Elolvastuk...mind a ketten. A kispapa végzett vele előbb...hihetetlen jókat nevetett olvasás közben. Én is később. Nagyon jó könyv, annak ellenére is, hogy azért bőven akad benne olyan rész, ami a magyar viszonyokra nagyon nem értelmezhető. De azért a várandósság, szülés, gyermekágy ilyen aspektusból való megközelítése nagyon jó és nagyon szükséges. Ettől a könyvtől nem rohan az ember rettegve az orvoshoz és azt hiszem - a sok nevettető megfogalmazás mellett - ez a nagy érdeme.
"Vicki Iovine, a szüloszoba négyszeres "veteránja" amolyan legjobb barátnoként, csevegve és őszintén kalauzolja olvasóit az ominózus kilenc hónap alatt gomolygó riasztó, kaotikus és szentimentális érzések között. Feleleveníti, milyen félelmekkel kellett neki és barátnőinek megküzdeni a terhesség során. Ez az időszak ugyanis nemcsak az öröm és a bizakodás ideje, hanem a tétovaságé és az önmarcangolásé is."
Az hozzátartozik, hogy a könyvet író hölgynek - az én véleményem szerint - iszonyatosan rossz a véleménye a férfiakról. (Vagy én vagyok nagyon szerencsés;)) Mert nem hiszem el, hogy minden férfi/apajelölt/férj hisztis szörnyetegnek látja a várandós párját. Arról nem is beszélve, hogy nem minden várandós nő kergül meg.
KáeM elzárkózott a véleménye megírásától, remélem azért sikerült átadni az övét is. E-bookként olvastuk, szóval köszönet a készítőnek és feltöltőnek.
