Szerda (2009.10.07.) reggel immár az előírásoknak megfelelően csináltam egy tesztet:
Aztán mivel úgy sikerült tesztet beszerezni, hogy három lett végülis, hát pénteken reggel (2009.10.09.) is csináltam egyet:
Majd ma reggel (Boldog templomi házassági évfordulót nekünk) csináltam még egyet:
Ááá kicsit sem vagyok tesztfüggő:P Jól van naaa, csak még mindig nehéz elhinni. Nem tudom más hogy van vele, de én fogok még csinálni legalább egy tesztet…biztos, ami sicher alapon. Jövő csütörtökön doki, ott már majd elhiszem, talán:)
A tesztekhez (LH – ovulációs, HCG – terhességi is) tipp egyébként a vitani üzlete, mert itt a legolcsóbb, és hát korrekt, kedves hozzáállással és tökéletes szakértelemmel szolgálnak ki. A fenti tesztek nem mindegyike száramzik innen, mert a nyitva tartás sajnos nem éppen munkaidő barát.
Az egyéb említett előjelekről, avagy honnan is tudtam már a tesztelés előtt, hogy nekem bizony hétfőn nem fog megjönni;). Például onnan, hogy a hetedik érzékemmel egyszer csak megéreztem, hogy már nem vagyok egyedül…ezt egyébként több kismamánál olvastam, s amíg nem éltem át, nem igazán értettem, pedig úgy általában szoktam hallgatni a megérzéseimre, de ez valahogy annyira elvontnak tűnt, hogy a bak lelkem nem tudott azonosulni vele. Aztán ott volt még két kvázi tipikus tünet: az állandóan pisilni kell, és a megemelkedett testhőmérséklet. Önmagában egyik sem meglepő, hiszen mástól is előfordulnak, de így a megérzéssel együtt már elég sokat sejtettek. Nem beszélve Jade cicáról, aki nem egy ölcica, viszont az utóbbi időben szokásává vált, hogy a pocakomon feküdjön. Az állatok megérző képességében pedig sosem kételkedtem.
Azóta egyébként nem vettem észre sok változást, újra elkezdtem szedni a magzatvédő vitamint és MagneB6-ot (korábban azért hagytam abba, mert arra gyanakodtam, hogy ettől van hasmenésem), viszont még szedem a bromocriptint, azért mert – mint minden hormongyógyszert – nem szabad egyik pillanatról a másikra abbahagyni a szedését. Így viszont a két gyógyszer kvázi harcol egymással, ami szinte állandó hasfájással jár:( Ezen tünet éjszaka a legrosszabb, amikor egyszer csak felébredek, arra, hogy fáj a pocak, aztán meg nem tudok visszaaludni (Legpontosabban ahhoz az érzéshez tudnám hasonlítani, a hasfájás milyenségét, amikor azt érzi az ember, hogy nagyon kell kakilnia, de nem tud). Azért remélem, hogy nem jelent ez a pocakfájás semmilyen problémát, illetve, hogy elmúlik idővel. Bár mondjuk, ha választani kell a hányinger (hányás) és a hasfájás (hasmenés) között, akkor mégis inkább az utóbbi:P
KáeM azt mesélte valamelyik reggel a kocsiban, hogy ő három jelet tapasztalt rajtam: kiegyenesedett a hajam (mostanában gyengén hullámos volt), megváltozott az illatom és még puhább lett a bőröm.
