2015. április 30., csütörtök

Anyák napja 2015. – Első felvonás


Az oviban indult a móka. Már lehettek halvány sejtéseim a versekről, dalokról, mert azért itthon is előadta néha ;) De persze nagy totálban azért más a hatás (nem mintha megelöző este nem bőgtem volna el magam, amikor első ízben hallottam tőle teljes egészében az első versikét:P). Nem csoportos előadás volt, csak egyéni köszöntések, amit tavaly már volt alkalmunk megismerni a bölcsiben…ott egyébként nem volt igazán siker. Itt behívták anyukát (esetünkben apukát is), leültették a kis székre (apuka videós módba kapcsolt) és már nyomatta is a csemete a verseket/dalokat/köszöntést. Az egyéni köszöntés itt és most annyira cuki volt, mert a csoport többi fiú csemetéje elvonult játszani (néhol sajnos hangoskodni…az óvónéni többszöri szólása ellenére is), de a lányok mind ott maradtak és félkörben ülve kvázi vokálként erősítették a szólózó kis pajtásuk műsorát. Szuper szép és nagyon megható volt. *meghatódott anyuka*




Ha esetleg a videó nem adná kellően vissza, meg úgy magamnak is emlékeztetőül a versek és dalok, amik elhangzottak:

„Anyukám, anyukám, találd ki,
Hogy az én kincsem, ugyan ki?
Ki más is lehetne, ha nem te?
Ültess gyorsan az öledbe.
Anyukám szeretlek”
/A kincsem helyett Zsebi néha fiamat mond;)/



„Olyan meleg, olyan puha, 
jó az öledben anyuka. 
Átölellek, hozzád bújok, 
a füledbe titkot súgok, 
hogy szeretlek Édesanyám, 
ölelj, vigyázz, sokáig rám.”


„Én kicsike vagyok, nagyot nem mondhatok.
Szüleim kertjében most nyílni akarok.
Ki akarok nyílni, mint pünkösdi rózsa,
de ki nem nyílhatok, csak úgy illatozok.”


„Ültem ringó kis ladikon.
Úszott három rózsaszirom.
Az egyik az apué,
a másik az anyué,
harmadik a nincs.”

„Orgona ága, barackfa virága.
Öltözzetek új ruhába,
anyák napja hajnalára,
illatosan!

Zúgja az erdő, susogja a szellő.
Üzenik az ágak, lombok:
légy te mindig nagyon boldog,
Édesanyám!”

2015. április 29., szerda

Egy percesek…

…nyilván lenne miről írni, és kerülnek is fel bejegyzések…csak visszamenőlegesen, mert eddig elmaradtak. De azért van néhány apróság, aminek jó lenne, ha nyoma maradna itt is, nem csak a fotók között ;)

- Zsebi volt egyedül nyaralni Imamánál…többször is, nagyon ügyes volt, jól viselkedett és nem volt semmi sírás utánunk. Nyilván kitörő lelkesedéssel fogadott mindenkit a családból mikor érte mentünk. 

- Bogyka is kedvet kapott, mi pedig nem álltunk ellen, ő is mehetett. Közel másfél hét jutott neki, ő sem sírt, csak amikor meglátott a kapuban és az zárva volt pityeredett el, hogy nyissa ki a mama és engedje őt haza (majd megzabáltam). Ő is kitörő lelkesedéssel fogadott mindenkit :) Aztán amíg összecuccoltuk a hazautat, illetve a tesói pörögtek egyet, elég sokszor elmondta, hogy menjünk már, egyedül beült a kocsiba (lévén busz, ez nem annyira egyszerű egy 2,5évesnek), magára húzta a pajzsot is és csak sürgette a tesóit…és persze hívta a Imamát, hogy jöjjön velünk:P

- Zsebi megjárta velem a munkahelyemet (kétszer is), meg egyszer az apukájáét is. 

- Zsebivel alakulni látszott az éjszakai pisi téma (erről a hosszú-hosszú útról majd készül a bejegyzés)…meglátjuk.

- Hivatalosan is kijelenthető, hogy Mazsi beszokott a bölcsibe és beleszeretett Meli nénibe…ezzel komoly konkurencia harc indult a két kicsi között…egyenlőre Meli néni simán bírja mind a kettőt :)

- Terveink szerint jövő év februárjától Bogyi is ovis lesz…meglátjuk ;)

- Nyárra Zsebi visszatér az Aranytücsökvárba a tesóihoz…

- A kicsihez és a középsőhöz még mindig 1+n alkalommal kelünk éjszaka..fejenként, mert persze a legritkább esetben időzítik egyszerre az ébredést.

- A három gyerek mellett egy mosoda korrekt és gyorsan megtérülő beruházásnak tűnik :P

- Egyszerre fürdik és nagyjából egyszerre kerül ágyba a három legény...19-20 között van valamikor pancsi és utána ágyba...Mazsi a tejcivel korrektül elalszik egyedül általában, Bogyi mellé be kell feküdni, Zsebi meg teljesen változóan éli meg a lefekvés és elalvás kérdéskörét. 

- Jó velük, imádjuk őket. Egyre cukibban eljátszanak együtt. A két naggyal pedig már királyul lehet együtt társasozni.

- A két kisebb egészen másként dackorszakozik, mint Zsebi…ezek ketten színészek. A látvány elemekben hisznek és azonnal földre vetik magukat, ha valami nem tetszik…ellenben könnyebb velük tárgyalni (persze ki tudja mit hoz még a jövő)

- A két nagyobb már lelkesen tolja a pici legot. Így vélhetően Mazsinak a duplózásból már kevesebb fog jutni, bár azért azzal is sokat nyomulnak még. :)

Biztos van még ezer meg egy dolog, de most ennyi jut eszembe…majd írok még :D

2015. április 19., vasárnap

KreatívAnya: Madárka



Mit tesz az anyuka, ha csemetéje madárkára vágyik, hát csinál neki. Készült hajtogatott, meg ügyeskedős közösen. És készült egy varrott is :) Nem mondom, hogy nem lehetett volna profibb, de ilyen alapanyagok voltak hirtelen otthon...vasárnap, én így szeretlek:P



A sablont a neten kerestem, és találtam kismilliót, erre esett végülis a választásom. Nyomtattam, szabtam, varrtam. Aztán tanakodtam, hogy mégis mivel tömjem ki...a babzsákból csentem némi tömőanyagot:P Zsebinek tetszett. Bogyi meg nyaral...de azért szabtam neki is egyet, majd megvarrom azt is valamikor.

Fotózások

Nos az elmúlt években volt pár fotózás az intézményekben, valahogy akkor maximum annyira jutott időm és lelkesedésem, hogy befotózzam a kész fotót, hogy majd írok róla kicsit, vagy nagyot, de mégis elmaradt. De akkor most jöjjön az összes eddigi intézményes fotózás képanyagának egy része. (Azt hittem Zsebi elsőjéről még írtam,de már ez sem volt meg, most viszont nem találom a képeket, de ha meglelem, akkor pótolom ezt)

Zsebi és Bogyi 2014.
Bogyi és Mazsi 2015.
A bölcsiben a fotós srác lelkes és nagyon kedves, viszont nem voltam elájulva az eddigi képeitől. Idénre kicsit jobban belejött ebbe a gyerekfotózás témába, mert a Mazsiról készült képei őszintén tetszettek. Nála úgy van, hogy kapunk egy kész csomagot…amihez ő válogatja ki a képet, a többit, ami készült pedig felteszi – vízjelezve - egy honlapra, ahonnan lehet rendelni…ez a része mondjuk nagyon profi ;) (Igen az ingek szépen gazdát cseréltek, a kockásból meg lett egyel nagyobb méret is ;))


Zsebikét eddig kétszer fotózták az oviban…az őszi képek szerintem a katasztrófa kategóriát erősítik(később felteszem őket, mert úgy eltettem, hogy ne is lássam:S).




Ezek a tavasziak viszont nagyon tetszenek…itt nem kellett előre csomagot választani, viszont ígéret volt, hogy válogathatunk a képekből, hogy melyiket kérjük előhívatni…ez mondjuk nem történt meg, vagy lemaradtunk róla (nyaralni volt a Zsebi és nem járt oviba), de nem bántuk, mert pont jó volt így, amit kaptunk. Mindamellett, hogy megnéztem volna a többit is, ami készült. Kicsit beszélgettünk az átvételkor a fotóssal, hogy mégis miért nem lehet feltölteni online...és hát azt mondták, hogy volt belőle rinyálás, hogy nem minden szülő értékeli, hogy felteszik a gyerekét a netre...nah erre mondom, hogy Péter (bölcsis fotós) megoldása nagyon profi, mert mindenki csak a saját gyerekei fotójához fér hozzá, bejelentkezés után és csak abból is tud rendelni. Nyilván van némi regisztrációs macera, de ennyit szerintem igazán megér, hogy az összes képet láthassuk - mégha néha már-már zavaró vízjellel is. 






2015. április 13., hétfő

Éppen elég jó anya

Régebbi cikk a babateraszról (csak valahogy elpihent a piszkozatok között), de annyira jól sikerült, hogy mégis, szó szerint bemásoltam ide is, mert néha kell egy kis megerősítés a netről is, a sok kibeszélés/leszólás/baxogatás mellett :P


"Ahogy az évek telnek-múlnak, az emberek egyre több elvárást támasztanak mindenki felé, mindenki legyen tökéletes, okos, ügyes, csinos, jó szakember, odaadó szülő, és még sorolhatnánk. Ugyanez igaz a nőkre is, annyival megspékelve, hogy a nők még magukkal szemben is extrém mennyiségű elvárást képesek támasztani. És akkor még nem beszéltünk az anyaságról…

A jó anya fogalma manapság sajnos kezdi kimeríteni a Superman női változatának szerepkörét. Vannak olyan ősanyák, szuperanyák és “azistenisanyánakteremtetteőket”- típusú nőnemű lények, akik szuperlatívuszokban beszélnek az anyaságról, a babázásról, minden csupa móka és kacagás, nekik semmi segítségük, mégis minden egyes pillanatát élvezik, erre születtek, és persze többé semmi más nem is érdekli őket. Nekik aztán eszük ágában sincs elmenni moziba, soha nem vágynak el a gyerek mellől, és persze mélységesen elítélik azt, aki viszont néha kitekintene a pelenkakupac és a legóépítmények mögül. Hogy a férjünkkel is jó lenne néha elmenni kikapcsolódni, randizni, csak úgy kettesben? Dehogy, hát nem azért szültek ők gyereket, hogy más nevelje fel, isten ments.

Ezek azok az anyatípusok, akik a játszótéren porig alázzák a szerencsétlen elsőbabás anyukákat, akik már 5 és fél hónaposan adtak őszibarackot a gyereknek. Miiii? Nem várták meg a 6 hónapot, holott a WHO kifejezetten ajánlja? És hogy tápszeres a gyerek? Tejóisten, hát mi lesz belőle, meg fog hízni, meg aztán ki tudja milyen betegségeket szed majd össze, hiszen nem kapja meg az anyatejben lévő immunglobulinokat sem. Ja és még nem jár a gyerek? Pedig már 1 éves is elmúlt, lehet, hogy ez is a tápszer miatt van; ahogy hízik, biztos lustul. De egy ortopédiai kivizsgálás sem ártana…

De nem csak ebben merül ki a téma. Ott vannak például a külsőségek. Aki szülés után szépen leadja a pluszkilókat (neadjisten fel sem szedte őket) – na az aztán majd kapja a rosszalló megjegyzéseket. Hogy neki fontosabb az alakja, mint a babája. És biztos a szoptatást is direkt hagyta abba, mert féltette a mellei alakját. Sportolni??? Az meg mi?

Az olyan luxus szintű dolgokról, mint ápolt haj, ápolt körmök, smink – na ilyenekről már inkább ne is beszéljünk. Mert milyen anya az, aki magával foglalkozik? Aki beáll reggel a tükör elé, és 10 percben gyorsan összekapja magát, hogy még a legdurvább fogzós éjszakázás után is, a leglelakottabb formájában is tetsszen a férjének? Hogy ha lemegy az utcára a gyerekkel, ne a szomszédok sajnálkozó pillantásait gyűjtse be? És úgy általánosságban, hogy embernek, nőnek érezze magát?
És milyen anya az, aki nem olvassa ki az összes létező babaápolási szakkönyvet? Aki nem a hozzátáplálási táblázatok szigorú rendje szerint eteti a gyerekét, mert néha lop egy kis falatot a saját pörköltjéből is a kis 9 hónapos babájának? Aki esetleg úgy érzi, hogy a babával való együttalvást nem neki találták ki, mert egész egyszerűen nem érzi pihentetőnek, ha minden szuszogásra felébred? Aki néhanapján összecsődíti a barátnőit, és elhúz egy csajos buliba, sőt – most nagyon durva leszek – MÉG JÓL IS ÉRZI MAGÁT?!

A válasz egyszerű: éppen eléggé jó anya. Mert a jó anya az, aki amellett, hogy mindennél és mindenkinél jobban szereti a gyerekét, még ember és nő is tud maradni, aki néha boldog, néha szomorú, néha ideges és az asztalra csap, néha már semmi kedve nincs az egészhez, mert belefárad…aztán megrázza magát és mosolyogva, teli szeretettel tér vissza, hogy a gyermeke igényeit testi, szellemi és érzelmi szinten is ki tudja elégíteni. Mert az éppen elég jó anya nem tökéletes, de nem is kell annak lennie. A gyerekeket nem vonzza a tökéletesség, ők csak egy anyát akarnak, akiben megbízhatnak, aki békében van magával és az életével, és akihez jó odabújni."

2015. április 6., hétfő

Húsvét 2015.

Valahogy eddig mindig úgy alakult, hogy a húsvét turnézós ünnep. Mivel Zsebi "nyaralni" volt, nem is volt kérdés, hogy szombaton megyünk Győrbe tojásvadászatra, majd vasárnap Bonyhádra, végül pedig hétfőn délutánra beütemeztük az első komoly locsolást is.



Győrben már rutinos tojásvadászként indultak, ezúttal azonban Reginával együtt. Nagyon cukik voltak, ahogy gyűjtöttek, a végén meg osztozkodtak :) Utána bementünk csoportosan a belvárosba lángosozni egyet, aztán séta, majd indulás is haza, mert Mazsi kidőlt, mint a krumplis-zsák (persze mire az autópályára értünk a többiek is, ahogy azt reméltük is). Sajnos így a locsolás elmaradt, pedig készültem.



Bonyhádon nem szokás a tojásvadászat, itten fészekbe tojik a nyuszi. Szóval onnan kerültek kiosztásra az ajándékok...kaptak egy házat a fiúk :P De igazából első körben nem sokáig érdekelte őket, inkább az élő nyuszival és a nagyobb unokatesókkal voltak elfoglalva :) Zsebi édesen előadta a locsolós verset (köszi IMama;)), Bogyi kis segítséggel suttogva ismételte néhány szót utánam, de azért mind a ketten locsoltak, ahogy kell :) Aztán bátyáméknak menni kellett. Mi ebéd után még sétáltunk egyet a kertben, megnéztük a kis gidákat (sajnos nagyon félősek, nem lehetett simogatni őket), még egyszer megdögönyöztük a nyuszikat, majd csomagoltunk és indultunk haza. Mire a város vége táblához értünk lényegében mindenki aludt...a szülők is szívesen tették volna:P



Itthon ma reggelre érkezett meg a nyuszi...fészekbe...vagy inkább a nappalit beterítve tette az ajándékokat. Semmi nem volt dedikálva, mindenki választott, mindenki játszott mindennel és minden közös lett. Nyilván a lego-vár Mazsinak még nem annyira játszik, de a többi ajándékot mindenki kipróbálta. A buborék-fújó vonat nagy sztár, de tényleg mindennel játszottak. Az édességekből fogyott is persze, de megint szépen bővül a kibontott és nem elfogyasztott gyűjtemény is (most már tényleg kénytelen lesz sütni valamit belőle, mert még a mikulásokból is van:S) 

Ma délutánra pedig vendégségbe voltunk hivatalosak Zsebi bölcsis szerelméhez (azóta is tartjuk a kapcsolatot, voltak már ők is nálunk). S ha már locsolkodós nap, hát gondoltam legyen meg az első igazi locsolás is. Az ajándékot lelkesen átadták, aztán szépen felsorakoztak a locsoláshoz, de a versek szinte teljesen elmaradtak, pedig az ifjú hölgy nagyon édesen várta, sőt lelkesítette a fiúkat, hogy mondják már :P Azért megvolt a kölni a hajra és persze a piros tojás is cserébe :) Cukik voltak na :) 

2015. április 5., vasárnap

Mazsi első hajvágás


Mivel ezt már kétszer (régen és még régebben) próbáltuk nyilvánvaló volt, hogy Mazsinál is eljön a pillanat, amikor már sok lesz a bundesligás séró. Mivel már senkiét nem lehetett kordában tartani, így ma tartottunk egy nagy hajvágós napot. Bogyit konkrétan meztelenre vetkőzve magamhoz szorítva nyírtuk meg...lényegében végig hisztizte az egészet. Zsebi is az ölembe kérte magát, de ő jól tűrte, ügyes volt. S míg ők a jutalom tojást (kinder persze...másodszor kapták meg:P - fuj gonosz szülő:P) majszolták, addig Mazsit is megfodrászoltuk. Ő vigyorogva tűrte a séró-igazítást. És rém cuki lett a kopasznak (0,6ra toltuk) tűnő szőkeségével :) (Nála is géppel került le a félretett tincs is;))