Keresztelő

Megkeresztellek Gergő az Atya, a Fiú és  Szentlélek nevében

A szervezést már régen elkezdtük, első körben októberben szerettük volna, de igazából nem is bántuk, hogy nem akkor lett, mert az igencsak sűrű volt (osztálytalálkozók, búcsú). A helyi pappal, hogy finoman fogalmazzunk nem sikerül közös nevezőre jutni, így felkerestük azt az atyát, aki annak idején az esküvőnknél is segédkezett (akkor sajnos végülis nem ő tartotta szertartást, mert máshová kellett mennie, de a jó kapcsolat megmaradt). A lényeg, hogy Matyi atya és Százhalombattai Szent István templom tárt karokkal fogadott és természetesen semmin nem problémázott.

Pappá, királlyá, prófétává

"Gondolod, kerül életed útjába egyetlen gátló kő is hiába? Lehet otromba, lehet kicsike, hidd el, ahol van, ott kell lennie. De nem azért, hogy visszatartson téged, se hogy lohassza kedved, merészséged. Jóságos kéz utadba azért tette, hogy te megállj mellette. Nézd meg a követ, aztán kezdj el beszélni róla Isteneddel. Őt kérdezd meg, milyen üzenetet küld azzal az akadállyal neked. S ha lelked Istennel találkozott, utadba minden kő áldást hozott." 

/M. Feesche - Anyuéktól kapott képeslapon áll/

Az előzetes egyeztetések alapján ma a 9 órási mise után 10 körül kezdődött volna a keresztelő, de tegnap hívott Matyi atya, hogy változott a miserend, és a Liszt év miatt, amúgy is koncert lesz a templomban, így legkésőbb fél 10-kor el kellene kezdenünk. Nos gyors körtelefon, és szerencsére mindenkinek megoldható volt:) Így ma reggel 9kor már ott vacogtunk a templom előtt, ami zárva volt. Sebaj, hívtam kedvenc papunkat, s mondta, hogy 5 perc és érkezik. Mintegy 15 perc múlva be is futott - ahogy azt előre sejtettem - és már robogtunk is befelé. A keresztelő tipikusan Matyi atyás lett…olyan laza és kellemes, semmi szigor, de természetesen a szertartás minden része megvolt. Mindenesetre nagyon tetszett ez a közvetlen verzió, de tényleg nem is vártam mást tőle, ilyennek ismertük meg. (Eleve tegeződünk vele és nagyon egyeznek a vallásról alkotott elképzeléseink)

Keresztapukával

"Minden apró pillanatban, a Nap aranyló fényében, a Hold ezüst karjaiban, születnek még nagy csodák. S egy új szívvel dobog tovább ez a bolond, nagy világ" 

/A bátyáméktól kapott lapba írta a Sógornőm/

A keresztelő után még kicsit maradtunk a templomban fotózkodni, aztán átsétáltunk (csak KáeMmel és a keresztszülőkkel) az étteremhez, remélve, hogy már nyitva van, merthogy ők voltak az egyetlenek, akiket elfelejtettem értesíteni a korábbi időpontról. Hát nem volt nyitva, de telefonáltam az üzletvezetőnek és pillanatok alatt elintézte, hogy a kedvünkért kinyissanak már 10kor (amúgy 11.30tól lennének nyitva, így az előzetesen egyeztetett 11es érkezés is kicsit korai lett volna). Az üzletvezető és a szakács szolgáltak ki az elején, lévén más még nem volt ott. (Az asztalunk már elő volt készítve….további részleteket, pedig majd a gumimacikon lehet olvasni:)).

A csapat családi része

"A két legnagyobb dolog, amit gyermekeinknek adhatunk: a gyökerek és a szabályok"

"Az óvatosság arra int: nagy felelősség. A tapasztalat azt mondja: nehéz teher. A szeretet így nevezi: a legnagyobb kincs. Mi csak így hívjuk a gyermekünk." 

/Anyukám írta a képeslap belsejébe/

Az ebéd nagyon jól sikerült, és szerintem a társaság többi tagja is jól érezte magát. Zsebgyerek csak a szertartás vizes részénél sírt egy kicsit, amúgy halkan tűrte a macerálást. Az étteremben pedig egyetlen nyikkanás sem volt, s még picit aludt is, amíg elfogyasztottuk a kaját, de amúgy természetesen folyamatosan ölben volt. Jól ki is fáradt, 5 óra óta szunyál:)

Kicsi családunk

"Mindig legyen időd…Nevetni, mert ez a lélek legszebb zenéje. Olvasni, mert ez a bölcsesség alapköve. Dolgozni, mert ez a siker ára. Játszani, mert ez az örök ifjúság titka. Szeretetet adni, mert gyógyítja az embert, azt is, aki adja, és azt is aki kapja. Egy piciny mosolyra, mert ez az arc legszebb ékszere. Néhány kedves szóra, mert ezzel egymás számára könnyebbé tehetjük az életet." 

/Bátyámék féle ajándék tasakon áll/

Az ajándékok (egy része)

Természetesen kaptunk egy csomó ajándékot…kezdetnek a templomtól a kis inget, meg ugye a gyertyát. Aztán a keresztszülőktől Gergő feliratos kis takarót, horoszkópos medállal ellátott aranyláncot. Gyöngyvértől a helyes bábokat (oroszlán és elefánt). Bátyáméktól oroszlános marcipánt és némi anyagi hozzájárulást. Brigiéktől szuper kis fejlesztő játékot. Anyósomtól tengerészkapitányos ruhácskát. Anyuéktól két kis bodyt és némi valutát;) Évica barátnőnktől pedig már a hozzátáplálásra készülve jól zárható tupperes edényeket;) 

Itt is még egyszer nagyon szépen köszönünk mindent.