Másfél év - 18. hónap címszavakban

- A súlya 13-13,5 között mozog, a magassága meg nő, de nem hagyja magát megmérni (mondjuk annyira nem is erőlködünk)

- Komoly nagyfiú, nagy tesó, aki még mindig 4es pelenkát hord, 92-es bodykat és 86-os gatyákat :D

- Van érdeklődő lelkesedés a wc iránt, de egyenlőre még áttörés nem volt, néha kikéredzkedik (mutatva a wc jelét), de többnyire nincs eredmény. A kézmosás viszont kötelező....ezt lényegében egész nap képes lenne művelni. (van, hogy csak ezért vonulunk a wc-be, de ezt előre jelzi is, mellesleg a bölcsit is a kézmosás jelével azonosítja)

- Az év első napján mondjuk lényegében maga volt az ördög:P Bár nem sikerült túl jól az éjszakája, nem értékelte a baromi nagy durrogást, viszont a tüzijáték tetszett neki (ha már ébren volt, hát megmutattuk neki)

- A karácsonyi finiségekben összeszedett köhögős kórságból nem sikerült egyikünknek sem kikeverednie másodikára, így hát a bölcsis beszoktatás csúszott egy hetet….

- Nem volt egyszerű a beszoktatás…folyamatosan kételkedtünk, hogy jól tesszük-e, amit teszünk. Ő pedig mikor velünk volt matrica üzemmódba kapcsolt, s korábbi tökéletes éjszakák is nyugtalanná váltak:( Néha alig sikerült visszaaltatni. Aztán ez valahol megváltozott, bölcsi rajongó lett. Azóta már reggelente egyedül öltözik és öltözteti az apját, hogy induljanak már. Délután azért örömmel fogadja, hogy megyünk érte.

- Pár nehezebb éjszaka után, talán lassan alakul a rend a tesóval alvással kapcsolatosan is. … Átrendeztük a szobát, de erről majd később, mert mindig elfelejtem fotózni.

- Imádja a tesóját, babusgatja, puszilgatja, szeretgeti, kényezteti, eteti, itatja…nem lesz gond a hozzátáplálás:P

Két kanalas módszer...a biztos találat érdekében:D

- A bölcsi komoly áttörést hozott kaja-ügyben: gyakorlatilag folyamatosan eszik, bármit amihez éppen kedve van. Levesek forever….ami vicces, mert mi nem vagyunk (voltunk) nagy levesesek, mondjuk a várandósság/szoptatás némileg változtatott ezen, de azért nem volt napi szinten téma a leves, hát most az:P Bővítenem kell a repertoárt:D

- Jelel továbbra is, a bölcsiben is, de a beszéd is alakul. Vannak rendszeresen használt kifejezetten értelmes szavai:) Hoppá például, vagy újabban a tessék. A cica meg ugye nem újdonság. Kíváncsi leszek mikorra alakul ki komolyabb verbális kommunikáció nála.

- Vannak rossz pillanatai is, illetve nem rosszak, csak mi szülők nehezebben viseljük őket, mert amikor visítva próbál valamit megértetni velünk, azt nem annyira kedveljük. Ahogy az artikulálatlan üvöltést sem...remélem ez hamarosan elmúlik azért....már csak azért is, mert az Öcsikéje időnként jelentősen hangérzékenyebb, mint ő volt anno.

- 4/7-re gyarapodott a fogainak száma:) Bár nem egészen szabályos sorrendben növesztette az uccsó hármat:P

És a széket is maga cipeli oda, hogy segíthessen a mosogatásban:)

- Továbbra is nagy segéd, mindenben szívesen részt vesz és nem ám csak tessék-lássék, hanem tényleg csinálja is, amit elkezd: porszívóz, mosogat, ablakot pucol...ha ilyen marad álomférj lesz belőle:P

-És akkor egy idézet, ami régen volt, de annyira megtetszett és annyira igaz, hogy itt kell álljon: "Senki nem tud belőled olyan angyali szeretetet és állati dühöt kihozni, mint a saját gyereked!"

Szoptatás a tanácsadó szemével

Vagy a tanácsadó a miénkkel? Szóval hát mégis kipróbáltuk ezt is, mert a homeopátiában sem hiszek és mégis működik, hátha ez is ilyen. KáeM két észrevételt is tett előzetesen az egyik az volt, hogy ha minimális előrelépést tudunk tenni szoptatás ügyben (fájdalommentesség, vagy hatékonyabb szopizás), akkor már megéri. A másik meg az volt, hogy megélhetési bloggerek vagyunk: fizetünk a témáért:P Egyébként azért döntöttünk a tesztelés mellett, mert Bogyóka egyenlőre nem állt neki markánsan hízni, holott cicizik (van tej is elég szép mennyiségben) és kap kiegészítést is.

Kértem ajánlást Tünditől, de akiket ő ajánlott, nem vállalták, hogy házhoz jönnek, mondván kvázi körzetesen dolgoznak. De mindegyik ajánlotta a honlapot, hogy ott találok olyat, aki nálunk tevékenykedik. Találtam is, de aztán felmerült, hogy Bogyó leendő keresztszüleinél is járt ilyen tanácsadó, hát nosza felhívtam CS.-t, hogy ki is volt az. Így jutottam el kis hazánk szoptatási gurujához: W. Ungváry Renátához. (Azért nevezem gurunak, mert hát a legtöbb esetben, ha valahol szoptatásról lehet olvasni, ott biztosan felmerül az ő neve is, persze nyilván adódik ez abból is, hogy újságíróként is tevékenykedik).

Szóval felhívtam, nagyon kedves volt a telefonban, nagyon rugalmas, így abban maradtunk, hogy varratszedés után találkozunk a klinikánál, velünk haza jön, aztán ha végeztünk, akkor valami tömegközlekedési pontra szállítjuk. 2-2,5 órát mondott, hogy számoljunk a tanácsadásra, illetve 10.000 pénzt. 

Pontos volt, sőt előbb érkezett, s csörgött is, hogy már ott van, ha esetleg előbb végeznénk. (Herczegh doktorral beszélgettünk mikor hívott, a varratoktól már régen megvoltam szabadítva.) Így végülis kicsit előbb indultunk haza felé.

Még nem volt fél tíz mikor elkezdtük felvenni az anamnézist, aztán Bogyóka háromnegyed 10 magasságában jelezte, hogy bizony itten szopi lesz, akkor felfüggesztettük a papírmunkát és nekiálltunk az érdemi résznek. Renáta első körben megnézte hogyan szopizunk, aztán segített javítani a technikán. Három pózt próbáltunk ki…vagyis próbáltunk volna, ha a csemete együttműködik, de azért a lényeget mindegyiknél meg tudta mutatni. Aztán átbeszéltük, hogy mit tehetünk tejszaporítás ügyben, hogyan menjen a kiegészítő táplálás. Írt nekem papírost (alább begépeltem, hátha másnak is tartalmaz okosságot - magának egyébként egy más szempontból részletesebb papírost töltött ki), aztán még beszélgettünk, fejtünk, ilyesmik. 

A szoptatási tanácsadó javaslatai: 2013.01.25 (dátum)

A páciens neve, adatai: D-N Vica

A csecsemő neve, súlya, súlyfejlődése, általános állapota: D-N Attila 2013.01.14.

A probléma, ami miatt a páciens konzultációt kért: 10 naposan még születési súlya alatt van 20 dkg-mal. Nem szopik hatékonyan, az utóbbi két napban 400 ml pótlást kapott már. Az első gyermek most másfél éves Gergő 6 hétig szopott.

A szoptatás megfigyelése, anya állapota: Attila nem szopik még elég hatékonyan, nem folyamatos a szívás-nyelés. A bimbóvédő nem szükséges, anélkül is jól be tudja kapni a bimbót. 

Jelenlegi állapot/diagnózis/helyzetkép: Anyai inzulinrezisztencia, pajzsmirigy alul működés, amelyre hormonpótlást kap jelenleg is, nagyjából betartott 160 grammos diéta ->emellett normális lefolyású, szövődménymentes terhesség. Attila álmoskás, nem túl aktív, kicsit még sárga, de bilirubin határértéken belül.

Javaslatok:

1. Igény szerinti, de min. 8-10 alkalommal szoptatás.

2. Pótlás egy alkalommal maximum 30 ml. Inkább több kicsi!

3. Helyes mellre tevés!

4. Napi súlymérés etetéstől min. 1 óra távolságban. Cél: napi 2-3 dkg hízás. Ha ez megvan csökkenthető a pótlás max. napi 50 grammal.

5. Fejés naponta 6x30 perc (7-7,5-5,3-3 mellenként), felváltva a mindkét mellet minden alkalommal.

6. Éjszakai szoptatás fontos! Célszerű a baba testközelsége max. 4 óra alvás egyhuzamban, amíg a súlyfejlődés meg nem indul.

Kontroll: Igény szerint!

Összességében volt haszna a találkozónak, mert tényleg sokkal kevésbé fáj a szoptatás bimbóvédő nélkül, s reméljük a helyes mellre tételbe is hamar belejövünk. De azért voltak ellentmondások a tanácsokban szép számmal. Ha összeszámoljuk pl. a fentiekre szükséges minimális időt, akkor 16 óra úgy elrohant a 24ből, hogy anyuka semmi mást nem csinált, csak a szoptatással foglalkozott (no evés, ivás, pisi, háztartás, hovatovább másik gyerek, netán alvás). De a csemetének sem jutott sokkal több az alvásból. Persze értem én, hogy ez nem megy a végtelenségig, de azért két hét is bőven elég alvás nélkül:P Aztán nem tetszett, hogy egyáltalán nem foglalkoztunk vele, hogy az a tej, amit megetetnénk a gyerekkel és aminek a termelődését veszettül serkenteni szeretnénk az mégis miből lesz…mert lehet cicin a gyerek egész nap, meg cuppoghat a mellszívó (, ha anyuka nem eszik és főleg nem iszik eleget, akkor az életben nem lesz elég a tej. És akkor már ilyen úri huncutságokat, mint homeopátiás támogatás meg sem említek. Érdekes volt a kiegészítés adása dolog, mert hogy a cumit nagyon ki akarjuk iktatni (nem mi, mert én nem tartom ekkora tragédiának továbbra sem), így hát szóba került ilyen is, mint mellen pótlás, amikor is fecskendő, meg szonda segítségével szopizás közben nyomatjuk a gyerekbe a pótlást…a gond csak az vele, hogy nem vagyok Shiva, tehát nem igen akad 4 kezem. 

Renáta egyébként nagyon kedves, barátságos és segítőkész volt. Meglátjuk, hogy a fenti tanácsokból mit tudunk betartani és mire jutunk a jelenállapotból. Mindenesetre kérte, hogy folyamatosan tájékoztassuk, s ha kérdés van ne habozzuk keresni telefonon, e-mailben. Hát most várakozó álláspont….aztán majd beszámolok. :)

/Azért felmerült bennünk, hogy a szoptatási tanácsadók valamiféle jutalékos rendszerben vannak a plasztikai sebészekkel, mert ha az ember tényleg mindent úgy és olyan időintervallumban csinál ahogy javasolják, akkor az a szoptatási időszak végére garantált beutalót jelent a plasztikára, amennyiben az emberlánya nem kívánja a cicijeit a melltartója helyett a cipőjében hordani:P/

Szájpenész

Zsebinél is volt, csak emlékeim szerint nem ennyire durván, és jóval később jelentkezett. Bogyónál már hétfőn láttam jeleket, de akkor még nem voltam biztos benne, hogy az-e. Keddre biztossá vált.  A téma fotózása nem egyszerű és kicsit sem mókás látvány, szóval csak erős idegzetűeknek!

A Zsebinél alkalmazott szer (Glycerinum boraxatum FoNo VII. Naturland nátrium-tetraborát) gondoltam most is jó lesz, volt is még itthon, csak éppen lejárt a szavatossága…sebaj, apuka beszerezte, s délután már rá is cuppantunk a kenegetésre. 

Szerda délutánra szépen visszahúzódott, s ma reggelre tulajdonképpen teljesen eltűnt. Azért még pár napig marad az ecsetelés.

Tudtam, hogy a zord, kemény külső belül finom nugátos krémet takar

Avagy mondhatnánk azt is, hogy minden felhőnek megvan az ezüstös széle.

Immár harmadik hete tapossuk a bölcsi padlóját, és két hete már önállóan küzdenek a csemeténkkel a bölcsinénik.

Az oroszlán dobozkája:)

És muszáj valami pozitívat is írnom, mert a gyenge kezdés után markáns változások álltak be, és úgy néz ki, hogy beáll lassan a Zen harmónia.

De kezdjük az elején. Az első napok otthagyása nem volt egyszerű. Bevittem, húzott magával, hogy menjünk játszani, picit bementem vele, majd elmutogattam neki, hogy megyek dolgozni, majd alvás után jövök érte.

Nah, ettől kezdve legörbült a szája, és ölelve sírva kulcsolt át, hogy ne hagyjam őt ott. Ilyenkor a bölcsinénik elveszik ölbe, és próbálják vígasztalni. Állítólag az első két nap többet sírt, azóta már semmit. Az első pár teljes napon rögtön alvás után mentem érte, tehát mire ébredt, már ott voltam.

Meglepő, de az alvással semmi gondjuk nincs állítólag. Megy, lefekszik magától, megismeri az ágyát, megissza a tápszert és szunya. Holott ott nem rácsos ágy van, és többen is vannak, mégis megy. Pedig ettől nagyon féltünk mindketten.

Aztán mesélték a bölcsinénik, hogy ezt néha variálja, mert lefektet mindenkit, és csak úgy fekszik le ő is, dehát rend a lelke mindennek.

Egyébként meglátásunk szerint egyrészt jót tesz neki a bölcsi, másrészt, szereti is. Ma reggel például magától kezdte el szedni a "sátorfáját", hogy ő bizony megy bölcsibe. (amit jelként a kézmosással társít össze :) )

A reggeli nyüszik is alább hagytak, inkább csak marketing jellegűek lettek, mert ahogy kifordulok a folyosóra, már hallom, hogy nevetgél.

Ami nagyon aranyos, hogy van egy hódolója. Van egy Lilla nevü szőke kislány, akinek nagyon tetszik Zsebi, és mindig köszön neki, hozza neki a játékokat, egyéb kellékeket. Egyik reggel, mikor otthagytam éppen rajzolni készültek, és akkor mondja Lilla: Hozok széket Zsebinek. Hát el kell olvadni tőle :). 

Na gyerünk öltözzünk, induljunk már....

És végül a bölcsinénikkel való kapcsolatról. Igazából nem értem, hogy az elején minek volt köszönhető a távolságtartás, mert azóta mindkettő nagyon megváltozott, és kimondottan barátságosak, kedvesek lettek. Ha az elején nem ilyenek, akkor mondanám, hogy tündérek, így most csak tünd-ök.

De ami a lényeg, Zsebit imádják, és ez kölcsönös, szerintem a sajátjukkal sem viselkednek kedvesebben. Babusgatják, szeretgetik, puszilgatják, szóval tényleg szeretik. És Zsebi is bújik hozzájuk, eteti őket, puszit oszt, szóval teljes az összhang.

Elhozáskor mindig beszélgetünk pár szót. De az első héten minden nap fel is hívtak, hogy minden rendben, illetve sms-t is küldtek, hogy elaludt, hogy evett, szóval megnyugtató volt. 

Most már összességében mindkét bölcsinénivel elégedett vagyok, és szívesen viszem hozzájuk Zsebit. Ami fontos, hogy betartják a kérésünket, hogy cukorsat Zsebi ne kapjon, és ami pozitív, hogy belelkesültek a jelbeszédre is, kérdezgetik, tanulgatják, és tetszik nekik, meglátták az értelmét szerintem. Érdekességként mesélték, hogy a többi gyerek is elkezdte utánozni Zsebiről.

És ma kaptam egy külön dícséretet, mely szerint jó apuka és pár vagyok. Reméljük :), Igyekszem.

/A cím a Túl a sövényen című filmből lehet ismerős, a bejegyzés első mondata pedig a Stuart Little-ből./

Kórházi napok

Elgondolkodott szundikálás:)

Nos kedden reggelig volt ugye a viszonylagos mozdulatlanság állapot elrendelve, utána fel kellett kelni. Részemről mondjuk már hajnalban szívesen megtettem volna, mikor már tényleg minden testrészemet éreztem, de persze rendes beteg módjára megvártam a nővérkét. Szokásosan: felülni-kicsit várni - elcammogni a zuhanyzóba - ott katéter ki - zuhany - vissza az ágyba - kötéscsere - öltözés. Kissé megdöbbentettem mindenkit - talán még magamat is beleértve - hogy cammogás az nem volt, ellenben szívesen futottam volna, s eszemben sem volt visszahanyatlani az ágyra és szenvedni még. Inkább gyorsan megoldottam a tűnjön a branül problémát, s továbbiakban érkező ilyen-olyan személyzetet már ücsörögve vigyorogva fogadtam. Lényegében minden vizitnél a csodámra jártak, hogy húú én vagyok az a császáros, aki haza készül menni másnap, meg hallottak rólam és műtőbeni teljesítményemről (tudom, hogy nevetgéltünk, bár nem tudnám felidézni a konkrét poénokat).

Pancsi kórházi módra

Aztán meg is tárgyaltuk Herczegh-el, hogy akkor mi másnap haza is mennénk, hacsak nincs orvosi ellenjavallat. Mondta, hogy nincs, tőle én, akár aznap is mehetnék…ambuláns császármetszés:P De Bogyó miatt azért még egy éjszakát ő - mint apuka - javasolna bent tölteni. Gál doktornő a gyerekorvos mondjuk elsőre kikattant…najó ez finom megfogalmazás közölte, hogy nem vihetjük haza a gyereket (itt Herczegh diszkréten felnevetett - merthogy jelen volt ő is az ominózus vizitnél). Aztán csak sikerült megállapodásra jutni. 

Hazaindulóban...

Így végülis szerda kora délutánra már itthon is voltunk. Csak azért nem korábban, mert meg kellett várni a vércsoport eredményt, mert ugye előfordulhatott volna, hogy kell anti-d (külön fizetős:S). Nem kellett…jött be a néni, hogy van egy jó híre megvan az eredmény a gyerek vércsoportja…erre mi kórusban közöltük az apjával, hogy nulla negatív. Néni meg csodálkozva, hogy honnan tudjuk…hát fénymásolóval készült:P A távozásunk egyébként részemről minden gond nélkül zajlott (de mi gond is lehetett volna, itthon vacsorára már sütöttem a pizzát:D). Bogyóka zárójelentésén azért ott figyel, hogy saját felelősségre hoztuk el. Pénteken visszük vissza BCG oltásra, meg vérvételre.

A kis bakok sem éjjel születnek…

…mert a kisbakok anyukája úgy látszik így van hitelesítve: 37+0 hidegfront, délutáni órák:P Ezúttal 16:02-kor keltünk útra, hogy 18:51-re második kisfiúnkat a karunkban tarthassuk.

Szóval a második császár sztorija:

Fájogattam már nagyjából egy hete. Semmi rendszeresség. Emeltük a magnéziumot és rákattantam a lábfeldobós pihenésre, hogy még bent maradjon Bogyó. A csütörtöki vizsgálaton nem is volt még semmi jele annak, hogy meg akarna születni. Azt mondta Herczegh, hogy jövő héttől bármilyen időpontot választhatunk, csak a 37 hetet jó lenne ha kibírni. Sógornőm mondjuk vasárnapra a saját születésnapjára rendelte meg, de mint tudjuk ez elmaradt. Én meg ugye elöző kedden éreztem veszettül azt, hogy húúú meglesz, de szerencsére ez is elmaradt. Szóval vasárnap este megtárgyaltuk, hogy tekintettel a hóhelyzetre, meg az egyre gyakoribb fájásokra iderendeljük Anyósomat, max. pár napot potyára lesz itt. Aztán mire hétfőn megérkezett már elég korrekt fájásaim voltak, bár nem rendszeresek, de megint volt egy olyan érzésem, hogy szivárog a víz. 

Hát felhívtam Herczeghet, mondá, hogy 6kor találkozunk a klinikán, mert sajna korábban nem tud odaérni, de ne izguljunk, addig nem történik semmi. 

Szexi ruci:P

Mi kicsit korábban érkeztünk, s annak ellenére, hogy ctg-t kértünk, lényegében kapásból nekiálltak előkészíteni a szülésre/császárra. Mire Herczegh odaért már kész tényként kapta, hogy akkor ma császár, amivel mondjuk ő is egyet értett, lévén addigra már jó 30 perce nyomultam a ctg-n (vagy az rajtam:P) és szorgalmasan produkáltam a 2 perces fájásokat (jelezném, hogy így a másodiknál tényleg intenzívebbek voltak a fájások, mint az elsőnél…most sem eget rengető fájdalmak számomra, de azért érezhetőbbek). Szóval előkészítés megvolt (branül…szokásosan nehezen, katéter…kicsit kevésbé flottul, mint Zsebinél). Aztán némi vita a videózunk kérdéskörön (erről szerintem majd lesz a kispapától egy hosszabb lélegzetvételű írás), némi várakozás a gyerekorvosra (tulképpen miatta csúsztunk le a 18:36-ról:P), majd bekísértek a műtőbe, ahol a klinika anesztes főorvosasszonya várt személyesen (nem ügyeletes csapat, lazán túlórázott mindenki a kedvemért). 

Szóval akkor spinál első felvonás….sikertelen akció. Most mondjam, hogy már nem is voltam meglepve:S Mindenesetre borzalmasan fáztam, így volt bennem némi para, hogy a saját remegésem miatt leszek megint lyukacsos, meg foltos, meg minden. De aztán második körben sikerrel járt a doktornő, s már jött is a furcsa meleg, majd a (fájdalom)érzet mentes állapot. Aztán KáeM már nem csak a háttérből figyelhetett, hanem simán helyet cserélt az altatós nénivel és innentől - a doki néni ígérete ellenére /miszerint mindent mondanak, ami velem történik/ - már ő referált a letakart területen zajló eseményekről. Gyorsak és ügyesek voltak a doktor urak, így tényleg nem sokkal maradtunk le róla, hogy óra-percre pontosan ugyanakkor szülessen meg Bogyó, mint Zsebi. A tolófájás császáros módra akció egyébként Nyéky doktor (ő volt bent asszisztálni) előadásában jelentősen kevésbé volt fájdalmas, mint anno Gabulya doktortól. A lényeg a lényeg 18:51-re hangosan méltatlankodva került ki Bogyó baba a pocakból (már nem volt a nyakán a köldökzsinór…igazi kis szabadulóművész;)). Mire kettőt pislogtam, már jött is vissza a Góga doktornő, hogy referáljon a méretekről (3400 gramm, 52 cm, 9/10 apgar - mondá a gyerekorvos, hogy a saját gyerekére sem ad 10-et, mint később kiderült a bőrszínére kapott levonást, amit egyébként maximálisan meg is értek). 

2013. január 14. 18:51

Hangoskodni ő is tud;)

A hangját továbbra is hallottam, ahogy anno Zsebinél is. Persze közben megkaptam a oxitocint, amitől ezúttal nem vert le annyira, bár általánosságban is sokkal nyugisabb voltam, nyilván azért, mert már tudtam, hogy mi miután következik, meg egyáltalán mi vár rám. 

Karomban a legkisebbel:)

Természetesen visszahozták Bogyót és ezúttal nem csak egy puszira, hanem megkaptam a karomba hosszabb időre, de aztán mivel ő vacogott, nekem meg baromi kényelmetlen volt tartani, elküldtük melegedni kicsit, amíg engem összestoppoltak. 

Első közös fotónk

Fél 8 körül toltak ki a műtőből, ott még megkaptam a homokzsákomat, meg a takarókat, aztán apuka hozta is vissza a csemetét és már indult is a riadólánc, hogy immáron kétgyermekes szülők lettünk.

Herczegh doktorral:)

Herczegh doktor még többször benézett mielőtt haza indult, engem meg ezúttal tényleg jó három órát őrizgettek az őrzőben, s csak utána vittek át a szobába, ahol ezúttal megkérdezték, hogy be akarjuk-e adni a csemetét (persze erősen noszogatva az igen válaszra, a saját pihenésünkre tekintettel). Beadtuk, pihenni mondjuk esélytelen volt, mert persze mindig akadt valami móka velem/nekem…avagy aki arra járt belém bökött valamit:P

Bogyó megérkezett:D