FantasyLand - Játszóház

Több ötlet is felmerült mára. Unokatesókkal közös program is, de az nem jött össze. A hőség okán a szabadtéri lehetőségeket kizártuk. Keresgéltünk a játszóházak között. Végül erre esett a választásunk...jövő hétvégén szülinapozni is megyünk a helyszínre, gondoltuk így legalább lesz egy kis helyismeret.

Hétvégén perc alapú a számlázás, a kísérő nem fizetős és a másfél éves féláron mehetett be. Ételt italt bevinni nem szabad, de természetesen van büfé, ahol a karszalagra húzzák a fogyasztást és csak a végén kell fizetni. Az árak pont úgy jönnek ki, mint bármelyik másik játszóházban a fővárosban vagy annak környékén. Természetesen itt is kötelező a zokni mindenkinek, kint polcon lehet lepakolni a cipőket. A recepcióra pedig a táskákat. 

A játszóház nagyon barátságok és biztonságos. Csak a személyzet tudja nyitni az ajtót. Méretét tekintve nem túl nagy, amit én kifejezetten előnynek tartok…mert majdnem folyamatosan rá lehet látni a csemetékre. Van benne minden kellék, ami a jó szórakozáshoz kell. Egy klíma az ami még komfortosíthatná a helyszínt, meg így a ventillátorok ellenére is kicsiről és nagyról is szakadt a víz. Van külön csajos szoba…tömény rózsaszín, tömény hercegnő…de azért ez is tetszett a fiúknak is. Két szülinapos helyiség is van. Plusz a büfé rész (enni-inni csak ott lehet). 

Nyitásra érkeztünk, egy szülinapos csapattal egyszerre. Nem voltak túl sokan és nem is lett tömeg később sem. Mazsi imádta a labdatengert, meg a csúszdákat. Bogyi a terepasztaloknál telepedett le hosszabban. Zsebi meg rohangált folyamatosan, meg autózott. De mindenki kipróbált és élvezett mindent. Jövő héten a szülinapi buliba, de azon kívül is visszatérünk még máskor is biztosan. (A fiúk máris mennének)

Update: Délután/estefelé összejött a közös program is, egy Duna-parti séta keretében. Vasárnap pedig engedtünk a nyomásnak és ismét elvittük őket a „Móka-kacagásba” (A név úgy jött, hogy mikor még szombaton mentünk, mondtuk nekik, hogy meglepi, hogy hová megyünk, de lesz ott móka, meg kacagás…ez meg mély nyomot hagyott bennük, főleg Bogyiban)…ismét tetszett, ismét jól érezték magukat, ismét lefáradtak és délután ismét vissza szerettek volna menni :P

Holnemvolt park

Még csak az első plakátok hirdettek létezését kora tavasszal (a honlap még nem is volt aktív) amikor kinéztem, mint célpontot. Ma délután jutottunk el:)

Bár nem látszik, de Zsebi is rajta van;)

A régi vidámpark műemlékjátékait, néhány állatot és némi újdonságot felvonultató terepre a belepés gyors és hatékony az árak első hallásra valóban barátságosnak tűnnek, ahogy azt a honlap is hirdeti. (Állatkerttel kombinált belépő is van) Azért a végére nem ennyire barátságos a képlet mert a játékok nagyrésze fizetős: vagy zsetonos vagy kp...ami ugye azért hamar eszi a 200asokat. Meg a hol ez hol az a fizetés módja dolog amúgy is kiakaszt. Na mindegy...erősen under construction még minden. Meglátjuk merre hogyan alakulnak az állatkerti tervek és mennyiben valósulnak meg - az igen biztató - a látványtervek:)

A fiúk mindenesetre élvezték. Zsebi a játékokat is (mesecsónak- erre Bogykát is neveztük, de finoman szólva sem tetszett neki (persze a mögötte elhaladó hullámvasút hangjaitól szegényem frászt kapott, meg nem is értette, hogy ha vonat, akkor azon miért sikít mindenki:S)-, hullámvasút, egy kis vonatozás -kölcsön a Vasúttörténeti parkból- ez is Bogykával, aki a végén sírva ugrott le (múlt héten még alig lehetett levakarni a vonatokról), no és kötelezően a nosztalgia körhinta), Bogyka ugye az első hullámvasúti-látvány és hanghatás okozta sokk után már nem igen akart semmire felülni. Az állatokat viszont mind a ketten nagyon szerették. Bogyka a suttogó is színre lépett...minden állat odamegy hozzá, akkor is, ha nincs nála kaja...szinte érthetetlen:P 

Zsebi még sok játékot kipróbált volna, és nem is fáradt el úgy, mint az öccse, de a zárókörhintázás utáni madárka-etetéssel egybekötött kürtőskalács evészettel őt is rá lehetett beszélni a távozásra. Bő két órát töltöttünk a parkban, s terveink szerint legközelebb Zsebike születésnapi ajándékként megkapja osztatlan figyelmünket, az állatkertben, a holnemvoltparkban és Budapest mertóvonalain;)...mert neki azt hiszem már érdemes élményt ajándékozni (persze nem titok, hogy lesz tematikus szülinap is...de nagyszabású játszóházas zsúrt még nem tervezünk egyenlőre;))

Vasúttörténeti park

Miután tegnap egyik ismerősnél megláttam a facebookon, hogy micsoda mókák is vannak a parkban, meg végülis úgy döntöttünk, hogy a pünkösd hétfőt már itthon töltjük, kitaláltuk, hogy elvisszük a vonatmániás csemetéket ide.

Nos nem lőttünk mellé és akkor finoman fogalmaztam. Ez az a hely, ahová a fiú szülőknek simán érdemes bérletet váltani. Délelőtt voltunk ott, és leszámítva a felújított gőzmozdony dudálását nagyon élveztük a programot. Ezen hangtól a fiúk sírásra gerjedten, én szívem szerint ugrottam volna el szaltót…durva hangja volt. De minden mást nagyon tetszett nekik. 

Nyilván a legnagyobb szám a kisvonat volt, Bogyka mondjuk a második -búcsú- kör végére már erősen elfáradt, de Zsebi még szívesen maradt volna. Hiába ő már simán bírná alvás nélkül. Igaz, hogy a kocsiban mind a ketten pillanatok alatt bealudtak. (S a 15 perces hazaúttal le is tudták a délutáni alvást:S) 

Mindenesetre legközelebb szerintem délután megyünk, akkor kicsit több idő jut a mókázásra. S jövőre nem hagyjuk ki a gőzős fesztivált;) Mivel nem tudtunk mindent végignézni, és nekünk is nagyon tetszett a hely, meg nincs is messze, egészen biztosan nem kell sokat várni a következő látogatásra, annál is inkább, mert a pénztárcámban van még pár jegy a kisvonatra;)

Állatkert Győr

A nyári hétvégék nagy részét terveink szerint Győrben fogjuk tölteni. (Majd írok az idei nyári élményközpontról;)) 

Hogy azért itt is legyenek házon kivül élmények kinéztünk pár gyerekes célpontot. Elsőnek az állatkertre esett a választásunk. 

Még a pünkösd vasárnap ellenére sem gondoltam hogy ennyit kell sorba állni, de anyósom mondta hogy máskor sem volt jobb mert egyszerűen lassú a pénztáros. A jegyárak nem pesti színvonalúak, de azért nem gyengék, meg kissé érdekesek a családi jegyek. Lényeg a lényeg bejutottunk. Kihagytuk a lelkesen felkínált közös családi fotózási lehetőséget. Inkább az állatok felé vettük az irányt.

A két nagyobb élvezte az állatokat...lényegében az első nézhetőnél lecövekeltek, de azért sikerült elmagyarázni nekik, hogy bizony van még látnivaló, érdemes talán tovább menni. ;)

Két órás volt a program, ennyi idő alatt kényelmesen végigjártuk az állatkertet, soká időzve a gyűrűs farkú makiknál;) Pont ennyi időre vannak a fiúk hitelesítve, hazafelé már kellett kicsit küzdenie Imamának, hogy ébren tartsa őket, de sikerrel járt:)

Méretét tekintve a fiúk jelen korához jobban passzol, mint a pesti. Nyilván fogjuk még látogatni mind a kettőt.

Pic-Nic Picnic

Zsebi a mentősofőr...

...Bogyka bátrabb volt, ő a kormányt is elkapta:D

Együtt az inkubátornál

Vidám szomorú találkozó a Bókay pic-et megjárt csemetéknek... Meg a családjuknak. Nagyon családias, nagyon barátságos légkör fogadott minket a Városligetben a Széchenyi-fürdő előtt az idei pic-nicen. Nyilván ez egy olyan esemény amin a részvétellel kapcsolatosan az ember egyik szeme sír a másik nevet. Azt hiszem minden szülő - s ezt a jelenlévő nővérkék is megerősítették - szeretne valahol megfeledkezni róla, hogy ilyen-olyan oknál fogva megjárták a picet. De mégis valahol örömteli is a találkozás mert egyrészt nélkülük ezek a babák, kisebb és nagyobb gyerekek nem lehetnének ott, másrészt meg azért jó látni az egykor csövek erdejében fekvő kis pácienseket életerősen, vidáman. 

A rendezvény egy családias találkozó nagyon kötetlen, semmi túlszervezettség. Semmi programrengeteg mégis pont elég, pont ideális a mi csemetéinknek legalábbis mindenképpen. Volt kint egy Cerny mentő...ez mondjuk jó sokáig lefoglalta a két nagyot, sőt időről időre vissza is tértek;) Lehetett nyomdázni, színezni, ringantó-foglalkozáson dalolni (Timi tartotta most is, aki be szokott járni gitározni, énekelni a babákhoz - kiegészülve a testvérével, meg időnként más zenészekkel). Volt arcfestés, ugrálóvár. Lehetett horgászni némi jutalomért. Pléden játszani, no és persze enni-inni (zsíros kenyér, süti hegyek, málnaszörp:)) szaladgálni és beszélgetni a szülőknek, nővéreknek. (Persze három pici gyerekkel ez azért Anyósom nélkül nem lett volna ilyen egyszerű...köszi még egyszer;))

Bogyka és Imama a ringató első csatlakozói:)

Mi nagyon jól éreztük magunkat, bár az időjárás kissé keresztülhúzta a számításokat és kénytelenek voltunk a tervezettnél korábban távozni, lévén elég hideg. 

Azért nagyon örültünk, hogy a szomorú események ellenére találkozhattunk Panka szüleivel. Igazán sajnáltuk, hogy Majáékkal elkerültük egymást, de már lebeszéltük a találkozót máskorra;) Charlotte családja volt még, akivel sokszor futottunk össze (ez enyhe kifejezés, mert ugye a USI-n egy szobában voltak a csemeték) a Bókay utcában, de róluk nem tudtuk, hogy terveznek-e kijönni és mikor. 

Mi jövőre is megyünk, s reméljük akkor már az időjárás is kegyes lesz, mert akkor már várhatóan három szaladgáló csöppség fogja tesztelni a Cserny mentőt;)

Ági nővér éppen szemtanúja, hogy tényleg fénymásolóval készültek a fiúk:D

Jah és mindenképpen említést kell tennem a pléden játszás közben tanult új fogalomról: nyugi-gumi...ez annyira megtetszett hogy fel is vettük a szótárba, mert klasszisokkal mókásabb és találóbb mint a (játszó)cumi kifejezés:P

Mesesziget - Gyereknap Győr

Tavaly is csaltak Tégyék, meg Imama, de nem jött össze, emlékeim szerint valami betegség miatt. Idén viszont éppen ott voltunk, hát elmentünk a Radó-szigetre, bár nem kicsi fenntartásokkal, ismervén a fiúk tömeges-rendezvényekhez való hozzáállását. 

Hogy a dolog még finibb legyen én szombaton többet simogattam a fajanszot, mint a gyerekeket, szóval nem mondom, hogy maxi toppos voltam vasárnap, de azért nem sokkal nyitás után már ott tepertünk a csemetékkel. Szép dolog a nagy család, de még a nagymamával kiegészülve sem egyszerű, főleg, ha a háromból két gyereknek nem igazán akad korosztályos játék, vagy ami éppen igen, az fullra nem érdekli. Avagy Bogykának a legnagyobb élmény a rendezvényből a lépcső és a Thomasos lufi volt, s az idő nagy részét az apja nyakában töltötte. Mazsi nyilván a babakocsiban mosolygott, vagy néha szunyokált. 

Zsebi azért már lelkesebb volt, de nem mondom, hogy lenyűgözték a programok. A 7próbás pecséteketből 6-ot sikerül összevadászni (bőven sokkal többet lehetett volna). Leginkább a rendőrautó izgatta a fantáziáját, abba többször is beült. De igazán hosszasan egyik játéknál sem ídözött el és kicsit sem kellett noszogatni, hogy induljunk hazafelé, mikor az öccse már a mellemre borulva készült elaludni. 

Szóval nem volt rossz, meg biztos megyünk még ilyen és hasonló rendezvényre, de arra, hogy ez mindenki számára izgalmas élmény legyen még pár évet azt hiszem várni kell. Meg talán a tematikus élmények sikeresebbek…mint ahogy a tűzoltós is annak tűnt;)

Seholsziget - Nőtincs

Mivel az időjárás-jelentés kamunak bizonyult (mint mostanában általában:S), így ma ismét felkerekedtünk, ezúttal Nőtincs felé véve az utat, hogy meglátogassuk a sokak által ajánlott Seszit:D

A magyar utak remek kitáblázottságára tekintettel tettünk némi kitérőt, de még így is ott voltunk 45 perc alatt. A bejárattól rövid sétára remek parkoló van kialakítva, kényelmesen elfértünk benne a busszal is. A fiúk ügyesen sétáltak a bejárathoz, aztán a jegyvásárlást követően a függőhídon befelé:) 

A jegyárak teljesen barátiak, sőt csomó féle kismamás kártyára van ilyen-olyan kedvezmény. A jegyen felül kell azonban fizetni minden extra mókért, ezek sem elszálltan drágák egyébként. A plusz zsetonokat már bent lehet megvásárolni. Van lovaglás, kisvonat, lovaskocsi…meg nem is tudom még mik. A belépőben pedig benne foglaltatik az állatpark megnézése, az állatsimogató, meg a sokféle játszótér. 

Tízóraira friss kemencés pogácsát kínálnak, ebédre pedig kétféle házi készítésű menüt…főként bográcsos egytál ételek, meg ha jól láttam pizza is van...legközelebb remélem lesz lehetőségünk megkóstolni is az ebédet, mert igazán jól hangzott a kiírás alapján ;)

A hangulat nagyon családias, mindenki nagyon kedves volt. Szaladgálási- és játék-lehetőség pedig millió adódott a fiúknak. Zsebi kipróbálta a lovaglást (pár perc, de rendes nagy lovon), erre két éves kortól van lehetőség. Tervben volt a kisvonat és a lovaskocsizás is, de ezek már nem fértek bele az ott töltött két órába…mert hogy Bogyka mandátuma ismét lejárt. 

Nem bántuk, mert biztosan ígérhettük a kedvesen búcsúzó pénztáros néninek, hogy visszatérünk - konkrétan következő hétvégére is beterveztük. Rendezett, nem volt tömeg, korrektek az árak és nagyon élvezték a legények is. Legközelebb talán inkább délután megyünk, mert a nyitástól a délutáni alvásidőig nincs elég idő minden mókát kipróbálni. S arra még egy kicsit várni kell, hogy Bogyka is gond nélkül bírjon ki egy napot alvás nélkül. :)

Tűzoltó- es rendőrmajális

Mióta kitört a “tizitó" mánia azóta tudjuk hogy menni szeretnénk. Ennek ellenére lemaradtunk volna ha az egyik bölcsis anyuka nem dobja be a plakátot a bölcsi csoportjába hétvégi programajánlatként.

Aztán később meg így is kérdésessé vált a "szuper" időjárás miatt. De aztán úgy döntöttünk, hogy nincsenek cukorból a fiuk, mi meg pláne nem és gumicsizma meg esőruha is beszerezhető szóval uccu neki. Jó időben elindultunk, mert meg beszaladtunk a madarasba az említett esővédelmi felszerelésekért. Méret az nem nagyon volt de azért megoldottuk.

A rendezvény maga szuper volt. Őszinten sajnáltam őket az idojaras miatt, de azért így sem voltak kevesen. Korán érkeztünk hogy biztos találjunk megfelelő parkolóhelyet a busszal. Három pici gyerekkel két felnőttnek azért nem volt egyszerű a buli, nem kicsit fáradtunk le. Egyenlőre a programokból főleg zsebi tudott mazsolázni soktól még ő is megijedt félt és szégyenlősen kihagyta....azért is le kalappal a szervezők előtt mert igazan igyekeztek minden korosztálynak izgalmassá érdekessé tenni a rendezvényt. 

Így mivel az igazi tűztől és annak oltásától inkább távol maradtunk élvezhettük a kisebbeknek való műagyagház spriccelős oltását. Próbálkoztunk tömlőgurítással. Színeztünk - ezt Bogyka is élvezte - töltöttünk tűzoltósági kérdőívet...apa helyesen anya kevésbe de azért mind a köttért járt a cuki poló:) Fotózkodtunk és áhítattal néztük azokat akik bevállalták a daruskocsis mókát (ezt kihagytuk a túl hosszú sor okán, meg szerencsére amúgy sem kérte Zsebi. Megelégedett a nézéssel...bár azt képes lett volna órákon át tenni:P). 

Bogyka főleg a lufikat és a szaladgálást élvezte, nyilván Mazsi meg többnyire szunyált a kocsiban. Dél korul adtuk fel amikor Bogyka már nehezen volt rábeszélhető az együttműködésre, így Zsebivel boltoltunk a hazaindulással kapcsoltosan. A rendőrös részre át sem jutottunk annyira sok volt itt a látnivaló, de sebaj majd jövőre:) 

Hazafelé menet Zsebi meglátott egy kisfiúnál egy mentőautót...mint kiderült valamelyik sátorban kapta, de ezt már nem mentünk vissza kideríteni pontosabban. Inkább tárgyalási alapnak használtuk a hazainduláshoz és útba ejtettük a játékboltot;) Bogyka természetesen szinte azonnal bealudt a kocsikan és persze nem sikerült itthon felvinni. S mivel Zsebi az újraaltatásnál kicsit sem volt együttműködő, így a délutáni szunya lényegében elmaradt. Ennek ellenére kevésbé volt gáz a délután, mint számítottuk:) A rendezvény pedig jövőre biztos ismét célpontunk lesz..reméljük akkor sem maradunk le róla;)