Húsvét várás 2015.

Akkora siker volt az adventi naptár, hogy kitaláltam lehet egy húsvétváró verziója is, mert miért ne. A 24 napot alapvetően soknak éreztük, így 12 napra készült csak el. A helye ugyanaz, amit az adventié volt (év elején ugye szülinapi banner-tartóként üzemelt a hely, így legalább ismét használatban van). A zacskókat ezúttal nem varrtam, hanem hajtogattam. Bele pedig apró csoki, illetve minden napra egy színezhető, megoldandó képecske (főleg angol oldalakról töltöttem le őket) került mindenféle tavaszi motívummal (csoki 3 csemetére, a képes móka kettőre;)). (Ha valaki szeretné eredeti méretben a képeket, akkor jelezze palackpostán és szívesen elérhetővé teszem)

Update: Zsebi Imamánál „nyaralás” okán lényegében lemaradt róla. Bogyi lelkesen szedegette a csomagokat és élvezte a csokit belőle (és szigorúan eltette Zsebiét külön – persze néha bepróbálkozott azt is elkérni és felfalni, de a bontásnál szépen elosztotta minden nap: Zsebié, Mazsié, enyém…majd megzabáltam:P). A tasak egyéb tartalma nem igazán izgatta fel…hiányolta a tesóját, mert a rajzolás csak együtt móka. Sebaj, talán majd jövőre :)

A hozzászólásokról…

…Krisztinél (zárt blog!) felmerült a dolog és gondoltam itt reflektálok rá kicsit bővebben. Szeretem olvasni a blogokat a zártakat és nyitottakat egyaránt, a saját ütememben, tehát ez időnként azt jelenti, hogy napokig (hetekig?) nem, aztán ömlesztve mindent. Ezért pl. ritkán látom értelmét a kommentelésnek, mert hát hosszabb idő távlatából már mit és minek ugye…meg amúgy egyáltalán is.

Szívesen olvasok és írok (beszélgetni is szeretek, írásban, de erre a skype, a viber és az iMessage adta lehetőségeket sokkal alkalmasabbnak érzem, mint egy blogot), de nagyon utálok kommentelni, sokszor pedig nem is érzem magam feljogosítva rá, és ezzel el is érkeztünk oda, hogy nálunk miért is nem lehet élni a hozzászólás lehetőségével. Ahogy már korábban is leírtam, nem gondolom, hogy a téma megköveteli, akinek mégis kérdése, megjegyzése, vagy javaslata van, az természetesen továbbra is megkereshet a palackpostán keresztül.

Szóval a lényeg, hogy ezután se várjatok tőlem sok hozzászólást ;) Aki szeretne velem beszélgetni, annak szívesen adok más elérhetőséget :)

Mert kell egy csapat..

És végül következzen egy hosszú-hosszú felsorolás, amit csak azért nem írok név szerint, mert nem szeretném ha kimaradna valaki.

Ez a felsorolás azokról szól, aki a várandósság alatt, a diagnosztikában, a terápiás lehetőségek felkutatásában, a terápiában, az utógondozásban résztvettek, illetve szerepet vállatak abban, hogy ma egy egészséges 13 hónapos vidám baba kezdhette meg a bölcsödét.

Istenhegyi Géndiagnosztika

ÁEK-MÁV Kórház

Róbert Klinika

Magzati Diagnosztikai Központ (Bolgárkerék köz)

Pécsi Tudomány Egyetem dékáni hivatal

Pécsi Tudomány Egyetem Diagnosztikai Központ

Debreceni Egyetem Élettudományi Központ

Debreceni Egyetem PIC

Jósa András Kórház gyermeksebészet

Szegedi Tudomány Egyetem Családorvosi Intézet

Heim Pál Gyermekkórház Gasztroenterológia

Berlini Egyetem

Frankfurti Orvosi Egyetem

SOTE I. számú Női Klinika

SOTE II: számú NŐi klinika

SOTE II. PIC

Cerny Mentő

SOTE Bókay I. Gyermekklinika PIC

SOTE Bókay I. Gyermekklinika USI

Dunakeszi Rendelőintézet Neurológia

Első lépések Alapítvány

Dévény tornászunk

Gyerekháziorvosunk

Aranytücsökvár Csapata

Döbbenetes, hogy mennyi minden apró dolog kellett, hogy passzoljon, mennyi szerencse, mennyi ember, mennyi tudás kellett ahhoz, hogy ma itt tarthassunk. A fenti intézmények több száz tagja vett részt ebben, köszönhetjük nekik a munkájukat, az utána járást, a gondoskodást. És a segítséget.

És azért még is van két személy akit külön, továbbá van kettő akit név szerint megemlítenék:

Édesanyám, aki az első időszakban helyettesített minket a másik két gyermekünknél, és segített, nem kérdezett, csak csendesen szorított nekünk. Pont azt és annyit tett ami akkor a legtöbbet számított. 

A másik egy közeli barátnőnk, aki szintén végig velünk volt, és sokat segített abban, hogy a sok küzdelem mellett ne forduljunk be, legyen lehetőség a körülményekhez képest kikapcsolódni is.

És persze itt vannak a gyermekeink, akik megértően és türelmesen vártak ránk, és a saját módjukon megértőek voltak, és vigasztaltak minket. És hihetetlen lelkesedéssel várták haza az Ő kistesójukat, akit azóta is ezzel a lelkesedéssel szeretnek.

És a két ember, akit muszáj név szerint említeni: az egy Verebély professzor, akinek a munkáját, az odaadását, a hozzáértését, és a mi gyermekünkön felül a magyar gyerekekért, a magyar gyereksebészetért tett munkáját nem lehet eléggé hangsúlyozni és megköszönni amit tett és tesz.

A másik a párom, aki végig csinálta ezt a sem testileg sem lelkileg nem könnyű várandósságot, és az utána következő és azóta eltelt időszakot, hogy ott volt mellette, mellettünk, és itt van ma is, és boldog teljes családként várhatjuk a még ránk váró feladatokat.

A teljes történet bejegyzései (amiket visszadátumozva tettünk fel, a történeti hűség kedvéért, de mostanra készültek csak el...szerintem nem szorul magyarázatra, hogy miért is):

1. Egy gyereknél 7 százalék pont elég, egy ember tudta volna
2. Erőltett menet
3. A vállalat nem engedi a lelkemet...
4. Gyöngyvirágtól lombhullásig, avagy 7 másodperc az élet.
5. Ki itt belépsz - nem tudod miben reménykedj...
6. Nincsen varázspálcám, mellyel bármit eltüntethetek..
7. PIC hétköznapok
8. Egy szívhez szalad sok kis ér..
9. Végjáték - Úgy vártunk Rád, édes kisfiam...
10. Háttér-történetek

Mazsi - Egy éves

Valahogy elvesztem a háromgyerekes anyák útvesztőjében, s ezzel elmaradtak a hófordulós bejegyzések. Neki nem lett teljes az egy év (eleve nem is tudott volna az lenni az első hónap hiánya miatt). Talán nem fog érte haragudni. ;)

Most viszont egy éves lett….nyilván az ő első szülinapra sokkal-sokkal másabb, mint a többieké volt, nem ajándékozásban és ünnepiségében, hanem az érzéseiben. Megfogalmazhatatlan érzésekben. Mindenesetre sűrű egy év volt, sok olyan dologgal, amit kihagytam volna, de még több olyannal, amit nem. Mozgalmas volt, és izgalmas, ahogy igazi nyüzsgő nagycsaláddá változunk. Ahogy Mazsikánk Alex babából Mazsivá változott/változhatott;) Ahogy a kisbabából nagy fiú lett, bár nem teljesen, mert picit még mindig baba (annyira, amennyire a tesói már messze nem voltak egy évesen). Imádjuk mi, a tesói. Teljesen vegyes tulajdonságokkal rendelkezik, már ami a két nagyobb tesó eddig megismert tulajdonságait illeti. 

Tud önállóan lépegetni, de a mászás még a természetes mozgásforma számára. Még kicsit itthon van a mamákkal, de márciustól ő is komoly bölcsis lesz. Használ pár szót: szisz/cica, aja/anya (apára is), ató/autó. Nagyon huncut. Felmászik mindenhová, nem ismer lehetetlent. Tud menni a bébi-taxival és a frédibéni kisautóval. Felnéz a nagytesókra. Bűbájosan tud vonatozni, autózni velük és egyedül is. Forma bedobózik, csavarhúzózik, zenél, kalapál. Megérti és teljesíti a kérést, ha olyan kedve van. Mosolygombóc…és biztos még napestig tudnám sorolni, hogy mi minden. De a lényeg, hogy itt is nagyon boldog születésnapot kívánunk neki és köszönjük, hogy kitartott és megvívta a csatákat, hogy a családunk része lehessen. <3 <3 <3

Dolgozó anyuka...

….mert a kismama nem akkor megy vissza dolgozni, amikor szeretne, hanem amikor hívják, főleg, ha úgy van vele, mint én, hogy nagyon (de tényleg nagyon nagyon) szeretne a régi helyére visszatérni :) Most jött a lehetőség, hát igent mondtam. Reméljük jó lesz és működik.

Több, mint 4 év tiszta Mac használat után....hát ez mókás lesz:P

A visszaszerzett asztal és kilátás :D

Mazsi csak márciustól tud bölcsibe járni, addig nagymamák és apuka oldják meg a napközbeni babázást ;)

Vonatos születésnap

A középső csemete alias Bogyi ugye mániákus vonat-rajongó. Az első szavai között szerepelt Thomas is ;) Nos innen nem volt kérdés, hogy tematikus szülinappal lepem meg. Google és különösen pinterest a barátom, szóval akadt ötlet bőven. Nyilván az ünnepelt és a meghívottak korából adódóan még nem készültem túl sok mindennel.

A szülinapi girland készült ez alapján…amit apuka kicsit átdolgozott, én nyomtattam kivágtam és pluszban kinyomtatott betűkkel felragasztottam rá a feliratot :)

Az ajtóra - lásd fent -  került egy felirat….ez mondjuk lehetett volna jobb is, de későn eszméltem, hogy oda is kéne. 

Aztán egyéb dekorációként tettem fel csoportosított lufikat, illetve krepp-papírból szalagokat (najó nem mind krepp, mert nem volt otthon több szín és a boltba menés már nem fér bele a programba). 

Készült persze torta…több verzióban is, mert már a bölcsibe is, meg itthonra is, meg nem is sikerült elsőre. És a tálalásnál is igyekeztem odafigyelni a tematikára :)

Mikor hazaértünk a bölcsiből kistányérra nyitott szemekkel csodálkozott rá már az ajtóra, aztán persze a többi dekorációra is. Szerette az ajándékokat (ez baglyos csomagolást kapott…egyrészt, mert vonatosat nem kaptam, másrészt mert ugye bagoly a jele a bölcsiben), a vendégeket és a tortát…főleg a rakományt :)

Persze lehetett volna még szofisztikálni a dolgot, nem csak tematikus játékokkal, hanem ételek frontján…de a vonat alakú sajtos tallér nem most készült, sem a pogácsák, s nem szaggattam kenyérfalatkákat sem…de majd legközelebb. ;) Meg tervben volt még a középen látható virsli-vonat is...de elfeledkeztem róla a nagy készülődésben...pedig direkt vettem hozzá alapanyagot:P

A dekoráció egy része marad a nem sokára bekövetkező újabb szülinapra. (Arra bizonyos okokból már nem lesz annyi időm készülni;)) Nyárra pedig tervben van egy egészen más tematikás és már komolyabb játékokkal is megspékelt negyedik születésnap ;)

Két évesen...

az ember a Bogyka:

- kerek egész mondatokban beszél

- erős hajlandóságot mutat a szobatisztaságra 

- rászokott a cumira (valójában ez akkor történt, mikor Mazsi a kórházból hazatérve még lekesen cumizott....a legkisebb azóta már bőven nem érdeklődik a játszócumi iránt, Bogynál beakadt és időnként elkéri...hol lelkesebben, hol kevésbé, bölcsibe nem viheti...ebben szigor van – na nem mintha olyan gyakran kérte volna, hogy vihesse:P)

- változatos lelki terror mozzanatokkal próbálja erre-arra rávenni a környezetét

- még mindig sokszor kel éjszaka

- imádná (és nem kelne egyszer sem) ha velünk aludhatna

- szentnek készül, annyira jószívű

- rendszeresen lerágja (majd kiköpi) a gumikerekű kisautók kerekét…és ezzel sírba visz (mert persze a legkisebb megtalálja és megpróbálja megenni):S

- csodás középső gyerek

- úgy hisztizik, ahogy az a nagykönyvben írva vagyon…színészi képességei vitathatatlanok

- ahogy ő cukizik, nem cukizik úgy senki

- szüksége is van rá, hogy cuki legyen:P

- zabálnivaló huncut fénnyel csillog a szeme, mikor mosolyog

- profin játszik a kicsi legoval, bár néha még megpróbálja, hogy tápláléknak milyen lenne

Bizonyára még számtalan dolgot lehetne összeszedni róla, de most ennyi jutott hirtelen eszembe. És persze a lényeg: Boldog születésnapot Bogyikánk.