2013. március 31., vasárnap

Húsvét 2013.


A nyuszi fészek:D
Kölcsönkép- csak hogy megemlékezzünk a "ráhangoló" időjárásról is;)
Hát ez valahogy nem a mi ünnepünk. Tavaly Zsebi még túl kicsi volt hozzá, idén meg túl beteg:( Nem csak ő, az egész család. Így a tervezett utazások is elmaradtak, csak itthon készült el a szokásosság

Bágyadt öröm
Nézd Tesó ezt neked hozta a nyuszi
Örült valamelyes az ajándékoknak (Micimackós legó és komolyabb kihívást jelentő formabedobó, meg persze csokinyúl), de már tegnap is elég bágyadt volt. Ma meg igazából többnyire alszik csak szegénykém. Azért nagyon aranyos volt, amikor mondtam neki, hogy az egyik nyuszi a tesójáé, márt vitte is a kicsinek:) (A csokit mondjuk többnyire mi fogjuk megenni, mert A gyerek (alias Zsebi) nem nagy csokirajongó, B gyerek (alias Bogyó) pedig még értelemszerűen nem fogyaszt ilyesmit.

Így telik a mai nap:(

2013. március 25., hétfő

Önmagára 2.0

Bogyó is önmagára hasonlít leginkább, mint a testvére…bár letagadhatatlan a hasonlóság a tesók között.
Kórházban akkor és most:)
Pancsoló: Zsebi - Bogyó
Szunya Zsebül és Bogyeszül
Talpak...Bogyesz virgoncabb;)

2013. március 24., vasárnap

Tavasz- és húsvétváró

A múlt heti hóesés szerintem az én hibám volt…mert hogy nem volt érkezésem kicserélni a gyerekszoba dekorációját, így hát március ide vagy oda, nálunk még a hópelyhek uralkodtak. 

A húsvét-váró ajtó:)
Tavaszi/húsvéti ablak:)
Asztali dekorunk...a tavalyi:)
Aztán éreztem, hogy ez nem mehet így tovább, elvégre az esetleges későbbi szar időjárásért (amit persze marhára nem várunk) már nem vállalom a felelősséget, így hát gyorsan kicseréltem a dekort a tavaszira, sőt némi húsvéti felhanggal is kiegészítettem. S az ajtóra is került némi húsvéti hangulat Ica mamának köszönhetően;)

2013. március 20., szerda

Dumaláda

Hát igen, most már nincs mit szépíteni rajta, beszél a Zsebgyerek. Halandzsában egyértelműen verhetetlen, bár látszik, hogy ő sokszor értelmesnek szánja amit mond, mert nagyon felháborodottan tud nézni, hogy nem értjük, de hát ilyen értetlenek vagyunk mi szülők. 


Van azért olyan, amit megértünk: 
Cic - cica értelemszerűen, az első szava, már nagyon régóta használja, párosan a jellel. 
Apa, Anya - egyazon este villantotta meg a tudást, majd lényegében azóta sem nagyon használja, így ebben a formában. 
Papa - szorgalmasan nyomatja, az Apa helyett. Meg persze apukámnak is előadta, hadd olvadozzon a nagypapa is:P 
Mama - mind a két nagymamát hódítja vele, de Ica mama volt a főcélpont, mikor is születésnapjára adta elő első alkalommal;) 
Méééé - Még. Sokszor kiegészítve a jellel, hogy biztosan megértsük. 
Szijjjjja - Szia és integet hozzá:) 
Tá-tá - Integetéshez 
Tatto/totto - Autó/traktor ez is régi már és mutatja hozzá természetesen a jelet is. (Az ajtó is...nyilván a hasonló hangzás miatt.)
Tejci- mondja (mutatja is persze) és már rongyol is a hűtőhöz, nyitja és mutat a céldobozra:D 
Kaka- Kata…az egyik bölcsis gondozó néni, illetve a Zazi barátjának az anyukája és persze arra is használja a szót, amit én csak kakinak becézek:P Hajrá szövegkörnyezet:P:P:P 
Jóóó - És megfontoltan, lelkesen bólint hozzá. Végülis igen helyett is használja. 
Ott - Mutat oda, vagy arra a tárgyra, amire fel szeretné hívni a figyelmünket. 
Hoppá - Ha szeretné, hogy felemeljük, vagy magától ugrik:) 
Emme - Elment, néha pontosan is sikerül kimondania. 
El - Szintén az elmentre használja és mutat az ajtó felé. 
Koko - Nem szoktattuk rá a kölköt az anyagra, ahogy a fenti videóban is látszik a Kukucs helyett nyomtja. 

Most ezek jutottak hirtelen eszembe, van még és nyilván napról napra több lesz:) Majd kiegészítem, vagy írok újat…vagy nem:P

2013. március 16., szombat

Kínunkban…

röhögünk. Próbálkozunk a két ded altatásával, egyikünk sem bizonyult túl sikeresnek. Bár úgy tűnt Bogyó elaludt a karomban, de mikor az ágyhoz közelített a feneke, azonnal kezdte újra.

Ekkor robogott be KáeM a szobába, azzal a felkiáltással, hogy "Te altasd ezt, én altatom azt" Így hát kivettem a kisebbiket és nekiálltam a seggrázós sisegésnek, KáeM a hangokból ítélve pontosan ugyanezt tette a nagyobbal. A koromsötétben nem láttuk egymást, csak ráztuk a dedeket és sisegtünk, aztán kezdett a sisegés egyre fojtottabb lenni, ahogy próbáltuk visszatartani a röhögést. Aztán Zsebi megszólalt…már nem is tudom mit mondott, de pukkantunk mind a ketten, najó hárman, mert a nagyobbik velünk röhögött. 

A nevezett dedek tegnap reggel a kisebbik ágyában kuckóznak:)
Aztán sisegtünk tovább…sikertelenül, mert hogy a kicsi persze megint bealudt a kezemben, de a ágyhoz érő feneke valahogy ismét felébresztette, így hát mondtam, hogy hagyjuk őket magukra, altassák el egymást. Mi szépen elmentünk zuhanyozni. Mire KáeM végzett csendes lett a légzésfigyelő, és az is maradt addig is, míg én végeztem. Rájuk kukkantottunk, mindenki békésen szunyál.

Aztán persze reméljük, hogy nem okoztunk nekik maradandó lelki sérülést;):P

2013. március 14., csütörtök

Bogyó - 2. hónap


Adatok: súlya: 5,45 kg hossza: 56 cm buksija: 40 cm. Peluka 2-es, amíg még van, aztán nyilván hármas, mert már régen belenőtt, ebből meg hamarost ki fog, ruha néhány 56-os, több 62-es. 


Alvás, evés…alias napirendetlenség: hát rendszer az kevéssé van még, de majd biztos lesz. Eszik (immár csak tápszert, Dr.Brown's cumiból újabban már 3as fejjel), nem túl lelkesen és ügyesen, néha alszik is, ellenben sokat sír, érzésünk szerint ok nélkül (legalábbis eddig nem sikerült megfejteni az okát). Egészen más, mint a tesója volt…de ezt már írtam. Biztos még sokszor, sokmindennel kapcsolatosan meg fogom ez állapítani. Fürdeni mindenesetre ő is nagyon szeret:) A hónap nagy részében Zsebi kezdte a fürdést és mikor ő kidőlt, akkor vittük Bogyót, mert hogy ő velünk aludt a nagy betegeskedés alatt. Most megfordítottuk: Bogyó fürdik előbb, s ő - jó esetben - már alszik a szobájukban mire Zsebi végez a fürdős körrel. Így az első éjszakai kelésig együtt alszanak a fiúk. Utána egyenlőre nem jártunk sikerrel a visszaszállítással, mert hogy nem ájul be rögtön a kaja után, hanem nyünyörög, s félünk, hogy felveri a nagyobbat, ami annyira nem lenne jó, mert akkor ketten két feneket rázhatnánk, ahelyett, hogy szunyálunk. 


Kimittud: még nem volt egy hónapos az első mosolynál, de mostanra már egyre többet mosolyog. Kinyomja magát, s egyre aktívabban figyelget a játékokra is. Kezd izgalmas lenni a zenélő híd, és a forgóka is. 

Fog: semmi, nulla, nyista…jele sincs, persze foghatnám erre is a sok sírást:P 

EÜ: nem és nem tudunk kikecmeregni a takonykórságból. Nagyon sajnálom szegénykét, hogy szinte folyamatosan szörcsög az orra, pedig szívom amilyen gyakran csak tudom. Mondjuk ez már a gumitakony rész, amikor sokszor a szívásnak sem sok értelme van. Reméljük az, hogy Zsebi lassan három hete nem ment a bölcsi közelébe (és ezzel nyilván nem hozott haza új kórságot) kigyógyulunk végre. 

Hordozás/utazás/egyebek: Zsebivel sem voltunk szívbajosak, simán kezébe adtuk bárkinek, és vittük azonnal ki/el. Vele talán még lazábbak vagyunk, annál is inkább, mert ha jól emlékszem talán négy napos volt, amikor első alkalommal leléptünk mellőle…igaz csak egy vásárlásra, két etetés között. Most azonban eleget téve egy régóta szervezett és sokszor elmaradt baráti meghívásnak (alias késői farsang) egy teljes estére/éjszakára magára hagytuk, pontosabban Ica mamára és Zsebi bátyóra. A reggeli etetésre értünk haza. Nem volt semmi gond, senki nem nyújtott be panaszt:) 



Aktuális becenevek: Bogyó, Bogyesz, Bogyelláris, KisAti, Atesz, Kicsi Elvis, Nyenyere, Hehegő, Vigyorex, Gizmó, KK (vagyis KisKöcsög…nincs mit szépíteni, imádjuk, de attól még néha tényleg az) 


Tesók: A bölcsis nagyfiú - akiről külön hófordulós szösszeneteket már nem írnék, úgyis folyamatosan előkerül itt, meg ott - időnként olyan hisztiket vág le, hogy teljesen megdöbbent, viszont az még megdöbbentőbb, hogy az Öcsikéje partner ebben, simán rázendít ő is, kvázi összefognak a szülők ellen…jaj szegény fejem, mi lesz velem később:P:S Amúgy meg imádat van oda-vissza. Néha egy-egy pillanatra látok játék-féltést Zsebi részéről, de aztán megnézi mivel is "játszik" a tesó és már adja is vissza, viszi oda neki. Remélem később sem lesznek nagy csaták. Azt hogy az öccsével is foglalakozunk teljesen természetesnek tekinti és nem zavarja meg többször, mint tenné azt más egyéb - nem vele kapcsolatos - tevékenység esetén. Szívesen segít az ellátásba;) Bár néha azért megtalálja a módját hogyan rosszalkodjon, amikor éppen esélyem sincs ugrani, hogy rá is figyeljek. 


Jade vs. Bogyó: minimális a kapcsolat, távolról figyeli a cica a babát. Amikor közelebb visszük, talán kicsit kevésbé barátságos, mint Zsebivel volt, de adódhat ez abból, hogy már tudja miből lesz a cserebogár, vagy az ő esetében a szőrtépéscsináló:P

2013. március 2., szombat

Kedves....

...idézet régről, amikor még nem is voltam anyuka. De már akkor jót mosolyogtam rajta, most pedig a saját bőrömön érzem/tapasztalom az igazságtartalmát...minden oldalról;)


"... Egy nőtől - miközben a jogosítványát újította meg egy önkormányzati hivatalban - az adatfelvevő hölgy megkérdezte, mi a jelenlegi foglalkozása.

A megkérdezett tétovázott, mert bizonytalan volt, hová sorolja magát.Arra gondolok - magyarázta az adategyeztető - hogy van-e munkája, vagy csak…
- Természetesen van munkám! - csattant fel a nő - Anya vagyok !
- Nincs "anya kategóriájú" foglalkozás. A "háztartásbeli" fedi az ön státuszát - mondta az adatfelvevő segítőkészen.

Már el is felejtettem ezt a történetet, mígnem egy napon ugyanilyen helyzetben találtam magam a Városházán.
A hivatalnok magabiztosan szegezte nekem a kérdést: " - Mi a foglalkozása?" 
- Gyermekfejlődési és emberi kapcsolatok területén dolgozom társkutatóként - vágtam rá azonnal, ám azt még ma sem tudom, hogy buggyant ki belőlem e válasz.
A hivatalnok abbahagyta a munkáját, golyóstolla megállt a levegőben. Felnézett, mint aki rosszul hall.
Megismételtem a titulust lassan, hangsúlyozva a lényeges szavakat. Aztán csodálkozva láttam, hogy ezt mind leírta fekete betűkkel a hivatalos kérdőívre…
- Megkérdezhetem, hogy pontosan mit csinál ezen a területen? - nézett rám a nő érdeklődve (ekkor már nem visszakozhattam..) 
Tehát hűvösen, az izgalom legkisebb jele nélkül válaszoltam: - Folyamatos kutatási programban veszek részt (melyik anya nem..) laboratóriumban és terepen is(normálisan azt mondtam volna, hogy bent és kint).
Dolgozom a felettesemnek (elsőként az Úrnak, aztán az egész családomnak), és van már négy kreditem is (mindegyik lány).
A munkám szüntelen összpontosítást igényel (melyik anya tagadja?) gyakran dolgozom tizennégy órát egy munkanapon (inkább huszonnégyet).
Szóval e tevékenységben jóval több a kihívás, mint más "átlagos" foglalkozásokban. 
A hivatalnok hangjából, gesztusaiból elismerés áradt felém, miközben kitöltötte a nyomtatványt.
Aztán felállt és az ajtóig kísért.
Míg hazafelé vezettem, a fényes, új karrierem lebegett a szemem előtt.
Otthon a tizenhárom-, a hét- és a hároméves laborasszisztensem üdvözölt, az emeleten pedig hallottam gyermekfejlesztési programunk új (hat hónapos) kísérleti modelljét, aki a hangmintáit próbálgatta. Elégedettnek érezhettem magam! 
Úgy véltem, ütést mértem a bürokráciára.
Hiszen hivatalos feljegyzés készült rólam és a foglalkozásomról (ha már az "anyaság" nem hangzik elég jól).
Ennek szellemében a nagymamákat nyugodtan nevezhetnénk senior kutatási munkatársnak a gyermekfejlesztési és emberi kapcsolatok területén, a dédnagymamákat pedig senior kutatási munkatársak ellenőreinek...Még azt is gondolom, hogy a nagynénik kutatási asszisztensé léphetnének elő! 
Legyen kevesebb gond és több áldás a házadon, és kizárólag a boldogság lépjen be az ajtódon!" (részlet V. Kulcsár Ildikó : Rózsa a páncélszekrényben c. könyvéből)

2013. március 1., péntek

Szoptatás - Bogyó

Nézzük mire jutottunk a tanácsadás után. Kezdetnek a javaslatokkal: 

Komoly segéd a fejésben:)
Javaslatok: 

1. Igény szerinti, de min. 8-10 alkalommal szoptatás. - Hát Bogyónak erre jelentősen kevesebb igénye van, és sok mindent lehet vele, de megtömni azt tuti nem. Próbáltuk cicivel, cumival, de nem jártunk sikerrel. Maradt tehát az igény szerinti szopi, amin általában 6-7 alkalmat jelentett egy nap. 

2. Pótlás egy alkalommal maximum 30 ml. Inkább több kicsi! - Hát a többször kevés kajával a fenti probléma volt az egyik, hogy nem lehet akkor etetni, amikor ő éppen nem akar enni. Szóval vagy jóllakott, vagy nem, két kapcsolós ő is. A másik meg, hogy már a tanácsadás napján két gyerekorvos is leszólta az óránkénti etetés dolgot, s a magunk érzése is jócskán ellene szólt, így nem is nagyon alkalmaztuk. (Amúgy meg ebben hol az igényszerint dolog????) 

3. Helyes mellre tevés! - Na a tancsáadásból ez volt a legtutibb dolog. Ezt minden kórházban meg kellene tanítani a kismamáknak. Sokkal kevesebb gondjuk lenne az egész szoptatás témával. A zsömletechnika szuper és így tényleg nem fáj a szopi. (Avagy úgy adjuk a cicit a gyerek szájába, mint egy nagy zsömlét tolnánk bele…csak hogy itt álljon, hátha másnak még hasznos lehet:) 

4. Napi súlymérés etetéstől min. 1 óra távolságban. Cél: napi 2-3 dkg hízás. Ha ez megvan csökkenthető a pótlás max. napi 50 grammal. - Amúgy is mértük/mérjük minden nap és szépen beindult a hízása. 

5. Fejés naponta 6x30 perc (7-7,5-5,3-3 mellenként), felváltva a mindkét mellet minden alkalommal. - Na hát ezt csinálja akinek két anyukája van. Mert a. idő nincs rá (egy gyerekkel sem nagyon, nemhogy kettővel) b. a mellszívónál k.-ra nem működik a zsömletechnika, ergo egy 30 perces mellszívás után is csillagokat láttam, nemhogy napi hat után láttam volna. Szóval csak akkor fejtem, amikor jónak láttam. Enélkül is szépen felfutott a tejtermelés. 

6. Éjszakai szoptatás fontos! Célszerű a baba testközelsége max. 4 óra alvás egyhuzamban, amíg a súlyfejlődés meg nem indul. - Alvó gyereket nem ébresztünk és ehhez azért többnyire tartjuk is magunkat. De a sárgaság lefutása után magátül is ébredt/ébred kb. ennyi időnként. 


Jóllakott mosoly:)
A végső konkluzió meg: Hogy végülis ezt is sikerült elbaxni…ha úgy tetszik szó szerint. Úgy látszik van összefüggés a lepedőakrobatika meg a szoptatás (vagyis inkább a gyerek szopási hajlandósága) között - nálunk legalábbis. Bogyó mondjuk nem köpte ki akkor lendülettel, mint Zsebi, de folyamatosan nyünyörgött (később üvöltött) rajta, nem akarta érdemben bekapni, rászívni, s pont leszarja, hogy a benne lévő mennyiség mostanra annyira felduzzadt, hogy simán fedezné az igényeit. (Szar érzés ám nagyon, hogy ömlik a tej a ciciből, a gyerek meg sakálban nyomja ahelyett, hogy szívná, ahogy tette azt mondjuk még pár órával korábban:S) Dehát ez van, a fent említett látvány megviselt lelkileg, az hogy letette a cicit, már koránt sem annyira, mint Zsebinél. (Mondjuk Zsebinél az volt a kedvenc dícsérő mondatom, amikor közölték, hogy látszik, hogy anyatejes, mert annyira szép…ekkor már hozzávetőleges két hónapra anyatej közelébe sem jutott). Amúgy az általános tapasztalat végülis az lett, hogy amelyik gyerek cicizni akar, az cicizik, mindegy, hogy milyen cumival próbáljuk megzavarni, mindegy, hogy elég-e a tej, hogy milyen minőségű (van különbség…tapasztalat), ellenben vannak körülmények, akikkel nem lehet mit kezdeni, el kell fogadni…és remek kutatási anyagot lehet szolgáltatni a nőgyógyásznak, no meg a szoptatási tanácsadónak. (Ha valaki tud másnál is ilyen vagy hasonló esetről/összefüggésről, az legyen olyan kedves és írjon már nekem, mert tényleg ráálltunk a téma kutatására!) 


Bogyó cicizősnek tűnt, nem igen csípte a cumit, persze nyilván ha csak azt kapott volna az életösztön erősebb lett volna, de így eleinte nagyon fúj volt a tápszer a cumiból (pedig hamar megkíméltük a calma nehézségeitől), sőt az anyatej is bénázás tárgyát képezte, ha cuimból kapta - fájdalom, de a lecsöpögött/lefejt tejet már nem tudtam visszatenni a cicibe, hogy onnan szívhassa ki:P (Bár a Vejedre ütökből megfontoladnó a tatacici:P) - persze a cicikiköpéssel egyenes arányban nőtt a cumi iránti lelkesedése is. Nem lett olyan gyors evő, mint Zsebi volt (mondjuk nem is bukik annyit), sokkal kényelmesebben-komotósabban nyomja, nem megtömhető semmiképpen, ellenben sokkal többször kér enni. Jelen állapot szerint Beba HA Sensitive tápszert kap a Dr.Brown's cumiból (ja, azzal, hogy adott cumi nem tetszik neki, még nem fog ki rajtunk, elvégre a teljes antikólikus cumi kínálatból van itthon:P). Egyenlőre kűzdünk a hasfájással, döbbentesen furcsa Zsebi után, akinek nem igen akadt ilyen gondja, s ami volt azt is megoldotta az édeskömény tea. BioGaia, Infacol és Colief játékban. A szélcső napi többszöri használatban. S persze a Sensitive tápszer is ennek okán került a képbe, nem úri jókedvünkből.