Költözés

Jól lemaradtam ezzel a bejegyzéssel. De most itt van:) Azért az előzetes várakozásokkal ellentétben nem lett készen november végére a lakás (sőt ahogy a fenti képen látható az épületnek bizonyos részei, egyáltalán nem készültek el). De Luca napjára be tudtunk költözni. Konkrétan már előtte csütörtökön délutánról pakolásztunk, s szombaton este aludtunk kint először. Előtte hétvégén pedig kitakarítottunk, olyan üres, mint akkor volt, úgysem lesz soha többet, tehát ilyen alapos takarításra sem lesz lehetőség soha többet. Akartam fotózni még üresen a takarítás után, de annyira későn lettünk készen, hogy ezek a képek elmaradtak. Így most azok jönnek, ahogyan eddig belaktuk. A berendezésnek bizonyos részei még nem a véglegesek, de hát szépen lassan alakulunk majd.

Az ajtóból jobbra lenne a nappali bejárata, de az nem látszik a képen:

A fürdőszoba, aminek a fala és padlója tényleg kék, a kád meg hatalmas…mivel a korábbi lakásunkban csak zuhanyzó volt, így most igyekszünk kiélvezni, hogy ekkora kádunk van:P

A konyha, amit én terveztem (IKEA tervező), KáeM legózott össze és együtt raktuk fel:

A nappaliról nem találtam képet, de egyenlőre nincs is komolyabban berendezve. Van egy kanapé, még a régi lakásból, étkező asztal szintén onnan, ezek közül egyik sem a későbbi végleges berendezés része, de kell idő, amíg kialakulnak a dolgok. A szoba másik oldalán a konyha folytatásaként van a technikai rész, erről nem láttam értelmét fotót készíteni, de megnyugtatnék mindenkit, megfelelően el vagyunk látva technikával és kábelekkel;):
Az erkély, ezt a képet az értékbecslőtől kölcsönöztem:

A hálószobánk, a régi nagy kanapét osztottuk szét a két szobába, később ide egy szép méretes franciaágyat szeretnénk. A nagy tükörös ajtók a gardrób szekrényt rejtik:

A leendő gyerekszoba:

A függönyöket én varrtam (a képek készítése óta már a sötétítők is felkerültek, azok is az én műveim). Persze még van aminek nincs meg a helye, ezért akad még pár doboz is „eldugva” a képeken:) Ha jól saccolom, az eddigi tapasztalatok alapján, úgy kb. egy év lesz, mire belakjuk a lakást, mire mindennek megtaláljuk a helyét, de persze ezt egyáltalán nem bánjuk. Bár lehet, hogy ez az idő négyzetméter arányosan változik, azt sem bánjuk.

Kontroll v2.

Ezúttal a saját orvosomat (Bánhidy Ferenc) látogattuk meg. Kezdetnek beszélgettünk – teljes megdöbbenésünkre emlékezett ránk (nem nagyon szokott), s még meg is dícsért, hogy milyen hősiesen kiálltuk amit a sors ránk mért – aztán jött egy rövid, de enyhén fájdalmas vizsgálat. Majd megállapította, hogy minden rendben szépen gyógyulok. Ezután jött a továbbiak megbeszélése.

Abban maradtunk, hogy a műtét után 4-6 héttel meg kell jönnie a menzeszemnek. Ezután egy ciklust kell várnunk és rá is gyúrhatunk ismét a témára (ebben pl. különbözött a két orvos véleménye, mert Tibor sokkal óvatosabban állt a témához, ő minimum három hónap szünetet javasolt). Kötelezően elrendelte a szeretkezést addig is. Kiírta a szokásos két hormon vizsgálatát, majd kérésemre beikszelte a TORCH vizsgálat egyes elemeit is, azzal, hogy gondolatolvasó vagyok, hiszen ő is akarta javasolni. Abban maradtunk, hogy a vizsgálatok eredményével visszatérünk hozzá. 8000 forintot fizettünk, majd távoztunk…s nekiálltunk költözni, de ez már egy másik történet.

A már fent említetten kívül a további vizsgálatok kérdésében volt eltérés. Tibor javasolta volna a magas prolaktin szint további kivizsgálására egy MRI elvégzését, amellyel megállapítható lett volna, hogy az ezt valószínűleg okozó jóindulatú daganat mekkora. Viszont azt is elmondta, hogy ez általában annyira pici, hogy észre sem vehető, illetve, hogy csak akkor csinálnak vele valamit, ha már végképp semmilyen más megoldás nincs, de túl nagy a kockázata a műtétnek. Ezen vizsgálat lehetősége, s a magas prolaktin szint miértjének kutatása fel sem merült Bánhidynél. Magát a vizsgálatot amúgy is elvetettük, egyrészt mert a várólista hosszabb, mint Magyarország, másrészt, mert nem látjuk értelmét, hiszen attól nekem nem lesz jobb, hogy tudom, hogy mi van ott…vagyis, hogy mekkora, ami ott van.

Kontroll v1.

Mert lesz v2 is:) Első körben nem a saját dokimat látogattuk meg, hanem előtte este KáeM egy ismerősét: Kaposváron látogattuk meg Dr. Rák Tibort a magánrendelésén. KáeM korábbról ismeri, így teljes mértékben protekciósként mentünk hozzá, ennek ellenére időpontra. Tekintettel arra, hogy munka után tudtunk indulni az utolsók voltunk arra a napra. Érkezésünkkor két hölgy és egy úr ült a váróban. Az egyik hölgy csak az éppen bent lévő lányára várt, a másik hölgy volt még előttünk, de picivel a megbeszélt időpont után így is bejutottunk. Ilyen a pesti orvosomnál csak akkor fordul elő, ha órákkal korábban odamegyünk:P

A váró és a rendelő egyébként nagyon kulturált és ízléses. A váróban ki vannak függesztve az árak is, amit én nagyon korrektnek tartok. Egyébként jóval a pesti árak alatt dolgozik, de a pontos számokat nem írtam fel.

Nem tudok nyilatkozni róla, hogy kvázi idegenekkel milyen lehet a doktor úr, de velünk nagyon kedves, barátságos és segítőkész volt. Minden kérdésre válaszolt, mindent elmondott, amit szerinte érdemes tudnunk. Javasolt további vizsgálatot is, amit mi – tekintettel arra, hogy elmondta, hogy függetlenül a vizsgálat eredményétől nem igazán tudnak mit kezdeni az esetleges problémával – elvetettünk.

Közel egy órát beszélgettünk, s nem fogadott el semmit. Információk róla itt és itt. Mi a saját magán rendelésén voltunk, erről viszont nem találtam a neten információt.

Igazából plusz kontrollnak szántuk a saját dokim mellé, mert azért ahhoz, hogy hozzá járjunk hosszabb távon nagyon messze van, de jó volt hallani még egy szakvéleményt, annál is inkább, mert mint másnap kiderült csak két apró mozzanatban tért el a saját dokimétól.

H1N1 védőoltás

Nagyon sokat gondolkodtunk, tanakodtunk, hogy mi legyen ezzel a dologgal. Még soha nem kértünk normál influenza elleni védőoltást és még soha nem is kaptuk el (Lekopogva: balkéz középső ujj fán, alulról háromszor). De most teljes volt az elbizonytalanodás. Mert ez a neve ellenére nem annyira influenza, legalábbis sokkal súlyosabb következményekkel jár.

A háziorvosunk oltás ellenes. A nőgyógyász azt mondta, hogy a 12. hét után mindenképpen adassam be, aztán mikor kiderült, hogy elhalt a baba, akkor azt mondta, hogy amint a műtét után elég jól érzem magam adassam be. Nem rohantunk beoltatni magunkat, még mindig gondolkodtunk. Érvek és ellenérvek sorakoztak. Aztán láttuk, hogy egyre több kismama betegszik meg, s végül meghallottuk, hogy az egyik meg is halt. Mi pedig amint lehet ismét szeretnénk nekiugrani a baba témának, tehát én ismét kismama leszek.

Ennek ellenére ezután is még tanakodtunk kicsit, de végülis kedden este az egyik oltópontban beoltattuk magunkat, mind a ketten. 6000 forintunkba került, de kaptunk egészségpénztári számlát róla. (Az oltópontok listája itt megtalálható.)

Maga az oltás nem volt nagy cucc, KáeM meg sem érezte, nekem azért csípett valamennyire. Ahogy az aláíratott tájékoztató lapon is rajta volt zsibbadás, izomfájdalom még jelentkezett, sőt igazából elég lassan akar elmúlni. Kaptunk kis kártyát is, hogy mi bizony be vagyunk oltva. S felajánlották, hogy ha már ott járunk, akkor rögtön beadják nekünk a rendes influenza elleni védőoltást is nagyon szívesen…ezt nem kértük.

Az oltópontban lévő tömény fertőtlenítőszagtól kavargó gyomorral gyorsan kimenekültünk. 10 nap alatt alakul ki a védettség. Reméljük jó döntés volt.

Új lakás, új élet

Hogy ne csak szomorú témák legyenek:) Anyósommal tegnap előtt beszélgettük msn-en, hogy szerinte mennyire érthető, hogy mégis úgy döntöttünk, hogy minél előbb ki szeretnénk költözni. Konkrétan úgy fogalmazott: „A rosszat magunk mögött kell hagyni. Új lakás, új élet. Napfény és csupa öröm.”

Remélem, hogy így lesz. Mindenesetre elég sokáig úgy gondoltuk, hogy még itt maradunk, amíg el nem adjuk, csak azután költözünk ki, de most mégis a költözés mellett döntöttünk. Ehhez persze kellett néhány szerencsés csillag együttállása is, illetve az, hogy a lakás befejezése ilyen ütemben halad. 

Készen vannak a hideg burkolatok, elvileg ma fugáznak. Utána bekerülnek a szaniterek, s hát jövő hétre így a két szoba laminált padlójának letevése van, illetve a festés. Szerencsés esetben november végére készen lesz. S mi tényleg kint tölthetjük már az idei karácsonyt.

Természetesen nem lesz teljesen berendezve a lakás, de a lényeges elemek meg lesznek a beköltözéshez:) S így hát babánk nem csak hogy oda fog megszületni, de ott fog megfoganni is;)


/További otthonos bejegyzések/

..valami előtt, valami után...

Sokat gondolkoztam rajta, hogy írjak-e arról ami az elmúlt fél hét alatt éltünk át. És nem is tudom igazán jól megfogalmazni. Mert ez messze többről szól, mint egy orvosi esemény, vagy a magyar gyógyítási rendszer csődje.

És persze, egyik oldalról lehet mondani, hogy könnyű nekem, mert nem nekem kellett átélni, de azért ott van a másik oldalon a tehetetlenség, hogy semmit nem tehetek, és az, hogy bármit megtettem volna azért, hogy ne neki kelljen ezt átélni.

De korábban kezdődik a történet. Egy jó kezdettel, egy boldogra tervezett vizsgálattal, és sok darab UH-képpel, amin már lehet mutogatni, hogy milyen szépek és nagyok is vagyunk. Azonban nincs ott semmi, csak egy arc, amit már annyiszor láttam, és az UH-n egy nagy fekete lyuk. És utána egy helyzet, amire nincs jó megoldás. Aztán a kálvária a kórházakban, hogy meglegyenek a leletek.

És akkor felmerül bennem, hogy vajon miért alakult így, hogy ki és hol hibázott. Mert amelyik babának mennie kell, annak mennie kell, de ez nem ilyen egyszerű. Mert nem biztos, hogy ő tehetett róla, és lehet az is, hogy egészséges volt. És nem kapta meg az esélyt arra, hogy ő is élhessen.

Amikor végre hosszú küzdelem után összejött a baba, megnyugodtam, mert éreztem, hogy akár hogy is alakul az élet, már marad valami utánam, hogy amiért eddig küzdöttünk, annak meg van a gyümölcse, és elindul egy új kalandos életút, ami a közös genetikai tulajdonságaink legjobb kombinációjával felvértezve próbál boldogulni a világba.

Ezután jön a zuhanás, és földet ér a padlón, ami kemény és vissza is üt. És ott van mögötte az érzés, hogy már nem a baba a tét, hanem az, hogy az aki értelmet ad az életemnek, testileg és lelkileg is sérülés nélkül megússza-e ezt a megpróbáltatást.

Engem műtöttek, többször is, tudom mivel jár, és tudom milyen értékesek azok a percek, akit azzal tölthetünk el akit szeretünk, és hogy mit veszítünk, ha kihagyunk bármilyen lehetőséget arra, hogy ezt megtegyük.

És ugyan mikor láttam, hogy kihozták műtőből, és bár kótyagosan, de rám nézett, és mosolygott, az egy óriási megkönnyebbülés volt, de ez az érzés igazából már csak akkor fog eltűnni, amikor majd a karjaiban a babánkkal épen és egészségesen látom.

Addig is marad a remény, a próbálkozás, és az előttünk álló még rögösebb út, amit próbálunk minél kevesebb sérüléssel bejárni…

Nesze sánta, itt egy púp…

...avagy bementünk a zárójelentésemért. Tegnap este mikor eljöttem abban maradtunk, hogy meghatalmazással KáeM fog bemenni, de végülis együtt mentünk be. Meg is kaptunk minden papírt, elmondták, hogy mi micsoda, s aláírhattam azt is, hogy mennyit fognak számlázni a műtét miatt az OEP-nek. Aztán közölte a nővérke, hogy ha már ott vagyok, akkor kapok egy szurit is, mert, hogy reggel kellett volna kapnom egy véralvadásgátlót. Nevetgéltünk rajta, hogy mi lett volna, ha csak a KáeM megy be. Nővérke közölte, hogy akkor ő kapta volna meg, majd vigyorogva a karomba döfte a tűt. Nem sírtam…mert már elég régóta nem sírok ha szurit kapok, de azért kicsit vinnyogtam mikor pár pillanattal később elkezdett csípni. Ezután végre tényleg elbúcsúzhattunk a kórháztól, s mire a kocsihoz értünk a csípés is elmúlt, s mi már csak nevetgéltünk, hogy nesze sánta itt egy púp:))))))))

S annak, aki nem érti a címsort:

Éjszaka átvágtat a púpos a temetőn. Egyszer csak előugrik egy kis törpe, s azt kérdi a púpostól:

- Mi van a hátadon, púpos?

- Hát egy púp...

- Kell az neked ?

- Nem.

A púpos hirtelen felegyenesedik, s boldogan sétál keresztül a városon. Szembejön vele egy sánta, akinek elmeséli mi történt. A sánta fejvesztve rohan a temetőbe. Elé is odaugrik a törpe.

- Mi van a hátadon, te sánta?

- Semmi...

- Akkor nesze sánta, itt egy púp!

Arról pedig valaki mesélhetne nekem, hogy a neten található injekciós képeken, miért gyerekek és férfiak vannak többnyire???? A nőket nem oltják, böködik????;)