. És az elismerő szavakért is. Reméljük, hogy következő gyermekénél hasonló blogbejegyzés születik - csupa dicsérettel. Kiemelt figyelemmel várjuk vissza. Jó egészséget és sok boldogságot kívánunk Családjának. H. V. és a klinika munkatársai"

 Köszönjük a jókívánságokat, és a klinika minden munkatársának a segítséget és az együttműködést kisfiunk megszületésében.

Update 1:
Az eltelt időben ismét történt egy levél váltás, úgyhogy immár megvan a névközlésre is az engedély, így kiegészítve a fentieket a Havasi Valériától a Róbert Klinika kommunikációs munkatársától kaptuk.

 

Róbert Károly Magánklinika - tapasztalatok

A magyar egészségügyi helyzetet szerintem senkinek nem kell bemutatni. Én bejártam keresztül kasul a magyar egészségügyi intézményeket, kórházakat, rendelőket, és bátran állíthatjuk, hogy nyugodtan lehet katasztrófa súlytotta övezetté nyilvánítani az egész területet. Hogy milyen okok vezettek ide, az persze hosszasan boncolgatható lenne, viszont két dolog biztosan tény. Az egyik, hogy kapcsolatrendszer, illetve ismeretség és pénz nélkül (és furcsa, de a sorrend a fontosságot is takarja, ugyanis pénzzel sem lehet akármit elintézni - hiába, az orvosok nagy urak) nyugodtan meghalhat a beteg a húspiacon (mert hogy ezzel jellemezhető leginkább az ellátás). A másik, hogy akár milyen is az embernek az előzőekben leírt lehetőségei, az infrastruktúrális adottságokon azok is csak kis mértékben képesek változtatni. Azaz, egy állami kórház sosem lesz olyan felszerelt, modern, tiszta, és szép, mint egy magán intézmény. Illetve a humánerőforrás ellátottság, azaz, hogy hány ember jut egy orvosra, nővérre, stb.

És van az egészben egy furcsa csavar, mégpedig, hogy ha összeszámoljuk, hogy egy állami kórházban az elvárható ellátásért mit fizetünk ki hála pénz formájában az orvosnak, a nővérnek, a csecsemősnek, az osztályosnak, az éjszakásnak, az anesztesnek...meg még ki tudja kinek. Nah, akkor már nem is állunk távol egy magánintézmény költségétől. Csak ott egyben fizetjük ki. Viszont kapunk számlát, törvényes és szabályos az egész.

A fentiek fényében és azzal a szerencsés helyzettel, hogy találtunk megfelelő orvost, aki pont ilyen intézményben dolgozik, döntöttünk úgy, hogy a kisbaba világrajövetelének helyéül a Róbert Károly Magánklinikát választjuk.

Elöljáróban annyit szeretnék azért mondani, hogy kis hazánkban nincs még kultúrája a szolgáltató egészségügynek, így az ilyen magánintézmények története mindig valamilyen állami intézmény kalandos történetével kezdődik. Ennek hátránya, hogy kultúra hiányában még tanulják csak ezt a szakmát ezek az intézmények, illetve azt, hogy itt bizony szolgáltatás van, amiért fizetnek, és amit el kell tudni adni. Ezért itt sem volt minden tökéletes, de az irány jó, és megfelelő menedzsment energiákkal, és idővel kezelhető lesz.

Az intézményről a pozitívumok:

A klinika nagyon szépen fel van újítva, nagy részben modern felszerelésben, kisebb részben a Nyírő hagyatékából megmaradt használható darabokkal. Az személyzet száma több mint megfelelő, átlagosan egyszerre maximum 5 baba szokott lenni, így mindenkire jut megfelelő idő.

Nagyon jó szerintem - legalábbis nekem fontos volt - hogy az apuka is ott lehet a kórházban, ott is tud aludni, illetve bent lehet a szülésnél, császárnál is (ez utóbbi nem ment zökkenőmentesen, de erről majd a másik részben).

Az étel több mint tökéletes, éttermi étel van, finom, bőséges, változatos, lehet választani, és egészséges is, úgyhogy minden alap adott ahhoz, hogy a kismama szoptatni és gyógyulni tudjon. 

A személyzet is szakmailag felkészült, az aneszteziológiát leszámítva nem is volt velük probléma.

A babák ellátása kiemelkedő, tényleg mindent kapnak a kórházba, a ruhát, a popsitörlőt, a pelenkát, krémet, az ápolóeszközöket, légzésfigyelőt, cumit, szóval mindent. Az intézmény fertőtleníti az eszközöket, biztosítja a mellszívót is, illetve a tápszert, amennyiben arra szükség van.

Az orvosunkról:

Herczeg doktorról nem lehet rosszat mondani, a klinikán is hozta azt a szintet, ami elvárható, neki az alap természete is tökéletes ahhoz a hivatáshoz amit választott. Itt jegyezném meg, hogy ő hozzáállása az, ami elvárható egy ilyen szolgáltató intézményben. Az egész gondozás alatt, türelmes, alapos volt, mindig elérhető volt, és rendelkezésre állt, e-mailben illetve telefonon is jól lehetett vele kommunikálni. A nagy napon, a megérkezésünket követő 5. percben már ő is az intézményben volt. Mindig pontosan és érhetően lehetett vele átbeszélni mi várható, mik a lehetőségek, és természetesen figyelembe vette az igényeket is. A műtét alatt is professzionálisan végezte a dolgát, és gondosan ügyelt rá, hogy úgy legyen "összeszerelve" a Vica, hogy több babára is hitelesítve legyen, illetve hogy utána nyugodtan húzhasson bikinit. (itt emelném ki, hogy nem mindegyik orvos tud plasztikai varrással varni). 

A bentlétünk alatt folyamatosan tartotta a kapcsolatot, naponta többször bejött, és figyelt az igényeinkre, mind orvosilag, mind emberileg. Az új kis család minden tagjára.

És akkor azokat a dolgokat hagytam a végére, amikben még van mit fejlődnie az intézménynek:

Kezdjük az emberi oldalával. Egy ilyen intézményben sokkal jobban kell figyelni a személyzetnek a vendégekre. Nem elég, ha ott vannak, és bármikor lehet kérdezni tőlük, segítséget kérni, fel kell ismerniük, és fel kell ajánlaniuk a segítségüket, hogy tudja a páciens, miben is tudnak segíteni. Ugyanilyen a kommunikáció, ami jelen esetben a termék legfontosabb csomagolása. Ugyanis hiába igaz, jogos, javasolt az amit mondanak, ha úgy adják elő, hogy kinyílik a bicska az ember a zsebében. (példaként említeném, hogy az első éjszaka javasolt, hogy az újszülött az aklimatizáció miatt a csecsemő osztályon legyen felügyelet mellett. De ha a szülő megkérdezi, hogy megoldható-e hogy nála legyen, akkor nem azzal kell kezdeni, hogy írjon alá ilyen nyilatkozatot, meg olyat, aztán azt csinál amit akar, hanem el kell magyarázni, hogy bizony a fentiek miatt van erre szükség, és ezt javasolnák). 

A legsúlyosabb probléma azonban nem ezekkel volt, hanem a császár körüli mizériával - amelynek egyébként a kiinduló pontja a nem túlzottan professzionális, ám annál bunkóbb aneszteziológus. Ez persze nem jelenti, azt, hogy a klinika összes anesztese ilyen lenne, de ez a személy konkrétan nem való oda. Két okból: egyrészt, mert nem normális, és nem professzionális egy spinált 9.-re bökni, aminek a fele azért nem sikerül, mert rossz pozícióba ülteti le a beteget az asztalra. A másik, hogy egy anesztes vitatkozik a műtétvezető orvossal, illetve a beteg kérésével, amely a kispapa jelenlétére irányul. Azt már csak tényleg zárójelbe jegyzem meg, hogy ez a betegjogokat is sérti.

A másik ilyen súlyos probléma a kórház mendzsmentje, ugyanis a problémákra tekintettel - építő szándékkal - felkerestem az intézetvezetőt is, aki, hogy finoman fogalmazzak, nem érett meg még erre a feladatra. Maradjunk annyiban, hogy reméljük jobb orvos, mint menedzser, illetve jobban gyógyít, mint ahogy tárgyal, mert az inkább egy görög tragédiára hasonlított. Azért remélem, hogy a hosszas, ám kevésbé hatékony megbeszélésünk valamelyest mégis csak előre viszi a színvonalat.

Összességében nem bántuk meg, hogy a Klinikát választottuk, és ha minden jól megy, még több baba világrajövetelének tanuja lesz az intézmény.

/Sajnálatos módon elmulasztottuk a szoba fotózását, s a klinika honlapja pedig időközben megújult, így nem sikerült megtalálnunk rajta a szobánkat bemutató fotókat./

Kórházi csomag - hogyan is volt jó?

Ígértem, hogy beszámolok róla, hogy mi volt hasznos és mi nem, meg hogyan is volt jó-e az egész. Hát íme, akkor a korábbi lista, kiegészítve a tapasztalatokkal:

Szülőszobai csomagunk

- Személyi iratok, Házassági anyakönyvi kivonat másolata (300 napnál nem régebbi), gondozási könyv, orvosi leletek - elkérték a teljes mappát és ha jól néztem ki is szedtek pár leletet, szóval erre abszolút szükség volt.

- 1 pár papucs nekem és 1 pár papucs a kispapának - ezek nem kerültek elő, nem is hiányoztak

- 2 db kisebb méretű törölköző - ezekre sem volt szükségünk

- tusfürdő - ahogy erre sem

- bimbóvédő - ez előkerült, mert az őrzőben már cicire tettük Zsebit, aki szépen szopizott is.

- 1 csomag Tena betét (20 db) - felesleges volt, mert a műtét után kaptam kórházi verziót (lényegében egy pelenka:P), utána két napi ugyan még ezt a fajtát használtam, de totálisan felesleges volt, sima éjszakai betéttel is ellettem volna, persze gondolom ez erősen egyén függő.

- csokoládé, nápolyi, keksz - nem igazán engedtek enni, inni szabadott, meg szülőcukrot ettem, ez utóbbi hasznos lett volna ebben a csomagban is, de szerencsére volt a másik táskánkban.

- kóla - mert adott esetben gyógyszerként is üzemel, na meg a folyadékpótlásra sem rossz:P - nem fogyott, vizet ittam az jobban csúszott.

- pár darab hosszú szívószál - egyik már császáron átesett ismerősünk ajánlására - ez atom ötlet volt, és nem csak az őrzőben volt hasznos, hanem később a szobában is, szoptatás közben, amikor még nem mozogtam éppen huszárosan.

Egy kazalnyi rózsa a kispapától nekem...el vagyok kényeztetve:D

Osztályos csomagunk

- 2 db szoptatós top - hát ezeket nem tudtam használni, mert messze nem követték a mellméret növekedést:P

- 2 db sima top (könnyen lehúzható első résszel, gondolva a szoptatásra) - első nap még a kórházi hálóignben nyomultam, de iszonyatosan kényelmetlen volt, így utána már ezek voltak a nyerők és nagyon jól beváltak.

- 2 db szoptatós melltartó - ebből KáeM később még hozott pluszban, mert hát a csöpögő tej miatt azért naponta jól esett cserélni.

- 1 db haskötő - ebből lehetett volna eggyel nagyobb a méret, de azért jól jött, azután kezdhettem a használatot, hogy sikerült székelni;)

- 3 pár mosható és 3 pár eldobható melltartóbetét - még a kórházban is kaptam pár eldobhatót és igencsak jól jöttek.

- 2 db kismama pizsama nadrág - ezek voltak rajtam napközben, éjszaka alul csak bugyi, felül a melltartó és a top...bár baromi melegem volt többnyire így is.

- 1 db méretes halásznadrág - erre végülis nem lett szükség

- 1 db kapucis kardigán - hát hideg az nem volt:P

- 4-4 pár zokni - nekem nem fogyott, kispapának azért időnként kellett

- 4 db póló a kispapának - még kettő simán jól jött volna, de megoldottuk

- 4 db boxer alsó a kispapának - ez pont megfelelő volt

- 2 db rövid nadrág a kispapának - ebből is lehetett volna több

- 4 db piros (!) kisebb méretű törölköző (a kényesebb részekhez, napi cserére gondolva) - tökéletes gondolat volt:)

- 2 db normál törülköző (Decathlonból kicsire összehajtható fajta) - ezt is használtuk azért természetesen.

- Tisztasági csomag: tusfürdő, sampon+balzsam, fogkefék, fogkrém, intim mosakodógél, fésű, hajgumik, fültisztító pálcika, intim törlőkendő, nedves wc papír - a sampon+balzsam és a nedves wc papír bizonyult feleslegesnek

- 10 db eldobható bugyi - kettőt használtam el, utána sima bugyira váltottam,mert nekem az jelentősen kényelmesebb volt. 

- 4 db sima bugyi - lásd fent.

- 20 db Tena betét (ez mondjuk a szülőszobai csomagban van konkrétan) - lásd a szülőszobai csomagnál.

- 1 csomag normál éjszakai betét - a második naptól már ezt használtam és tökéletesen elégnek bizonyult. 

- 2 db bimbóvédő - Avent mini (ez is szülőszobai csomagba került) - nem hinném, hogy ment volna a szoptatás nélküle. Később még érkezett Medela változat is....végülis az Avent maradt a kényelmesebb.

- bimbóvédőkrém - Medela - mindenképpen szükséges.

- mellszívó - Avent elektromos - hát ez szép, meg jó, csak nagyon kis egyszerű ahhoz képest, amit a kórházban nyújtani tudtak. Mivel az bevált, hát gyorsan intéztünk egy olyat itthonra is. 

Ami nem volt ott és kellett:

A nagy sietségben Phil a szoptatós párna itthon maradt, de ő érkezett utólag, mindenképpen jól jött, mert így is bazi kényelmetlen volt szoptatni azon az ágyon. 

Aztán én nem gondoltam, hogy magánkórházban szükséges ilyesmi, mint pohár, meg evőeszköz, de az volt, így ez is utólag érkezett meg.

Manikűr készlet...persze ha előtte megcsináltam volna a körmeimet nem lett volna rá szükség, de ez itthon elmaradt. 

Szoptatós tea - kevés filter került a csomagba.

Zsebi tényleg mindent kapott, neki igazán csak a hazahozós ruhája kellett, az pedig adott volt.

KáeMnek köszönhetően semmiben nem volt sokáig hiány, mert mindent pillanatok alatt intézett.:D