Nem volt már igazán kérdéses, de azért szombat délután csináltam még egy tesztet. Természetesen ez is pozitív lett. Így vasárnap írtam levelet Major doktornőnek.
Ma délelőtt tízkor hívott fel, hogy akkor gratulál és ugye otthon vagyok és egyáltalán nem dolgozom halálra magam. Mondtam, hogy kb. Valojában bent voltam a munkahelyemen, mert úgy gondoltam, hogy még ezt a hetet kibírom, utána úgyis szabin lennék, aztán akkor két ünnep között nőgyógyászati vizsgálat, hogy tényleg minden rendben van-e (mert a korábbi események fényében, azért az emberben marad némi bizonytalanság....s szerintem ez a 12 hétig nem is fog teljesen elmúlni), és utána január 3-tól táppénz. Nos a Doktornő ezt alapjaiban rengette meg, egyrészt mert érdeklődött, hogy mikor megyek nődokihoz – erről meggyőztem, hogy nem sok értelme van korábban menni, mert még semmi érdemi nem látszik, s ezt ő is tudja, tehát marad a két ünnep között. Aztán másrészt kérte, hogy akkor legalább most hetente egyszer menjek el vérvételre (HCG, Progesteron) és utána küldjem meg neki a leletet, hogy lássuk jó-e az utrogesan mennyisége.
Gyorsan kértem másnapra időpontot Bálint Analitikára és a kért két hormont megfejeltem egy harmadikkal (prolaktin) is. Majd gyors tanakodás a főnökasszonnyal, hogy akkor most ez a helyzet és sajnálom, de én holnaptól nem vagyok. Részben örült, mert már nagyon várta belünk együtt a pozitív tesztet, részben persze sajnálta, egyrészt, hogy nem lehet „normál” várandósságom és nem gömbölyödhetek ott velük, másrészt persze azt is, hogy akkor el kell tekintenie a munkámtól, de persze elengedett. HR-rel egyeztetve arra jutottunk, hogy előrehozom a szabimat és utána megyek táppénzre. Így holnaptól hivatalosan szabadságon.
