Tűzoltó- es rendőrmajális

Mióta kitört a “tizitó" mánia azóta tudjuk hogy menni szeretnénk. Ennek ellenére lemaradtunk volna ha az egyik bölcsis anyuka nem dobja be a plakátot a bölcsi csoportjába hétvégi programajánlatként.

Aztán később meg így is kérdésessé vált a "szuper" időjárás miatt. De aztán úgy döntöttünk, hogy nincsenek cukorból a fiuk, mi meg pláne nem és gumicsizma meg esőruha is beszerezhető szóval uccu neki. Jó időben elindultunk, mert meg beszaladtunk a madarasba az említett esővédelmi felszerelésekért. Méret az nem nagyon volt de azért megoldottuk.

A rendezvény maga szuper volt. Őszinten sajnáltam őket az idojaras miatt, de azért így sem voltak kevesen. Korán érkeztünk hogy biztos találjunk megfelelő parkolóhelyet a busszal. Három pici gyerekkel két felnőttnek azért nem volt egyszerű a buli, nem kicsit fáradtunk le. Egyenlőre a programokból főleg zsebi tudott mazsolázni soktól még ő is megijedt félt és szégyenlősen kihagyta....azért is le kalappal a szervezők előtt mert igazan igyekeztek minden korosztálynak izgalmassá érdekessé tenni a rendezvényt. 

Így mivel az igazi tűztől és annak oltásától inkább távol maradtunk élvezhettük a kisebbeknek való műagyagház spriccelős oltását. Próbálkoztunk tömlőgurítással. Színeztünk - ezt Bogyka is élvezte - töltöttünk tűzoltósági kérdőívet...apa helyesen anya kevésbe de azért mind a köttért járt a cuki poló:) Fotózkodtunk és áhítattal néztük azokat akik bevállalták a daruskocsis mókát (ezt kihagytuk a túl hosszú sor okán, meg szerencsére amúgy sem kérte Zsebi. Megelégedett a nézéssel...bár azt képes lett volna órákon át tenni:P). 

Bogyka főleg a lufikat és a szaladgálást élvezte, nyilván Mazsi meg többnyire szunyált a kocsiban. Dél korul adtuk fel amikor Bogyka már nehezen volt rábeszélhető az együttműködésre, így Zsebivel boltoltunk a hazaindulással kapcsoltosan. A rendőrös részre át sem jutottunk annyira sok volt itt a látnivaló, de sebaj majd jövőre:) 

Hazafelé menet Zsebi meglátott egy kisfiúnál egy mentőautót...mint kiderült valamelyik sátorban kapta, de ezt már nem mentünk vissza kideríteni pontosabban. Inkább tárgyalási alapnak használtuk a hazainduláshoz és útba ejtettük a játékboltot;) Bogyka természetesen szinte azonnal bealudt a kocsikan és persze nem sikerült itthon felvinni. S mivel Zsebi az újraaltatásnál kicsit sem volt együttműködő, így a délutáni szunya lényegében elmaradt. Ennek ellenére kevésbé volt gáz a délután, mint számítottuk:) A rendezvény pedig jövőre biztos ismét célpontunk lesz..reméljük akkor sem maradunk le róla;)

Bogyka egy éve már

Elrohant ez az év is. S bizonyára ezt teszik majd a következők is. Döbbenetesen más, mint Zsebi és döbbenetesen ugyanolyan. Érdekes kis személyiség, akit mindig szeretünk, néha kiemelten imádunk és néha nagyon gyűlölünk, mert komolyan az az érzésünk vele kapcsolatosan, hogy arra tette fel az életét, hogy a miénket tönkre tegye…sokszor - érzésem szerint túl sokszor - jut eszünkbe róla a Pelenkás bajkeverő című film. Bevallom, nem emlékszem rá, hogy Zsebivel kapcsolatosan valaha is felrémlett volna a film (pirul) - mert arra persze emlékszem, hogy ő is ki tudott kattintani nagyon (és persze tud a mai napig, meg fog életem végéig). Nála is ez lesz az utolsó klasszik hófordulós, innen már csak szösszenetek…elvégre várhatóan nem annyira sokára lesz ismét egy kisebb, akiről megint készülhetnek a havi fordulatos bejegyzések:D

Adatok: 11,4 kg, 79 cm és 48,5 cm a buksija körfogata. Nyurgábbnak tűnik, mint Zsebi ennyi idősen, pedig magasságra teljesen egyformák, csak hát Zseb husibb volt:P Ruhákból 92-es bodyk és 86os nadrágok futnak (némelyiknek persze fel kell hajtani kicsit a szárát). Pelukából iccakára 4es Premium Care, nappalra 4+ Háppy Bella. 

Alvás, evés…alias napirendetlenség: úgy tűnik kialakult napirendünk van már vele is. Nem svájci óra, de azért működik. 

6-7 körül ébredés kis tekerés a tesóval

7-8 között reggeli 200-250 gramm kekszes gyümölcsös pép

Innen móka, kacagás és játék, ha jó kedve van. Üvöltő hiszti és szülői gatya-rángatás, ha rossz:S 

11-12 Ebéd 200-300 gramm főzelék

12-13 Délutáni szunya start…200 ml tápszerrel, az időtartama mondjuk nagyon változatos a 30 perc és 2,5 óra között minden lehetséges. 

Ébredés után a program a délelőttire hajaz: Innen móka, kacagás és játék, ha jó kedve van. Üvöltő hiszti és szülői gatya-rángatás, ha rossz:S 

16-17 vacsora 200-250 tejpép némi joghurttal kiegészítve

Fürdésig játék, nyilván már a tesóval közösen:)

19 körül pancsi, együtt a két legény

19:30-20:00 között valahol egyszer csak elalszik egy 200as tápszerrel és némi lullaby dúdolással;)

Aztán nem, kicsit sem alussza át az éjszakát, újabban még mutatóban sem. S többnyire az evést is komolyan gondolja, pedig próbáljuk elbolondítani, de úgy vagyunk vele, hogy inkább megetetjük és 10 perc ébrenléttel megússzuk, mint 3 órát sakálozzon:S Hogy éjjel hányszor és milyen ütemezés szerint ébred/eszik, azt szerintem a macska fülén lévő bojt mérete, az aktuális csillagállás, az árfolyamok vagy valami hasonló határozza meg. :P

Kanállal pépeset szeret enni ő is, bár nem annyira öklendezős, mint Zsebi. Saját kis kezével bármit (tényleg!!!) bepakol a szájába, próbálkozik egyedül a kanállal, villával…amivel hagyjuk. Olyan dolgokat felcsippent, hogy le vagyok nyűgözve…mondjuk ő nincs, amikor kapirgálom ki a szájából a hagymahéjat pl. :P Vizet iszik cumiból a cumis étkezések után. Egyébként szívószálas itatóval nyomul. Főként vizet, de amit éppen elér, azt megkóstolja. Tud persze pohárból is segítséggel, meg üvegből, meg amiből éppen kell. (A fürdővizet pl. a kis vödörből nagyon pontosan tudja a szájába adagolni egyedül is:P)

Kimittud: jár, mit jár kacagva szalad a testvére után. A karácsonyra kapott bébitaxit mondjuk nem hajtja, fel tud rá ülni, nagyjából le is ér a lába, de a tologatást nagyobb mókának tartja. Ezerrel utánozza a testvérét, ami a döbbenet, hogy a legtöbb dologban teljes sikerrel. Klasszisokkal pontosabb a finom mozgása, s a felfogó képessége, mint a bátyának volt ennyi idősen. Látványosan okos…néha kissé ijesztően az. Feláll egyedül természetesen, többnyire sikerrel hárítja az eséseket. (Ha nem, akkor világraszóló hisztit tud csapni). Jah igen, hisztizik, olyan klasszikus toporzékolósan, mint a rémes kétéves. Szeret ki-be pakolni, a porszívó nála is verhetetlen sztár (nyilván nem véletlenül lett ez a születésnapi ajándék….dehogy akarom én elvenni az igazit tőle, csak hát jó lenne, ha legalább naponta 15-20 percet pihenhetne szegény gép:P) Imád labdázni, dobálja magának a labdát és megy utána. Szeret velünk játszani, de jó napjain ügyesen el van egyedül is. A tesóval közös mókák mindent visznek természetesen (a fürdés előtti meztelen rally pl.). Meg van az első értelmes és pontosan használt szava is: Ott….és - többnyire pontosan - mutat arra, akit éppen kérdezünk. Nem annyira profi a kanapéra/ágyra fel - és lemászásban, mint a testvére volt ennyi idősen. Ha nagyon akar fel tud menni, ha jó kedve van le is tolatva jön…de kevés dolog van olyan magasságban, amiért érdemesnek érzi a felmászást, lejönni meg orral előre sokkal viccesebb, elvégre a tesó is úgy közlekedik többnyire.

Fog: 2/2….de látszik fent a másik kettő is, remélem már csak napok kérdése, mert a piros popsi baromira unalmas. 

EÜ: az orra folyik, egyebet nem talált a doki néni. Nem tudom, hogy az egy év alatt volt-e valaha tökéletesen egészséges (a születése utáni pár napot leszámítva). :S Szülinapra kapott oltást ő is (azért csak egyet, mert a másik hiánycikk és várni kell rá) - ez úgy látszik valami családi hagyomány:P A státuszt gyorsan lezavartuk, elégedett volt a doki néni. 

Hordozás/utazás/egyebek: Anyuka pocakja okán főként már csak kis távolságokban mocorgunk. De a hónapban nyilván sokan jártak nálunk az ünnepek okán. S a születésnapi hacacáré is több naposra alakult:)

Aktuális becenevek: Bogyka, Bogyesz, Depike, Hisztike, Szöszke, Öcsike, Fötörpe, Toporgó 

Tesók: Van ütés-váltás, Zsebi szándékosan paterolja félre néha nem kellően finoman, Bogyka meg néha masszívan megpüföli (megharapja) a testvérét (vagy akár minket) pusztán szeretetből, mert azért a simogató mozdulatokat még gyakorolni kell. De azért többnyire még mindig látványosan imádják egymást :) Néha - persze még nagyon néha - nem csak egymás mellett játszanak, hanem tényleg együtt. Adogatják egymásnak a legót (ezzel is valami döbbenetes a kisebb is), autópályásat játszanak felvátlva gurítva le az autókat vagy kergetőznek nagyokat. 

Jade vs. Bogyka: lásd fentebb a simogató mozdulatos rész…amúgy imádja, bújik hozzá. A makka meg meglepően jól tűri az inzultálást:P 

Nincs pontos statisztikám, mert lusta vagyok számolni (Zsebinél ugye a hóforduló egybeesett a valós hófordulással:P), de csak érdekességként december hónapban 397 órát töltött alvással 73 darabban (2 órával és 8 darabbal több, mint Zsebi 12. hónapos korában) 115 pelukát fogyasztott 75-ben volt pisinél komolyabb termék (94/45-el ebben merőben eltérő volt a bátyja annak idején), s 40125 ml (209 étkezéssel) mérhető tápanyagot vitt be (nála is csalás, mert a dekát simán ml-re váltom, pont nem érdekel továbbra sem, hogy ez így pontatlan:P), amivel kicsit megelőzi a testvérét (39970 ml - 200 étkezés).

Kerekmese…

Apa is láthatóan élvezi a műsort:P

…youtube gyöngyszem. Néhány aranyos videó megtalálása után gondoltam itt az ideje a többit is megnézni. Betettük hát folyamatos lejátszásba, rá is cuppantak a gyerekek, ahogy kell. Nincs is ezzel semmi gond, viszonylag szerethető rajzok, aranyos szövegek (az ismert gyerekdaloknál értelemszerűen az eredeti szövegek), normális énekhangú csaj, a fordítások ugyan kissé érdekesek, de hát ez van. No de pár klip után elérkeztünk a bilidalhoz…no ez leverte a szülői ingerköszöböt:P

Nem tanulnak belőle (és a többi oktatós dalból) rosszat, csak kissé megdöbbentünk. Persze nem annyira, mint mikor ezzel a könyvvel találkozunk még nagyon-nagyon-nagyon régen. Szóval kerekmese marad, majd átkapcsolok zombi-üzemmódra, amikor nézzük:P

Karácsony - Szilveszter 2013.

Kezdjük talán a bölcsis karácsonyi ünnepséggel. December 19-én volt az ő csoportjának. Nagyon aranyosak voltak a gondozó nénik, mert a szülőkre váró másik csoportokba gyáró gyerekek mellé bevállalták Bogykát is, hogy nyugisabban tudjuk nézni a műsort. A műsort amit én részemről végig könnyeztem és amit Zsebi nem nagyon volt hajlandó bemutatni. (Már sejtettük, hogy nem fog nagy szereplést előadni, mert kissé bestresszelték a guggolással - pedig tud guggolni, itthon első szóra megcsinálta, de ott nyilván már dacból sem. Sem a próbák alatt, sem a műsorban.) Eszébe sem jutott sírni (volt ilyen gyerek is), vagy kiszaladni a körből, csak többnyire nem működött együtt. A forgásoknál, no ott igen:) Azért nagyon aranyosak voltak, meg itthon meg is mutatta, el is énekelte, szavalta a műsort egyedül;) Az ajándék átadásnál majd megzabáltam:D Aztán visszakerült Bogyka (elfogytak a többi gyerekek), Zsebi meg már nagyon készült haza, így nem maradtunk nagyon sokáig. Úgy volt, hogy pénteken még meg bölcsibe, de csütörtök éjszakára bekrupposodott:( (Este már köhécselt, de a bölcsiben még nem. Nem is mondták, hogy gond lett volna). Reméltük, hogy azért karácsonyra elmúlik.

Végülis, ha nem is tökéletesen (némi orrfolyás azért még maradt emlékbe), de meggyógyultak mind a ketten az ünnepre (Bogyka már korábban kezdte a köhögést). 24-én reggeli után beizzítottuk a fát (műfenyő), aztán neki is álltunk díszíteni, együtt:) Első pillanatokban csak néztek mind a ketten, de aztán Zsebi lelkesen csatlakozott és táncolva-örömködve pakolta a díszeket a karácsonyfára (közben itt-ott a bölcsis műsort előadva;)). Bogyka is jött hamarosan, ő természetesen úgy segített, ahogy Zsebi tavaly…lefelé szedegette a díszeket és időnként meglépett egy-egy darabbal:D Azért csak elkészült a fa. Ebéd előtt már lehetett csodálni, énekelni neki, megmosolyogni a cicát, aki az évek során mit sem változott és még mindig megpróbált felmászni rá (kikötöztük…nem, nem a macskát, a fát:P). Délután alvás előtt megbeszéltük, hogy mire felébrednek bizonyára erre jár a Jézuska is. Így mikor végre mind a ketten kidőltek gyorsan odacsempésztem a két csomagot, aztán mi is kidőltünk (részemről a megelőző éjszakán nem igen tudtam aludni, nem tudom miért, mikor hajnali háromkor végre bealudtam bevallom már majdnem sírtam a fáradtságtól, aztán Bogyka felébredt 5 körül, onnan megint nem volt egyszerű visszaaludni, de végülis 7ig még volt egy kis szunya). Ébredés után Zsebi kijött és elvonult pisilni, nem is tűnt fel neki azonnal a hatalmas doboz, de aztán igen;) Bogyka már a becsomagoláskor kinézte magának az ajándékát, Zsebinek volt teljes a meglepetés. Előbbi letépett egy darab papírt és mint aki jól végezte dolgát el is vonult vele játszani. Zsebi alaposabb munkát végzett és nagyon boldog volt a Thomassal…..avagy a duplo vasút-készlettel:D 

Másnap jöttek Sógornőmék, Anyósom, így folytatódott a nagy ajándékozás. Ebédre jöttek, de az alvás miatt abban maradtunk, hogy korábban érkeznek, ebéd előtt ajándékozunk és utána meg akkor mindenki aludhat kedvére. Az ajándékozás megvolt. Regina mondjuk nem volt lelkes bontogató, gondolom a születésnapja közelsége miatt, már unta a sok bontogatást, de Zsebi és Bogyka lelkesedtek:D Aztán, ahogy lenni szokott a teljesen szokványos napirend helyett, Bogyka pontban délben (éppen leültünk volna ebédelni) úgy dőlt ki, mint a zsák. Sebaj, Zsebi majd csatlakozik gondoltuk még ekkor. Aztán Regina és Zsebi még kicsit játszottak ebéd után, végül mikor Zsebi közölte, hogy akkor ő most elmegy Ica mamával aludni, akkor elindultak (mama persze bevonult vele és a tejecskével, hogy elaltassa és ahogy sejtettem nem járt sikerrel). Apa váltotta, én meg kísértem volna éppen le a csapatot, amikor Zsebi kijött a pisilni-kakilni kell körre…mivel a wchez vezető útban éppen a nagynénje öltözött, cseppet kizökkent. Így hát integettünk neki, majd csak a távozásuk után csüccsentünk le a wc-ben. Utána még egyszer bepróbálkoztunk az elaltatásával, teljeséggel esélytelen volt, így hát ez elmaradt. Este már kotta fáradtak voltak - Bogyka sem aludt éppen sokat - de azért még belefért a skype-karácsony az anyai háttérrel. ;) 

Ezután már képlékenyebb volt a program. 26-án nem is érkezett hozzánk senki. Nem is volt nagy program, kimentünk a játszótérre kicsit, hogy szellőzzünk, meg egész jó volt az időjárás is:) Ugyan némi délután alvás is összejött, de valahogy érezhető volt, hogy némileg borult a napirendjük (bár nagyon igyekeztünk, hogy ne változzon semmi). 

Ősök kimenőn: Kati mama bevetésen:P

27-én péntek lévén estére kimenő volt nekünk előirányozva :) Volt némi kimozdulás délelőtt, kis vásárlás, aztán alvás délután, nem sok és nem túl pihentető. Este babysitter:) Mire hazaértünk mindenki békésen szunyókált. 

28-án érkeztek Zsebi keresztszülei ebédre. Naná, hogy a megszokott napirend teljesen felborult, mind a kettő kotta álmos volt délre, pedig máskor simán jól bírják egyig is ébren. Bogyka éppen elaludt, s Zsebi is már az ágyában volt mikor megérkeztek, így innen már tudtuk, hogy esélytelen a délutáni alvás, sebaj legalább este korábban elaludtak. 

29-én házassági évfordulónk volt. Nem mondom, hogy nagy ünneplést csaptunk. Voltunk kicsit levegőzni a játszótéren délelőtt is, meg délután is. A délutáni alvások meg megint nem voltak túl pihentetőek. Zsebi fél óra után ébredt, mert baromira köhögött:( Estére már igyekeztünk masszívabb köhögés kezelést adni neki, visszaszemeltük a párásítót - mert a jelek szerint az inhaláló nálunk mit sem ér, pedig többnyire egész lelkesen inhalálnak. Így elég korán bealudtak és viszonylag nyugodt volt az éjszaka is. Sőt rekord hosszan aludt másnap reggel:P 

30-án déltől Kévi barátnőm volt ügyeletes, mert nekünk még kellett futni egy IKEA kört a tervezett szilveszterrel kapcsolatosan és nem gondoltuk, hogy praktikus magunkkal vinni őket. Évica korábban érkezett, a fiúk meg teljesen kifordultak önmagukból. Alvás Bogyka esetében 15 perc még délelőtt, Zsebinél semmi. Szóval estére ők is, mi is az őrület határára jutottunk:P De ismét korán bealudtak, amit persze nem bántunk;)

Szilveszterkor inni kell:P

Odakint, nem csendesen...

 

...odabent teljes békében:D

A szilveszterre nem terveztünk kimenőt, a várandósság miatt amúgy sem, de Mazsi esete egyébként is speciális. Amúgy kicsit tartottam is az éjszakától a tavalyi tapasztalatok alapján - akkor ugye Zsebi éjfélkor felébredt és nem is tudott visszaaludni, amíg véget nem ért a durrogtatás. Nos volt délutáni alvás, aztán késői lefekvés (korai tűzijáték leséssel:)), aztán nehezen mély álomba merülés, mert szegény folyamatosan megriadt a durrogásra, de olyan szinten, hogy már azt sírta, hogy aludni szeretne. (Bogyka békésen aludt) Aztán végülis sikerült álomba zuhannia. Bogyka éjfél előtt kért egy tápszert, utána mélyen aludtak, végig a durrogás alatt, pedig ha lehet még több és töményebb volt, mint tavaly. Aztán Zsebi az utolsó már távolabbról érkező zajokra kissé megébredt, de vissza lehetett altatni simán. Hajnalban rosszat álmodott és kisétált a szobából, ezzel átköltözve a mi ágyunkba, ahol félig a nyakamra feküdve simán aludt tovább reggelig (nagyon-nagyon ritkán hajlandó a mi ágyunkban aludni). Bogyka mondjuk így nem tudott hajnali ébredése után átköltöződni, ahogy szokott (mert ő meg nagyon-nagyon ritkán ébred reggel a saját ágyában:S), de ezt is megoldottuk, mert Zsebi ágyában összebújtam vele, így tudott még aludni egy kicsit;) 

 

Hát így teltek nálunk az ünnepek, csendesen és kifejezetten kimerítően. Mindenesetre minden kedves erre járónak nagyon boldog új évet kívánunk.

Bogyka 11. hónap

Adatok: Ha én ezeket tudnám…néha azért mérjük. Már biztosan elhagyta a 11 kilót. 4+os bella pelenka nappalra, éjszakára 4es pampars premium care. Ruhákból 80-86-92…hajrá egységes méretezés ugye:P És vége a talpasnadrág korszaknak;)

Alvás, evés…alias napirendetlenség: Alakul ez, mint púpos gyerek a prés alatt. Többnyire egy alvással nyomja a napot, de nem olyan, mint a tesója volt, ha délelőtt kocsiban van és kicsit kummant, akkor is simán alszik még egyet ebéd után. Időben 1-2,5 óra közötti mennyiséget alszik és nem igazán látok összefüggést az esetleges kummatás létezése és hossza, illetve a normál délutáni alvás időtartama között. Ellenben az éjszakát még mindig nem alussza át stabilan. Alapvetően 7 körül kel reggel, 8ra legkésőbb megreggelizik 200-250 kekszes gyümölcspüré. Aztán vagy megyünk valamerre, vagy nem. Ha igen, akkor van, hogy alszik a kocsiban, de nem mindig. 11- fél12 körülre hazatérünk, mert ilyenkor ebédel. 190-230 főzelék (még nem volt olyan, amit ne evett volna meg, de a darabosakat nem kedveli, darabos kaját akkor szeret, ha maga eheti). Dél és egy óra között valamikor megy aludni, ehhez általában iszik egy tápszert (200ml), szunya, ameddig szeretne. Aztán ébredés után játék, móka, kacagás. Többnyire még a bátya hazaérkezése előtt vacsorázik (de legkésőbb fél5kor azért igyekszem megetetni) 230-270 tejpépet joghurttal dúsítva. Aztán játék 7ig-fél8ig. Fürdetés, már-már kötelezően közösen a pasiknak:) Aztán egy tápszerrel (200ml) kezdődik az altatás. Nem fogja meg a cumit egyedül, ölben eszik (kiságyban fekve nem hajlandó), utána jó esetben böfi és szunya, rosszabban még rázogatni is kell kicsit, hogy elaludjon. (A testvérével eközben az éppen nem altató szülő van, ha csak egyikünk van itthon, akkor Zsebi lelkesen “segít” altatni - nem akar ő rosszat, csak hát beszélgetve altatna, ami azért elég nehéz. Sokáig elvolt az iPaddal egyedül, de mostanában nem szeret úgy lenni a nappaliban, hogy nem látja, hogy mi is ott vagyunk valahol körülötte, persze nem esik kétségbe, csak megkeres. - Na ennyit Zsebiről most itt:P) Hogy meddig alszik az teljesen esetleges, általában pontosan abban a pillanatban ébred meg és kér enni, amikor mi elaludnánk (fél11-éjfél között valahol), eszik egyet (200ml) és alszik tovább. Aztán három magasságában általában megébred, de többnyire némi vízzel le lehet rendezni és innen már béke reggeli…ha éppen nem beteg, és jó a bioritmusa. Mert ha nem, akkor a bakmacska is k. és nem alszik sehol máshol csak és kizárólag közöttünk, szigorúan valamelyik szülőre ráfonódva (amennyire csak a hálózsák engedi).

Jah, amúgy eszik ám mindenfélét már, kukoricapufi mindent visz. De kifli, zsömle is jöhet nagy dóziban (persze sok landol körülötte, de azért a pocakba is kerül). Vizet iszik, csőrős itatóból és cumiból, vagy édesítetlen gyerekteát. De kóstolt már gyümölcslevet, mézes menta teát, meg ki tudja még miket a testvéri szeretet jóvoltából. Csokival is a bátya kínálta meg;)

Kimittud: Hát az úgy volt, hogy egyszer csak elindult. Aztán mostanra már tényleg csak akkor vált mászásra, ha nagyon siet, vagy ha mászósat játszanak a tesójával. Ha jól érzi magát sokat játszik egyedül, autókat tologat, gyögyöket vezetget, formabe dobózik. A formabedóbózással cseppet megdöbbentett, mert mikor első alkalommal előadta azt hittem véletlen, de most már rá kellett jönnöm, hogy nem az. Ha a közelébe kerül a bálna, akkor a narancs xszöget tutira beteszi a helyére tök pontosan. A többivel kicsit jobban megkűzd, de alapvetően azokat is helyre tudja tenni. Szeret legózni a tesójával, nyilván nem olyan ügyes még, de feszt próbálkozik. Nem szeret teljesen egyedül lenni, ha kimegyünk a látóteréből azonnal teker utánunk, ha nem tud követni, égtelen haragra (értd hisztire) gerjed. Szerencsére azért mással is jól elvan többnyire. Segít természetesen: mos, főz, takarít. A porszívó hihetetlenül jó játék, csak orrszívásnál nem szeretjük. Nagyon sokat dumál, ellenben a jelbeszédre egyenlőre semmi hajlandóságot nem mutat. bár legalább most már kezd felfigyelni rá, hogy mutogatok neki. És hát a hónap nagy lépése, a járás maga:) Mert már csak akkor mászik, ha nagyon siet valahová, vagy mászósat játszanak a testvérével, egyebekben két lábon kering a lakásban:D 

Fog: 4…semmi további, legalábbis csak nagyon halványan látom, hogy lenne ott valami. Ellenben harap a meglévőkkel, egyenlőre csak minket, magát nem:P Viszont csikorgatja is, amitől falra mászunk. 

EÜ: Az időjárásból adódóan, lényegében folyamatosan folyik az orra. A popsija is frankón piros…nyilván fogzás, meg eleve baromi érzékeny a bőre, meg hát nem is lehet peluka nélkül nagyon, mert az időjárás ehhez nem járul hozzá. Futottunk egy kört a pullmonológián is. Azóta megint befigyelt egy köhögős-takonykórság, így a babyhalert is beüzemeltük, mert ugyan a klasszikus értelemben nem fullad, de Koós szerint jobb, mint a spiro, mert sokkal kisebb dózissal sokkal gyorsabban lehet célt érni. Nem mondom, hogy mindig élvezi a használatot, de alapvetően elviseli. 

Hordozás/utazás/egyebek: volt első hajvágás, meg első lépések. Mikulás ünnepségből is megvolt az első és a bölcsiben töltött napból is. Voltunk felköszönteni Rózsi mamát. Aztán Regina születésnapját is megünnepeltük. Előbbi utazási szempontból teljesen kellemesre sikerült, odafelé és visszafelé is aludt. Utóbbi esetben odafelé mintegy fél órát, visszafelé meg nem egész egyet…utána meg szórakoztatás ezerrel, hogy ne kattanjon ki teljesen. Állandó programként péntek estenként van kimenője a szülőknek, teljesen jól viseli a bébicsőszt:) 

Hiszticsek:P

Akutális becenevek: Bogyka, Maszat, Törperős, Turbóegér, Hunci, Manocska (by Zsebi), Törpencs, Hiszticsek

Tesók: igazából csak újrafogalmazni tudnám az elmúlt havi mondatokat, mert a helyzet teljesen változatlan. Annyival bővült, hogy ha Bogyka sír, akkor Zsebi most már nem minden esetben azt mondja, hogy apa/anya vidald meg Öcsikét, hanem sokszor csak közli, hogy megyek megvidalom Öcsikét és már robog is hozzá a jellegzetes nincssámmibáj mondattal…tündér ahogy mondja;) 

Jade vs. Bogyka: egyértelműen türelmesebb vele a macska, mint Zsebivel volt. De azért ki tudja kattintani. Legalábbis sikerült begyűjtenie az első pofont a cicától. Megérdemelte, nem voltam elég gyors, Bogyka meg lesből megrántotta a farkát. Nem kapott egyébként nagyot, a meglepetés nagyobb volt, mint a sérülés. De azóta is imád incselkedni a cicával. A jelek szerint egyikük sem haragtartó:D

Felnőtt idő, avagy a bébicsősz

Mikor Évica barátnőm állandó munkát talált, kissé nehezebb volt olyan személyt találni, aki rugalmas és könnyen el tudja vállalni a csemetéket napközben vagy esténként. Anyósom persze jön, ha kérjük, de folyamatosan őt sem lehet ugráltatni, lévén nem csak a mi gyerekeink adják az unokáit;) Szóval felmertül, hogy keresni kéne valakit, aki alkalmanként tud vigyázni a csemetékre, nem okoz gondot neki a két gyereket (vagy később esetlegesen a három sem). 

Zsebi fürdetés Kati mama módra:D

Egy véletlen folytán találtam rá egy hirdetésre, ami felkeltette a figyelmemet. A saját háziorvos szabadsága miatt fel kellett keresnem a helyettest, így amíg várakoztam nézegettem a hirdető táblát és itt akadtam a nyugdíjas gyermekápolónő hirdetésére. Másnap reggel már hívtam is, hogy mégis milyen feltételekkel, hány gyereket, hány éves kortól hány éves korig. Abban maradtunk, hogy egy személyes találkozó ideálisabb lenne megbeszélni a részleteket, így másnap estére egyeztettünk időpontot a lakására (felajánlotta, hogy akár ő is eljön, lévén van autója, teljesen mobil). Lehet, hogy átlagnál kicsit kényesebbek vagyunk a magánszféránkra/lakásunkra, de inkább mi mentünk. 

Lesifotó: Bogyka altatás

Nagyon kedvesen fogadtak, Zsebi egyből megfogta a néni kezét, majd összehaverkodott és - amíg mi tárgyaltunk - jót szerelt a "papával" (alias Imre bácsi). Kati mama beinvitált a lakásukba, hogy ott tudjuk megbeszélni a részleteket, kicsit elbabázott Bogykával, válaszolt minden kérdésre. Nevelési elveit tekintve kicsit szögletes volt, ami mondjuk nyilván változik, elvégre azért a nevelési elveket mi adjuk meg. De az alapkoncepciójával - a következetességgel - nem volt semmi gond. Könnyen adott telefonszámokat referenciákkal kapcsolatosan. Megtudtuk, hogy honnan származnak, hol dolgozott korábban. Szívesen vállalta a gyerekeket, korrekt árat mondott. Így távozásunk után KáeM mindjárt végighívta a referenciákat, aztán ezzel el is dőlt. Az egyik konkrétan azt mondta, hogy kisvárosunkban nem fogunk Kati mamánál jobbat találni, mert ő próbálta, de nem járt sikerrel. (Mindegyik referencia gyerekére/gyerekeire hosszabb időtávban, több napon, több időszakban vigyázott.) Még este visszajeleztem neki, hogy akkor oké és majd jelentkezünk, amikor szükségünk lesz. (Nagyon rugalmasnak éreztem, hogy mindössze egy nappal a tervezett kimenő előtt kérte, hogy szóljunk:)) 

Lesifotó: Zsebi altatás - vagy alvás Zsebivel?;)

Az éles próbára végülis jó sokat kellett várni a nyárra tekintettel, de aztán ez is eljött. Első alkalommal, itthon voltunk mi is és csak megmutattuk, hogy mi merre hogyan megy (természetesen tájékoztattuk a kameráról is, mert tisztában vagyunk a személyiségi jogokkal;)). Aztán másnap Bogykát még letettük aludni és csak Zsebi maradt rá és mi elmentünk a közelbe vacsorázni egyet. Aztán a harmadik alkalomtól indult a teljesen éles üzem, amikor is mind a két gyerek rá maradt, játék-fürdetés-etetés-altatás témában. Remekül vette az akadályt…szeretnék majdan pár hónappal a 70. születésnapom előtt ilyen fitt lenni:P 

A gyerekek nagyon szeretik, mind a kettő mosolyogva fogadja az immár állandó péntek estéken. Múlt héten volt egy csütörtöki eset és ugyan a hét napjaival még nincs tisztában Zsebi, de azért a ritmussal igen, így akkor kicsit rosszul tűrte, hogy elmentünk, annál is inkább, mert lényegében csak hazadobtuk a bölcsiből bele Kati mama karjába és már rohanni is kellett. De azért megoldotta ezt is, és ezúttal fürdetésre simán hazaértünk, így Zsebike lelke is megnyugodhatott:D Egyéb esetekben sokat emlegeti Zsebi, hogy jön, vagy néha azt is mondja, hogy mi megyünk hozzá (döbbenetes módon Imre papára is emlékszik). Mostanra kezd kialakulni az ő altatási ritmusuk, ezzel volt azért pici gond eleinte, amit persze nem jelezett gondként Kati mama, csak mindig kérdezte, hogy mi hogyan csináljuk, hogy működik. De ahogy mondtuk is neki, majd az idő megoldotta a dolgot. Most már gond nélkül, a szokásos időben tudja ő is fektetni/altatni őket :) A játékok elpakolásával kapcsolatosan volt még vele egy rövid körünk az egyik alkalommal, de a következőtől már ezzel sem volt probléma, ugyan nem a helyükre pakolta vissza őket - nem is egyszerű ezt követni nálunk, meg a gyerekszobába altatás után nyilván nem is praktikus bemenni - de legalább nem kellett a játékkal beterített nappalira hazaérkezni, s éjszaka sem szentségeltünk a gyerekszobában szanaszét hagyott legók által kínált talpmasszázs okán:P 

Lényeg a lényeg nagyon örülünk, hogy rátaláltunk, s így folyamatosan mindig jut egy kis felnőtt idő, amikor picit levetkőzhetjük a szülői ruhát és lehetünk ismét szerelmes házaspár, akik eljárnak erre-arra kettesben, vagy éppen a barátaikkal:D (S ha már így belejöttünk a bébiszitter-vadászatba, úgy néz ki, hogy mindjárt találtunk még valaki, aki időnként szintén tud jönni, ami azért jó, mert a kettő közül az egyik csak ráér, amikor nekünk kell:D)

Bogyka a bölcsiben

Úgy alakult az élet, hogy volt egy lebeszélt időpontunk mára, s a munkanap áthelyezés miatt a bölcsiben volt ügyelet, így hát megbeszéltük, hogy akkor ma próba. 

Az időpontot lemondták ugyan, de már nem akartuk visszamondani, így reggel elvittük a két fiút és ott is hagytuk szépen. Zsebi szokásosan elköszönt apától, majd kérte, hogy én maradjak, de aztán nem problémázott rajta, hogy elindultunk mind a ketten. Azon már meglepődött, hogy ott maradt az öccse is, mert még hallottam a folyosóról, hogy megjegyezte a dolgot. 

Hogy napközben mi történt, azt csak az elbeszélésekből tudom, de M. néni szerint Bogyka egy rém nyugodt tündéri gyerek és nem lesz semmi a későbbiekben sem. Elmondásuk szerint nagyon élvezték a délelőttöt. Ebédre értünk oda, erre Zsebi bemutatott némi hisztit, de aztán csak megebédelt mindenki és utána indultunk haza. Az ottalvást most nem teszteltük, bár alapból úgy készültünk, de aztán visszaértünk időben. 

A tesókat egyébként ha lehet még jobban összekovácsolta ez a közös bölcsis nap, mert utána a szokásosnál is kevésbé tudtak leszakadni egymásról itthon:P 

Köszönjük szépen K. és M. néninek a mai napot és a fotókat:)

Mikulás 2013.

Kisebb dömping volt a napokban ajándék és Mikulás-témában. Kezdetnek csütörtökön a munkahelyemen találkoztunk a Mikulással. Aki személyét tekintve ugyanaz a bérmiku volt, aki tavaly. Csak akkor még nem tűnt fel, hogy ennyire rutintalan. Ugye küldtem előzetesen okosságot a gyerekekről, amit ő lényegében szó szerint felolvasott, és határozott mutogatásom ellenére is baromi lassan kapcsolt, hogy tán nem kéne erőltetni egy olyan dolgot, amit eleve csak esetlegesen írtam bele a szövegbe. Sebaj, a fiúk ettől még bátrak voltak, Bogyka a majdnem 11 hónaposok teljes kábulatával szemlélte és adott neki pacsit. Zsebi pedig a már értő nagyfiú okosságával bólogatott, illetve próbálta rávenni a nagy szakállút, hogy ugyan már nézze meg az autóit. Aztán persze felmarkolták az ajándékot és gyorsan rá is vetették magukat a bontogatásra. Értelemszerűen mindenkinek a másiké tetszett jobban:P Nem vesztek össze. Mivel viszonylag kevés gyerek tudott megjelenni gyorsan lement az ajándékozós rész, Zsebi a Mikulás kivonulásakor még egyszer megköszönte az ajándékot és ügyesen elköszönt. Utána kicsi nassolás, még pár mondat beszélgetés a kollégákkal, egymás csemetéinek csodálata, aztán indulás haza. Mi bontottunk társaságot, mert a kisebbik már kezdett kidőlni, vagy csak nem ítélte elég tápláló vacsorának a pogácsát:P Összességében érdekes volt, persze a gyerekeknek jó élmény, de én felnőttként kissé döcögősnek, szervezetlennek és úgy általában kényszerűnek éreztem az egészet, pedig korábbi években mindig jó buli volt. Persze lehet, hogy csak az volt a gond, hogy sok volt a számomra új kolléga, illetve kevesen tudtak eljönni a régiek közül. Meglátjuk jövőre lesz-e buli egyáltalán, mert az is hozzátartozik az ideihez, hogy első ízben mentek az ajándékok a szülők zsebéből.

Második körként logikailag péntek reggel jött volna itthon a Mikulás, de ezt két okkal is eltoltuk, sőt inkább hárommal. Az egyik az volt, hogy a csütörtöki ajándék mellett talált katalógusból Zsebi kinézett egy játékot, amit magunk is kinéztünk már neki, csak még nem szereztünk be. A másik, hogy félő volt, hogy ha megkapja reggel az ajándékot (ami meg volt, nem az áhítottat), hogy lekési a bölcsis mikulást. A harmadik pedig cseppet önző, mert hát nyilván ha este kapja meg az ajándékot, akkor olyan mindegy neki, hogy ki van vele és sima ügy lesz a pénteki kimenő (mert az elöző alkalommal - első ízben - valahogy nem volt kedve a bébiszitterhez (készül a bejegyzés!)). 

Szóval a bölcsis Mikulás következett, amin a szülők nem vettek részt, csak videót és fotókat láthattunk. De nagyon ügyes volt…a saját csoportjában természetesen ő volt az első mindenben, mert már sokszor elmondták a gondozó nénik, hogy amit Zsebi megcsinál, azt megteszik a többiek is:P Teljesen el voltam ájulva a bölcsis névreszóló csomagocskától, benne csokik, gyümölcsök, meg a cuki mágneses télapós fadarabka. Itt is köszönjük szépen:)

Kicsit sűrű volt a péntek…egész nap futárokat vártunk, akik kicsit sem siették el a jövetelet, így az ajándék beszerzésére összesen fél óránk volt és még nem is voltunk olyan szerencsések, hogy a közelebbi játékboltban legyen:( Azért belefértünk az időbe és még a lakásbalépés előtti ablakba csempészést is megoldottuk;) Öröm volt és boldogság…és még emlékezett is rá, hogy kérte, de azért persze megint az Öcsike ajándéka volt az érdekesebb (egy darabig:P). Meglepő módon a sok édesség első körben nem izgatta, bár később mondta a bébiszitter, hogy aztán szépen fogyott és még ennek ellenére vacsorát is kért (később kiderült, hogy nem is annyira fogyott el a csoki, mert megtaláltam itt-ott a félrepakolt darabokat, így már érthető volt a vacsora-igény:P).