Művelődünk

A nagy várakozásban úgy döntöttünk, hogy beszerzünk néhány könyvet. Mert ugyan úgy gondolom, hogy amilyen információ nincs fent a neten az nem is létezik, mégis nagyon szeretem a könyveket, mert más érzés kézbe venni, megszagolni és úgy olvasni, mint egy monitor előtt. A netről kinyomtatott anyagok meg valahogy nem olyanok. Két könyvet választottunk pénteken délután a könyvesboltban, ma pedig megrendeltem egyet, amibe ott belelapoztam és tetszett.

Mind a három könyv a kilenc hónapról szól. A gyereknevelésről szóló könyvekkel egyrészt még ráérünk, másrészt úgy gondoljuk, hogy gyereket nem könyvből kell nevelni:)))

1. W. Ungváry Renáta: A Kismama terheskönyve
Eddig ebből olvastam el a legtöbbet, és nagyon tetszik. Jól közelítik meg a témát, laikusoknak szóló információkkal és tippekkel.

2. Solymosi Éva:BABÁT VÁRUNK - MINDEN KÉRDÉSRE ITT A VÁLASZ
Ebbe a könyvesboltba KáeM lapozott bele és az alapján választottuk. Otthon én is belenéztem, de még komolyabban nem álltam neki olvasni.

3. Sharon Mazel - Heidi Murkoff: AZ A 9 HÓNAP – TERHESNAPLÓ
Ebbe a könyvesboltban belelapoztam, ott megtetszett, de aztán akkor nem vettem meg, most végülis megrendeltem. Naptárszerű, amiben vannak infók is, de végülis ha jól láttam maga a kismama tölti ki, így tulajdonképpen egy mindig magánál tartott naplóvá alakul. Ezt hasznosnak tartom:) AZ első gondolatom az volt, hogy átnézem a tartalmát és megcsinálom magamnak, de aztán mégis a megrendelés mellett döntöttem. Az elnevezése: Terhesnapló nagyon nem tetszik, de majd csinálok neki másik borítót:D

4. Lehoczki – Nemeshanyi – Rajnai – Wessely:Hurrá, ikrek!
Ezt a könyvet azért nem említettem fentebb, mert nem most vettük, s nem is babavárás kapcsán, hanem mert az egyik szerzőt ismerem, s kíváncsi voltam, hogy könyvben mit hoztak ki. Végig még nem olvastam, de amennyit olvastam belőle az jónak tűnik. Nem profik írták, csak tapasztalt ikres anyukák. Mivel ez is beletartozik a kismamás irodalmi tárházunkba, hát úgy gondoltam, hogy nem hagyom ki.

Ezeken kívül időnként megveszem még a kismamás, babavárós újságokat, de komoly rendszeres olvasója, eddig egyiknek sem lettem.

Lenni vagy nem lenni...

Azért be kell valjam, ez a legnehezebb az egész gyerektémában (eddig legalábbis). Ugye jó tervezőkhöz híven mindent kitaláltunk, kiszámoltunk, megtettük amit kell, és most várunk.
És persze az ember olvas, és próbál művelődni a neten, és persze 200 millió netes embertársa van, aki tudja a tutit, hogy milyen tünetei vannak a korai áldott állapotnak. És persze már azt sem lehet eldönteni, hogy azért van tünet, mert pszihésen tudjuk, hogy ezt kéne érezni, vagy mert tényleg van-e, és persze hogy mikor teszteljünk.
Mert: ha most tesztelünk és pozitív, akkor hurrá. Ha most tesztelünk és negatív, akkor egyrészt csalódás, de mi van ha mégis, csak most még nem. Viszont ha várunk, és akkor is negatív, na az a totál csalódás. Úgyhogy most várunk, és bízunk benne, hogy bízhatunk benne. Közben meg becsavarodik az ember :).
Aztán ugye jön a nagy kérdés.. mi van ha negatív.. és még akkor mi van a pozitív.. persze nagy öröm meg boldogság, de akkor megin t jelentkezik egy csomó megoldandó feladat, izgulás vizsgálatok. Szóval ez a szaporodás bonyolult egy dolog :).
Egyébként azóta is foglalkoztat a kérdés, hogy mekkora csoda is valójában, hogy 2 db fél sejtből egy egész élet fejlődik ki. És a szív meg egyszer csak magától el kezd dobogni. Ez fantasztikus.
Amúgy bátran állíthatom, hogy szerintem órási hátránya a férfi nemnek, hogy ebből a belsőséges kapcsolatból kimarad. És persze a kimaradás nem igaz a mi kapcsolatunkra a párommal, de az ahogy ki szokták fejezni, hogy a "szíve alatt hordja" a babát, mindent elmond arról a belsőséges kapcsolatról, ami csak az anya, és a kisbabája között jöhet létre.

Élesben

Amikor elkezdtem írni a blogot még úgy gondoltam, hogy iszonyatosan sok idő van áprilisig, főleg azért is, mert időközben felmerült, hogy a gazdasági válságra tekintettel elhalasztjuk a témát, legalábbis pár hónappal. Ennek ellenére a múlt hét elején több oldalon is kiszámolgattam, hogy mikor is van nekem a következő peteérésem.
A kedvencem az alábbi naptáras megoldást lett, ezt a Kismama.hu oldalon „gyártottam”.

Csütörtök, pénteken szabadságot kértünk, no nem a babagyártás miatt, hanem, mert kifestettük a lakást (nem a cliparton látható pink színre:P), s eközben rengeteget beszélgettünk, hogy mikor is legyen, meddig is halasszuk. KáeM szerint az látszott rajtam, hogy én már nagyon akarom, de azért bevallom a frankót: tényleg nagyon akarom, de azért van benne mindenféle bizonytalanság is. Lényeg a lényeg arra jutottunk, hogy itt az ideje, meg amúgy is, úgy terveztük, hogy 2010 januárjában lesz babánk, s amit eddig elterveztünk az úgy is volt, itt is legyen hát úgy. Mi legalábbis igyekeztünk mindent megtenni.

A festés után jött csak az élvezeti rész. Ahogy a nőgyógyász is javasolta: „peteérés előtt 1 nap önmegtartóztatás, majd három napon keresztül napi egy, tényleg egy, nem mint a nyulak”. BetartottukJ De azt azért elárulom, hogy nem olyan vicces dolog ez, mármint nem a gyerekgyártás, semmi gondunk nincs a szex-el/szeretkezéssel, ha magunk döntjük el a mikort és hogyant, na de itt azért keményen tervezett és némileg kényszeres volt a dolog. S az is hozzátartozik, hogy tekintettel a festésre nem voltunk éppen kipihentek, frissek, fittek vagy üdék. Persze nyilván nincs semmi gond, ha nem pont most fogan meg a baba, de az esélyt meg akartuk adni rá, méghozzá a lehető legnagyobb esélyt, amit a természet dolgába nem beleavatkozva meg tudtunk adni. Így hát most várjuk, hogy elmaradjanak a piros betűs napok. Addig nem tesztelünk, csak azután mikor már pár napot késett, s a pozitív teszttel látogatjuk meg a Vigyorit.

Azért nem tesztelünk előbb, mert nagyon sok nőnél előfordul, hogy megtermékenyül, de nem ágyazódik be, viszont a teszt a megtermékenyülést mutatja, így ha nem ágyazódik be és a menzesszel távozik (a nők többsége élete során több ilyen jellegű „vetélést” is átél, anélkül, hogy tudna róla), akkor csak hiú reményeket tápláltunk. Nem állítom, hogy könnyű megállni a dolgot, mert persze nagyon kíváncsi vagyok, hogy sikerrel jártunk-e, de ugyanakkor nem szeretnék csalódni, ha a teszt „hibás” eredményt mutat. A teszteléssel kapcsolatos mikor kérdésről bővebb információk itt és itt.

Munkahely és várandósság I.

Azért I. mert biztos lesz még ilyen később is, most egyenlőre csak elméletben. Mert hogy még nem vagyok kismama, de van a csapatunkban két kismama (az egyik táppénzen, szóval egy van jelen) és három kispapa. Illetve több viszonylag friss édesanya, és még több laikus (akiknek már nem lesz, vagy még nincs gyerekük). A napi témák között – mióta megtudtuk a várandósságot – természetesen állandóan szerepel (dobogós helyen, a gazdasági és politikai helyzet mellett). Nem tudom, hogy a kismamák hogy viselik, de én egyenlőre laikusként elég nehezen. Nem csípem, ha beleszólnak az életünkbe, sem kicsit, sem nagyon. S számomra itt már sokszor nem a finom megbeszélés, vagy a tanács (amit vagy megfogadok vagy nem), hanem a kemény meggyőzés kategóriába tartozik a téma.

Az a tervem, hogy ameddig csak lehet maradok dolgozni, mert nem mondanám stresszesnek a munkámat, sőt, szerintem ideális kismama állás. De hogy az állandó „jó tanácsokat” hogyan fogom viselni azt nem tudom. Eleve a tervezést sem mondtuk el senkinek, részben a már említett okok miatt, részben pedig azért, hogy ne kérdezgessék folyton, hogy sikerült-e már. És bevallom azt is, hogy amíg nagyon nem muszáj addig nem akarom közhírré tenni.

Most szívesen feltenném a kérdést, hogy mások ezt hogyan élték meg, de mivel a blog zárt, s titkos, ezt nem tehetem meg. Azért majd ha egyszer, akkor szeretettel olvasom mások történeteit erről.
Egyébként a kispapák is rendszeresen hozzászólnak a beszélgetésekhez. Az egyik – első gyermeket váró kispapa – a tipikus „paraanyuka” megtestesítője, mindenen tud parázni, szokta mesélni, hogy a felesége tök kiakad rajta, hogy ezt a sok „hülyeséget” mind honnan szedi:P

Félreértés ne essék nincs bajom azzal, hogy beszélgetünk a témáról, illetve azzal sincs, hogy tanácsokat adnak, azzal van, hogy időnként megy a beparáztatás (persze tudom, hogy csak annál működik, aki parázásra hajlamos). Na mindegy, csak elméláztam a témán, egy iménti „beszélgetés” kapcsán.

Tudatos tervezés segédlettel

Mint az a korábbi bejegyzésekből már bizonyára kiderül, mi eléggé tudatosan tervezzük a baba dolgot. Tekintettel arra, hogy a nőgyógyász meglepődött a kérdéseinken, úgy gondolom, hogy ez nem annyira gyakori.
A tervezés a beszélgetéssel kezdődött, a mikor is vágjunk bele témával. Ezt már kiveséztem. Ezután jött az, hogy mit is lehet ma Magyarországon tenni, egy tudatos párnak. A nőgyógyász egyértelmű volt, ahogy az internet böngészése is. Fórumozásba nem akartam belevágni – fórumoztam már más témában, nem vágyom vissza – de azért bele-bele olvasgatok az ilyen témájú írásokba, hiszen sok hasznos információt meg lehet tudni. (Több oldalon is lehet megfelelő fórumot találni: NLC, Babafalva)

Az interneten bukkantam rá a lehetőségre, hogy van családtervező szolgálat kis országunkban. Igaz csak Budapesten, de nekünk ez most éppen megfelelő. Több oldalon is találtam rá utalást, végül sikerült megtalálni a saját honlapot. Nos nem éppen informatív, sokkal okosabb nem lettem. Próbáltam őket telefonon elérni nem jártam sikerrel, bizonyára nem a megfelelő pillanatot kaptam el. Az oldalukon talált rendelési időt és az általuk kínált szolgáltatások átböngészve végülis arra jutottunk, hogy ez kimarad az életünkből. Akit esetleg érdekel, az itt talál róluk infókat.

Azért a fentieken kívül is van még lehetőség az internet pozitív oldalát bevetve a tudatos készülődésre. Vannak ilyen-olyan peteérést kiszámító kalkulátorok (Babafalva kalkulátor, NLC kalkulátor), ami azért nem rossz. Lehet oda-vissza számolgatni a gyerek születését.

Létezik a Jónás naptár elnevezésű csoda módszer, amivel állítólag a születendő gyermek nemét lehet meghatározni. Nos ezt visszanézegettük a családban, amennyire tudtuk, olyan 70%-os arányban stimmel, a többi helyen, ahol nem pontos, ott azért nem pontos, mert semmilyen nemet nem adott meg. Olyat nem találtunk, hogy ellenkezőt jelzett volna. Azért én ezt fenntartásokkal kezelem csak és inkább játéknak tekintem, mint véresen komolynak. (Pontos használati leírás a Babafalván) Angol nyelvű oldalakat pedig a google segítségével itt találhatunk.

Egy kínai nem meghatározós naptárt is találtam. Ami szerintem még a Jónás naptár tudományos szintjét sem közelíti meg, de attól még ide tartozik és jópofa. Az számításához azonban a ránézésnél azért többre van szükség: a Velveten olvashatók a részletek, bevallom, hogy én nem jutottam megoldásra, de jót szórakoztam:)

Védekezés

Nem tudom más párok hogy vannak ezzel, de számunkra nem egyszerű téma megoldani a „köztes” idő védekezését. Mert ugye a fogamzásgátlót abbahagytam (azt állítja minden nődoki, hogy ez kimondottan előnyös lépés a teherbeesés szempontjából:P:D), de azért időt akartunk adni a szervezetemnek, hogy tisztuljon kicsit. Erről egyébként nagyon megoszlik az orvosok és a közvélemény vélekedése is, hogy mennyi időre van szükség és szükség van-e egyáltalán. Nos én éreztem szükségességét, meg hát tényleg elég tudatosan tervezzük a babát. Így három hónap szünetet tartunk a bogyós védekezéssel mielőtt érdemben nekiállunk a babaprojektnek. De azért erre a három hónapra sem fogadtunk cölibátust.

A nőgyógyásztól elfelejtettem megkérdezni, hogy mit ajánl. Ezét hát átböngésztem az internetet. Nyilván jönne a kézenfekvő válasz, hogy mit kellett ezen annyit agyalni, ott az óvszer aztán kész. Ja az tényleg ott van, de tőlünk ott is marad, mert mind a ketten allergiásak vagyunk rá. Senkinek nem kívánom azt az érzést. (Mintha ezer szúnyog csípett volna meg, amit képes lennék véresre vakarni) Találtunk egy érzékeny bőrűeknek való gumit, amit mondjuk tudunk használni, de azért élménynek ez sem élmény. Az allergiához meg még pluszban hozzájárul, hogy én nőkén vallom azt, amit általában a fiúk szoktak fennhangon mondani, gumiban szeretkezni olyan, mint zokniban lábat mosni. (és nem olyan értelemben, hogy egyszerre lesz tiszta a zokni és a lábad:P:P:P)

Szóval igazából arra jutottam, hogy a nem hormonális módszereknél a gumi mellett választhatunk a krém/kúp, pesszárium, a hőmérőzés és a megszakított közösülés között. Mivel a krém/kúp ötlettől nem voltam elájulva…milyen ünneprontó, nem is beszélve arról, hogy a 40% van annál alacsonyabb hatásfok azért nem ér annyit, hogy fizessek érte, a pesszáriummal azon kívül, hogy ahhoz orvos is kell, szintén az ünneprontás a gondom (meg mára valahogy visszaszorult ez a módszer), a hőmérőzésre tökéletesen alkalmatlan vagyok (nem bírok ébredés után mozdulatlanul maradni), és mivel KáeM önuralmával nincs semmi gond, hát a megszakítottat választottuk, a nagyon kritikus (peteérős) napokon pedig az óvszert. A peteérés megállapításhoz sem szereztem be semmilyen tesztet, egyszerűen ismerem a saját testem, ami elég pontosan jelzi, amit jelezni kell. (enyhe alhasi görcs, megváltozott hüvelyváladék). Tekintettel arra, hogy szüleim ezzel a módszerrel védekeztek évekig és csak ketten vagyunk testvérek, tovább anyunak nem is volt terhesség megszakítása, úgy gondolom, hogy használható. Eddig nálunk is remekül működik. Amúgy meg arra jutottunk, hogy ha esetleg mégis előbb foganna meg, mint mi tervezzük, hát akkor annak úgy kellett lennie. Most már azért egy hónap gyógyszermentességen túl vagyunk, tehát azért a fogamzásgátló hormonjai sem kevernének be neki, ha esetleg előbb akarna érkezni.

Honnan tudjuk, hogy eljött az ideje

Azért gondoltam, hogy írok e témáról, mert mi nagyon sokat beszélgettünk róla. Egyszer réges-régen, még kapcsolatunk elején megegyeztünk, hogy nekünk 2010ben lesz babánk…na persze, ha ez így menne. Persze most végülis mégis úgy néz ki, hogy az akkor eltervezett dolog valósággá válik, legalábbis ráálltunk a témára, de azért nem ez a gyakori, és nem is az akkori döntés miatt írok most ilyenféle blogot.:)

Bevallom a tavalyi évünk – templomi esküvőnk megszervezése mellett (polgárilag már több, mint 3 éve házasok vagyunk) – azzal telt, hogy azt tanakodtuk mikor van itt a baba ideje. Aztán egyik délután egymásra nézve megvilágosodtunk, ha ennyit beszélünk róla, akkor eljött az ideje, mert nyilván a tudatalatti vágyak is közrejátszanak az ilyen beszélgetésekben. Azért nem ugrottunk rögtön neki a dolognak, hiszen, mint már említettem bakok vagyunkJ Esküvő szervezés után nekiálltunk körülnézni, hogy mit is kell tudni a babaprojecthez. Hát nem olcsó ezt rögtön megállapítottuk. ..de erről majd később részletesen.

Közben a családjaink teljesen érdekesen állnak a témához. Az én szüleimnek már van két unokájuk a bátyámtól és feleségétől, nos ennek ellenére apukám az esküvő óta folyamatosan mondogatja, hogy ideje lenne már pocakba tenni a harmadik unokáját is;) Anyukám ezzel ellentétes elvet vall, mégpedig azt, hogy ráérünk még, anyósom is ezt az álláspontot képviseli, ő is úgy gondolja, élnünk kell még.

Nos mi nem az anyukákkal értünk egyet. Hogy miért annak két oka van, az egyik, hogy számba vettük azt, hogy mi van, ha nem sikerül azonnal, és hát nem akarunk kicsúszni az időből, mert nem szeretnénk nagyon idős szülők lenni (nem akarok a gyerekem érettségijére nyugdíjas lenni). A másik pedig, hogy nem érezzük úgy, hogy gyerek mellett ne lehetne élni. Tisztában vagyunk vele, hogy változni fog az élet, de véleményünk szerint a gyerekvállalás nem kell azt jelentse, hogy semmi másról nem szólhatnak a dolgok, csak a gyerekről.