2015. július 31., péntek

Szülinapi élménynap - Zsebi 4.

A tavalyi sikeren felbuzdulva idén sem volt kérdés, hogy a napján élménynapot (is) kap ajándékba az ünnepelt. 




Cirkusz volt a nagy kívánság…és pöpec módon találtam is előadást, de aztán áttettek minket, csütörtök estére…ez jó is volt, meg rossz is, de mindegy. A lényeg, hogy az ünnepség sorozat ezzel már tegnap megkezdődött. A bölcsiben indult a móka az ünnepléssel. Aztán mentünk a cirkuszba. Előtte kolbász evés és séta a városligetben. A cirkuszt nagyon élvezte, tetszett neki az egész hangulat, a műsor (szerintem is szuper volt). Egyetlen dolgot hiányolt, hogy nem volt több állatos szám…hiába eddig a cirkuszt a Madagaszkár vonatkozó része jelentette. De tátott szájjal nézte végig az egészet és imádta a fókás fotózást (ez mondjuk kicsit lehetett volna humánusabb…mert a) én nem feltétlenül vágytam a fotóra b) szólhattak volna mikor kattintanak). A lényeg, hogy siker volt a elő ünneplés :)


Ma reggel bevásárlással kezdtünk, hogy tudjon tortát választani az esti ünnepléshez. Választott tortát (csoki) és marcipánt rá…utóbbit szigorúan minden tesónak is kellett választani (magának panda, Bogyinak bagoly, Mazsinak teknős). Nagyon fegyelmezett nagyfiú módjára viselkedett, csak kétszer próbálkozott be, hogy nézzük meg a legokat (nem néztük…nehogy még változzon a vágy…gonosz anya, tudom:P) és egyetlen dolgot szeretett volna venni (repülős dinós perselyt…IMama lebeszélte). Vásárlás közben megvolt a reggeli is (uzsit is kért a tesóinak is). 


Az első igazi élmény állomás a Lego-kiállítás volt…gondoltam passzol témába, jónak is tűnt a leírások alapján és használjuk ki, hogy ma még tart. Meg amúgy is éppen elkezdett szemerkélni az eső, így pont jónak is tűnt a fedett program. A kiállított legok valóban szépek és érdekesek, de a pecsét-gyűjtős interaktív részen túl gyorsan végigértünk és a négy évesnek hiányzott, hogy nem foghatja meg a legokat és nem játszhat velük. Nyilván a legnagyobb kedvenc a vonatvezetés volt ;) De persze a falra mászás is érdekesnek találtatott. Azért közel két órát így is ellebegtünk a kiállításon. Meglett minden pecsét…bár az utolsó büféset kissé nehezményeztem…mert akkor mondják azt, hogy fizessek érte, de ez a rejtett sztori így kissé gáz volt.




Ezután némi program-zavarba kerültünk, mert egyrészt nem tudtuk eldönteni, hogy az időjárás mit érez, másrészt az ünnepelt folyamatosan cirkuszba szeretett volna menni. Aztán bedobta az állatkertet…amivel kapcsolatosan eszünkbe jutott, hogy tavaly is az volt, de végülis az ő napja legyen, amit ő szeretne. Így bevonultunk az állatkertbe. S a program innen kicsit sem volt unalmas, vagy ismétlés, mert pont másik állatoknál időztünk el, mint tavaly. És amúgy is bevettük magunkat a varázshegybe, ami maga az interaktivitás csodája…ha a lego-kiállításon hiányoltam, itt megkaptam. Volt mindenféle, rája simogatás, erőkar-teszt, bicajozás, teknőspáncélba bújás, mikroszkópos kutatás. :) 




Ezután átsétáltunk a holnemvolt parkba. Itt egy hosszabb kecske-simogatás következett. Aztán nosztalgia körhinta. Távirányítós hajó vezetés. Majd fagyi és ebéd (hun-dog….ez mekkora ötlet már…hot-dog kifliben kolbász mustárral:)). Utána idén végre – anya nagy vágyát is teljesítettük – bevonultunk egy családi nosztalgia fotózásra (már tavaly is szerettem volna ugye, de akkor nem izgatta fel a huszár történet, de idén nagyon is...alig akart levetkőzni, és visszaszolgáltatni a kardot). Ezután amíg vártunk a fotókra szeretett volna a barlang-vasúttal menni (emlékezett a János-vitézes dologra), de arra is pont várni kellett, így nagyon bátran megnéztük a Szörnyecskék házát (tetszett neki a dinó/sárkány(?) dekoráció). Próbálták az elején jól beparáztatni, hogy hangos, meg sötét, de ő ennek ellenére be szeretett volna menni. Apa ölében volt végig és szerintem a program nagy részét kihagyták a srácok (élő emberek is vannak odabent), mert elvileg ez valamiféle szabadulós játék kéne legyen, de nagyon bátor volt, még rá is ijesztett az egyik srácra :) (Azért apa mondta, hogy eléggé remegett a kezében). Utána felmarkoltuk a képeket, aztán vonat-vezetőként is mókázott egyet. Aztán már nagyon kellett indulni a tesóiért és ezt mondtuk is neki (mert hogy még egy kör a nosztalgia körhintán nagy vágy volt) előre, és okosan el is indult hazafelé, hogy akkor megyünk a tesókért, de még belesuvasztottunk egy körhintát :) Futás a kocsihoz, majd teperés a bölcsibe a tesókért.




Hazaérve jött a kis családi ünneplés. Torta – gyertya – ajándék. A torta szerintem elég borzalmas volt íz világra, de annyira nem is volt érdekes, mert ők inkább a marcipánt ették. Ezután jött az ajándékozás. Tesói adták át a legos szatyrot benne egy póló, két alsónadrág és egy zacskóban a Toy Story szereplői legoból. Öröm és boldogság. Játék indult. Nem is várt más ajándékot. Akkor sem, amikor a tesói megkapták a lefoglaló dobozokat, hogy őt kicsit hagyják békén ;) Aztán megkapta Imama ajándékát, ezt mindjárt össze is raktuk. És még itt sem keresett továbbit, pedig elég régóta mondogatja áhítattal a lego katalógust lapozgatva hogy rendőr-állomást szeretne (az öccse mellesleg azt kapott kicsiben közben úgy mellékszálon). Bogyi szúrta ki a nagy dobozt, de mi adtuk át….és az a pillantás, amikor kibontotta és meglátta mi van benne, az mindent megért :) Apa segítségével rakta össze, mert azt is megígérte, hogy teljesen egyedül rakja majd össze. Egy részét tényleg megcsinálta, de aztán, hogy kicsit pörögjenek az események apa besegített. Jó sokáig fent maradt játszani az új legoval, de aztán első szóra fegyelmezetten lefeküdt. Holnap buli :D:D:D

Zsebi 4. éves


Nagyon boldog születésnapot kívánunk Zsebikénk. 
Csoda voltál nekünk az első pillanattól és maradsz örökre.


Címszavakban kicsit róla(d), mert így gyűltek és így egyszerű, meg szeretem is távirati stílust;)

- 102,5 cm magas 17,2 kg-t nyom és a buksija 51 cm :)

- Rágja a körmét….néha jobban, néha kevésbé. A daumex… segít, de nem mindig engedi kilakkozni vele.

- Szoba- és ágytiszta…ritka és egyre ritkuló balesetekkel. Éjszaka többször előfordult már, hogy kiment egyedül pisilni.

- Komoly nagyfiú, néha nagyon tipikus egykegyerek mozzanatokkal…vagyis igényli és nagyra értékeli a külön időket, amikor csak vele vagyunk, vagy amikor egyedül játszhat és nem zavarják meg a tesói…ennek ellenére->

- Imádja a tesóit és remekül eljátszanak együtt. És persze balhéznak is, birkóznak, veszekszenek, kiabálnak, bocsánatot kérnek…ahogy azt három fiú között kell :)

- Vannak nagyon idegesítő dolgai ;)

- Orbitális hisztiket tud még mindig levágni és nem könnyű vele ilyenkor tárgyalni, befeszül és nagyon keményen ellenáll. (Egészen más, mint az öccsei…de erről majd máskor)

- Volt egy időszak, amikor nagyon ment nála a halál, mint téma…hogy neki volt gyereke/testvére és meghalt (Anyósom öccse valóban meghalt már korábban…vélhetően innen volt a kapcsolat, mert a közeli családban nem volt haláleset). Aztán sikerült ezt egyenlőre lezárni. Ahogy a van egy lánya dolgot is…mert ez is nagyon sokáig – már-már aggasztóan sokáig – kitartott, mint sztori.

- Ha éppen nincs érdekellentét köztünk, akkor tündéri gyerek, szófogadó, szabálykövető és elfogadó. (Rosszabb napjain nyilván nem és akkor jönnek a fentebb említett hisztik)

- Egyszerre fürdik a három fiú 7-fél8 körül. Mazsi fekszik fürdés után, itt van társasjáték, meseolvasás, aztán Bogyka még maradhat 8ig, Zsebinek meg innentől van fél óra iPadozás: képesmese, ahogy ő hívja a youtube-ot…időzítővel, de ilyenkor azt néz, amit csak szeretne. Mikor az időzítő lejár, akkor ügyesen kikapcsolja, leteszi, elmegy pisilni, majd egyedül lefekszik és elalszik. (Néha kér egy-egy dalt, vagy rövid mesét.)

- Számol 10ig pontosan…megszámolja a dolgokat és ügyesen összead és kivon ebben a számkörben. Érdeklik a betűk.

- A duplo is móka még, de igazán jót legozni már a „kicsi” legoval szoktak. Döbbenetes milyen kreativitás van benne és néha milyen lustaság, amikor csak kitalálja, hogy mit szeretne, majd megépítteti velünk.

- Nem kimondottan beteges gyerek…nyilván a szokásos közösségbe járó dolog megvan (orrfolyás szeptembertől-májusig), meg persze megfázás, köhögés is, de ennél komolyabb nem. A krupptól lassan búcsúzunk…nem baj, elég is volt ennyi.

- Lelkes vitaminszedő. (Meg ha szükséges a gyógyszereket is ügyesen hiszti nélkül beveszi)

- Egyértelműen jobb-kezesnek tűnik.

- Imád társasjátékozni. 

- Volt már egyedül nyaralni...mármint, hogy csak ő Imamánál. De voltak a tesóival is hármasban nélkülünk. Komoly, többnyire nem honvágyas csemete, aki azért nagyon boldog volt, mikor érte mentünk és aki azért sietett haza :D

- (Egyenlőre nagyon) Nem érdekli a bicajozás (a futóbicaj sem érdekelte már kicsinek sem).

- Egyre jobban érdekli viszont az olvasás…bár még nem látom a kellő kitartást a megtanuláshoz, de ki tudja mit hoznak a következő napok :P

- Élvezi és szereti, hogy most újra bölcsis lehet és együtt járhat a tesóival, de azért emlegeti az óvodát, hogy vissza fog térni újra.

- Jade cicával nagyon egymásra találtak. Cicus legtöbbször az ő ágyában, alszik...éjjel is, mikor Zsebi is ott van. Nyilván Zsebi tudja már úgy szeretni, simogatni, ahogy az neki jó ;) De továbbra is más a kapcsolata a ciccnek minden gyerekkel. 

S zárásként (mert most további nem jut eszembe, pedig biztos még millió dolgot lehetne elmondani róla(d), egy idézet, amit amikor Léda (zárt blog) 4. születésnapi bejegyzésében olvastam, rögtön tudtam, hogy itt is kell, nekem is kell, mert AKAROM, mert Zsebi AKARJA;) (Bár tudni kell, hogy nagyon tudatosan figyelünk rá mindegyik csemeténél, hogy ne használják az akarom szót, kérjenek, és ezt szépen meg is teszik az esetek nagy részében, de a fent említett hisztikkel kapcsolatosan pontosan ezt érzem benne, rajta, amit az idézet – számomra – átad.)

Ady Endrétől:
"Akarok ! Egy kemény rövidke szó
ebben benne van az egész életem!
E szó mögött sok, nehéz harc rejtőzik,
e szó miatt még sokat könnyezem.
De történjék bármi,
ha az egész világ fog ellenállni,
vagy ha egyedül is maradok
mindent legyőzve mégis AKAROK!"

2015. július 24., péntek

Résztvevő apuka

Igazán jól fogalmazza meg az alábbi cikk/levél(?) szerzője, hogy milyen is egy résztvevő (nem tudom létezik-e a kifejezés valójában ebben a kontextusban, de én ennél jobban nem szoktam tudni megfogalmazni) apuka. Hálás vagyok, hogy mellém-mellénk ilyen jutott. (És mivel már sokszor került elő a kérdés szóban, leírom, hogy írásban is meglegyen…másfajta apuka mellé nem vállaltam volna a három gyereket ;))


"Kedves Férfitársam!


Úgy érzem itt az ideje egy kicsit hosszabb hangvételű elmélkedésnek, mert nagyon fontosnak tartom, hogy Hozzád is eljusson a gondolatom az apaságról. 


Korunk gyermekei a nálunk idősebb generációktól eltérő módon keresik életük párját. Hosszú évekig hosszabb-rövidebb kapcsolatokkal próbálkozunk-próbálkozunk. Nem egyszerű a helyzet, mert az információs társadalom miatt nem csak az ismeretségi körünk, de a nyilvánosságunk is nagyobb, mondhatni a 20. század hírességeinek életét éli ma egy átlag fiatal, így pedig minden jóval nehezebb. Na, de nem is erről akartam elsősorban írni.

Miután ráakadunk életünk párjára és rádöbbenünk, hogy ideje elkötelezni magunkat, természetes dolog (nekem legalábbis mindig az volt), hogy hamarosan gyerekünk lesz.
A gyerekvállalásról , a gyerekkel való közös életről az internet végtelen lehetőségei mellett mégis rettentően homályos és zavaros a kép.
Talán ideje lenni az iskolában oktatni az apává válásról, mert valamilyen oknál fogva rengeteg ős-butaság rögződött a férfiak fejébe ezzel kapcsolatban.

Ezeket szeretném felsorolni és cáfolni:


1. „A gyerek eleinte csak eszik-alszik, nincs vele sok gond.” Baromság. Nem eszik és nem alszik. Legalábbis nem úgy és nem annyit, amennyit mi szeretnénk. Ezen kívül ráadásul rohadtul kommunikatív kis lény és azonnal sokkal többet ért a Világból mint gondoljuk. Rengeteg törődést igényel és EMBERként kell kezelni. Kicsike, de emberke.


2. „Én úgy sem tudok mit kezdeni vele, a nőknek ez a dolga és képességük is van hozzá, ami nekem nincs.” Baromság. Nem is kicsi. Egy apa nagyon sok mindent meg tud tenni a felesége helyett. Igen, sajnálatos módon etetni nem tud, de ezen kívül gyakorlatilag mindent. A nők képességiről pedig annyit, hogy ők megtesznek valamit, mert muszáj. Ez egyáltalán nem jelenti, azt, hogy biztosan tudják, hogy jót és jól tesznek! Annyit jelent csupán, hogy a kis emberke csak rájuk számíthat ezért ők nem menekülhetnek el, nem takarózhatnak hülyeségekkel, mint Te. Már miért ne tudnál kezdeni vele bármit? Mindketten most tanuljátok a szülőséget és a párodnak sem könnyebb, mint Neked.

3. „Én még pelenkát sem tudok cserélni, de azért nagyon szeretem a feleségem és a gyerekemet is.” Mi az, hogy nem tudsz? Szerinted a feleséged így született, hogy tudott? Ne viccelj. Meg kell tanulni. Mindenféle gyakorlati tevékenységre büszke férfiak, akik akár egy olyan bonyolult szerkezetet is megszerelnek, mint egy autómotor nem igaz, hogy nem tudnak egy ilyen pofonegyszerű feladatot elvégezni. Sokszor elrontom én is? Hát persze. Kifolyik a tartalom? Hát persze. De nem igaz, hogy nem tudom megcsinálni. Csak legfeljebb nem akarom. De ezzel a páromra nyomok egy olyan feladatot, amit a kisujjamból kirázhatnék, és ez minden, de nem szeretet.

4. „Én keresem a pénzt, ő csak otthon van, de neki ez úgyis öröm. Ne akarja, hogy 8 óra munka után én még otthon is melózzak.” Na ez a legeslegnagyobb marhaság és bizony a leggyakoribb is. Persze Te keresed a pénzt. Ez a dolgod haver. Hidd el, keresné szívesen ő is, de ott nem tartunk, hogy a 0-24-es szolgálataiért megfelelő bért kapjon anyaként. Neki ez öröm? Mi van Veled? Neki éppen akkora öröm, mint Neked. És éppen akkora kínlódás is időnként. Ellentétben Veled ő nem ehet-ihat bármikor, sőt időnként kb. egész nap egyáltalán. Egész nap lehányt ruhában lófrál. Persze, hogy öröm a baba, de nem nagyobb öröm otthon lenni vele, mint ha Neked kéne. Csak próbáld ki, mondjuk csak egy délelőttön keresztül amikor NEM alszik a gyerek és Neked mellette kéne mindent megoldanod. Hidd el, elsírnád magad. Ja és Te 8 óra után nem akarsz tovább melózni? Tényleg? És mit szólsz egy olyan munkához, amiben nincs szabadság, folyamatos az ügyelet, akkor keltenek fel éjjel is, amikor akarnak és MINDEN a Te felelősséged? Mert a párod ezt teszi, ha Te nem veszed le a válláról a terhet amikor hazaérsz.

5. „Megérdemlek egy kis pihenést, nehogy már pár sört ne ihassak meg/nehogy már ne sportolhassak/nehogy már ne nézhessek meg egy filmet” Pedig nem. Teljesen unfair, hogy míg ő a szoptatás miatt kb. el sem mozdulhat a baba mellől, Te vidáman sörözgetsz a haverokkal. Ja hogy ő is barátnőzik? Az nem ugyanaz. Ha a párod egyszer ott tud Téged hagyni a gyerekkel legalább egy fél napot, és igazán kikapcsolódik AZT CSINÁL AMIT AKAR (ha masszázs azt, ha sport azt, ha koktélozás azt), na akkor megengedheted magadnak, hogy újra focizz, sörözz, filmezz. De ez az egész a kettőtök ügye, az egyensúly fenntartása a Te feladatod.


Sorolhatnám tovább , de nem teszem. Annyit mondok Férfitársam: na ilyenkor kell Férfinek lenni. Nem akkor amikor nagy hangon handabandázni kell, mert az nem nagy szám. Ez a valami. Csöndben visszavonulni, nem picsogni, hanem igenis beleállni keményen a gyerekvállalásba. És elfogadni, hogy a párodnak a baba az első. Neked pedig mindig a párod legyen az első. Hidd el, bármennyi plusz feladatot vállalsz ő még akkor is sokkal leterheltebb. Nehéz, de nemes feladat, hogy most megmutasd, hogy mennyit érsz. Hidd el, a párodnak nehezebb a sorsa az ő szerepei sokkal súlyosabbak, az ő keresztje nehéz igazán. Te „csak” segíteni tudsz, de segítened KELL. Nincs mese. Sokan hülyének fognak nézni és nem értik. Néha Te magad sem fogod érteni, mert a viszonzásra alig van erő, de hosszú távon ez a valami.


„Itt a nagy alkalom, hogy Faramir, Gondor kapitánya megmutassa, milyen ember!”


Hajrá légy Te is kivétel, mert megéri!"

Mivel nem ismerem a szerzőt (Bata Gábor), így nem is tudtam tőle engedélyt kérni, a babanetről másoltam a sorokat.

2015. július 18., szombat

FantasyLand - Játszóház



Több ötlet is felmerült mára. Unokatesókkal közös program is, de az nem jött össze. A hőség okán a szabadtéri lehetőségeket kizártuk. Keresgéltünk a játszóházak között. Végül erre esett a választásunk...jövő hétvégén szülinapozni is megyünk a helyszínre, gondoltuk így legalább lesz egy kis helyismeret.




Hétvégén perc alapú a számlázás, a kísérő nem fizetős és a másfél éves féláron mehetett be. Ételt italt bevinni nem szabad, de természetesen van büfé, ahol a karszalagra húzzák a fogyasztást és csak a végén kell fizetni. Az árak pont úgy jönnek ki, mint bármelyik másik játszóházban a fővárosban vagy annak környékén. Természetesen itt is kötelező a zokni mindenkinek, kint polcon lehet lepakolni a cipőket. A recepcióra pedig a táskákat. 


A játszóház nagyon barátságok és biztonságos. Csak a személyzet tudja nyitni az ajtót. Méretét tekintve nem túl nagy, amit én kifejezetten előnynek tartok…mert majdnem folyamatosan rá lehet látni a csemetékre. Van benne minden kellék, ami a jó szórakozáshoz kell. Egy klíma az ami még komfortosíthatná a helyszínt, meg így a ventillátorok ellenére is kicsiről és nagyról is szakadt a víz. Van külön csajos szoba…tömény rózsaszín, tömény hercegnő…de azért ez is tetszett a fiúknak is. Két szülinapos helyiség is van. Plusz a büfé rész (enni-inni csak ott lehet). 


Nyitásra érkeztünk, egy szülinapos csapattal egyszerre. Nem voltak túl sokan és nem is lett tömeg később sem. Mazsi imádta a labdatengert, meg a csúszdákat. Bogyi a terepasztaloknál telepedett le hosszabban. Zsebi meg rohangált folyamatosan, meg autózott. De mindenki kipróbált és élvezett mindent. Jövő héten a szülinapi buliba, de azon kívül is visszatérünk még máskor is biztosan. (A fiúk máris mennének)


Update: Délután/estefelé összejött a közös program is, egy Duna-parti séta keretében. Vasárnap pedig engedtünk a nyomásnak és ismét elvittük őket a „Móka-kacagásba” (A név úgy jött, hogy mikor még szombaton mentünk, mondtuk nekik, hogy meglepi, hogy hová megyünk, de lesz ott móka, meg kacagás…ez meg mély nyomot hagyott bennük, főleg Bogyiban)…ismét tetszett, ismét jól érezték magukat, ismét lefáradtak és délután ismét vissza szerettek volna menni :P

2015. július 12., vasárnap

Vasárnapi katasztrófa

Amennyire szuper volt a tegnap délután, a nyaralásból hazatérve, hogy gyakorlatilag nem is kellett rájuk szólni annyira katasztrófa volt a mai nap.

Zsebi kezdte a világból kifordulást…de olyan szintre sikerült jutnia (szófogadatlansággal, hisztikkel, veszekedéssel, verekedéssel), hogy nem mehetett ki a Duna-partra. (Utálom az ilyet, mert legalább amikor lehetőség van rá, legyen együtt a család) Én mentem csak ki a két kicsivel (Mazsi amúgy veszélyes…egy pillanatra nem figyeltem és már ment is befelé a Dunába toronyirányt…nulla félelem érzet.)

Aztán ebédnél már látszott, hogy Bogyi lelki világa is megborult kissé, de még nem volt vészes a helyzet. Zsebit újabb hiszti, mindenféle próbálkozás, tanmese és egy kemény ígéret árán sikerült csak alvásra bírni. Az ígéret az volt, hogy ha képes szépen csendben elaludni és délután jól viselkedni, akkor megyünk homokozni.

Hát ez a program is folyamatosan rezgett a délután folyamán, Zsebi lényegében ébredés után 1 órával már sikerült elérje, hogy kimaradjon, de Bogyi is eljutott ide vacsora időre. Így történt, hogy nem mentünk le Zazi-Berci homokozót nézni.

Nyilván jó volt a nyaralás. Nekik is nekünk is. Értem azt is, hogy jó nekik, hogy kiszabadulnak a szabályokból…de azért baromi nehéz utána a visszazökkenés. Tulajdonképpen arra jutottunk, hogy ez a hiányunk miatt felgyűlt feszültség, amit nem tudnak még jól kezelni…egyenlőre mi sem:P Reméljük a holnap délután a bölcsi után már jobb lesz :) 

UPDATE: Reggel vidáman és lelkesen indultak a bölcsibe.

2015. július 10., péntek

Zsírkréta - újraformázás

Beszédes képek...kevés szöveggel, avagy miként formázzuk ízlésünkre a zsírkrétát :)


Végy egy csomag zsírkrétát...ha szerencséd van pont annyi szín van benne, amennyi helyed van a szilikonos formában...távolítsd el a papírt a krétákról...

...tördeld bele a formába a krétákat....

...tett a mérsékelten meleg sütőben (nálam 100 fokon volt, mert a forma elvileg nem bírja a sütőt)...mikor már kissé megolvadt, akkor rá tudod dobálni a maradék krétát, hogy pontosan kitöltse a formát (ez a fajta kréta, így pontosan belefér ebbe a fajta formába)...

....mikor szépen megolvadt óvatosan vedd ki a sütőből, és egyenes felületen hagyd megdermedni (vigyázat teljesen kemény kell legyen)....

...óvatosan nyomd ki őket a formából és már használhatóak is :)
(Mint látható én azért nem voltak tökéletesen ügyes és kissé keveredtek a színek, de ez végülis senkit nem zavart)

2015. július 3., péntek

Nagy igazságok :)

"Régen azt hittem, Angelina Jolie-t lehet a legnehezebb lefektetni. Akkor még nem tudtam, milyen egy felpörgött, pizsamás hároméves."

Néha szembe jönnek a neten ilyen-olyan vicces gyerekes dolgok. Ezek nagyon megtetszettek. Az alsó képen lévőt gyakorlatilag napi szinten idézzük:P

"Először megtanítanak járni és beszélni, majd megparancsolják, hogy ülj nyugodtan és maradj csendben."
/We spend the first twelve months of our children's lives teaching them to walk and talk and the next twelve telling them to sit down and shut up. - Phyllis Diller/

Ez meg simán cuki...bár a másodikkal erősen vitatkoznék...de nem a szülés vonatkozásában, mert mind a három császár pont olyan volt, mint amire számítottam ;) De ez mondjuk a két szélső esetében sok mindenben megállja a helyét nálunk :D

"Először egészen másképp lesz.
Másodszor, úgy ahogyan a szülők gondolják.
Harmadszor pedig minden magától kialakul.
(A bába válaszol c. könyvből. Stadelmann, Indgeborg)

Ez is nagyon megtetszett, főleg, hogy Zsebike éppen most próbálgatja magát a fára mászás csodás művészetében. :)

"A child who has always been allowed to move freely develops not only an agile body but also good judgment about what he can and cannot do... Children raised this way hardly ever have any serious accidents." Magda Gerber
 /azaz: "Annak a gyereknek, akit mindig hagynak szabadon mozogni nem csak a teste fejlődik, de arról is sokat tanul, fizikailag mire képes és mire nem... Az így nevelt gyerek szinte soha nem szenved súlyos balestet." Magda Gerber/


2015. július 2., csütörtök

Háromgyerekes élet…

…olvastam az alábbi képeken látható szöveget itt és megtetszett, hát kikommenteltem :)


1. Pedig milyen praktikus is a busz /ha nem nekem kell vezetni:P/….de azért tényleg igaz, hogy a hárommal még pont bele lehet férni megfelelő méretű normál személyautóba. És az is tény, hogy kellett azért sakkozni, hogy találjunk olyan gyerekülést, ami a biztonsági-követelményeket is teljesíti és be is fér. (Jó, hogy a szomszédok megtalálták, mi meg tesztelhettünk vele;)) 

2. Mazsi alapvetően még tud baba lenni, de már most nosztalgikusan szoktuk emlegetni, hogy jah majd visszasírjuk az időket, amitől most sírógörcsöt kapunk:P 

3. Hát mondjuk az apjukkal zenélnek, én meg majd táncolok, mert az emberek a port jobban bírják, mint a hangomat:P (Igen, ennek ellenére énekelek a fiúknak. Nem, még nem hangzott el túl gyakran, hogy inkább hagyjam őket aludni;P) 

4. Legalább egy….általában…mert ezek hárman is tudnak zsiványok lenni. És egyenlőre nehéz megoldani az elkülönítést. 

5. Este lefekszem, reggel felkelek…azmiaz??? Mondjuk a kollégáim szerint végtelenek az energiáim, mert sosem látni rajtam, hogy milyen éjszakánk volt…kedves tőlük…vagy pont nem (ha onnan nézzük, hogy mindig szarul nézek ki:D) 

6. Hát a mosás nálunk azért simán a mosoda, legalábbis néha (bepisilés azért még erősen játszik és nyilván fog még sokáig, mire mindenki szobatiszta lesz…félő, hogy addigra már én nem leszek az:P), de van amikor tényleg elég két naponta elindítani (7kg-ot bír a gép) 

7. Hangzavar…hát igen, sosem voltunk tömeg-rendezvényre járó emberek, de három gyerek mellett erre totálisan nincs is szükség. 

8. …és még csak két intézménynél tartunk (meg persze a szülők munkahelye, meg a szülök magánélete) :) De van külön naptárszíne a családi eseményeknek…naná, hogy elektronikusan vezetjük. 


9. A három gyerekes élet legszebb pontja, amikor eljátszanak egymással ketten, vagy hárman. Aztán a leggázabb, amikor kettő jól elvan a harmadik meg ilyen-olyan okból elrontja a játékot. De hát úgy szép az élet, ha zajlik. A két szülő egy gyerek téma megoldása az nagyon kemény, de azért nem lehetetlen, bár az is tény, hogy nálunk mondjuk ritka rá az igény, mert sokszor mikor előkerül, hogy csak egyik, csak másik, akkor hívják a többieket is. 

10. Tökéletes megoldás gyereknevelésben??? Hát ebben nem hiszek. Meg annyira, de annyira más a három fiú jelleme, hogy lehetetlen is ugyanúgy bánni velük. 

A második része a bejegyzésnek is aranyos, mondjuk oda nem pattogtak a fejemből a kommentekJ Meg sok helyen csak sűrűn bólogatva egyetértően tudtam hümmögni.

2015. július 1., szerda

Örülj, hogy...

Anyósom küldte ma a két linket: Miért jó, ha fiad van? /Janikovszky Éva: Örülj, hogy lány. Elolvastam. Néhol még mosolyogtam is, de azért sarkítások ezek nem is kicsit. 

Az én elvem még mindig az: Örülj, hogy gyerek :) 
Aláírás: a fiús anyuka :P


/És igen, persze csak egészséges legyen...közben meg nem....vagy mittudom én...egyszer régen - még bőven Mazsika története előtt - olvastam egy cikket, amit egy anyuka írta, csak egészséges legyen témában, és ott nagyon szépen leírta, hogy milyen gyorsan vesztette jelentőségét ez a mondat is számukra, merthogy nem lett egészséges a baba, de attól még mennyire tudtak örülni neki és mennyire szerették (sajnálom, hogy nem fotóztam le a cikket anno).

Interjú a kispapával…



…ha előbb találtam volna rá Nóri blogjára, biztos megcsináltam volna valamelyik várandósság alatt…de nem így lett. De azért tetszik annyira, hogy megosszam az ötletet. (És persze még lehet egyszer nálunk is sor kerül rá…elvégre három a magyar igazság, a negyedik meg a ráadás:P) /Itt van egy másik verzió - angolul...vannak átfedések a kérdésekben/

A kérdések...amiket Nóri feltett a párjának...nekem azért lenne még ötletem ;)
Kérdés: A magyar nyelv három különböző kifejezést is ismer erre a kilenc hónapra. Terhesség. Másállapot. Áldott állapot. Te melyiket érzed a legtalálóbbnak?
Kérdés: Melyik volt a terhességed, bocsánat, áldott állapotod legáldatlanabb része?
Kérdés: Máshogy látod a feleséged amióta terhes?
Kérdés: Mik számodra a legidegesítőbb terhességi mellékhatások?
Kérdés: A terhesség legédesebb pillanatai?
Kérdés: Mit tanácsolnál sorstársaidnak?
Kérdés: Köztudottan aggódnak a lányok, nők, hogy megváltozik a testük, plusz kilók...stb. Neked mi a véleményed erről?
Kérdés: Elmerültél a terhes szakirodalomba?
Kérdés: Mit tanácsolnál a kismamáknak?
Kérdés: Köszönöm a beszélgetést a kedves leendő apukának, szeretnél még valamit hozzátenni?