…mert a kisbakok anyukája úgy látszik így van hitelesítve: 37+0 hidegfront, délutáni órák:P Ezúttal 16:02-kor keltünk útra, hogy 18:51-re második kisfiúnkat a karunkban tarthassuk.
Szóval a második császár sztorija:
Fájogattam már nagyjából egy hete. Semmi rendszeresség. Emeltük a magnéziumot és rákattantam a lábfeldobós pihenésre, hogy még bent maradjon Bogyó. A csütörtöki vizsgálaton nem is volt még semmi jele annak, hogy meg akarna születni. Azt mondta Herczegh, hogy jövő héttől bármilyen időpontot választhatunk, csak a 37 hetet jó lenne ha kibírni. Sógornőm mondjuk vasárnapra a saját születésnapjára rendelte meg, de mint tudjuk ez elmaradt. Én meg ugye elöző kedden éreztem veszettül azt, hogy húúú meglesz, de szerencsére ez is elmaradt. Szóval vasárnap este megtárgyaltuk, hogy tekintettel a hóhelyzetre, meg az egyre gyakoribb fájásokra iderendeljük Anyósomat, max. pár napot potyára lesz itt. Aztán mire hétfőn megérkezett már elég korrekt fájásaim voltak, bár nem rendszeresek, de megint volt egy olyan érzésem, hogy szivárog a víz.
Hát felhívtam Herczeghet, mondá, hogy 6kor találkozunk a klinikán, mert sajna korábban nem tud odaérni, de ne izguljunk, addig nem történik semmi.
 |
| Szexi ruci:P |
Mi kicsit korábban érkeztünk, s annak ellenére, hogy ctg-t kértünk, lényegében kapásból nekiálltak előkészíteni a szülésre/császárra. Mire Herczegh odaért már kész tényként kapta, hogy akkor ma császár, amivel mondjuk ő is egyet értett, lévén addigra már jó 30 perce nyomultam a ctg-n (vagy az rajtam:P) és szorgalmasan produkáltam a 2 perces fájásokat (jelezném, hogy így a másodiknál tényleg intenzívebbek voltak a fájások, mint az elsőnél…most sem eget rengető fájdalmak számomra, de azért érezhetőbbek). Szóval előkészítés megvolt (branül…szokásosan nehezen, katéter…kicsit kevésbé flottul, mint Zsebinél). Aztán némi vita a videózunk kérdéskörön (erről szerintem majd lesz a kispapától egy hosszabb lélegzetvételű írás), némi várakozás a gyerekorvosra (tulképpen miatta csúsztunk le a 18:36-ról:P), majd bekísértek a műtőbe, ahol a klinika anesztes főorvosasszonya várt személyesen (nem ügyeletes csapat, lazán túlórázott mindenki a kedvemért).
Szóval akkor spinál első felvonás….sikertelen akció. Most mondjam, hogy már nem is voltam meglepve:S Mindenesetre borzalmasan fáztam, így volt bennem némi para, hogy a saját remegésem miatt leszek megint lyukacsos, meg foltos, meg minden. De aztán második körben sikerrel járt a doktornő, s már jött is a furcsa meleg, majd a (fájdalom)érzet mentes állapot. Aztán KáeM már nem csak a háttérből figyelhetett, hanem simán helyet cserélt az altatós nénivel és innentől - a doki néni ígérete ellenére /miszerint mindent mondanak, ami velem történik/ - már ő referált a letakart területen zajló eseményekről. Gyorsak és ügyesek voltak a doktor urak, így tényleg nem sokkal maradtunk le róla, hogy óra-percre pontosan ugyanakkor szülessen meg Bogyó, mint Zsebi. A tolófájás császáros módra akció egyébként Nyéky doktor (ő volt bent asszisztálni) előadásában jelentősen kevésbé volt fájdalmas, mint anno Gabulya doktortól. A lényeg a lényeg 18:51-re hangosan méltatlankodva került ki Bogyó baba a pocakból (már nem volt a nyakán a köldökzsinór…igazi kis szabadulóművész;)). Mire kettőt pislogtam, már jött is vissza a Góga doktornő, hogy referáljon a méretekről (3400 gramm, 52 cm, 9/10 apgar - mondá a gyerekorvos, hogy a saját gyerekére sem ad 10-et, mint később kiderült a bőrszínére kapott levonást, amit egyébként maximálisan meg is értek).
 |
| 2013. január 14. 18:51 |
 |
| Hangoskodni ő is tud;) |
A hangját továbbra is hallottam, ahogy anno Zsebinél is. Persze közben megkaptam a oxitocint, amitől ezúttal nem vert le annyira, bár általánosságban is sokkal nyugisabb voltam, nyilván azért, mert már tudtam, hogy mi miután következik, meg egyáltalán mi vár rám.
 |
| Karomban a legkisebbel:) |
Természetesen visszahozták Bogyót és ezúttal nem csak egy puszira, hanem megkaptam a karomba hosszabb időre, de aztán mivel ő vacogott, nekem meg baromi kényelmetlen volt tartani, elküldtük melegedni kicsit, amíg engem összestoppoltak.
 |
| Első közös fotónk |
Fél 8 körül toltak ki a műtőből, ott még megkaptam a homokzsákomat, meg a takarókat, aztán apuka hozta is vissza a csemetét és már indult is a riadólánc, hogy immáron kétgyermekes szülők lettünk.
 |
| Herczegh doktorral:) |
Herczegh doktor még többször benézett mielőtt haza indult, engem meg ezúttal tényleg jó három órát őrizgettek az őrzőben, s csak utána vittek át a szobába, ahol ezúttal megkérdezték, hogy be akarjuk-e adni a csemetét (persze erősen noszogatva az igen válaszra, a saját pihenésünkre tekintettel). Beadtuk, pihenni mondjuk esélytelen volt, mert persze mindig akadt valami móka velem/nekem…avagy aki arra járt belém bökött valamit:P
