Avagy bölcsi és családi napközi körtúra (meg egy jó hosszú bejegyzés:P). Egy volt tervben mára, de az annyira sokkoló élmény volt, hogy gyorsan körbetelefonáltam a szóba jöhető másik két intézményt is és sikerült mind a kettőben időpontot kapni egy első felderítő látogatásra.
Nyár vége felé merült fel egyébként a téma, több okból is. Egyrészt azért, mert látjuk, hogy Zsebi mennyire szereti a gyerektársaságot, és mennyire lelkes, ha rövidebb ideig nem mi vagyunk vele. Másrészt azért, mert ez a rövidebb idő nekünk is jót tesz (nincs ezen mit szépíti, kell a pihenő ebben a "munkában" is, mert valóban ez a világ legszebb hivatása - mármint szülőnek lenni - de attól még baromi fárasztó 24 órában:P). Harmadrészt pedig azért, mert jön a kistesó, akinek azért igenis járnia kell némi saját időnek, ami csak az ővé, amin nem kell osztoznia a bátyuskával.
Szóval szocializáció, meg szülőpihentető, meg tesólélekápóló….ezek voltak az elvárások. Klasszik bölcsőde igazából szóba sem jött, nem akartuk folyamatosra a dolgot. Heti két délelőtt volt az első terv, így körülnéztünk a közeli Családi napközik, illetve magánbölcsődék között. Mint később kiderült állami bölcsődében is van kvázi gyerekfelügyelet, de ezt elvetettük, ennél kisebb és lelkesebb csoportba szeretnénk küldeni az elsőszülöttet….már csak azért is, mert könnyen lehet, hogy Bogyó is ebbe a közösségbe kerül majd később. Az első terv némileg módosult, a helyi Családi Mókavárban tett többszöri látogatás után (itt csak két délelőttre van lehetőség, amit eredetileg terveztünk ugye, így láthattuk, hogy ez mivel jár és arra jutottunk, hogy lényegében mire odavisszük/érte megyünk, már nem igen marad plusz idő), így már a heti két teljes napot járna gondolattal indultunk neki a felderítésnek.
Google barátom, a játszótéri beszámolok, meg ilyen-olyan egyéb fórumok alapján az alábbi három hely jött szóba. A látogatás sorrendjében a tapasztalatok.
Hát már kívülről sem volt kimondottan szimpatikus, a régebbi építési családi ház, aminek olyan magas kerítése van, hogy egyáltalán nem lehet belátni. De a honlap és a telefon alapján még azért bizakodtam. Ugyan a képeken látszott, hogy nem a legmodernebb az intézmény, de ez még nem jelent semmit. Nos, hogy tutira nem ez lesz a nyerő, az lényegében a belépésünk pillanatában dőlt el. Nem tudom, hogy láttam-e már életemben ennyire nem gyerekbarát házat (najó a szüleim háza sem gyenge, de azért ennél még az is jobb). Lépcső lépcső hátán, szűk terek, meg úgy egyáltalán tulajdonképpen egy sima családi ház alsó szintje: egy alvós szoba, amiben valamiféle irodarész is ki van alakítva. Egy szűk fürdőszoba bezsúfolva a sok bili, fellépő és minden egyéb. Aztán egybe térben a nappali (játszószoba) és a konyha…persze lépcső itt is akad, mert miért ne. Az udvart nem néztük meg tüzetesen, de amennyit láttam belőle, az sem nyűgözött le túlzottan. A vezető fogadott, alias Ági néni. Kedves volt, de nem lelkes. Nem igazán tudta eladni magukat…vagyis inkább magát, mert hogy ő van egyedül a gyerekekkel. Látogatásunkkor 3 kisfiú és 2 kislány volt ott (mind idősebb Zsebinél), ebből az egyik valójában már ovis, de valami betegség miatt nem az oviban volt (na puff!). Játékok voltak egyébként dögivel, bár kétségtelenül sok volt a leharcolt, de voltak teljesen újak is. Bő egy órát töltöttünk velük, a délelőtti játékidőben.
Zsebi jól eljátszott, leste a nagyobb fiúkat, s próbált barátkozni Ági nénivel is. Mondtuk, hogy még nem beszél, de babajelbeszéddel kommunikál….ezt gyakorlatilag meg sem hallotta. Ahogy azt sem, hogy nem hallgat a Gergő névre, így talán célszerűbb Zsebinek szólítani. No meg úgy egyáltalán elég sokára jutottunk el a kérdések megválaszolásához. Csupa olyat kérdeztem, ami egyébként fent van a honlapon, de hát valamiről azért beszélgetni kell, meg ismerkedni. A napirend végülis a szokásos: reggeli-játék-tízórai-kinti játék- ebéd-csendes pihenő- délután játék. Az árak meg első hallásra olcsók (már persze bármely más magánintézmény áraival összehasonlítva), s ezen a téren van kellő rugalmasság is, mert lehet csak délelőttre vinni, lehet két napon egy héten, folyamatosan…meg úgy általában mindenféle konstrukció létezik. Persze gyakorlatilag mindent vinni kell, így már annyira nem is olcsó. Beszoktatásra egy hetet javasolt, amikor anyuka is ott van a gyerekkel…bár nem részletezte, hogy pontosan hol van itt a fokozatosság. Mindenesetre nem bántam, amikor elköszöntünk és kijöhettünk. Jaaa még egy pont volt, ahol buktak eleve: volt egy akvárium…s ezen téma minket mostanában a szokásosnál is érzékenyebben érint (amúgy is nagy állatbarátok vagyunk, és tényleg hisszük és valljuk, hogy lényegében mindent elárul egy emberről az, ahogy az állataival bánik), nos a borzalom szót használnám arra is, ahogy a katasztrófát az egész helyre. /Én elmulasztottam fotózni - pedig igazán tanulságos lett volna - a képek így a honlapról kerültek ide és csak részben adják vissza a hely "hangulatát"./
Nos a sokkoló kudarcélmény után azonnal rávetettem magam a netre, hogy akkor gyorsan még ma beleférjen a másik két hely is. Az egyiknél eleve csak déltől lehet telefonálni, így nem fűztem hozzá nagy reményeket, de a másikat elértem és pont "látogatási idő" is volt, így rögtön oda is robogtunk.
Már a belépéskor éreztük, hogy hát igen, valami ilyesmit keresünk. Henivel - a vezetővel - az irodában kezdtük a megbeszélést. Ott átbeszéltük a részleteket, feltételeket, mit tudnak nyújtani ők és mit szeretnénk mi (a honlap ezen a téren nem túl kifejező). Nem pontosan egyezett az elképzelés a lehetőségekkel, mert náluk a heti három nap a minimum, de ebbe még simán belemegyünk adott esetben. Reggel 7 és este 17 között lehet ott a csemete, a napirend itt is hasonló: játék-reggeli-játék-tízórai-játék (udvaron) -ebéd - játék- csendes pihenő - uzsonna- játék, s ebben a konstrukcióban napi 4500 forint a térítési díj, de meg kell legyen a hónapban minimum 12 nap, tehát akkor havi 54.000 forint lenne így, de ebben minden benne van, a váltóruhán és cipőn kívül. Se pelenkát, se kaját, se ágyneműt, se fogkefét, se semmit nem kell vinni. Sőt többszöri kirándulás és egyéb móka is. Külön fizetni, csak a Helen Doron módszeres angolért vagy az úszásért kell, amennyiben erre igényt tartunk. (Más a díjszabás a folyamatos ellátás esetén, meg van náluk is valamiféle csak délelőttös lehetőség, de ezek annyira nem érdekeltek). Kaptunk jelentkezési lapot, átbeszéltük, hogy nagyjából miként menne a beszoktatás (részleteket, majd ha döntöttünk), majd elvonultunk megnézni az intézményt.
A gyerekek éppen a fenti részen tartózkodtak, mert hogy a lenti csoportszobákat takarították, így - pici sajnálatomra - élesben nem láttuk a csapatot. Két csoport van egyébként, maximum 12 fős létszámmal, 2 gondozóval csoportonként. Minden gondozó képzett, s ha Henihez hasonlóak, akkor tényleg szeretik a gyerekeket, mert az kifejezetten tetszett, ahogy Zsebivel viselkedett. (Pedig Zsebec éppen nem volt formában, mondjuk ment Henihez barátkozni, csak nem volt annyira lelkes, mint szokott lenni) A fürdőszoba-pelenkázó szép tágas, tiszta volt és minden a picikhez igazítva. Volt egy mosókonyha, egy tálalókonyha (a főtt ételt nem itt készítik, de minden mást igen….főként bioalapanyagokkal, meg úgy általában sok zöldséggel, gyümölccsel - a kiragasztott menü is erről tanúskodott). A csoportszobák is nagyon helyesek voltak, tágasak, sok játékkal, vidám berendezéssel. Zsebi kapott is rögtön játékot, mi meg megnéztük még az "ágyakat" (helyes kis babzsákos ágyak vannak, semmi tábori jellegű cucc) és az öltözőt - szintén tágas, világos, tiszta, barátságos, ahogy ezeket a szavakat tudom használni az egész környezetre és a látogatásunkhoz való hozzáállásra is. Az irodába visszatérve öltöztünk, megbeszéltük, hogy telefonálunk, ha kérdés van, illetve, hogy jövő hétre döntést hozunk és akkor - ha úgy alakul - januártól indulhat is a beszoktatás. /Fotók itt is honlapról, mert itt meg az ámulattól felejtettem el fotózni:P/
Ezután kis pihi következett, mert hogy még nem volt dél. Szóval haza és akkor Zsebinek játék, meg ebéd, meg játék:) Aztán telefon a harmadik műintézménybe, hogy akkor mégis mikor….minden hétköznap három után, szuper, akkor ma pont jók leszünk a délután szunya után.
A legközelebb eső hely. A képek alapján biztató volt, s a sétáink és a szomszédok véleménye alapján is, de már eleve kaptak némi lepontozást, mert a honlapon is fel volt sorolva, hogy mit kell vinni a szülőnek, ami mondjuk a feltüntetett díjak mellett azért nem kicsit durva (főként a délelőtti tapasztalat alapján:P). Az nem derült ki, hogy pontosan milyen szolgáltatásokat nyújtanak (avagy van-e lehetőség nem folyamatos ellátást igényelni). A vezető nem volt ott, amikor megérkeztünk, így végülis az egyik gondozó mutatta meg a helyet. Kata néni (hahaha nem sokkal idősebb nálunk) vezetett körbe minket. Két csoport van jelenleg, az egyikben a szuper minik 2,5 éves korig, a másikban a nagyobbak nagyjából 3 éves korig. Minden csoportban 2-2 gondozó, bár így délutánra már csak egy-egy maradt (csúsztatott műszakokban dolgoznak), s csoportonként elvileg nincs több 7 gyereknél. Árra - ha jól emlékszem - a heti három egész napos verzióra (van délelőttös is, meg persze teljes folyamatos ellátás) 35.000+5.000 kaját mondott.
Ahogy a honlapon láttuk vinni kell elég sok mindent (persze még így is olcsóbb, mint a BBB, legalábbis, ha pusztán bekerülési költségekkel számolunk). Helyiségre egyébként két játszószoba van (van játék, normálisak, jó állapotban, bár messze nem annyi, mint a BBB-ben), két alvó szoba (sima szivacsokon alszanak a gyerekek - ez nem volt túl szimpatikus), egy raktárként használt szoba, fürdőszoba kicsiknek és a gondozóknak külön, illetve egy melegítő/tálaló konyha, ami mondjuk az egyik játszószobából van lekerítve (a ház nyilván családi háznak épült, csak másként került hasznosításra), ja és persze udvar - ahogy láttuk sok kinti játékkal. Tisztaság volt mindenhol. Zsebi hamar oldódott és teljesen lazán megfogta Kata kezét és már húzta is magával. (Avagy hozta a formáját és az ujjaköré csavarta…mert hogy Kata nem is rejtette véka alá, mennyire örülne neki, ha Zsebi az ő csoportjába kerülhetne januártól;)) Kicsit engedtük Zsebecet játszani, közben még beszélgettünk Katával, aztán mikor már nagyon jöttek a szülők a csemetékért mi is távoztunk. Abban maradva, hogy jelentkezünk, hogyan döntöttünk. /Itt is a honlapról jöttek a képek, mert akkor már legyen egységes:P/
A babajelbeszédre egyébként egyik helyen sem haraptak rá igazán, legalábbis első körben sehol sem tűnt a gondozó lelkesnek azt illetően, hogy hát kicsit neki is meg kell tanulnia a dolgot, hogy megértse a gyereket. A Gergő aki Zsebi dolgot leglazábban az utolsó helyen vették, itt pikk-pakk tudott Kata azonosulni vele, hogy a gyerek egyszerűen nem hallgat a Gergőre, s nem próbált meggyőzni róla, hogy majd megszokja, simán hívta Zsebinek. Ha pontozni kellene a helyeket az előzetes elvárások, elképzelések alapján, akkor a BBB kapná a 10/10et, az Aranytücsökvár 8/10, és hát a Csodafenyves 3/10.
Nyilván egyértelmű a választott helyek alapján, hogy a térképnek mely területén van lakókörnyezetünk:P A döntés nem könnyű, nyilván anyagi szempontból sem (bár persze az ár-érték arány nem feltétlenül az, ami első pillantásra látszana), de folyamatosan kattog az agyunk, hogy jól tesszük-e amit teszünk. Mert persze kell a társaság a gyereknek, meg a szocializáció fontos, de nem-e a magunk kényelmét akarjuk ezekkel a mondatokkal igazolni. Szóval a témában is, mint általában a szülői létben, benne van a bizonytalanság, hogy jól csináljuk-e, amit csinálunk…s választ persze csak az idő fog adni, ha egyáltalán. /Húúú, kicsit lírikus lett a befejezés./
Na szóval a lényeg, hogy jövő héten még tárgyalunk kicsit a két versenyben maradt intézménnyel. Aztán, aki meg tud győzni, annál beiratkozunk, s januártól jön a beszoktatás, aztán meglátjuk, hogy éles üzemben mik lesznek a tapasztalatok….majd biztos írok a továbbiakról.
