2009. január 24., szombat

Az első lépés…



Legalábbis az első komolyabb afelé, hogy kisbabánk legyen (mert nem a gólya hozza:P), az volt, hogy ellátogattunk nőgyógyászomhoz. Az éves rendes szűrés keretén belül gondoltuk megbeszéljük a tudatos családtervezés témakörét is. Hiszen bakok vagyunk mind a ketten, tehát minden agyon tervezünk, előre átbeszélünk:)

Nos a doktor úr csütörtökönként tart magánrendelést és egy csoda. Mikor ajánlották azt mondták róla: „10 percet sem leszel bent és mosolyogva fogsz kijönni”. Nos egy így igaz, egyetlen gond van, meg kell küzdeni azért a 10 percért, múlt csütörtökön meg különösen kellett. Nem az időpont egyeztetés a nehéz. A rendelőnek van egy saját telefonja, amin egy hölgyike fogadja a hívásokat és adja az időpontokat…10 percenként egy beteg. Természetesen mindig van fél, rosszabb esetben egy óra csúszás, ezt már megszoktuk, ahogy azt is, hogy időpont csak afféle iránymutatás, nem kell komolyan venni. Akinek időpontja van, az adott napon bármikor mehet, hiszen érkezési sorrendben fog bejutni a doktorúrhoz.

Múlt csütörtökön is – ahogy általában – pontosan érkeztünk, így az utánunk következő időpont meg is előzött minket, de ezen nem akadunk ki, ahogy azon sem, hogy már a bejelentkezésnél közli a hölgyike, hogy picit csúszik a doktorúr. Sebaj, megszoktuk, ezzel a tudattal csüccsenünk le…váró dugig, de nem aggódunk nagyon másik két doki is rendel, biztos hozzá várnak. A dolog akkor kezdett gyanússá válni, mikor a másik dokikhoz a nálunk (és a többi ott ülőnél) később érkezetteket szólították már, viszont a váróból nem fogytak. Bevallom egy óra után fel akartam adni, de KáeM nem engedte. Két óra után már azt mondtam, hogy oké, most nála vizsgáltatunk, de szülni nem akarok mégsem nála, mert hát ültek ott kismamák is szép számmal.

Aztán beszélgettem az utánunk következő kismamával, aki megnyugtatott, hogy ez az első alkalom, hogy ilyen sokat kell várnia, eddig 1 óra volt a max (ahogy azt már mi is tapasztaltuk). Sebaj, azért morcos maradtam, ahogy KáeM is.


Végre bejutottunk a kis vigyorihoz (mindig mosolyog). A köszönés után az elnézéskérés volt az első, csak ezután kínált hellyel, mindkettőnket, mert ha nem említettem volna, nála mindig bent lehet a pár is (lássuk be logikus is, nem értem a többi nőgyógyász miért olyan kényes erre). Elmondtuk, hogy éves rendes vizsgálat és hát tudatos családtervezés. Utóbbival lenyűgöztük:) Válaszolt a kérdésekre, ajánlotta már a felkészülési időszakra a Femibion 800-at, illetve kiegészítésnek Magnézium500at, majd pillanatok alatt megvizsgált, közben pedig türelmesen válaszolt a még felmerülő kérdésekre (persze a sok várakozásban egy csomót elfelejtettem). Beszéltünk a kényes mennyibe fog ez nekünk fájni témáról is, és meggyőződhettünk róla ismét, hogy nem pénzéhes, bár nem is occsóóó, de a többiekhez képest teljesen elfogadható. Jelzem az ár kérdésének nem örült, de azért válaszolt és ezért tisztelem, nem szeretem az „amennyitgondol” hozzáállást. Azzal köszöntünk el (alig 15 perc és 9000 forint kifizetése után) hogy hívjam bármikor ha kérdésem van, csütörtök kivételével. (tényleg felveszi a telefont és tényleg nagyon korrekt, hívtam már és segített, és akkor pénzt sem fogadott el)

S mivel a vizsgálat után természetesen úgy áll a dolog, hogy maradok nála:) Elárulom azt is, hogy ki ő, és azt is, hogy a fenti pénzért mit is kaptam. Nos egy átlagos konzultáció 8000 forint, ebben a beszélgetés, egy rövid vizsgálat és a receptírás van benne (akár egy évre előre felírja a fogamzásgátlót). További 1000 pénz a citológiai vizsgálat, aminek az eredményéről ő tájékoztat (ha nincs baj, nem telefonál) nem kell levadászni érte. További két dolog van még kiírva a rendelőben, de bevallom nem tudom mik azok. Vészhelyzetben a kórházban is fogad, előzetes telefonos egyeztetés alapján, ami azért nagyon jó érzés.



Jaaa, akkor az elérhetőségért katt a névre: Dr. Bánhidy Ferenc. A kórházas infó pedig fentebb.