Nyári rezidencia

A gyerekek érdekeit szem előtt tartva úgy döntöttünk, hogy nyárra leköltözünk Anyósomhoz a Szigetközbe. Pünkösdkor előkészítettük a terepet, berendeztük a vendégszobát magunknak és a gyerekeknek is. Aztán az indulás kicsit csúszott, első körben Bogyka oltása miatt, aztán meg az árvíz miatt. De végülis Június 15. óta itt telnek a napok. 

A terep kint és bent:D (Kint egy vihar utáni kép is)

Kint folyamatosan alakul a szórakoztató és élményközpont, a kiszemelt mászóka csodáról immár háromszor csúsztunk le (ezúttal végleg, mert égi jelnek tekintettük a harmadik kört). A legnagyobb sztár persze a medence, de azért az udvar is szép helyezést ér el. Imádja kicsi és kicsit nagyobb is:) 

Zsebi szeret kertészkedni, napi program a birkák meglátogatása és megetetése, illetve Banka (Blanka) néni pipijei és háp-hápjai is többszöri látogatás igényelnek (meg Palkó kutyus, meg a cica, aki nem egy barátságos, de azért Zsebnek simán hanyatt dobja magát:P), imádja a bokorról enni a málnát (lényegében három szomszédnál is engedélyünk van a legelésre) és eseténként csatak sárosra locsolni a kertet és persze magát:P A legkisebb inkább csak lesi a fákat, vagy tépkedi a fűszálakat, esetleg nagyokat hintázik, vagy pancsol. Nagyon szeret kint lenni. Kissé megkeserítik a kinti pillanatokat a szúnyogok, akik ugye az árvíz emlékét segítenek megőrizni. De igyekszünk tenni ellenük, s nem csak mi, mert folyamatos a repülős gyérítés is, ami szintén nagy sztár Zsebinél (bár néha megijed a nagyon alacsonyan repülő és ezért persze extra hangos gépmadártól.) 

Bent kicsit keményebb a terep, mint otthon, mert ugye nem látunk rájuk folyamatosan - naja, kevés olyan adottságú lakás van, mint otthonunk - és egyelőre még azt sem látom, hogy eldöntötte a nagyobbik csemete, hogy hol is a legjobb játszani/kuckózni, szóval a benti időszakban azért látom rajta (egyenlőre legalábbis), hogy hiányzik neki az otthon, a megszokott. S persze hiányzik apa is, akit egész nap emleget, majd este skype-on két sziával elintéz, végül mikor megérkezik olyan boldogsággal fogad, hogy kiugrik a karomból APPPUKKKÁÁÁÁMMM csatakiáltással:D 

Alapvetően jól elvagyunk, nyilván nehezebb, mint otthon apával, de Anyósom sokat segít. Próbálok kompenzálni némileg, hogy a takarítás, mosás-vasalás, főzés terhét legalább leveszem a válláról…avagy elfoglaltam a konyháját:P Rajta vagyunk a lomtalanításon is:) Zsebi pedig a kertészkedésben nagy "segítség";):P

UPDATE: Július 5-11 között kicsit haza látogattunk, hogy le tudjunk pár orvosi kört a csemetékkel, illetve felmerült az okok között is, hogy Anyósom is tudjon egyet pihenni, elvégre azért jópár éve egyedül él, mi meg most csapatostól rontottunk rá, gondoltuk egy hét alatt azért kicsit ki tud pihenni minket;) 

Utólag már láttuk, hogy nem minden szempontból volt jó ötlet megszakítani a tartózkodást, mert hogy visszatérésünk után valahogy honvágyasabb lett mindenki. Zsebi extra sokat emlegette Jade cicáját, meg Szaszi barátját, bevallom én lényegében első pillanattól honvágyas voltam, de mondjuk ez nem fontos, elvégre ez a nyár nem rólam szólt. S Anyósomon sem láttuk, hogy tökéletesen sikerült kipihennie magát, azt meg nem éreztük jónak, hogy a terhére vagyunk és nem tud úgy haladni a munkájával ahogy akar, illetve nem tud úgy pihenni/élni ahogy az neki kényelmes. Ezért végülis úgy döntöttünk, hogy hazacuccolunk, s majd később még visszatérünk néhány hosszú hétvégére, hogy a kinti élmény centrum ne maradjon kihasználatlanul…bár gondolom azért Regina is használja a játékokat, ha arra jár;) Még belezsúfoltunk az utolsó pár napba egy bécsi mókusetetést, egy újabb játszóházat, de szombat este az indulásnál Zsebi már olyan szinten akart jönni, hogy folyamatosan mondogatta, hogy pakoljunk, menjünk Jade sziszához, induljunk….és természetesen egyetlen percet sem aludt hazafelé, mert itthon meg kellett ölelgetni a cicát:D

Gumilabdák…

...avagy kéz-száj-lábfájásban nyomjuk. Alább a történet, de előbb a poén…készültünk gyógytornászhoz a fiúkkal, az időpont előtt mintegy fél órával hívott fel, hogy ne menjünk, mert úgy néz ki kéz-száj-lábfájásban szenvednek. Majd hív, ha túl vannak rajta….nem gondoltam, hogy a kórság telefonon is fertőz:P

De akkor a mi történetünk. Bogyka kedden reggelre pöttyös lett arcban, de volt már ilyen, patakokban folyik a nyála, meg is karmolhatta magát, hát nem aggódom, viszem oltásra. Doki néni ránéz, nem karmolás, de semmi extra, kenjek rá jódot, hogy ne fertőződjön el. Másnapra az egész teste pöttyös, étvágya végülis a nullára csökken, úgy kell megtömni. Csütörtökre sem múlik a dolog, így hát felhívtam a dokit, hogy jönnénk, mert B pöttyös, A-nak meg csipásodik a szeme. Mentünk délután, addigra Bogyka olyan pöttyös lett, mint a gumilabda. Nem tudott mit mondani, csak széttárta a karját és beutalt másnapra a Lászlóba (mert ha az oltástól van, akkor az jelentésköteles) a gyerek infektológiai ambulanciára. Zsebin is volt pár pötty már akkor, de azt a melegre fogtuk. 

Várakozásban kornyadozó pöttyös arc Bogyka

Így a nagy bölcsibe ment, a kicsivel a kórházba tepertünk péntek reggel. Érdekes túra volt. A célintézményt hamar megtaláltuk, s gyorsan olvastunk, miszerint kiütéses gyerekkel ne menjünk be…ezt az olvasást használta ki az utánunk érkező anyuka és gyorsan beelőzött (na pl. ilyenek miatt tart itt az ország, ahol). Sebaj, Apuka kint maradt a meglehetősen kókadozó, fáradt, ámde nem lázas deddel. Én becsekkoltam. Megdöbbentettem a pultban ülő hölgyet, hogy tudok olvasni, aztán kiürítették a várót, hogy bemehessünk, és bezártak az egyik vizsgálóba. Bő negyed óra múlva megjött a doki néni, majd átterelt a másik vizsgálóba (ekkor már nem ürítették a várót, ahogy később távozásunkkor sem), lévén ebben csonttá fagyott a windows…hiába no az egészségügy sem a régi már 10% vizsgálat, 90% adminisztráció. Szóval adminisztrált, még a terhességet is végigkérdezte (5 hónappal a szülés után, ennek már nem éreztem relevanciáját az adott betegség kapcsán, de mindegy), de aztán eljutottunk végre oda, hogy megvizsgálta a gyereket. Eddigre már lényegében az egész teste pöttyös volt, kissé más jellegű pöttyök a szája körül. Tenyerén-talpán nem volt semmi, mert hogy azt nagyon keresték, gondolván a kéz-láb-száj-betegségre. Vírusos kiütés lett a diagnózis. Kitessékelt és nagyjából 10 perccel később a leletet is megkaptuk: itassuk a gyereket, aztán majd elmúlik (meg menjünk vissza hétfőn, ezt lényegében már akkor tudtuk, hogy nem fogjuk megtenni.). 

Zsebi könyök hajlat

Zsebi kéz...a talpa rondább volt, de azt nem fotóztam

Délután mikor mentünk Zsebiért, már láttuk, hogy ő is menthetetlenül elkapta. Neki az arcán kevesebb volt, ellenben a vállai borzalmasan néztek ki. Gyors telefon Koósnak, azt mondta, hogy itassuk, adjuk fájdalomcsillapítót, aztán majd elmúlik. Na ennek fényében (meg annak, hogy Regina is pöttyös) döntöttünk mégis amellett, hogy nem halogatjuk tovább az indulást és megyünk nyaralni. Bogyka vasárnapra szépen alakult, halványodtak, eltűntek a pöttyök, visszatért az étvágya. Zseb ellenben nagyon szarul volt, alig akart a talpára lépni, ahol bőségesen megjelentek a pöttyök (a tenyerén is). Na meg is látogattuk mindjárt az ügyeletet (reméltem, hogy egész nyáron nem fogom megtudni merre van egyáltalán). Regina doki nénijét sikerült kifogni. Alaposan vizsgált, több sor diagnózist írt le, csupa kérdőjellel és tovább utalt az SBO-ra. Na itt gyorsan jött a doktor néni, nagyon kedves volt, ügyes, segítőkész és végre valaki, aki pontosan diagnosztizált. Kaptunk gyógyszert: fájdalomcsillapítás, helyi kezelés (frankó lila ecsetelő). Folyadék és idő, ez volt az ő tanácsa is (tökéletesen egyetértett Koós telefonos javaslataival). Meg, hogy reméli nem a beutaló orvos a háziorvosunk, mert akkor szegény mi….mondtuk, hogy kicsit sem. Aztán KáeM otthon előkapta gugli barátot és rögtön megtalálta a betegség pontos leírását, ami alapján baromira nem értjük, hogy miért volt ezt ennyire nehéz diagnosztizálni (Zsebinél, mert Bogykán tényleg nem voltak ennyire egyértelműek a tünetek). 

Kedd délelőtt a tenyerem

Sebaj múlt hétfő estére én is elkaptam. Persze ecseteltünk Zsebinek, meg nyomtuk a fájdalomcsillapítót (kórházi javallatra Cataflam cseppet, ami ugye kicsit durvább, mint a nurofen), aztán pancsoltunk a szuper tiszta (értsd klóros) medencében és láss csodát a pöttyök elkezdtek leszáradni. Nem mondom, hogy már tökéletesen pöttymentesek vagyunk, de alakul. Visszatért az étvágya, már nem nyűgös:) Bogykán nyoma sincs szinte már sehol, rajtam se sok van már, bár én nem is szedtem össze nagyon durván szerencsére.

Bogyka - 5. hónap

Adatok: 7660 gramm (de volt már 7700 is), 70 cm hosszú és van fejkörfogata is, csak nem tudom mekkora. Ruhákból 68-74esek vannak porondon, peluból még jó a hármas. 

Adjad már:P

Alvás, evés…alias napirendetlenség: Alakul az élet:) Reggel legtöbbször a bátyával egyszerre kel (6 körül) - érzésem szerint ő még aludna kicsit. Ilyenkor nem eszik, lesi a forgókát, amíg anyuka/apuka eljutnak addig, hogy tisztába tegyék/átöltöztessék. Utána vagy ismét forgóka, vagy némi mesenézés/kuckózás a tesóval. Aztán reggeli 200 ml tápszer (vagy nem, ha nincs kedve megenni). Ezután általában alszik egy rövidet, kb. fél óra terjedelemben. Aztán játék, tízórai gyümölcspüré, tejpép…valami kanalazós történet, a mennyiség teljesen változó 30-200 gramm között bármi előfordulhat. Játék, móka, kacagás a következő rész. Szerencsés esetben a bátyával egyszerre lesz álmos, előtte még eszik egy keveset, valamennyi tápszer (nem lehet olyan egzakt módon számolni az étkezéseivel, mint lehetett anno Zsebiével), aztán szunya jó esetben egy hosszabb akár két óra is. Ébredés után uzsonna, többnyire kanalazós - sokkal lelkesebb, mint a tesója volt. Aztán játék, torna:) Négy körül szokott még egy rövidet aludni. Aztán 6-fél7re kidől, ha kitartóak vagyunk 7ig tudjuk húzni a fürdetést, akkor 200 ml előre kevert tejpép, aztán szunya. Nem sajnos még nem reggelig. Egyszer - rosszabb esetben kétszer - ébred éjszaka. Három körül szokott, vagy ha kétszer, akkor éjfél körül is. Etetésre kihozzuk, de utána simán, azonnal vissza lehet vinni a kiságyba a szobájukba. Együtt alszanak, egymás után fürdenek többnyire, bár van, hogy Zsebi kiköveteli a közös pancsit. 

Megszerzem....

Kimittud: Forog oda-vissza, hátról-hasról, a tengelyekörül. Kúszik, még nem maratonista, de határozottan halad a kinézett célpont felé. 

He-he, ha nem teszitek lejjebb az ágyat kiugrom:P

Fog: Patakokban nyál, ököl/rágóka az arcban, dagadt íny…dentinox és gengigél a barátunk. A kérdés, hogy meddig még;) 

Pancsolni én is nagyon szeretek:D

EÜ: A talpán találtunk egy érdekes keményedést (Lilla vette észre, mikor Dévényeztek), csípésnek próbáltuk behatárolni. Aztán az oltásos körnél (4 hónapos, meg a második rota, ami kis híján kárbament:S) megnézte Koós és kérte, hogy nézessük meg Lengyel doktornővel, mert hogy "cisztának kemény, csontnak puha". Másnap Lengyel doktornő - mert hallotta a kétségbe esést a hangomban (jó, kissé rájátszottam) - adott egy időpontot a csütörtöki rendelésére. Csípés okozta ciszta a diagnózis, nem rossz indulatú, krémezzük, aztán ha nem múlik a Madarászban leszívják. Aztán csütörtökre jutott még egy Koós magánrendelés, majd péntekre egy László:S A hónap végét orvosi szemszögből mondjuk kihagytam volna. 

A Dévénykedés jó móka...szerintem:P

Hordozás/utazás/egyebek: Volt megint egy hosszabb menet, két kocsival (próbáltuk alvásidőre időzíteni), így apával utaztak a gyerekek, nem mondom, hogy kisimult, pihent arccal szállt ki a kocsiból, de erről a hazaúton mondjuk nem Bogyka tehetett. Megkeresztelték:), Dévénykedik kéthetente (bár Lilla már szabadulna tőlünk, de abban maradtunk, hogy mászásig mennénk) 

Aktuális becenevek: Bogyó, Bogy, Bogyesz, Bogyka, Törpe, KK (KisKöcsög), Öcsi(ke) 

Öccsinek is egy motojom:D

Tesók: Még mindig csak ismételni tudom magam: döbbenetes az összhang közöttük. Zsebi imádja, Bogy felnéz rá. Van néha féltékenység Zsebinél, de ez nem csak az Öccsére korlátozódik, sőt rá a legkevésbé:) 

Reggeli puszi:)

Jade vs. Bogyesz: Felfedezte a cicát, mint célpontot, de nem vadászta le. Jade viszont egyre többször odamegy hízelegni neki egy kört.

Felnőtt idő

Imádom a fiaimat és továbbra is tartom, hogy szeretnék harmadik gyereket, de ettől még több ponton egyetértek azzal, amit Vekerdy a Nagy családkönyven megénekelt:

"az egész nap a két gyerekkel, minden segítség nélkül, még a háztartás vezetése mellett, rendkívül kimerítő. Igen, a gyerekek kiszívják a vérünket, lerágják a húsunkat egy ilyen helyzetben, és néha meg kell szabadulnunk tőlük, pihennünk kell, hogy a gyerekek, a maguk épülésére is, egy pihent anyát kaphassanak vissza." (Nagy családkönyv) 

Ehhez esetemben persze hozzátartozik az is, hogy én szerencsés vagyok, elvégre a nagy a napjai többségének nagy részét a bölcsiben tengeti, s amúgy sem vagyok segítség nélkül, lévén apuka ahol/amikor/amiben tud segít. Így némileg módosítanám a fentieket: pihent szülőkre van szükségük. S nem győzöm azt sem hangsúlyozni, hogy attól, hogy szülők vagyunk, még szerelmes (házas) pár is maradtunk, ezt nem szabad elfelejteni, kell a szülőknek a külön idő, a gyerekmentes órák. Megdöbbenve tapasztalom, hogy ezt mennyien elfelejtik. Nos igen a válások oka elég gyakran arra vezethető vissza, hogy anyuka elfelejti, hogy ő nő/feleség/szerető is. Ilyen szempontból remek tanulságok vannak az Amerikai Pite - A találkozó c. filmben (egyebekben pedig kiváló szórakozás- egy kis gyerekmentes idő;)).

Pogányt vittünk…

"Isten szeretetében fogantál, veled volt, mikor születtél és most is itt van keresztelőd napján. Az Ő angyalai őrködni fognak feletted az évek során és minden nap valami újat hoz majd...Hiszen te Isten szeretett gyönyörű gyermeke vagy és Ő nagyon vigyáz rád." /Az anyukámékról kapott képeslapról/

...keresztényt hoztunk. Avagy Bogyeszka is részesült a keresztség szentségében. Ennyit a vallási részről. Illetve még annyit, hogy a helyszín (Százhalombatta- Szent István templom) és a pap (Matyi atya) változatlan volt, a szertartás ismét késve kezdődött (szinte szó szerint ugyanaz hangzott el a telefonbeszélgetés alatt és pont annyi idő is kellett a papnak, mint Zsebinél), ismét nagyon jó hangulatban, közvetlen hangnemben telt. Az ünnepelt szinte végig vigyorgott, megpróbálta bekapni Matyi atya kezét. Aztán elkezdett csuklani - ezzel tisztítóra ítélve a keresztapja öltönyét:P - ami pici sírásra késztette, de aztán a vizes résznél megint nem volt gond, csak a végén a törölgetés adott okot az elkeseredésre.

A keresztszülőkkel

A szertartás után némi fotózás, a keresztelési emléklapok (! - igen többesszám, mert Zsebiét is most kaptuk meg) átvétele, perselypénz folyósítás:P.

Pappá, királlyá, prófétává

Aztán séta az étterembe, itt is a japán elvre hagyatkoztunk, avagy, ami bevált azon nem változtatunk, s nem is bántuk meg. Ismét finom volt minden (ezúttal a levest, nem éreztem tökéletesnek, de nem is ugyanazt ettük, mint Zsebinél), ismét remek volt a kiszolgálás. Az ünnepelt az éttermes részt többnyire átaludta, a többi gyerek viszont remekül szórakozott, jó ez a régi pizzéria elnevezésű terem, egy csomó bujkálási lehetőség van benne :) Zsebi mondjuk nem jeleskedett az evésben, de nem is nagyon számítottunk másra a tegnapiak után. 

Vicces dolog ez a keresztelés:D

Vendégsereg - Gögi (Zsebi keresztapukája) fotós nélkül

Természetesen most sem volt hiány ajándékokban. Itt is köszönjük szépen mindenkinek, alább a felsorolás, remélem semmi nem marad ki. Zsebi is kapott több külön ajándékot is, ezeket külön is köszönjük. (Persze az Öcsike játékait is megellenőrizte minőségileg, nehogy valami hibással kelljen játsszon a tesó:P) 

Az ajándékok...a papíralapúak nélkül:)

"...nincs is e joggal megbírálható teremtésnek, világnak, életnek különb, istenibb produktuma, mint a gyermek. A gyermek az elevenség, az öröm, a jövőbe ható ígéret,..." "A gyermek, a gyermek, ez a mi korunk legszebb dala. A gyerme, a gyermek, ő lett az emberiség új szerelme bizalma, mindene." /Ady Endre/ (A bátyámékról kapott képeslapban. Az első rész teljességében itt - 32. alatt, a második pedig itt - 52. alatt olvasható)

Szóval köszönjük az aranyláncot, a készségfejlesztő játékot, a montessori tornyot, a bohócot és persze az arcképekkel, feliratokkal, számokkal és egyéb alkotásokkal díszített papírokat is;)

Napi szar...

- Egy szarról szóló bejegyzés, akinek nem bírja a gyomra, ne olvassa!!! - 

Már a kelés sem volt biztató, mert úszott a kiságy - és persze a gyerek - a szarban. A szobában lényegében vágni lehetett a szarszagot. Nem ez nem kaka volt, ez szar (mint később kiderült fos):P Mentünk zuhanyozni, a gyerekember agya, mint a szivacs, így rögtön gazdagodott is a szókincse a szar szócskával. 

Azért a segítőszándéka nem hagyott alább:D

Az ezután ráadott pelenka alig egy órát bírt ki, ekkor éppen a nappalit terítette be…mert akármilyen ügyesen is applikáltam rá a pelenkát kifolyt mellette. 

A lényeg a lényeg, óránként pelenka, és ruhacsere, kaja semmit, folyadék is alig. Holnap keresztelő:S A gyerek jókedvű és huncut volt, néha hiszti, de ez nem volt újdonság. Aztán megpróbáltuk a rehidrációs oldatot. Nos aki ezt megalkotta az igyon belőle sokat, nem rossz íze volt, csak ihatatlan. Bazi édes műnarancs, az én gyomrom is felfordult, mit mondjon szegény gyerek. Mindennel próbálkoztunk: tejbe, szörpbe, de semmi nem volt képes elnyomni a műnarancsot. Aztán beugrott, hogy mi magunk milyen "gyógyszert" alkalmazunk ilyen esetben: Coca-cola a varázsital. (Mellesleg anno a tanfolyamon a gyerekgyógyász is ajánlotta, sőt a saját gyerekorvosunk sem ellenezte, csak annyit mondott, hogy neki nincs tapasztalata, csak hallotta már, hogy működhet) Szóval a gyerek kapott szénsavtól megfosztott kóját….na ezzel sem volt ám lelkes, de legalább ebből ivott. Ebéd nulla, lefekvéshez kevés tápszer. Kevés szunya, délután ropi és goldfischli, hurrá-hurrá. Aztán végre evett egy gyümölcsszeletet is és némi tejet is megivott (laktózmentes, nehogy ez legyen a gond, bár még sosem okozott neki hasmenést a tej, pedig nem kis fogyasztó). Este megint kis tej, kis tápszer, aztán szunya. 

Kellemetlent a hasznossal: körömvágással megspékelt hiszti:P

Délelőtt azon "vigadtam sírva", hogy már elhasználtuk az egész napi adag pelukát, pedig még nem volt féltizenkettő;) (Oscar c. film;)) Egyébként megdöntöttük minden idők rekordját 10 pelenkát használtunk el. Azért ezúttal nem kicsit örültem, hogy volt itthon olcsóbb pelus és nem a Pampers Premium Care fogyott ilyen ütemben. 

Update 1.-vasárnap reggel: Éjjel egyszer ébredt, ivott némi tejet, aztán szunya reggelig.:) Reggel kaki, de már normál állagú. S evett is pár falat reggelit :)

Update 2.-vasárnap kora este: Egy kaka a keresztelő alatt, kenőcsös állag, de azért ruhacsere.Aztán megtudtam, hogy a célintézménybe járó több gyerek is hasonló tüneteket produkált a hétvégén…legalábbis a szemben lakó kettő egészen biztosan.