Akkor most…

ha van egy majdnem kétévesünk, aki egyértelműen terrible two* és egy (kicsit több, mint) négyévesünk, aki meg fucking four*, még mindig jut egy normális majdnem 3 éves??? (Nem…mert ő valóban cuki, meg fegyelmezett…de azért néha még terrible two és sokszor már fucking four, mert ugye imádja és felnéz a bátyára, és persze követi is mindenben…najó, szerencsére csak majdnem mindenben.

*A terrible two gyakran használatos angol kifejezés és a rémes kétéves kb. pontos fordítás. A fucking four kifejezést egy – zárt – blogban találtam, nem tudományos, viszont annál jobban kifejezi a négy éves körüli korosztály ritkábban vagy gyakrabban bekövetkező a bakmacskaiskurva hozzáállását.

Halloween – 2015.

Lehet szidni, hogy csak egy újabb Amerikából átvett ünnep, meg a pénzről szól, meg ilyesmik, de részemről sokkal jobban kedvelem ezt a fajta ünneplést, mint a magyar temetőbe zarándoklást (mert a) nem értem ezt az egész temetős dolgot (nem a halállal van problémám…tisztában vagyok vele, hogy az élet része, nyilván remélem, hogy még sokára jutunk el ehhez részhez) b) ha már temető,

akkor miért ezen az egy napon jutunk el csak emlékezésnek ehhez a gyertyás formájához..na mindegy). Szóval tetszik ez a csokit vagy csínyt téma, szeretem a jelmezes mókát amúgy is.

Így nem is volt kérdés, amikor kedves barátok rákérdeztek, hogy – ha éppen nem költözünk – lenne-e kedvünk halloween bulira menni hozzájuk, hogy igent mondunk. Nem költöztünk, de ne szaladjunk ennyire előre.

A múlt héten ugye szünet volt az oviban és Zsebi nem ment összevont csoportba, hanem IMamánál töltötte az időt. Náluk a faluban amúgy szokott lenni halloween, így hát idén is készültek. Mivel Zsebit szombaton hazahoztuk, így kicsit előrehozták és pénteken vágtak neki az éjszakának lámpással, jelmezzel az unokatesók. Cukik voltak a képek alapján és csokiban sem volt hiány. :P

Szombaton mire KáeM Zsebivel hazaért kidekoráltam az ajtót (netről szedtem képeket, kivágtam-lamináltam-kivágtam). Illetve délutánra előirányoztuk a tökfaragást apával. S természetesen a vasárnapi bulira is készültem nekik jelmezzel…nem akartam túl véreset, rémisztőt, így ezen leírást alapul véve és kicsit átalakítva varrtam nekik tök-jelmezeket. Mivel apának az építkezésen volt dolga, így a tökfaragás rám maradt. S a fiúk sem voltak kimondottan lelkesek, így kicsit nézték, aztán inkább elvonultak játszani. Ezt mondjuk annyira nem bántam, mert sikerült egy igen rohadt példányt kifogni, így szegénynek csak egy foga lett…stílszerűen mondva kirohadt az alsó :P A fiuk nem bánták, szorgalmasan nézegették az erkélyen világító lámpást. S a jelmezeket felkapva lelkesen nyomatták a csokit vagy csínyt dumát is…nekünk:P (Mint később kiderült, volt a lakóparkban csokit vagy csínyt móka…csak én erről nem tudtam, mert elég ritkán nézegetem a facebookos csoportot:S)

Vasárnapra készültem pár dologgal. Nyomtattam némi színezőt halloween témában, aztán vásároltam chipset, csokit, dekorációt. Saját magunknak is egy-egy pólót ;) Sütöttem témába illő formájú linzert (ez mondjuk nem jöhetett volna, ha nincs Brigice, aki küldött nekem süti kiszúrókat….köszi itt is) – persze lehetett volna valami sütőtökös krémmel is tölteni, akkor még jobban passzolt volna, de ez későn jutott eszembe. (Illetve csak úgy - mintegy mellékesen - készült egy házavatós-ajándék is vendéglátóinknak;))

A buliba aztán voltak még programok. Tulajdonképpen a régi bölcsis csapat jött össze újra. 3 kislány Zsebi ex-csoportjából, a mi három fiúnk, aztán még az egyik kislány nagyobb tesója. Illetve persze szülők is páran. A gyerekek kezdetnek örültek az újra-találkozásnak, mókáztak az udvaron, a házigazda hölgyemény szobájában, élvezték a lépcsőzést (mi mondjuk nem annyira:P). Aztán kezdődtek a programok. Aki ügyesen meg tudta ijeszteni házigazda apukát az kapott sütit…a saját jelét :) Aztán jött a mese a halloweenről (ld. a bejegyzés végén), amit egyébként ugyanaz a Varga Zoltán írt, aki ezt a könyvet is és aki egyébként vendéglátónk apukája ;). Majd a csoportok tökfaragás odakint. Minden családnak jutott tök, kés, kanalak és lehetett kreatívkodni. (Kissé hűvös volt már az udvaron, de azért nem bántuk). A fiúk eleinte lelkesek voltak, de aztán inkább már csak Bogyi segédkezett, végül ő sem, találtak más, izgalmasabb játékot :) Azért szerintem nagyon hangulatos volt, hogy a teraszról figyeltek befelé a kész tökök. Ezután ismét jól eljátszottak a csemeték, kicsit színezgettek is, de főleg diszkót csináltak vendéglátók szobájából ;) Zsebi és Bogyi szépen megtáncoltatta a lányokat, aztán valahogy elfogyott a türelem és elkezdték a masszív fáradtság tüneteit mutatni, bár még nem volt nagyon késő (igaz délelőtt is aktív programunk volt és nem is aludtak sokat). Szóval 7 körülre értünk haza, és igazán remekül éreztük magunkat. A fiúk a csokit vagy csínyt részt kicsit hiányolták, de amúgy élvezték a bulit :)

Jövőre is vannak terveim, meg meghívásunk is immár több helyre is….majd meglátjuk:)

Varga Zoltán - Halloween mese
"Egyszer volt hol nem volt, élt egy nagy sűrű erdő mélyén egy varázsló. Mindig fehér ruhát viselt, és olyan öreg volt, hogy szakálla a földet súrolta. A varázsló háza pont az erdő közepén állt egy tisztáson. Mindig nagy csend vette körül, de volt egy éjszaka az évben amikor minden a feje tetéjére állt. A varázsló azt mesélte, hogy a szellemek, akik egész évben alszanak, ilyenkor felébrednek. Vannak köztük jó szellemek, akik csak nézelődnek és jókat nevetnek az embereken. De vannak köztük rosszak is. A rossz szellemek bosszantani akarják a varázslót. Beköltöznek a házába és mindenféle csínyeket csinálnak. Eldugják a kulcsait, kiöntik a tejet, kitépik a virágokat és még ki tudja milyen huncutságokat művelnek. Sajnos még egy tapasztalt, sokat látott varázsló sem tudja őket elkergetni, vagy elvarázsolni, mert a szellemeken nem fog se átok, se bűbáj. Hiába mormolt el több bűbájt, még a varázspálca ereje is kevés, hogy elkergesse őket. Évről évre szegény varázsló azon a bizonyos napon kénytelen volt elviselni a szellemek garázdálkodását. Egyik évben látogatóba hívta egy barátját, aki egy nagyon öreg boszorkány volt. Nem volt gonosz, de mivel öreg volt, a bőre ráncos volt és sárga. Egy nagy bibircsók nőtt az arcára és folyton egy nagy fekete bottal járt. Fekete ruhája foltos és rongyos. Nagyon kedves boszi volt, de első ránézésre még én is megijednék tőle. Üldögéltek este a teraszon, a varászló és a boszorkány, iszogatták a varázsteájukat . Körülöttük jó szellemek kíváncsian nézegették őket. Egyszercsak megjelentek a gonosz szellemek. Csörögve, zörögve, hohogva. Még elég messze voltak, de a varászló és a boszorkány nagyon megijedtek. De a szellemek elől nincs hová bújni. Bemásznak az ágy alá, átsuhannak az ajtókon és gyorsabban repülnek mint ahogy egy ember szaladni képes. Ezért közelebb húzodtak egymáshoz. A szellemek csak jöttek és jöttek. Csörögtek, zörögtek, hohogtak, rikácsoltak. Félelmetesen közeledtek a varázsló háza felé. Már csak egy ugrásnyira voltak amikor hirtelen a legelső megtorpant és kikerekedett a szeme. A többi is ugyanígy járt. Úgy tűnt nagyon megijedtek valamitől. Megszeppenve és szégyenkezve megfordultak és egy kettőre eltüntek a sötét erdőben. A varázsló és a boszorkány nem tudta mire vélni, de nagyon örültek neki, hogy indén nem történt semmi baj velük. Egész éjjel beszélgettek. Megegyeztek, hogy a ház biztosan védve van a jó szellemek által, majd másnap reggel a boszorkány felült a seprűjére és hazarepült. Egy évvel később ugyanazon az éjszakán a varázsló egyedül volt, mert a boszorkány nem tudott eljönni. Ült a teraszon és a szokásos varázsteáját iszogatta. A jó szellemek körülvették és nagy csend honolt a tisztáson. Az idő csípős volt, de a varázslót átjárta az otthon melege és az a tudat, hogy a gonosz szellemek már nem árthatnak neki. Mikor a gonoszok megjelentek a tisztás szélén a varázsló ügyet sem vetett rájuk. Jötttek csörögve, zörögve, huhogva, rikoltozva, de a varázsló csak ült a hintaszékében és teát kortyolgatott. A szellemek csak jöttek és jöttek. Semmi nem állította meg őket. Bementek a házba, szétszorták amit csak találtak. Törtek, zúztak majdnem össze dölt a ház. A varázslót egészen a tisztás végéig kergették. A nap első sugaraival úgy eltűntek, ahogy jöttek. Csak a rengeteg bosszúságot hagyták maguk után. A varázsló hetekig pakolt, takarított, javított, rendezett mire sikerült mindent helyrehoznia. Nem tudta mire vélni, hogy előző évben nem történt semmi baj, most meg ilyen csúnyán pórul járt. Elmesélte a boszorkánynak mi történt. Kitalálták, hogy jövőre megint együtt próbálják meg elkergetni a rossz szellemeket. Megint eljött az éjszaka és jöttek a szellemek. Csak a boszorkány volt kint a teraszon, mert a varázsló már nem mert előjönni. A gonosz szellemek megint előjöttek, de amint közelértek a boszorkányhoz megtorpantak és visszamenekültek az erdőbe. Nagyot nézett a varázsló, hogy ez az öreg boszorkány elijesztette a szellemeket amiket neki nem sikerült. Sajnos rövid idővel később a boszorkánynak nagyon messzire kellett utaznia, ahonnan sokáig nem tér vissza. A varászló tanácstalanul állt az újabb szellemjárás előtt. Mit csináljak? Mit csináljak? – morfondírozott magában. Kitalálta, hogy ha ugyanazok a szellemek jönnek vissza megint, akkor lehet, hogy elég lesz ha úgy látják, hogy ott a boszorkány vele és a puszta gondolattol is elmenekülnek. A varázsló készített egy nagy babát. Rongyos fekete ruhát és kopott kalapot adott rá. Az arcát ráncosra és sárgára festette. Hosszú görbe orrott rakott rá és egy csúf bibircsókot nyomott az arcára. Leültette magával szemben és úgy csinált, mintha beszélgetne vele amikor jöttek a szellemek. A trükk bevált és a varázslónak többé nem kellett tartania a gonosz szellemektől. Később a környéken lakók is megtanulták, hogyan kell elzavarni őket. Először hatalmas répákra faragtak ijesztő arcokat, boszorkányokat, majd tököket raktak ki még ijesztőbb ábrázattal. Akik a mai napon gonosz szellemmel találkoznak, csak vágjanak egy nagy rémisztő grimaszt, mert mint a varázsló mondta egy dologtól félnek a szellemek, ha megijesztjük őket.
Itt a vége fuss el véle."

Őszi kreatív sikertelenség

Az oviban tartandó Mihály-napi vásárra vártak a szülőktől sütit, ami nem is volt kérdés részemről, meg némi vásári portékát is. Láttam ezt a jó kis ötletet.

Mindenki dolgozik



Zsebi kisodorja....



Bogyka kisodorja...

A gondok ott kezdődtek, hogy a választott levelünk orbitálisan nagy volt, én meg több kisebb tálkát szerettem volna. Aztán úgy gondoltam playdohval is működni fog, elvégre ha néha elöl marad kőkeményre szárad…miért lenne ez tálkaként másként.



...Anya kivágja...



...tálra tesszük...

Hát másként lett. Arra meg már nem volt idő, hogy beszerezzek normális gyurmát, ezért mást találtam ki a vásárra, de azért majd megcsináljuk úgy is, hogy használható legyen, mert a fiúk nagyon lelkesek voltak. (Aztán meg nagyon csalódottak, hogy nem lett sikeres az akció).



....csalódottan tapasztaljuk, hogy nem jártunk sikerrel :(


Szóval az ötlet jó, majd írok róla, ha sikerrel is megalkottuk a tálkákat. :)

 

 

 

Sk dinó park...

avagy a Dinós dioráma. Most hogy lement a lego szülinap, jöhet az új mánia (nem mintha a lego lecsengett volna, sokat játszik az ajándékokkal…amik között dinós is van, s nem mintha ez tényleg annyira új lenne:P). Már egy ideje pörög a nagyfiú a dinó témán, most hogy betegen itthon vagyunk, hát szórakoztatni kell őket, meg lekötni, mert persze az időnként felhangzó köhögés szerű hangokon és az orrfolyáson kívűl nincs egyéb tünet…sőt, lényegében a csillárról kell őket leszedegetni :P 

Keresgéltem dinó témában mesék után (Jégkorszak vonatkozó része és a Dinó expressz mellé), elvégre a Jurassic park kissé még erősnek tűnt :P Rá is akadtam Disney Dinójára. Lelkesen nézik azóta is…még én sem láttam sosem, s egybefüggően azóta sem, pedig volt, hogy gyors egymásutánban kétszer is kérték… csakúgy háttérzajnak a játék mellé :P Aztán érkezett a kérés, hogy építsünk a dinóknak parkot. Ám legyen, de gondoltam ezúttal elhagyom a járt utat és nem duploból dolgozom. Kutakodtam kicsit a neten, aztán kiviteleztem..az itthon talált alapanyagokból. Siker, mert gyakorlatilag azóta folyamatosan ezzel játszanak. :)

A háttérhez a csodaszép képet itt találtam. A többi saját munka….és nem erőltettem túl magam, de már így is ezerrel rágták a vádlimat, hogy mikor lesz már készen :P

Felhasználtam hozzá, a már említett háttérképet, egy cipősdoboz tetejét, némi krepp papírt, ilyen-olyan műanyag fát, ragasztót, ollót persze, aztán meg millió kicsi dinót. (A többség a megboldogult dinós joghurtos tojásból származik).

Résztvevő apuka

Igazán jól fogalmazza meg az alábbi cikk/levél(?) szerzője, hogy milyen is egy résztvevő (nem tudom létezik-e a kifejezés valójában ebben a kontextusban, de én ennél jobban nem szoktam tudni megfogalmazni) apuka. Hálás vagyok, hogy mellém-mellénk ilyen jutott. (És mivel már sokszor került elő a kérdés szóban, leírom, hogy írásban is meglegyen…másfajta apuka mellé nem vállaltam volna a három gyereket ;))

"Kedves Férfitársam!

Úgy érzem itt az ideje egy kicsit hosszabb hangvételű elmélkedésnek, mert nagyon fontosnak tartom, hogy Hozzád is eljusson a gondolatom az apaságról. 

Korunk gyermekei a nálunk idősebb generációktól eltérő módon keresik életük párját. Hosszú évekig hosszabb-rövidebb kapcsolatokkal próbálkozunk-próbálkozunk. Nem egyszerű a helyzet, mert az információs társadalom miatt nem csak az ismeretségi körünk, de a nyilvánosságunk is nagyobb, mondhatni a 20. század hírességeinek életét éli ma egy átlag fiatal, így pedig minden jóval nehezebb. Na, de nem is erről akartam elsősorban írni.

Miután ráakadunk életünk párjára és rádöbbenünk, hogy ideje elkötelezni magunkat, természetes dolog (nekem legalábbis mindig az volt), hogy hamarosan gyerekünk lesz.

A gyerekvállalásról , a gyerekkel való közös életről az internet végtelen lehetőségei mellett mégis rettentően homályos és zavaros a kép.

Talán ideje lenni az iskolában oktatni az apává válásról, mert valamilyen oknál fogva rengeteg ős-butaság rögződött a férfiak fejébe ezzel kapcsolatban.

Ezeket szeretném felsorolni és cáfolni:

1. „A gyerek eleinte csak eszik-alszik, nincs vele sok gond.” Baromság. Nem eszik és nem alszik. Legalábbis nem úgy és nem annyit, amennyit mi szeretnénk. Ezen kívül ráadásul rohadtul kommunikatív kis lény és azonnal sokkal többet ért a Világból mint gondoljuk. Rengeteg törődést igényel és EMBERként kell kezelni. Kicsike, de emberke.

2. „Én úgy sem tudok mit kezdeni vele, a nőknek ez a dolga és képességük is van hozzá, ami nekem nincs.” Baromság. Nem is kicsi. Egy apa nagyon sok mindent meg tud tenni a felesége helyett. Igen, sajnálatos módon etetni nem tud, de ezen kívül gyakorlatilag mindent. A nők képességiről pedig annyit, hogy ők megtesznek valamit, mert muszáj. Ez egyáltalán nem jelenti, azt, hogy biztosan tudják, hogy jót és jól tesznek! Annyit jelent csupán, hogy a kis emberke csak rájuk számíthat ezért ők nem menekülhetnek el, nem takarózhatnak hülyeségekkel, mint Te. Már miért ne tudnál kezdeni vele bármit? Mindketten most tanuljátok a szülőséget és a párodnak sem könnyebb, mint Neked.

3. „Én még pelenkát sem tudok cserélni, de azért nagyon szeretem a feleségem és a gyerekemet is.” Mi az, hogy nem tudsz? Szerinted a feleséged így született, hogy tudott? Ne viccelj. Meg kell tanulni. Mindenféle gyakorlati tevékenységre büszke férfiak, akik akár egy olyan bonyolult szerkezetet is megszerelnek, mint egy autómotor nem igaz, hogy nem tudnak egy ilyen pofonegyszerű feladatot elvégezni. Sokszor elrontom én is? Hát persze. Kifolyik a tartalom? Hát persze. De nem igaz, hogy nem tudom megcsinálni. Csak legfeljebb nem akarom. De ezzel a páromra nyomok egy olyan feladatot, amit a kisujjamból kirázhatnék, és ez minden, de nem szeretet.

4. „Én keresem a pénzt, ő csak otthon van, de neki ez úgyis öröm. Ne akarja, hogy 8 óra munka után én még otthon is melózzak.” Na ez a legeslegnagyobb marhaság és bizony a leggyakoribb is. Persze Te keresed a pénzt. Ez a dolgod haver. Hidd el, keresné szívesen ő is, de ott nem tartunk, hogy a 0-24-es szolgálataiért megfelelő bért kapjon anyaként. Neki ez öröm? Mi van Veled? Neki éppen akkora öröm, mint Neked. És éppen akkora kínlódás is időnként. Ellentétben Veled ő nem ehet-ihat bármikor, sőt időnként kb. egész nap egyáltalán. Egész nap lehányt ruhában lófrál. Persze, hogy öröm a baba, de nem nagyobb öröm otthon lenni vele, mint ha Neked kéne. Csak próbáld ki, mondjuk csak egy délelőttön keresztül amikor NEM alszik a gyerek és Neked mellette kéne mindent megoldanod. Hidd el, elsírnád magad. Ja és Te 8 óra után nem akarsz tovább melózni? Tényleg? És mit szólsz egy olyan munkához, amiben nincs szabadság, folyamatos az ügyelet, akkor keltenek fel éjjel is, amikor akarnak és MINDEN a Te felelősséged? Mert a párod ezt teszi, ha Te nem veszed le a válláról a terhet amikor hazaérsz.

5. „Megérdemlek egy kis pihenést, nehogy már pár sört ne ihassak meg/nehogy már ne sportolhassak/nehogy már ne nézhessek meg egy filmet” Pedig nem. Teljesen unfair, hogy míg ő a szoptatás miatt kb. el sem mozdulhat a baba mellől, Te vidáman sörözgetsz a haverokkal. Ja hogy ő is barátnőzik? Az nem ugyanaz. Ha a párod egyszer ott tud Téged hagyni a gyerekkel legalább egy fél napot, és igazán kikapcsolódik AZT CSINÁL AMIT AKAR (ha masszázs azt, ha sport azt, ha koktélozás azt), na akkor megengedheted magadnak, hogy újra focizz, sörözz, filmezz. De ez az egész a kettőtök ügye, az egyensúly fenntartása a Te feladatod.

Sorolhatnám tovább , de nem teszem. Annyit mondok Férfitársam: na ilyenkor kell Férfinek lenni. Nem akkor amikor nagy hangon handabandázni kell, mert az nem nagy szám. Ez a valami. Csöndben visszavonulni, nem picsogni, hanem igenis beleállni keményen a gyerekvállalásba. És elfogadni, hogy a párodnak a baba az első. Neked pedig mindig a párod legyen az első. Hidd el, bármennyi plusz feladatot vállalsz ő még akkor is sokkal leterheltebb. Nehéz, de nemes feladat, hogy most megmutasd, hogy mennyit érsz. Hidd el, a párodnak nehezebb a sorsa az ő szerepei sokkal súlyosabbak, az ő keresztje nehéz igazán. Te „csak” segíteni tudsz, de segítened KELL. Nincs mese. Sokan hülyének fognak nézni és nem értik. Néha Te magad sem fogod érteni, mert a viszonzásra alig van erő, de hosszú távon ez a valami.

„Itt a nagy alkalom, hogy Faramir, Gondor kapitánya megmutassa, milyen ember!”

Hajrá légy Te is kivétel, mert megéri!"

Mivel nem ismerem a szerzőt (Bata Gábor), így nem is tudtam tőle engedélyt kérni, a babanetről másoltam a sorokat.

Vasárnapi katasztrófa

Amennyire szuper volt a tegnap délután, a nyaralásból hazatérve, hogy gyakorlatilag nem is kellett rájuk szólni annyira katasztrófa volt a mai nap.

Zsebi kezdte a világból kifordulást…de olyan szintre sikerült jutnia (szófogadatlansággal, hisztikkel, veszekedéssel, verekedéssel), hogy nem mehetett ki a Duna-partra. (Utálom az ilyet, mert legalább amikor lehetőség van rá, legyen együtt a család) Én mentem csak ki a két kicsivel (Mazsi amúgy veszélyes…egy pillanatra nem figyeltem és már ment is befelé a Dunába toronyirányt…nulla félelem érzet.)

Aztán ebédnél már látszott, hogy Bogyi lelki világa is megborult kissé, de még nem volt vészes a helyzet. Zsebit újabb hiszti, mindenféle próbálkozás, tanmese és egy kemény ígéret árán sikerült csak alvásra bírni. Az ígéret az volt, hogy ha képes szépen csendben elaludni és délután jól viselkedni, akkor megyünk homokozni.

Hát ez a program is folyamatosan rezgett a délután folyamán, Zsebi lényegében ébredés után 1 órával már sikerült elérje, hogy kimaradjon, de Bogyi is eljutott ide vacsora időre. Így történt, hogy nem mentünk le Zazi-Berci homokozót nézni.

Nyilván jó volt a nyaralás. Nekik is nekünk is. Értem azt is, hogy jó nekik, hogy kiszabadulnak a szabályokból…de azért baromi nehéz utána a visszazökkenés. Tulajdonképpen arra jutottunk, hogy ez a hiányunk miatt felgyűlt feszültség, amit nem tudnak még jól kezelni…egyenlőre mi sem:P Reméljük a holnap délután a bölcsi után már jobb lesz :) 

UPDATE: Reggel vidáman és lelkesen indultak a bölcsibe.

Anyák napja 2015. – Első felvonás

Az oviban indult a móka. Már lehettek halvány sejtéseim a versekről, dalokról, mert azért itthon is előadta néha ;) De persze nagy totálban azért más a hatás (nem mintha megelöző este nem bőgtem volna el magam, amikor első ízben hallottam tőle teljes egészében az első versikét:P). Nem csoportos előadás volt, csak egyéni köszöntések, amit tavaly már volt alkalmunk megismerni a bölcsiben…ott egyébként nem volt igazán siker. Itt behívták anyukát (esetünkben apukát is), leültették a kis székre (apuka videós módba kapcsolt) és már nyomatta is a csemete a verseket/dalokat/köszöntést. Az egyéni köszöntés itt és most annyira cuki volt, mert a csoport többi fiú csemetéje elvonult játszani (néhol sajnos hangoskodni…az óvónéni többszöri szólása ellenére is), de a lányok mind ott maradtak és félkörben ülve kvázi vokálként erősítették a szólózó kis pajtásuk műsorát. Szuper szép és nagyon megható volt. *meghatódott anyuka*

Ha esetleg a videó nem adná kellően vissza, meg úgy magamnak is emlékeztetőül a versek és dalok, amik elhangzottak:

„Anyukám, anyukám, találd ki,

Hogy az én kincsem, ugyan ki?

Ki más is lehetne, ha nem te?

Ültess gyorsan az öledbe.

Anyukám szeretlek”

/A kincsem helyett Zsebi néha fiamat mond;)/

„Olyan meleg, olyan puha, 

jó az öledben anyuka. 

Átölellek, hozzád bújok, 

a füledbe titkot súgok, 

hogy szeretlek Édesanyám, 

ölelj, vigyázz, sokáig rám.”

„Én kicsike vagyok, nagyot nem mondhatok.

Szüleim kertjében most nyílni akarok.

Ki akarok nyílni, mint pünkösdi rózsa,

de ki nem nyílhatok, csak úgy illatozok.”

„Ültem ringó kis ladikon.

Úszott három rózsaszirom.

Az egyik az apué,

a másik az anyué,

harmadik a nincs.”

„Orgona ága, barackfa virága.

Öltözzetek új ruhába,

anyák napja hajnalára,

illatosan!

Zúgja az erdő, susogja a szellő.

Üzenik az ágak, lombok:

légy te mindig nagyon boldog,

Édesanyám!”

Pillangós pelenkatorta

A világ legtündéribb keresztlánya és a takaró...szétbontás után;)

Szeptember 27-én megérkezett kicsi keresztlányunk Lili<3. Ma estére sikerült összehozni a babalátogatós találkozót :) Készültem…nem lehetett simán torta, mint a tesójának, elvégre egy hölgynek valami igazán csajos téma jár (A fenti linken még az első Reginának - aki nyilván szintén csaj, csak akkor még nem is gondoltam bele, hogy milyen csuda formákat lehet pelenkából alkotni:P-  készült pelenka-torta látható leírással! ;). Első körben alkottam egy baba ruhácskát, vállfával (ha megtalálom a képet, majd felteszem), de néhány nap nézegetés után már nem tetszett annyira, így mégis inkább az alábbi videóban alapján egy pillangót alkottam. Belekerült egy jó adag pelenka (annyi, amennyit a videóban mondanak), az alsó szárny-rész borításához egy bambusz-pelenka, a felsőhöz felhasználtam a hímzett kis takaróját, illetve az egészhez még egy jó adag szalagot, a testét és a fejét egy macis szundi-kendő adta, a csápjai sima zsenília drótok. S persze névre szóló lett ez is, mint annak idején a bátyja tortája és persze takarója :)

Nagycsaládos élet...

Apróságok a nagycsaládos mindennapokból :)

Hogy kényelmesen elférjünk ;)

Hogy mindenki tudja mi az övé :P (Az eredeti kódokat az IKEA ezen doboz készlete adta...így nyilván Zsebi a piros, Bogyka a kék és Mazsi a zöld...eszméletlen, hogy mennyire tetszik nekik :) )

A fent emlegetett dobozok nálunk :)

Triumvirátus együtt intézményesítve...avagy Zsebi is bölcsis lesz a nyárra :)

Nőnek...már mindenkinek saját elektromos fogkeféje van :D

Adta magát :P - Egyenlőre a kádban móka...de nem sokára lesz saját homokozójuk ;)