2010. június 20., vasárnap

Bezárva




FYI
Úgy döntöttünk, hogy ezt a blogot lezárjuk. Nem törlöm, az eddigi bejegyzések maradnak, de  már nem kerül fel újabb. A gumimacikon továbbra is írogatunk erről-arról.
 

2010. június 7., hétfő

Fallabdázunk



Van még más témánk is…bár tekintettel a két blogra, meg arra, hogy egyik sem csak egy témával foglalkozik, kezdem magam skizónak érezni:P Mondjuk a grafológiából diplomázó kolleganő, nem említette, hogy az lennék, de hát mit tudhat a kézírásom a két blogról;):D Na de nem erről akartam írni.

Mert squasholunk. Nem most kezdtük, konkrétan majdnem pontosan egy évvel ezelőtt. Régóta kerstünk egy olyan sportot, amit együtt tudunk gyakorolni és tényleg mind a kettőnknek tetszik. Megnéztük hát hol vannak klubok székes fővárosunkban. Tavaly a Mammutban a TopSquashba  mentünk először. Itt oktattak ki a szabályokról is, bár kicsit furán nézett ránk a srác, hogy fogalmunk sincs a szabályokról, annak ellenére, hogy teljes felszereléssel (spéci cipő, ütő, labdák) jelentünk meg. A kezdeti lelkesedés nagy volt, szinte minden este jártunk, kipróbáltunk más helyeket is. Konkrétan Csepelen ezt  és ezt , illetve a Duna Plázában lévőt, de végülis mindig visszatértünk a Mammutba, mert ez tetszett a legjobban.



Nem játszunk "élesben", úgy értem pontra/győzelemre, csak élvezzük. És próbáljuk a fenti magyarosított képen látható szabályokat betartani…nem mindig sikerül, de mivel a mozgás és a játék öröme a fontos, nem szoktunk fennakadni azon, ha csak két pattanás után ütjük vissza a labdát, esetleg valamelyikünk visszaüti a másik helyett:)


Aztán nyár végére valahogy elfogyott a lelkesedés, kicsit soknak éreztük a kieső időt, ami a helyszínre, majd a haza jutáshoz kellett. Aztán jött a várandósság-vetélés-költözés, így egy időre teljesen el is maradt.

De nem felejtettük el. KáeM pár héttel ezelőtt egy kollegájával elment ütögetni a Marczibányi térre. Nem volt maradéktalanul elégedett a klubbal, így keresgéltük a megfelelőt. Azt tudtuk, hogy a Mamut már nem játszik, mert még messzebb költöztünk tőle. Keresgéltünk kisvárosunkban is, találtam is egy helyet, de mire múlt szombaton be akartam jelentkezni eltűnt a honlapjuk. Így hát maradt a második lehetőség…a Ramada.


Kettecskén voltunk KáeM-mel, legalábbis a Squash pályáknál. A honlapjuk szerint kettő, szerintünk négy pálya várja minden nap 7-22 között az ütögetni kedvelőket. Minőségre továbbra is a Top Squash viszi a prímet, de azért tökéletesen meg fog felelni hosszú távon, főleg, ha sikerül a klímát is bekapcsoltatni;) Mert az kicsit hiányzott.

2010. június 4., péntek

Eckler, Rebecca: Felcsináltak! Egy modern kismama vallomásai


Gyenge két hónapos olvasás után végre befejeztem. Az úgy kezdődött, hogy valahol olvastam róla…ahol fent volt a fülszöveg is, ez alapján tetszett meg a könyv, s gondoltam mivel reményeim szerint magam is (ismét) kismama leszek, hát nem árthat egy olyan könyv, ami szakirodalom, de mégsem…tévedtem.


A fülszöveg:
Egyes nőkre folyamatosan mosolyog a szerencse. Rebecca "Beck" Eckler, Kanada egyik legismertebb újságírója például igazán irigylésre méltó módon keresi a kenyerét: azért fizetik, hogy partikra és bárokba járjon, megvegye a legtrendibb új cuccokat, hírességekkel találkozzon, és írjon róluk. Még irigylésre méltóbb, hogy kedve szerint hol a szingli lányok szabad életét éli, hol a párkapcsolat előnyeit élvezi, vőlegénye ugyanis egy távoli városban lakik. A pazar eljegyzési (a továbbiakban "foganási") bulira virradó kapatos hajnalon azonban "baleset" történik: Beck teherbe esik. És pánikba. Hogyan fogja kibírni, hogy ne mondja el rögtön mindenkinek, továbbá ne igyon és ne dohányozzon? Azt mindenesetre eltökéli, hogy ez a váratlan várandósság nem fogja felforgatni az életét: nem fog terhesruhát és óriási alsóneműt hordani, babaholmik láttán nem fog óóó!-zni meg ááá!-zni, és főleg nem fog meghízni. Vagy mégis? Ki hitte volna, hogy eljön a nap, amikor a zokniját sem tudja felhúzni! És akkor ott van még aggodalomnak a Szexi Fiatal Gyakornok, aki bizonyosan ki akarja túrni az állásából, és a Cuki Szingli Férfi, hovatovább az egyetlen ember, aki megérti, milyen nehéz egy terhes nő élete (de mit fog szólni a vőlegény?). Ahogy végigkísérjük Becket élete "három leghosszabb hónapján", "a kövér hónapokon" és "a még kövérebb hónapokon", sajátos szempontokból ismerkedhetünk meg egy modern kismama viszontagságaival. Mintha a terhes Bridget Jones naplóját olvasnánk. Rebecca Eckler több éve a kanadai National Post egyik rovatvezetője. Olyan magazinoknak is ír, mint az Elle, Fashion, Canadian House and Home és a Mademoiselle. Televíziós háziasszonyként és riporterként szintén népszerű.

Ahogy reméltem, tényleg szórakoztató itt-ott a könyv, de ez minden, mert amúgy nagy összességében inkább felbosszantott, mint szórakoztatott és nagyon nehezen is haladtam vele. Ehhez mondjuk az is hozzátartozik, hogy nem e-book-ként olvastam, így az olvasására fordítható idő meglehetősen szűk volt, de ennek ellenére sem ragadott magával annyira, hogy amint volt egy szabad percem a kezembe kapjam. Csalódás volt, mert elképzelhetetlen számomra, hogy egy fiatal nő ennyire ne legyen tisztában a legalapvetőbb dolgokkal sem. Persze hallottam már sok történetet, hogy Amerikában mennyire más az oktatás, s ennek megfelelően az európai mércéhez képest mennyire alacsony az általános műveltség, de azt hittem ezek csak történetek, reméltem, hogy ez nem lehet a valóság…ebben is tévedtem!? A könyv tanulsága szerint igen. Bár nem szerettem olvasni, mégis volt benne pár mozzanat amit tetszett, a humoros részeken kívül is. Például a többször „megénekelt” kéretlen tanácsos rész…aminek a hibájába persze utána ő maga is bele esik. Ezzel a dologgal, mármint, hogy falra mászik a kéretlen tanácsoktól és az én nem akarok beleszólni típusú mondatoktól nagyon egyet tudok érteni. Nyilván ugyanezt megtartani már nem olyan egyszerű, ahogy ezt ő maga is tapasztalja a könyv végén. Aztán ott volt a szülés/császármetszés leírása, ez is tetszett, igazán meghatóra sikeredett.

Készült egyébként folytatás is…mit mondjak, nem szaladok a könyvesboltba, hogy megvegyem.

A könyv maga, a fülszöveg és a kép is a bookline (na meg a bankkártyám:P) jóvoltából. Köszönet.

További (korábbi) olvasmányélmények a Gumimacikon Olvasgatós cimke alatt.