To be continued....

…avagy folytatjuk. Úgy éreztem, hogy a költözés elég ok a blogok költöztetésére is, így összehoztam mindent és mindenkit. :)

Nem szüntetem meg a blogot, nem törlöm, nem költöztetem át a bejegyzéseket és főleg nem zárom be, s az sem kizárt, hogy néhány régi piszkozat élesbe kerül még valaha (csak időrendi hűség kedvéért;))…de újdonságot tuti nem hozok már ide.

A későbbiekben az iKuckóban találtok meg. Akinek van kedve tartson velünk, akinek nincs, annak köszönöm, hogy eddig olvasott :)

Akkor most…

ha van egy majdnem kétévesünk, aki egyértelműen terrible two* és egy (kicsit több, mint) négyévesünk, aki meg fucking four*, még mindig jut egy normális majdnem 3 éves??? (Nem…mert ő valóban cuki, meg fegyelmezett…de azért néha még terrible two és sokszor már fucking four, mert ugye imádja és felnéz a bátyára, és persze követi is mindenben…najó, szerencsére csak majdnem mindenben.

*A terrible two gyakran használatos angol kifejezés és a rémes kétéves kb. pontos fordítás. A fucking four kifejezést egy – zárt – blogban találtam, nem tudományos, viszont annál jobban kifejezi a négy éves körüli korosztály ritkábban vagy gyakrabban bekövetkező a bakmacskaiskurva hozzáállását.

Tökjelmez...

...főleg csak képek (az is azért külön még egyszer, mert kérés érkezett;)), mert itt elég pontos és jó leírás van. Én csak kicsit módosítottam rajta és bolti jelmez alapján.

Halloween – 2015.

Lehet szidni, hogy csak egy újabb Amerikából átvett ünnep, meg a pénzről szól, meg ilyesmik, de részemről sokkal jobban kedvelem ezt a fajta ünneplést, mint a magyar temetőbe zarándoklást (mert a) nem értem ezt az egész temetős dolgot (nem a halállal van problémám…tisztában vagyok vele, hogy az élet része, nyilván remélem, hogy még sokára jutunk el ehhez részhez) b) ha már temető,

akkor miért ezen az egy napon jutunk el csak emlékezésnek ehhez a gyertyás formájához..na mindegy). Szóval tetszik ez a csokit vagy csínyt téma, szeretem a jelmezes mókát amúgy is.

Így nem is volt kérdés, amikor kedves barátok rákérdeztek, hogy – ha éppen nem költözünk – lenne-e kedvünk halloween bulira menni hozzájuk, hogy igent mondunk. Nem költöztünk, de ne szaladjunk ennyire előre.

A múlt héten ugye szünet volt az oviban és Zsebi nem ment összevont csoportba, hanem IMamánál töltötte az időt. Náluk a faluban amúgy szokott lenni halloween, így hát idén is készültek. Mivel Zsebit szombaton hazahoztuk, így kicsit előrehozták és pénteken vágtak neki az éjszakának lámpással, jelmezzel az unokatesók. Cukik voltak a képek alapján és csokiban sem volt hiány. :P

Szombaton mire KáeM Zsebivel hazaért kidekoráltam az ajtót (netről szedtem képeket, kivágtam-lamináltam-kivágtam). Illetve délutánra előirányoztuk a tökfaragást apával. S természetesen a vasárnapi bulira is készültem nekik jelmezzel…nem akartam túl véreset, rémisztőt, így ezen leírást alapul véve és kicsit átalakítva varrtam nekik tök-jelmezeket. Mivel apának az építkezésen volt dolga, így a tökfaragás rám maradt. S a fiúk sem voltak kimondottan lelkesek, így kicsit nézték, aztán inkább elvonultak játszani. Ezt mondjuk annyira nem bántam, mert sikerült egy igen rohadt példányt kifogni, így szegénynek csak egy foga lett…stílszerűen mondva kirohadt az alsó :P A fiuk nem bánták, szorgalmasan nézegették az erkélyen világító lámpást. S a jelmezeket felkapva lelkesen nyomatták a csokit vagy csínyt dumát is…nekünk:P (Mint később kiderült, volt a lakóparkban csokit vagy csínyt móka…csak én erről nem tudtam, mert elég ritkán nézegetem a facebookos csoportot:S)

Vasárnapra készültem pár dologgal. Nyomtattam némi színezőt halloween témában, aztán vásároltam chipset, csokit, dekorációt. Saját magunknak is egy-egy pólót ;) Sütöttem témába illő formájú linzert (ez mondjuk nem jöhetett volna, ha nincs Brigice, aki küldött nekem süti kiszúrókat….köszi itt is) – persze lehetett volna valami sütőtökös krémmel is tölteni, akkor még jobban passzolt volna, de ez későn jutott eszembe. (Illetve csak úgy - mintegy mellékesen - készült egy házavatós-ajándék is vendéglátóinknak;))

A buliba aztán voltak még programok. Tulajdonképpen a régi bölcsis csapat jött össze újra. 3 kislány Zsebi ex-csoportjából, a mi három fiúnk, aztán még az egyik kislány nagyobb tesója. Illetve persze szülők is páran. A gyerekek kezdetnek örültek az újra-találkozásnak, mókáztak az udvaron, a házigazda hölgyemény szobájában, élvezték a lépcsőzést (mi mondjuk nem annyira:P). Aztán kezdődtek a programok. Aki ügyesen meg tudta ijeszteni házigazda apukát az kapott sütit…a saját jelét :) Aztán jött a mese a halloweenről (ld. a bejegyzés végén), amit egyébként ugyanaz a Varga Zoltán írt, aki ezt a könyvet is és aki egyébként vendéglátónk apukája ;). Majd a csoportok tökfaragás odakint. Minden családnak jutott tök, kés, kanalak és lehetett kreatívkodni. (Kissé hűvös volt már az udvaron, de azért nem bántuk). A fiúk eleinte lelkesek voltak, de aztán inkább már csak Bogyi segédkezett, végül ő sem, találtak más, izgalmasabb játékot :) Azért szerintem nagyon hangulatos volt, hogy a teraszról figyeltek befelé a kész tökök. Ezután ismét jól eljátszottak a csemeték, kicsit színezgettek is, de főleg diszkót csináltak vendéglátók szobájából ;) Zsebi és Bogyi szépen megtáncoltatta a lányokat, aztán valahogy elfogyott a türelem és elkezdték a masszív fáradtság tüneteit mutatni, bár még nem volt nagyon késő (igaz délelőtt is aktív programunk volt és nem is aludtak sokat). Szóval 7 körülre értünk haza, és igazán remekül éreztük magunkat. A fiúk a csokit vagy csínyt részt kicsit hiányolták, de amúgy élvezték a bulit :)

Jövőre is vannak terveim, meg meghívásunk is immár több helyre is….majd meglátjuk:)

Varga Zoltán - Halloween mese
"Egyszer volt hol nem volt, élt egy nagy sűrű erdő mélyén egy varázsló. Mindig fehér ruhát viselt, és olyan öreg volt, hogy szakálla a földet súrolta. A varázsló háza pont az erdő közepén állt egy tisztáson. Mindig nagy csend vette körül, de volt egy éjszaka az évben amikor minden a feje tetéjére állt. A varázsló azt mesélte, hogy a szellemek, akik egész évben alszanak, ilyenkor felébrednek. Vannak köztük jó szellemek, akik csak nézelődnek és jókat nevetnek az embereken. De vannak köztük rosszak is. A rossz szellemek bosszantani akarják a varázslót. Beköltöznek a házába és mindenféle csínyeket csinálnak. Eldugják a kulcsait, kiöntik a tejet, kitépik a virágokat és még ki tudja milyen huncutságokat művelnek. Sajnos még egy tapasztalt, sokat látott varázsló sem tudja őket elkergetni, vagy elvarázsolni, mert a szellemeken nem fog se átok, se bűbáj. Hiába mormolt el több bűbájt, még a varázspálca ereje is kevés, hogy elkergesse őket. Évről évre szegény varázsló azon a bizonyos napon kénytelen volt elviselni a szellemek garázdálkodását. Egyik évben látogatóba hívta egy barátját, aki egy nagyon öreg boszorkány volt. Nem volt gonosz, de mivel öreg volt, a bőre ráncos volt és sárga. Egy nagy bibircsók nőtt az arcára és folyton egy nagy fekete bottal járt. Fekete ruhája foltos és rongyos. Nagyon kedves boszi volt, de első ránézésre még én is megijednék tőle. Üldögéltek este a teraszon, a varászló és a boszorkány, iszogatták a varázsteájukat . Körülöttük jó szellemek kíváncsian nézegették őket. Egyszercsak megjelentek a gonosz szellemek. Csörögve, zörögve, hohogva. Még elég messze voltak, de a varászló és a boszorkány nagyon megijedtek. De a szellemek elől nincs hová bújni. Bemásznak az ágy alá, átsuhannak az ajtókon és gyorsabban repülnek mint ahogy egy ember szaladni képes. Ezért közelebb húzodtak egymáshoz. A szellemek csak jöttek és jöttek. Csörögtek, zörögtek, hohogtak, rikácsoltak. Félelmetesen közeledtek a varázsló háza felé. Már csak egy ugrásnyira voltak amikor hirtelen a legelső megtorpant és kikerekedett a szeme. A többi is ugyanígy járt. Úgy tűnt nagyon megijedtek valamitől. Megszeppenve és szégyenkezve megfordultak és egy kettőre eltüntek a sötét erdőben. A varázsló és a boszorkány nem tudta mire vélni, de nagyon örültek neki, hogy indén nem történt semmi baj velük. Egész éjjel beszélgettek. Megegyeztek, hogy a ház biztosan védve van a jó szellemek által, majd másnap reggel a boszorkány felült a seprűjére és hazarepült. Egy évvel később ugyanazon az éjszakán a varázsló egyedül volt, mert a boszorkány nem tudott eljönni. Ült a teraszon és a szokásos varázsteáját iszogatta. A jó szellemek körülvették és nagy csend honolt a tisztáson. Az idő csípős volt, de a varázslót átjárta az otthon melege és az a tudat, hogy a gonosz szellemek már nem árthatnak neki. Mikor a gonoszok megjelentek a tisztás szélén a varázsló ügyet sem vetett rájuk. Jötttek csörögve, zörögve, huhogva, rikoltozva, de a varázsló csak ült a hintaszékében és teát kortyolgatott. A szellemek csak jöttek és jöttek. Semmi nem állította meg őket. Bementek a házba, szétszorták amit csak találtak. Törtek, zúztak majdnem össze dölt a ház. A varázslót egészen a tisztás végéig kergették. A nap első sugaraival úgy eltűntek, ahogy jöttek. Csak a rengeteg bosszúságot hagyták maguk után. A varázsló hetekig pakolt, takarított, javított, rendezett mire sikerült mindent helyrehoznia. Nem tudta mire vélni, hogy előző évben nem történt semmi baj, most meg ilyen csúnyán pórul járt. Elmesélte a boszorkánynak mi történt. Kitalálták, hogy jövőre megint együtt próbálják meg elkergetni a rossz szellemeket. Megint eljött az éjszaka és jöttek a szellemek. Csak a boszorkány volt kint a teraszon, mert a varázsló már nem mert előjönni. A gonosz szellemek megint előjöttek, de amint közelértek a boszorkányhoz megtorpantak és visszamenekültek az erdőbe. Nagyot nézett a varázsló, hogy ez az öreg boszorkány elijesztette a szellemeket amiket neki nem sikerült. Sajnos rövid idővel később a boszorkánynak nagyon messzire kellett utaznia, ahonnan sokáig nem tér vissza. A varászló tanácstalanul állt az újabb szellemjárás előtt. Mit csináljak? Mit csináljak? – morfondírozott magában. Kitalálta, hogy ha ugyanazok a szellemek jönnek vissza megint, akkor lehet, hogy elég lesz ha úgy látják, hogy ott a boszorkány vele és a puszta gondolattol is elmenekülnek. A varázsló készített egy nagy babát. Rongyos fekete ruhát és kopott kalapot adott rá. Az arcát ráncosra és sárgára festette. Hosszú görbe orrott rakott rá és egy csúf bibircsókot nyomott az arcára. Leültette magával szemben és úgy csinált, mintha beszélgetne vele amikor jöttek a szellemek. A trükk bevált és a varázslónak többé nem kellett tartania a gonosz szellemektől. Később a környéken lakók is megtanulták, hogyan kell elzavarni őket. Először hatalmas répákra faragtak ijesztő arcokat, boszorkányokat, majd tököket raktak ki még ijesztőbb ábrázattal. Akik a mai napon gonosz szellemmel találkoznak, csak vágjanak egy nagy rémisztő grimaszt, mert mint a varázsló mondta egy dologtól félnek a szellemek, ha megijesztjük őket.
Itt a vége fuss el véle."

Bogyka búcsú a cumiktól

Nem erőltettük, sőt még csak távoli ötlet volt, hogy a játszócumit (amire ugye egyébként is csak későn szokott rá, és csak hobbi-cumista) a Mikulás-bácsinál becserélhetné valamire. De nem erőltettük, gondoltuk most a szobatisztaság és a – hamarosan már tényleg realizálódó – költözés elég változás és megpróbáltatás lesz.

Aztán hétfő délután bölcsis barátjával éppen egy zöld traktorral játszottak…kiderült a traktor a baráté, de egész nap Bogyi játszott vele (aki éppen a busz-mánia mellé egy gyenge traktor-mániát is begyűjtött). Otthon aztán elkezdte mondogatni, hogy ő bizony az összes cumiját odaadná, ha kaphatna egy olyan traktort kékben.

Nos innen jött részünkről a 11 milliószori rákérdezés, elmagyarázás, hogy ezt azt fogja jelenteni, hogy nincs többet semmilyen cumi. Komolyan gondolta…este még cumival aludt el, éjjel is kért tejcit, aztán reggel ügyesen szatyorba pakolt mindent, az összes cumit, üveget és játszót egyaránt. Még egyszer elmondtuk neki, hogy akkor ezt most elvisszük a boltba és hozunk helyette traktort. (Biztosra mentem, kiderítettem a másik anyuka elérhetőségét, hogy megtudjam honnan is van a trakesz, illetve bebiztosítottam, hogy ha esetleg nincs kék, akkor jó lesz-e a zöld…mondta, hogy jó és hogy Zsebinek hozzunk pirosat – a kis szent:P)

Csak úgy röpködnek a cumik a zacskóba...anya le sem tudja követni a fényképezővel:P

Apukával délután gyorsan elrongyoltunk játékboltba és akkora mákunk volt, hogy kaptunk kék traktort…pont ugyanaz, csak kékben. Hurrá. Gyorsan hazadobtuk, le az asztalra (Zsebinek nem vettünk piros traktort, mert úgy gondoltuk, hogy annak azért nem annyira jó az üzenete Bogyi felé, aki azért óriási áldozatot hozott a kék traktorért…de azért mindenkinek készültünk még némi aprósággal)

Bölcsiben ismét kérdezte, hogy akkor van-e kék traktor. Megint elmondtam neki, hogy ha komolyan gondolja, hogy innentől nincs cumi, semmilyen formában, akkor van kék traktor. Megint mondta, hogy komolyan gondolja.

A csoda kék traktor (meg a többi apróság) máris próbajátékra kölcsön adva Mazsinak :D

Otthon pont szerencsésen jött ki a dolog, mert Zsebi le maradt kicsit (hisztizett na), és Bogyi egyedül léphetett a lakásba…őszintén bánom, hogy nem vettem videóra a reakcióját: megállt az ajtóban, meglátta a traktort és csak nézte áhítattal egy darabig, csak utána ment oda és kezdte simogatni még a csomagolásban. :) Persze kibontottuk, indult a játék (Zsebi részéről az újabb hiszti, hogy Bogyi nem adja oda azonnal. Ő mondta, hogy felajánlja a régi sportcipőjét egy piros traktorért cserébe:P Nem álltunk kötélnek, de azért a plusz apróságot mindenki megkapta…innen béke, boldogság és játék együtt. ) Természetesen minden tesó viszonylag hamar megnézhette, kipróbálhatta az új traktort.

Délután egyszer hangzott el, hogy kér kakaót cumiba (nehéz téma, hiszen Mazsi továbbra is cumiból issza a kakaót), de leszereltem, hogy most már nagyfiú, törékeny bögrébe kap kakaót. Meg akkor mondja is meg, hogy milyen bögrét szeretne. Naná, hogy baglyosat...feladat másnapra:P



Végtelen kékségben: törékeny bögréből nagyfiúsan...meg középen a kakukktojás cumival:P


Számítottunk rá, hogy lesz fektetésnél némi műsor, illetve az éjszaka sem lesz egyszerű, elvégre eddig volt tejci, nyugi gumi most meg nincs. Nos a szokásos fél órás altatás másfél óra volt és minden kettőnkre igényt tartott, volt némi hisztis is a cumiért (nem a tejért!!!), de tanmesével (a kisfiúról, aki kék traktorért odaadta az összes cumiját), meg szeretgetéssel sikerült elaltatni. Másodszorra, mert persze a Jade cicára is ilyenkor jön rá, hogy beszoruljon a tv mögé, amire a nagyobb csemeték rakéta módra robbantak ki a szobájukból. Mikor végeztünk a macska-mentéssel. Zsebi nagyon bölcset szólt: „Anya! Most kezdheted elölről az egész altatást.” – Majd elmesélem milyen rituáléra gondolt, de a lényeg, hogy simán visszatudott aludni és innen már Bogyi altatása sem volt akkora gáz. Az éjszaka nagy részében mondjuk mellette aludtam, de volt már ilyen, többnyire én is tudok aludni kicsit, mert elég nagy az ágy kettőnknek is. S mikor már nagyon rugdal, akkor általában ki is tudok szökni ;)

Tegnap délutánra begyűjtöttem a baglyos bögrét…nem volt ez egyszerű. Egy hónappal ezelőtt még mindenhol baglyos bögréket láttam, most egy sem volt, de sebaj, vettem egy sima fehéret, meg egy csomó baglyos matricát. Nagyon örült a bögrének. De azért volt próbálkozás is…bár már nem a saját cumijárt kérte, hanem azt, hogy Mazsi maradékát had igya meg. Kapott a bögrébe kakaót :) Az altatás is kevésbé volt már gond, nem is nagyon kérte a cumikat. Tőlem csak a mesét a kisfiúról, aki traktorért adta el a cumijait, illetve kérdezte, hogy ha nem kéri a traktort, akkor visszajöhetnek-e a cumik, de mondtam, hogy nem ezt már nem lehet visszacsinálni. (Hja felelős döntés 2,5 évesen:P) Éjszaka azért megint igényelt társaságot. Sőt egyszer még kakaót is kért bögréből. Ki is vonultunk, de mondtam, hogy éjjel vizecske van a bögrébe (félálomba nem jutott eszembe, hogy tej mondjuk lehetne…de nem árt, ha megszokja a víz dolgot). Nem kért, kicsit hisztizett, de volt már ennél durvább éjszakai hisztije is, ok nélkül. Reggel száraz pelenkát vettem le róla, pedig nem is azonnal mentünk pisilni. Nem kért már cumit, csak bögrébe a dupla kakaót (keverős kakaó, csokis szívószállal….hát igen, tud élni:P)

Így állunk most. Kíváncsian várom az elkövetkező esetéket, mert ma jön Imama :) De cumi tényleg nincs a lakásban Mazsi két tejcis cumiján és néhány durván kinőtt játszós cumin (ezekről magam is csak alig tudom hol vannak) kívül. Bogyi összes cumija – cseppet koszosan – a kocsimban várja, hogy eljusson a mosogatóhoz és Mazsi tartalékcumivá változhasson:P (A játszócumikra már nem lesz szükség. Mazsi a kórház után ugye letette a cuccot – Bogyi meg pont akkor szokott rá)

Szobatisztaság – Bogyi módra

Hát ez egy érdekes történet. Az úgy volt, hogy próbálkoztunk már, és volt időszak, amikor úgy nézett ki a délután, hogy hazaért a bölcsiből, gyakorlatilag letépte magáról a pelenkát, aztán baleset nélkül ment ez estig. A bölcsiben ellenben nem volt hajlandó a wc közelébe se menni.



Aztán Zsebi átkerült az új oviba, így áment mondtunk Bogyi bölcsis csoportváltására…nehezebb kérdés volt ez, mint így hangzik, mert ő és Meli néni óriási szerelemben voltak (vannak) és hát így két szívet kellett gyorsban összetörni. De ugyanakkor Kriszti néni is nagyon várta már, hogy megkaparinthassa a huncut és a nagy barátja Ádi-bádi is átkerült, így már nem is volt kérdés, hogy elhangzik a mondta a számból: „Kriszti néni! A csajok két hét alatt lesznek nálad szobatiszták…Bogyesz fiú, ezért három hetet kapsz!” Ezen jót nevettünk, mondta, hogy már alig várta, hogy átengedjük.



Mindjárt első hétre kértek be bugyi pelenkát és indult a buli. Napközben ügyes volt, kapta sorban a napsugár pecséteket. Otthon viszont nem volt túl lelkes a levesszük a pelenkát kérdéssel…bevallom nem erőltettem túl a dolgot…a küszöbön álló költözés miatt a lakásunk kb. raktárnak néz ki, így kevéssé volt bennem lelkesedés a itt-ott elcsöppent pisiket vadászni, nehogy a tesói abban mosakodjanak. Szóval ő nem volt lelkes, én meg maximálisan lusta voltam.



Aztán elérkeztünk a második hét a Napsugár csoportban részhez (szeptember 28.)…és délután azzal fogadtak, hogy fogdossam már meg a popsiját, mert mi nincs rajta :D És nem volt se pelus, de baleset. Innentől már nem kapott pelenkát, csak esti fekvéshez (mert akkor alszik a kukija:P), s még pár napig a délutáni alváshoz a bölcsiben. De aztán pénteken már ahhoz sem és nem volt gond. (Amúgy is úgy terveztem, hogy hétvégén már nem adok délutáni alváshoz sem pelust….és elkészítjük az ágy felszerelést).



Most ott tartunk, hogy előfordul még néha baleset, de ez nem a klasszikus bepisiltem, bekakiltam dolog, hanem egyszerűen annyira az utolsó pillanatra hagyja a szólást, hogy amíg a wc-t előkészítem (értsd fel a szűkítő és le a nadrág+bugyi) addig bemegy pár csepp, vagy a kaki egy részre…és ellentétben Zsebivel („Kicsi bement, de az nem baj”) ő azonnal kér száraz/tiszta bugyit és nadrágot. De nem bánom, mert amúgy nagyon fegyelmezett és ügyes (voltunk kirándulni is és ott sem volt gond..na jó az állva pisilést még tanulni kell, mert akkor folyt a gatyóra is:P). És persze biztos lesznek még becsorgások, de a lényeg, hogy nincs pelenka és én imádom a kis boxeres (ebben a méretben mondjuk még elég nehéz beszerezni, meg hát a Thomas mánia miatt több a fecskéje, mint a boxere, de sebaj) fenekeket :D



Be-bepróbálkozik egyébként a kéréssel, hogy éjszakára sem kér pelust…erre ugyanazt mondom neki, amit Zsebinek, száraz pelus reggel és nem adok másnaptól (az első ilyen kérésnél egyébként tényleg száraz volt reggelre, pedig akkor nappalra még nem volt szobatiszta, de este meg mégis kért pelenkát, így hát ez akkor megoldódott), de a lényeg, hogy erre még kevés kilátás van, mert egyenlőre még mindig kel éjszaka (többnyire többször) és még mindig kér tejcit (próbálkozunk, hogy melléfekszünk, visszasimogatjuk, cumit adunk, de sokszor nem elég ez) és ennek megfelelően még elég sok a csatakra átázott pelenka, ami ugye fényévekre van a száraztól. Meglátjuk miként változik ez a dolog az új házban a külön szobában. Elkésve nincsen, hiszen 2 éves 8 hónapos és 14 napos korában szobatiszta lett. Az ágytisztaság meg majd meg érkezik.



Amúgy – hogy a tudomány is képviseltesse magát - a védőnői státuszlapok szerint az elvárás: 3 éves korban – Szobatisztasága kialakult nappalra (Majd ugyanez a kérdés megjelenik a 4. évesen, illetve az 5 évesen is), az éjszakai szobatisztaság kérdésként az 5 éves lapon jön elő, igaz, ott több verzióban is :P (S a hat évesen ismét, de ott megint gyérebb verzióban. A kiskönyvben talán pontosabb infók vannak, majd megnézem és bemásolom, ha nem felejtem el.)

Őszinte képek...

...egy - (még) gyermektelen - kolleganőmtől kaptam a linket...annyira tetszett, hogy gondoltam megosztom a képeket  itt is.  De egyébként részben azért volt képem az alábbiakról anno...még BC ;) De azért sokat idéztük annak idején az "Azt gondoltam, hogy ... lesz, de azt nem hogy ennyire." örökbecsűt. A ... tetszőlegesen behelyettesíthető...az eredeti filmben (StarWars asszem), ha jól emlékszem a büdős szó szerepel ott ;) Illetve persze az Oscar-ból: "Tudtam, csak nem sejtettem."

Ultrahangos nem vizsgálat



Altatási tréning: a baba elszenderedik... és gyengéden el kell távolítani a mellbimbódat

Édes álmok

Attól, hogy gyereked lesz, még nem változol meg - a szöveg az óramutató járásával megegyező irányba haladva: szappanhab a hajadon, miután 2 perccel azután, hogy tusolni kezdtél, a baba felébredt; nincs szükség füstös hatású szemfestésre; le kéne vágni a gyerek körmeit; hússzínű, tejfoltos szoptatós melltartó... szexi; terhesbégi csíkok; a nacidat hetek óta nem cserélted le; tej, pisi, kaki és hányás foltja; naciból kilógó háj, hát igen: úszógumi; rosszul felvitt önbarnító spray, amely a smink hiányát akarná ellensúlyozni; minek felvenni és összekoszolni egy újabb felsőt?

Kín a javából...

...apró győzelmek.

A hosszú autóutak öröme

A nap hátralevő része a tiéd

Spontán kirándulás: kb. 45 perc, amíg kijutsz az ajtón

Egy éjszaka kettesben

Szoptatás idegen helyen

Elképesztő mennyiségű kaki

"Épp a környéken járunk, beugorhatunk?"

"Egy szelet házi süti? Csak nem vécépapír kandikál ki a zsebedből?"

Mikortól nem túl korai?

Őszi kreatív sikertelenség

Az oviban tartandó Mihály-napi vásárra vártak a szülőktől sütit, ami nem is volt kérdés részemről, meg némi vásári portékát is. Láttam ezt a jó kis ötletet.

Mindenki dolgozik



Zsebi kisodorja....



Bogyka kisodorja...

A gondok ott kezdődtek, hogy a választott levelünk orbitálisan nagy volt, én meg több kisebb tálkát szerettem volna. Aztán úgy gondoltam playdohval is működni fog, elvégre ha néha elöl marad kőkeményre szárad…miért lenne ez tálkaként másként.



...Anya kivágja...



...tálra tesszük...

Hát másként lett. Arra meg már nem volt idő, hogy beszerezzek normális gyurmát, ezért mást találtam ki a vásárra, de azért majd megcsináljuk úgy is, hogy használható legyen, mert a fiúk nagyon lelkesek voltak. (Aztán meg nagyon csalódottak, hogy nem lett sikeres az akció).



....csalódottan tapasztaljuk, hogy nem jártunk sikerrel :(


Szóval az ötlet jó, majd írok róla, ha sikerrel is megalkottuk a tálkákat. :)

 

 

 

Meseház Óvoda – Halacska csoport

Az óvónénik

A küszöbön álló költözés okán úgy döntöttünk, hogy Zsebi szeptembertől nem megy vissza a Vackor csoportba, hanem a Piros Ovi Meseház tagovodájába kerül át. Próbáltuk a dolgot megkönnyíteni neki, első körben egy olyan csoportot néztünk ki, ahol ismerte az egyik óvó néni, de az élet nagy szervező és jól átszervezte a csoportokat. Így alakult, hogy teljesen ismeretlenként került a Halacska csoportba.

Választottunk jelet ;)

A zsebes tároló, amibe az otthonról hozott kincsek kerülhetnek 

Csoportszoba részlet

Csoportszoba részlet

Fürdőszoba részlet

Fürdőszoba részlet

Mi sem tudtunk többet a csoportról, mint ő, illetve tekintettel arra, hogy volt nyitó szülői értekezlet picit előbb ismerkedtünk meg az óvó nénikkel, mint ő. S még az a szerencse is lett, hogy a pedagógiai asszisztenst is ismerjük (őt mondjuk Zsebi is;)) Szóval a szülőin megismerkedtünk a nagyon kedves, lelkes és pörgős óvó nénikkel (az egyik maga is három gyerekes anyuka), a csoportszobával és néhány csemete szüleivel. Választottunk jelet: zászló J(Dominó volt az első választás, de azt végülis rendes módon átengedtem – apuka helytelenítése mellett – egy másik kisfiúnak, akinek eddig is az volt a jele (A szomszéd csoportból jött át)). Feljegyzeteltük, hogy mit is kell vinni, picit más, mint tavaly volt. (Tisztasági csomag: PZS, Papírtörlő, Szalvéta, Szemeteszsák /Ez megy a közösbe/, Popsitörlő a saját zsákjába. Ovis felszerelés/Amit mindenki egyedileg használ/: fogkefe+fogkrém+fogmosó pohár, fésű, ágynemű /takaró, párna, lepedő, polifoam/, ovis zsák, zacskóba egy váltás ruha, másik zacskóval több váltás bugyi és zokni, tornazsák /póló, rövidnaci, fehér talpú cipő és zokni/, kinti nadrág (hidegebb időben pulcsi, mert bent télen is elég a póló) (ez marad egyedül elől a polcon, minden más megy a zsákba).

A pakk....nagy része legalábbis

Aztán pénteken elmentünk meglesni az ovit. Mind a három fiúval. Nem számítottunk semmi extrára, gondoltuk megnézzük az udvart, mint tavaly a Pirosnál, aztán megyünk haza. De ahogy mentünk befelé jött velünk szembe Szilvi néni és mindjárt kézen fogta Zsebit, megfordult és már ment is felfelé, hogy mutassa a csoportszobát. Szépen végignéztünk mindent. Szuper jól jött ki J

Vasárnap átnéztük a csomagot, hogy mi van benne, mi hová kerül, mit mikor kell elővenni, használni. Tetszett neki az „ászló” (érdemes lenne felvenni, ahogy mondja :)).

Fényárban az első napon :)

Délutáni lesi ;)

Hétfőn pedig nagyon lelkesen indult az oviba apával és anyával együtt…vitt egy kis ajándékot a csoporttársaknak ;) Délután azt mondta róla az óvonéni, hogy egyenlőre szemlélődött, kevésbé csatlakozott be a játékokba.

Ott a zászlócskánk ;)

Kedden már jobb volt a helyzet az elmondás alapján, bár napközben volt egy kis sírás, de már kezdett becsatlakozni a játékokba, barátkozott egykorú kisfiúval. Aztán szerdán reggel sírással indult a nap (hiába no, nem ismer senkit, minden és mindenki új és ez megviseli lelkileg, még ha ez nem is mindig látszik, de azért erősen sejthető a reggeli görbülő szájakból és az éjszakára ismét visszatért bepisilésből.) Csütörtökre kitaláltuk, hogy reggel kap meglepit, olyat, amivel mindjárt tud játszani a többiekkel, így akkor nem volt gond a bevonulással. Korán is mentünk érte, mert szülői volt, így semmi gond nem volt. (A szülői a katasztrófa kategória…2,5 óra gitt-rágás, minimális új és hasznos információ, pedig az eleje még jól és pörgősen indult:S) Aztán ma reggel sírva ment be. :( Végül apa elhozta ebéd után, ennek nagyon örült. Meglátjuk hogyan alakul a jövő hét, nehéz ez most, de át kell vészelni, nem könnyű dolog első gyereknek lenni. Az egyik oldalon látványosan élvezi, hogy ő a nagy, de a másik oldalon meg látszik, hogy ez lelkileg mennyire megviseli, hogy most elszakítottuk a tesóitól és hogy egyszerre ennyi sok újdosággal kell megbírkózni. Reméljük hamar beilleszkedik és az első hetek nehézségei messzire kerülnek. (Tavaly nyilván erősen megkönnyítette a helyzetet, hogy a barátjával egyszerre kezdték az ovi, illetve, hogy Bogyi még nagyon távol állt attól, hogy menjen vele…mert hogy a nyáron a két nagy nagyon összenőtt…nagyon tudnak együtt játszani, veszekedni, mókázni, rendetlenkedni ;))

Puszi az ősöknek