2012. december 31., hétfő

17. hónap címszavai



Minden nem technikai játék is nyerő, de a rajzolás az nagy kedvenc:)
- Továbbra is fogzik…érzésem szerint lényegében megszületése óta tart ennek a négy hátsó fognak a kinövesztése, persze nem, de attól még baromira sajnálom szegényt. Főleg, mert az eddigi nyolcat összesen nem szenvedte (szenvedtük) meg ennyire, mint ezeket.

- Megvolt kuki-ügyben az első kör a dokinál (rögtön felemlegettük a körülmetélés kapcsán tartott értékezéseinket). Beszorult egy jó adag faggyú…nem volt élmény, ahogy a doki néni kifordította és az utána következő napok sem (kamillás törölgetés húzkodással kísérve persze, meg tetrán kenőcs újabb húzkodás). Félreértés ne essék, elég régóta húzkodom neki, óvatosan és finoman, mert azt mondták így kell, gondolom ezért is viselte meg most ez a hirtelen változás. 

És még hiszti közben is vadul mutogatja, hogy méééég....nem jöttünk rá, hogy méééég mit szeretett volna:P
- Az elmúlt hónap nagy szomorúságunkra több bakmacskaiskurva című napot is tartogatott kicsiny családunk számára. :(

Egy új korszak kezdetére készülve...
- Hivatalosan is beírattuk, így - elvileg - január 2-án kezdődik a beszoktatás. Heti három teljes napon lesz "bölcsis". A választásunk mindenféle mérlegelés után az Aranytücsökvárra esett. Így a karácsonyi bevásárlás után, és Bogyó féle ilyen-olyan vásárolgatás mellett a két ünnep közöttre is maradt program a bölcsis cuccok beszerzése okán. Jaa és persze oroszlán lesz a jele;)

Még mindig mindenben segít:)
- Döbbenetesen szülőbarát napirendre kapcsolt, minden szoktatás, vagy kényszer nélkül. Amúgy sem volt gond vele, de a mostani verziót nagyon szeretjük. Remélem nem kever neki majd nagyon bele az öcsi érkezése. (8 körül kel - 9re szoktuk kivégezni a reggeli gyümölcsös-kekszes finomságot - utána általában még kér az én reggelimből is falatokat - 11:30-12 körül ebédel főzeléket - 13:00ra megy el szundikálni egy 165ös tápszer társaságában, általában mire a cumi kifogy már durmol is, teszi ezt többnyire 2 órán keresztül - 16:00 körül van uzsonna gyümölcs (bár ezzel inkább minket etet), joghurt, vagy rendes kaja, ha mi éppen későn ebédelünk - a vacsora ismét főzelék időben akkor, amikor kéri, vagy legkésőbb 8kor próbálkozunk vele, de általában korábban elkéri - fél9kor indul a pancsi és 9 körülre alszik be egy 200as tápszer társaságában.)

Azért ez tényleg komoly kihívás:P
- Eszik egyedül is egyre ügyesebben, ilyenkor nem gond, ha valami nem pépes. Etetve még mindig inkább a pépes dolgokat kedveli.

A 21. század gyermekei: skype-on nyomják a közös iPadozás;)
- Az iPadot, a laptopomat, a telefonomat és lényegében minden egyéb technikai eszközt úgy kezel, hogy néha csak kamillázok, hogy honnan tanulta. (továbbra is szereti és szívesen játszik a nem technikai játékaival is).

- Iszik mindenből, immár sokszor egyedül is. Nem mondom, hogy nincsenek balesetek és nem önti le magát, de azért elég ügyes. 

- Beszélni továbbra sem beszél, viszont folyamatosan bővíti a használt jeleket (100 körül járunk immár), s egyre pontosodnak a régebb óta használtak is. (Persze szókezdemények vannak…mind a három nyelven:P)

- Nem szereti a nagy hideget….de annyira nem, hogy az első komoly hidegnél mikor kimentünk a teraszra (full beöltözve) konkrétan sírógörcsöt kapott. Imádja viszont a sapkákat…a sajátját is, de mindenki másra is szívesen húz.

- Fut, egyre ügyesebben. És ugrik…ezzel nem kicsit megdöbbentve sokakat. De tényleg elrugaszkodik és ugrik, persze nem mindig jár sikerrel. Viszont nem lépcsőzik, legalábbis nem gyereküzemmódban. A felnőtt verziós váltott lábas meg még nem megy annyira tökéletesen, hogy egyedül előadja. 


- Megvolt az első szánkózás is…mikor 10 perc után leszállt kicsit aggódtam, hogy na ennyi volt, nem tetszik neki igazán, de utána visszaült és alig lehetett lerobbantani róla…persze a hólapátolás is remek móka volt:D

Tökéletes tökéletlen családi karácsonyi fotónk:D
- Idén már tényleg és látványosan élvezte a karácsonyt. Nem lőttünk mellé egyik ajándékkal sem, minden tetszik neki és mindennel szívesen játszik azóta is. 


- Úgy látszik mániákusan szeretünk a két ünnep között gyerekülést vásárolni. Zsebi ugyanis megkapta a szuper biztonságos előrefelé nézős gyerekülését, mert hát eljött az idő, hogy fontos, hogy mind a két kocsiban legyen. Nem mondom, hogy osztatlan sikert aratott nála a pajzsos cucc, de valójában rosszabbra számítottunk.

2012. december 27., csütörtök

Karácsony 2012.




Idén mi voltunk a vendéglátók. 24-én csak hármasban (plusz persze Bogyó a pocakban és Jade cica a fa alatt). 25-én anyuka féle háttér, este Ica mama is már, majd 26-án apuka féle továbbiak;)


Ha éppen nem a díszeket pakolta lefele, akkor Bogyó tesónak hízelgett;)
23-án este - az első szánkózás után - bepróbálkoztunk egy közös fadíszítéssel, de miután Zsebi több díszt szedett le adott idő alatt, mint amennyit én fel tudtam tenni, hát feladtuk és lefektettük, majd kettecskén kidekoráltuk a fát. (Később mindenképpen közös programnak szeretném a díszítést)


24-én reggel persze tátott szájjal rácsodálkozott a kész fára, majd 12 másodperc múlva már elkezdte lepakolni a díszeket…és ez azóta is így megy, vagyis pár pillanat gyönyörködés (fény bekapcsoltatás) majd a díszek szisztematikus lepakolása. Napközben egy becsomagolt ajándékot hurcolt többször is, de igazából, csak azt az egy zacskót (Micimackós) akarta kicsomagolni, amiben éppen az ő ajándéka volt. Lebeszéltük róla, inkább nem is kerültek be az ajándékok a fa alá, legalábbis a délután szundikálásig. Mert mire felébredt az áhított zacskó bizony a fa alatt volt. Jaaaa ebédre a szokásos (természetesen tökéletesen pépes) főzelék mellé betolt egyedül egy elég szép adagot az aszalt szilvás pulykából is rizzsel…kanállal, nulla pépesítéssel:):):) Ébredés után inkább a játék kötötte le, nem vette észre azonnal az ajándékot, de aztán felfedezte, s némi segítséget kérve neki is állt megszemlélni a csomag tartalmát. A könyv is nyert - mint általában, de a szerszámkészlet nagyon betalált, elég sokáig le is kötötte a figyelmét. Az igazi nagy ajándék mondjuk az akvárium volt ugye, de az már régóta csodálható állapotban van jelen a lakásban:)


25-én érkezett az én sleppem:) Az ajándékozás vicces volt, mindenki mindenkinek, egyszerre:P Anyuéktól már részben itt volt az ajándék, mert hogy a babzsákba szálltak bele, meg már az egyik csomag is megérkezett korábban a ruhákkal, de azért akadt még némi meglepi is, egy könyv és egy szuper cuki plüssoroszlán személyében. Tesómék ajándéka meg naná, hogy itt volt, lévén az ő angyalkájuk is rám bízta az ügyintézést;) Betalált a gyerekfényképező, a hangos puzzle és persze a mágneses betűk is. Köszönünk szépen minden ajándékot itt is még egyszer, természetesen a nekünk szánt igen értékes bögréket is;) A délutáni szundikálás után még volt egy kör játék, Zsebi Tamarával nagyon jól elvolt, bár apukámat is próbálta beleszoktatni a 21. századi gyermeki életbe;) Aztán végülis ők távoztak, mi meg játszottunk tovább hármasban, s vártuk Anyósomat. Aki aztán be is futott Zsebi karácsonyi ajándékával (vagyis egy újabb darabbal, mert hogy a babzsákba ő is beszállt, meg kapott Zseb korábban már alagutat is az ünnepre hivatkozva). A remek állatos építőszett is nagyon siker lett, bár meg kellett állapítanunk, hogy az építő játék a Legonál kezdődik és ott vége is van, mert hogy megdöbbentően sok darabot nem sikerült összeilleszteni a pontatlanságok miatt. Zsebit mondjuk ez cseppet sem zavarta, ő nagyon élvezte a játékot. Alig lehetett este lefektetni, pedig a délután alvás is rövidebb volt a szokásosnál. Természetesen Ica mamának is köszönjük az ajándékokat, én kiemelten is az enyémet, mert nagyon szépeket kaptam ám: tortatál (régi vágyam volt) és egyedileg készítettet szélcsengő. :D




26-án megérkezett Regi baba, TéGyé és Feri is egy újabb adag ajándékkal, s ezzel mi is "megszabadulhattunk" az utolsó ajándékos zacskótól is. Mondjuk Regit az ajándék kevésbé érdekelte, teljesen beleszeretett Zsebi szülinapi járgányába, szinte ki sem lehetett robbantani belőle. Azért remélem később az ajándékot is tudja majd hasznosítani;) Zsebi kapott óriás perselyt, amit mindjárt el is kezdtek megtölteni a csemeték (nem nyitható a persely…vagyis csak egyszer:P). Aztán kapott mágneses rajztáblát, ami nem csak nála volt hatalmas siker, hanem nálunk is, sőt még Ica mamánál is (pedig ő már Regitől jól ismerte a játékot). S persze könyv is volt a csomagban, mert az nem maradhat el:) Ismét csak köszönni tudjuk a szép ajándékokat, remélem semmit nem felejtettem ki. Regi baba és szülei késő délutánig maradtak, bár a két gyerek együttes alvását nem sikerült előadni. Anyósom még ma délutánig itt volt, s végülis dupla babysitter lett, miután mind a két unokáját ráhagytuk és jól elmentünk ügy intézni….mi főként orvososdit játszottunk, Regi szülők pedig shoppingoltak, ha jól tudom.

2012. december 24., hétfő

Boldog karácsonyt!


Minden kedves erre látogatónak boldog karácsonyt és teljesült álmokban, vágyakban gazdag új esztendőt kívánunk.

2012. december 20., csütörtök

Alakul...



... és igen, így alakul a két gyerekes verzió. Gépparkkal, meg mindennel együtt. Nyilván hosszabb távon a kis kanapénak nem lesz maradása, de ezt sejtettük is. 

2012. december 18., kedd

31. - 33. hét


  • Kimondani is furcsa, hogy ha igaza lesz Herczegh dokinak - és eddig mindig igaza volt - akkor már nagyon kevés idő van hátra :S (és persze folyamatosan fogy:P)
  • Néha baromi felkészületlennek érzem magam. Zsebivel ilyenkorra már nem csak kb. lista (hovatovább listák) álltak rendelkezésre, hanem lényegében minden készen volt. Nyilván a második gyereknél már könnyebb, mert nem kell annyi mindent venni, meg hát a rutin is segíti az embert;)

  • Felicitasos várandós csomag kiváltva. Aztán meglátták a DM-ben és mondták, hogy már lehet előzetesen jelentkezni a bababónuszba, így onnan is kaptunk egy csomagot:)
  • Kiságy megrendelve, kispapa talált az IKEA verziónál egy kicsit csinosabbat;) - Kalandos úton, de végülis helyben is van már, bár még nincs összeszerelve;)
  • Fejben - legalább:P - pakolom össze a kórházi cuccomat is. Na jó néhány dolgot már beszereztem, ami beszerezős. A többit - lévén már van tapasztalat - nem lesz nagy munka összedobálni. De azért a két ünnep közöttre ezzel is szeretnék végezni.
  • Bogyó hazahozós cucca is összeáll lassan. (Kórházi neki ugye nem nagyon kell, mindent kapunk…amit Zsebinél nem, vagy pluszban szükségesnek érzem, azt tettem be.)
  • Készülök egy beszélgetésre a házi orvossal, hogy homeóval hogyan és mikortól érdemes megtámogatni a szoptatást. Meg persze, hogy náluk miként megy a szülés jelentése dolog, elvégre közben házi orvost váltottam.

  • IKEA túra done: megvettük a törülközőt, a lepedőket, a tesóállatot Zsebinek. Ez utóbbit el is kérte, így hát neki már a pocakból küldte Bogyó az új játszópajtást. Ma végre sikerült lefotózni, szerelem az elefánt…és ahogy gondoltuk is remek párna:)
  • Meglátogattuk Herczegh dr-t is ismét. Vett le kentet, kukkolt UH-val (persze érdemben már nem fér a képbe, de szemfüles UH nézők felfedezhetik a képen a nagylábujját:P), méricskélt, megvolt az első CTG is (Zsebinek nagyon tetszett, ahogy dobogott a tesója szívecskéje). Számoltunk, arra jutottunk, hogy akkor még idén tépjek el a klinikára altatóorvosi vizsgálatra, meg vérvételre. Aztán január 10 körül találkozunk még egyszer nála…utána meg várhatóan szülünk. Persze, ha addig beindul valami, akkor jelentkezzek. Meg a klinikán is szeretne találkozni, amikor megyek be. 
  • Elővettem a hogyvoltjó listámat, és nekiálltam ténylegesen összerakni a kórházi pakkot….baromi furcsa, annyira közelinek tűnik a pont, amikor még Zsebivel kapcsolatosan pakoltam össze, pedig annyira nincs is már közel. Most azért kicsit másként alakul, mert úgy döntöttünk, hogy apa nem alszik bent velünk, hanem csak napközben lesz bent, estére hazajön Zsebihez.  

  • Két ünnep közöttre Róbert klinika vizsgálatidőpontok done: vérvétel, Aneszteziológia és CTG is. 
  • Volt egy vicces és érdekes megbeszélésünk Valival a Róberten;) Reméljük hatékony is…de ez majd csak később derül ki. Mindenesetre nagyon örülök, hogy végre személyesen is megismerkedtünk.

2012. december 14., péntek

Szocializációs túra

Avagy bölcsi és családi napközi körtúra (meg egy jó hosszú bejegyzés:P). Egy volt tervben mára, de az annyira sokkoló élmény volt, hogy gyorsan körbetelefonáltam a szóba jöhető másik két intézményt is és sikerült mind a kettőben időpontot kapni egy első felderítő látogatásra.

Nyár vége felé merült fel egyébként a téma, több okból is. Egyrészt azért, mert látjuk, hogy Zsebi mennyire szereti a gyerektársaságot, és mennyire lelkes, ha rövidebb ideig nem mi vagyunk vele. Másrészt azért, mert ez a rövidebb idő nekünk is jót tesz (nincs ezen mit szépíti, kell a pihenő ebben a "munkában" is, mert valóban ez a világ legszebb hivatása - mármint szülőnek lenni - de attól még baromi fárasztó 24 órában:P). Harmadrészt pedig azért, mert jön a kistesó, akinek azért igenis járnia kell némi saját időnek, ami csak az ővé, amin nem kell osztoznia a bátyuskával. 

Szóval szocializáció, meg szülőpihentető, meg tesólélekápóló….ezek voltak az elvárások. Klasszik bölcsőde igazából szóba sem jött, nem akartuk folyamatosra a dolgot. Heti két délelőtt volt az első terv, így körülnéztünk a közeli Családi napközik, illetve magánbölcsődék között. Mint később kiderült állami bölcsődében is van kvázi gyerekfelügyelet, de ezt elvetettük, ennél kisebb és lelkesebb csoportba szeretnénk küldeni az elsőszülöttet….már csak azért is, mert könnyen lehet, hogy Bogyó is ebbe a közösségbe kerül majd később. Az első terv némileg módosult, a helyi Családi Mókavárban tett többszöri látogatás után (itt csak két délelőttre van lehetőség, amit eredetileg terveztünk ugye, így láthattuk, hogy ez mivel jár és arra jutottunk, hogy lényegében mire odavisszük/érte megyünk, már nem igen marad plusz idő), így már a heti két teljes napot járna gondolattal indultunk neki a felderítésnek. 

Google barátom, a játszótéri beszámolok, meg ilyen-olyan egyéb fórumok alapján az alábbi három hely jött szóba. A látogatás sorrendjében a tapasztalatok.

Hát már kívülről sem volt kimondottan szimpatikus, a régebbi építési családi ház, aminek olyan magas kerítése van, hogy egyáltalán nem lehet belátni. De a honlap és a telefon alapján még azért bizakodtam. Ugyan a képeken látszott, hogy nem a legmodernebb az intézmény, de ez még nem jelent semmit. Nos, hogy tutira nem ez lesz a nyerő, az lényegében a belépésünk pillanatában dőlt el. Nem tudom, hogy láttam-e már életemben ennyire nem gyerekbarát házat (najó a szüleim háza sem gyenge, de azért ennél még az is jobb). Lépcső lépcső hátán, szűk terek, meg úgy egyáltalán tulajdonképpen egy sima családi ház alsó szintje: egy alvós szoba, amiben valamiféle irodarész is ki van alakítva. Egy szűk fürdőszoba bezsúfolva a sok bili, fellépő és minden egyéb. Aztán egybe térben a nappali (játszószoba) és a konyha…persze lépcső itt is akad, mert miért ne. Az udvart nem néztük meg tüzetesen, de amennyit láttam belőle, az sem nyűgözött le túlzottan. A vezető fogadott, alias Ági néni. Kedves volt, de nem lelkes. Nem igazán tudta eladni magukat…vagyis inkább magát, mert hogy ő van egyedül a gyerekekkel. Látogatásunkkor 3 kisfiú és 2 kislány volt ott (mind idősebb Zsebinél), ebből az egyik valójában már ovis, de valami betegség miatt nem az oviban volt (na puff!). Játékok voltak egyébként dögivel, bár kétségtelenül sok volt a leharcolt, de voltak teljesen újak is. Bő egy órát töltöttünk velük, a délelőtti játékidőben.
Zsebi jól eljátszott, leste a nagyobb fiúkat, s próbált barátkozni Ági nénivel is. Mondtuk, hogy még nem beszél, de babajelbeszéddel kommunikál….ezt gyakorlatilag meg sem hallotta. Ahogy azt sem, hogy nem hallgat a Gergő névre, így talán célszerűbb Zsebinek szólítani. No meg úgy egyáltalán elég sokára jutottunk el a kérdések megválaszolásához. Csupa olyat kérdeztem, ami egyébként fent van a honlapon, de hát valamiről azért beszélgetni kell, meg ismerkedni. A napirend végülis a szokásos: reggeli-játék-tízórai-kinti játék- ebéd-csendes pihenő- délután játék. Az árak meg első hallásra olcsók (már persze bármely más magánintézmény áraival összehasonlítva), s ezen a téren van kellő rugalmasság is, mert lehet csak délelőttre vinni, lehet két napon egy héten, folyamatosan…meg úgy általában mindenféle konstrukció létezik. Persze gyakorlatilag mindent vinni kell, így már annyira nem is olcsó. Beszoktatásra egy hetet javasolt, amikor anyuka is ott van a gyerekkel…bár nem részletezte, hogy pontosan hol van itt a fokozatosság. Mindenesetre nem bántam, amikor elköszöntünk és kijöhettünk. Jaaa még egy pont volt, ahol buktak eleve: volt egy akvárium…s ezen téma minket mostanában a szokásosnál is érzékenyebben érint (amúgy is nagy állatbarátok vagyunk, és tényleg hisszük és valljuk, hogy lényegében mindent elárul egy emberről az, ahogy az állataival bánik), nos a borzalom szót használnám arra is, ahogy a katasztrófát az egész helyre. /Én elmulasztottam fotózni - pedig igazán tanulságos lett volna - a képek így a honlapról kerültek ide és csak részben adják vissza a hely "hangulatát"./

Nos a sokkoló kudarcélmény után azonnal rávetettem magam a netre, hogy akkor gyorsan még ma beleférjen a másik két hely is. Az egyiknél eleve csak déltől lehet telefonálni, így nem fűztem hozzá nagy reményeket, de a másikat elértem és pont "látogatási idő" is volt, így rögtön oda is robogtunk.

Már a belépéskor éreztük, hogy hát igen, valami ilyesmit keresünk. Henivel - a vezetővel - az irodában kezdtük a megbeszélést. Ott átbeszéltük a részleteket, feltételeket, mit tudnak nyújtani ők és mit szeretnénk mi (a honlap ezen a téren nem túl kifejező). Nem pontosan egyezett az elképzelés a lehetőségekkel, mert náluk a heti három nap a minimum, de ebbe még simán belemegyünk adott esetben. Reggel 7 és este 17 között lehet ott a csemete, a napirend itt is hasonló: játék-reggeli-játék-tízórai-játék (udvaron) -ebéd - játék- csendes pihenő - uzsonna- játék, s ebben a konstrukcióban napi 4500 forint a térítési díj, de meg kell legyen a hónapban minimum 12 nap, tehát akkor havi 54.000 forint lenne így, de ebben minden benne van, a váltóruhán és cipőn kívül. Se pelenkát, se kaját, se ágyneműt, se fogkefét, se semmit nem kell vinni. Sőt többszöri kirándulás és egyéb móka is. Külön fizetni, csak a Helen Doron módszeres angolért vagy az úszásért kell, amennyiben erre igényt tartunk. (Más a díjszabás a folyamatos ellátás esetén, meg van náluk is valamiféle csak délelőttös lehetőség, de ezek annyira nem érdekeltek). Kaptunk jelentkezési lapot, átbeszéltük, hogy nagyjából miként menne a beszoktatás (részleteket, majd ha döntöttünk), majd elvonultunk megnézni az intézményt. 

A gyerekek éppen a fenti részen tartózkodtak, mert hogy a lenti csoportszobákat takarították, így - pici sajnálatomra - élesben nem láttuk a csapatot. Két csoport van egyébként, maximum 12 fős létszámmal, 2 gondozóval csoportonként. Minden gondozó képzett, s ha Henihez hasonlóak, akkor tényleg szeretik a gyerekeket, mert az kifejezetten tetszett, ahogy Zsebivel viselkedett. (Pedig Zsebec éppen nem volt formában, mondjuk ment Henihez barátkozni, csak nem volt annyira lelkes, mint szokott lenni) A fürdőszoba-pelenkázó szép tágas, tiszta volt és minden a picikhez igazítva. Volt egy mosókonyha, egy tálalókonyha (a főtt ételt nem itt készítik, de minden mást igen….főként bioalapanyagokkal, meg úgy általában sok zöldséggel, gyümölccsel - a kiragasztott menü is erről tanúskodott). A csoportszobák is nagyon helyesek voltak, tágasak, sok játékkal, vidám berendezéssel. Zsebi kapott is rögtön játékot, mi meg megnéztük még az "ágyakat" (helyes kis babzsákos ágyak vannak, semmi tábori jellegű cucc) és az öltözőt - szintén tágas, világos, tiszta, barátságos, ahogy ezeket a szavakat tudom használni az egész környezetre és a látogatásunkhoz való hozzáállásra is. Az irodába visszatérve öltöztünk, megbeszéltük, hogy telefonálunk, ha kérdés van, illetve, hogy jövő hétre döntést hozunk és akkor - ha úgy alakul - januártól indulhat is a beszoktatás. /Fotók itt is honlapról, mert itt meg az ámulattól felejtettem el fotózni:P/

Ezután kis pihi következett, mert hogy még nem volt dél. Szóval haza és akkor Zsebinek játék, meg ebéd, meg játék:) Aztán telefon a harmadik műintézménybe, hogy akkor mégis mikor….minden hétköznap három után, szuper, akkor ma pont jók leszünk a délután szunya után. 

A legközelebb eső hely. A képek alapján biztató volt, s a sétáink és a szomszédok véleménye alapján is, de már eleve kaptak némi lepontozást, mert a honlapon is fel volt sorolva, hogy mit kell vinni a szülőnek, ami mondjuk a feltüntetett díjak mellett azért nem kicsit durva (főként a délelőtti tapasztalat alapján:P). Az nem derült ki, hogy pontosan milyen szolgáltatásokat nyújtanak (avagy van-e lehetőség nem folyamatos ellátást igényelni). A vezető nem volt ott, amikor megérkeztünk, így végülis az egyik gondozó mutatta meg a helyet. Kata néni (hahaha nem sokkal idősebb nálunk) vezetett körbe minket. Két csoport van jelenleg, az egyikben a szuper minik 2,5 éves korig, a másikban a nagyobbak nagyjából 3 éves korig. Minden csoportban 2-2 gondozó, bár így délutánra már csak egy-egy maradt (csúsztatott műszakokban dolgoznak), s csoportonként elvileg nincs több 7 gyereknél. Árra - ha jól emlékszem - a heti három egész napos verzióra (van délelőttös is, meg persze teljes folyamatos ellátás) 35.000+5.000 kaját mondott. 

Ahogy a honlapon láttuk vinni kell elég sok mindent (persze még így is olcsóbb, mint a BBB, legalábbis, ha pusztán bekerülési költségekkel számolunk). Helyiségre egyébként két játszószoba van (van játék, normálisak, jó állapotban, bár messze nem annyi, mint a BBB-ben), két alvó szoba (sima szivacsokon alszanak a gyerekek - ez nem volt túl szimpatikus), egy raktárként használt szoba, fürdőszoba kicsiknek és a gondozóknak külön, illetve egy melegítő/tálaló konyha, ami mondjuk az egyik játszószobából van lekerítve (a ház nyilván családi háznak épült, csak másként került hasznosításra), ja és persze udvar - ahogy láttuk sok kinti játékkal. Tisztaság volt mindenhol. Zsebi hamar oldódott és teljesen lazán megfogta Kata kezét és már húzta is magával. (Avagy hozta a formáját és az ujjaköré csavarta…mert hogy Kata nem is rejtette véka alá, mennyire örülne neki, ha Zsebi az ő csoportjába kerülhetne januártól;)) Kicsit engedtük Zsebecet játszani, közben még beszélgettünk Katával, aztán mikor már nagyon jöttek a szülők a csemetékért mi is távoztunk. Abban maradva, hogy jelentkezünk, hogyan döntöttünk.  /Itt is a honlapról jöttek a képek, mert akkor már legyen egységes:P/

A babajelbeszédre egyébként egyik helyen sem haraptak rá igazán, legalábbis első körben sehol sem tűnt a gondozó lelkesnek azt illetően, hogy hát kicsit neki is meg kell tanulnia a dolgot, hogy megértse a gyereket. A Gergő aki Zsebi dolgot leglazábban az utolsó helyen vették, itt pikk-pakk tudott Kata azonosulni vele, hogy a gyerek egyszerűen nem hallgat a Gergőre, s nem próbált meggyőzni róla, hogy majd megszokja, simán hívta Zsebinek. Ha pontozni kellene a helyeket az előzetes elvárások, elképzelések alapján, akkor a BBB kapná a 10/10et, az Aranytücsökvár 8/10, és hát a Csodafenyves 3/10. 

Nyilván egyértelmű a választott helyek alapján, hogy a térképnek mely területén van lakókörnyezetünk:P A döntés nem könnyű, nyilván anyagi szempontból sem (bár persze az ár-érték arány nem feltétlenül az, ami első pillantásra látszana), de folyamatosan kattog az agyunk, hogy jól tesszük-e amit teszünk. Mert persze kell a társaság a gyereknek, meg a szocializáció fontos, de nem-e a magunk kényelmét akarjuk ezekkel a mondatokkal igazolni. Szóval a témában is, mint általában a szülői létben, benne van a bizonytalanság, hogy jól csináljuk-e, amit csinálunk…s választ persze csak az idő fog adni, ha egyáltalán. /Húúú, kicsit lírikus lett a befejezés./

Na szóval a lényeg, hogy jövő héten még tárgyalunk kicsit a két versenyben maradt intézménnyel. Aztán, aki meg tud győzni, annál beiratkozunk, s januártól jön a beszoktatás, aztán meglátjuk, hogy éles üzemben mik lesznek a tapasztalatok….majd biztos írok a továbbiakról.

Gyerekszoba szekrények

Nos, ha már a sajátunkról írtam, hát gondoltam erről is megemlékezek részletesebben, hátha másnak is hasznos lehet. 

Káosz 1.0
Káosz 2.0 - mert a helyzetet lehetett fokozni:P
Szóval itt alapból nem fiókosak a szekrények, és mivel nem IKEA, kicsit kellett ügyeskedni, hogy valamiféle fiókos verzió összeálljon. De megoldottam, persze IKEA segédlettel. :)

Rend a Zsebi oldalon:)
A hajtogatás azért nem tökéletesen úgy működik, mint a felnőtteknél, de szerintem sikerült egy elég praktikus és használható rendszert létrehozni. Bogyónak elöl maradt pár méret, de most csak az első kettőt mosom, vasalom ki előre. Zsebinél aktualitások vannak elöl. Alul a szezonális és még nem aktuális méret, no meg némi raktározás is:)

Bogyó oldal rendezve;)

Mind a két gyerek esetében külön "fiókot" kaptak a nadrágok (rugik), illetve a bodyk. Így tűnt a legpraktikusabbnak. És Zsebivel teljesen használhatónak is tűnik a rendszer. Akasztón a pár tényleg kötelezően akasztós cucc. Reméljük hosszabb távon is beválik. A kis fiókokat is elosztottam testvériesen. Mindenki kapott egy zokni és egy sapkás/sálas fiókot. 


A pelenkázó szekrény fiókját is újrarendszereztem, itt is kell a kétgyerekes verzió:) Egyenlőre Bogyó cuccai (mondjuk méretes pelenkája lényegében) még nem költözött be, de ilyen szempontból látszik a későbbi rendszer, a mostanin is. Mivel az oldalsó polcok eltűnnek, elvégre másként nem férne be a másik kiságy, így belül kapnak ezután helyet a pelenkázás egyéb kellékei is. Dobozban, mert így könnyű egyben kikapni, ha esetleg máshol akarnám tisztába tenni valamelyik legényt.
A kis méretű ruháknál a
darabszám is fontos infó;)
 

Az ágyneműtartók is végre érdemi funkciót kaptak…minden alvással kapcsolatos ide került, tehát a hálózsákok, a kis takarók. 


A rend(szer) most tényleg jó és működik, meg látjuk január után miként vizsgázik. 


A pakoláshoz egyébként rengetek ötletet merítettem a pinterestről;)

2012. december 13., csütörtök

Rácsvédő

Egyik éjszaka nem tudtam aludni, ami azt jelentette, hogy hallgattam, hogy első szülőttem milyen gyakran is koppan neki a kiságynak, amiből már kiszereltük a babás szupervastag rácsvédőt. Ez és az, hogy mennyire imád takarókban bújkálni megadta a löketet, hogy - miközben Bogyóéra varrom a huzatot - csináljak neki is egy újabb rácsvédőt…kevésbé vastag, viszont magas, de nem ér teljesen körbe, hogy azért kilásson. (Bogyóénak az alapja bolti, az teljesen körbeér…mondjuk Zsebié is körbe tudna, ha úgy tettem volna fel.)


Kellett hozzá:
1 régi nyári paplan (normál egy személyes méret)
némi polár anyag (az egyik felére pont elegendő maradt Bogyóéból, a másik feléhez pedig IKEA takarót használtam fel…ezek a takarók régen nagyon kellemes áron voltak, nekünk meg elég sok van belőle)

A nyári paplant félbe vágtam, majd még azt is félbehajtva megfelelő helyeken szalagokkal megtűzdelve körbevarrtam. Aztán a huzathoz a polár anyagot is összevarrtam, majd beleügyeskedtem (a polár ilyen szempontból nem annyira barátságos, mert inkább tapad, mint csúszik, viszont megfelelően puhának és melegnek találtam, s azért annyira gyakran nem kell mosni), majd a kihúztam a szalagokat, végül a két végére patentokat varrtam. 

Lesifotó: igen, ott a paplanrengetegben valahol van egy Zsebi is;)
A ma délutáni szundikálás már az új rácsvédők között zajlik….nem tudom lesz- olyan hosszú, mint a tegnapi, amikor is majdnem 3 órát aludt (bevallom, hogy már rá kellett nézzek, mert nem tudtam elképzelni, hogy ennyire alszik), de mindenesetre úgy tűnt tetszik neki a puha anyag:)

A rácsvédők egyébként nem jöhettek volna létre, Anyukám, Zsebi és persze Jade cica hathatós segítsége nélkül;):P