Azt hiszem azoknak, akik régebb óta szerenének kisbabát és nem sikerül elsőre nem kell magyaráznom, hogy az ember minden ciklusban reménykedik, általában képes felfedezni magán valami koraterhességi tünetet, aztán persze az érkező menzesszel kicsit meghal, s ez a körforgás kezdődik egy nappal később ismét.
Nos ezuttal kicsit komolyabb érzetek voltak. Nevezetesen, hogy december 5. Napjától kezdődően fájt a pocakom...a női része. Rutinos reménykedő lévén, nem ugrottam be rögtön a csőbe, csak aztán éreztem, hogy kezd megváltozni az illatom...főleg az intim területeken, ekkor már kezdtem elhinni, hogy a már régebb óta tapasztalt ciciérzékenységgel kiegészülve talán mégis van okom a reménykedésre. KáeM-mel este a kádban tanakodtuk a menszi környékén szokásos kérdésünket, vajon megjön-e. Valahogy természetesnek tűnt, hogy azt mondom, hogy nem. Viszont, mikor őt kérdeztem, hogy szerinte mi a helyzet, sokat sejtető mosoly kíséretében hallgatásba burkolózott. Aztán végülis egy fél órával később kibökte, hogy ő is úgy gondolja, hogy igen. Ezzel a tudattal mentem neki a Major doktornő féle kontrollnak és a céges mikulásnak.
