Imádom a fiaimat és továbbra is tartom, hogy szeretnék harmadik gyereket, de ettől még több ponton egyetértek azzal, amit Vekerdy a Nagy családkönyven megénekelt:
"az egész nap a két gyerekkel, minden segítség nélkül, még a háztartás vezetése mellett, rendkívül kimerítő. Igen, a gyerekek kiszívják a vérünket, lerágják a húsunkat egy ilyen helyzetben, és néha meg kell szabadulnunk tőlük, pihennünk kell, hogy a gyerekek, a maguk épülésére is, egy pihent anyát kaphassanak vissza." (Nagy családkönyv)
Ehhez esetemben persze hozzátartozik az is, hogy én szerencsés vagyok, elvégre a nagy a napjai többségének nagy részét a bölcsiben tengeti, s amúgy sem vagyok segítség nélkül, lévén apuka ahol/amikor/amiben tud segít. Így némileg módosítanám a fentieket: pihent szülőkre van szükségük. S nem győzöm azt sem hangsúlyozni, hogy attól, hogy szülők vagyunk, még szerelmes (házas) pár is maradtunk, ezt nem szabad elfelejteni, kell a szülőknek a külön idő, a gyerekmentes órák. Megdöbbenve tapasztalom, hogy ezt mennyien elfelejtik. Nos igen a válások oka elég gyakran arra vezethető vissza, hogy anyuka elfelejti, hogy ő nő/feleség/szerető is. Ilyen szempontból remek tanulságok vannak az Amerikai Pite - A találkozó c. filmben (egyebekben pedig kiváló szórakozás- egy kis gyerekmentes idő;)).
