Lehet szidni, hogy csak egy újabb Amerikából átvett ünnep, meg a pénzről szól, meg ilyesmik, de részemről sokkal jobban kedvelem ezt a fajta ünneplést, mint a magyar temetőbe zarándoklást (mert a) nem értem ezt az egész temetős dolgot (nem a halállal van problémám…tisztában vagyok vele, hogy az élet része, nyilván remélem, hogy még sokára jutunk el ehhez részhez) b) ha már temető,
akkor miért ezen az egy napon jutunk el csak emlékezésnek ehhez a gyertyás formájához..na mindegy). Szóval tetszik ez a csokit vagy csínyt téma, szeretem a jelmezes mókát amúgy is.
Így nem is volt kérdés, amikor kedves barátok rákérdeztek, hogy – ha éppen nem költözünk – lenne-e kedvünk halloween bulira menni hozzájuk, hogy igent mondunk. Nem költöztünk, de ne szaladjunk ennyire előre.
A múlt héten ugye szünet volt az oviban és Zsebi nem ment összevont csoportba, hanem IMamánál töltötte az időt. Náluk a faluban amúgy szokott lenni halloween, így hát idén is készültek. Mivel Zsebit szombaton hazahoztuk, így kicsit előrehozták és pénteken vágtak neki az éjszakának lámpással, jelmezzel az unokatesók. Cukik voltak a képek alapján és csokiban sem volt hiány. :P
Szombaton mire KáeM Zsebivel hazaért kidekoráltam az ajtót (netről szedtem képeket, kivágtam-lamináltam-kivágtam). Illetve délutánra előirányoztuk a tökfaragást apával. S természetesen a vasárnapi bulira is készültem nekik jelmezzel…nem akartam túl véreset, rémisztőt, így ezen leírást alapul véve és kicsit átalakítva varrtam nekik tök-jelmezeket. Mivel apának az építkezésen volt dolga, így a tökfaragás rám maradt. S a fiúk sem voltak kimondottan lelkesek, így kicsit nézték, aztán inkább elvonultak játszani. Ezt mondjuk annyira nem bántam, mert sikerült egy igen rohadt példányt kifogni, így szegénynek csak egy foga lett…stílszerűen mondva kirohadt az alsó :P A fiuk nem bánták, szorgalmasan nézegették az erkélyen világító lámpást. S a jelmezeket felkapva lelkesen nyomatták a csokit vagy csínyt dumát is…nekünk:P (Mint később kiderült, volt a lakóparkban csokit vagy csínyt móka…csak én erről nem tudtam, mert elég ritkán nézegetem a facebookos csoportot:S)
Vasárnapra készültem pár dologgal. Nyomtattam némi színezőt halloween témában, aztán vásároltam chipset, csokit, dekorációt. Saját magunknak is egy-egy pólót ;) Sütöttem témába illő formájú linzert (ez mondjuk nem jöhetett volna, ha nincs Brigice, aki küldött nekem süti kiszúrókat….köszi itt is) – persze lehetett volna valami sütőtökös krémmel is tölteni, akkor még jobban passzolt volna, de ez későn jutott eszembe. (Illetve csak úgy - mintegy mellékesen - készült egy házavatós-ajándék is vendéglátóinknak;))
A buliba aztán voltak még programok. Tulajdonképpen a régi bölcsis csapat jött össze újra. 3 kislány Zsebi ex-csoportjából, a mi három fiúnk, aztán még az egyik kislány nagyobb tesója. Illetve persze szülők is páran. A gyerekek kezdetnek örültek az újra-találkozásnak, mókáztak az udvaron, a házigazda hölgyemény szobájában, élvezték a lépcsőzést (mi mondjuk nem annyira:P). Aztán kezdődtek a programok. Aki ügyesen meg tudta ijeszteni házigazda apukát az kapott sütit…a saját jelét :) Aztán jött a mese a halloweenről (ld. a bejegyzés végén), amit egyébként ugyanaz a Varga Zoltán írt, aki ezt a könyvet is és aki egyébként vendéglátónk apukája ;). Majd a csoportok tökfaragás odakint. Minden családnak jutott tök, kés, kanalak és lehetett kreatívkodni. (Kissé hűvös volt már az udvaron, de azért nem bántuk). A fiúk eleinte lelkesek voltak, de aztán inkább már csak Bogyi segédkezett, végül ő sem, találtak más, izgalmasabb játékot :) Azért szerintem nagyon hangulatos volt, hogy a teraszról figyeltek befelé a kész tökök. Ezután ismét jól eljátszottak a csemeték, kicsit színezgettek is, de főleg diszkót csináltak vendéglátók szobájából ;) Zsebi és Bogyi szépen megtáncoltatta a lányokat, aztán valahogy elfogyott a türelem és elkezdték a masszív fáradtság tüneteit mutatni, bár még nem volt nagyon késő (igaz délelőtt is aktív programunk volt és nem is aludtak sokat). Szóval 7 körülre értünk haza, és igazán remekül éreztük magunkat. A fiúk a csokit vagy csínyt részt kicsit hiányolták, de amúgy élvezték a bulit :)
Jövőre is vannak terveim, meg meghívásunk is immár több helyre is….majd meglátjuk:)
Varga Zoltán - Halloween mese
"Egyszer volt hol nem volt, élt egy nagy sűrű erdő mélyén egy varázsló. Mindig fehér ruhát viselt, és olyan öreg volt, hogy szakálla a földet súrolta. A varázsló háza pont az erdő közepén állt egy tisztáson. Mindig nagy csend vette körül, de volt egy éjszaka az évben amikor minden a feje tetéjére állt. A varázsló azt mesélte, hogy a szellemek, akik egész évben alszanak, ilyenkor felébrednek. Vannak köztük jó szellemek, akik csak nézelődnek és jókat nevetnek az embereken. De vannak köztük rosszak is. A rossz szellemek bosszantani akarják a varázslót. Beköltöznek a házába és mindenféle csínyeket csinálnak. Eldugják a kulcsait, kiöntik a tejet, kitépik a virágokat és még ki tudja milyen huncutságokat művelnek. Sajnos még egy tapasztalt, sokat látott varázsló sem tudja őket elkergetni, vagy elvarázsolni, mert a szellemeken nem fog se átok, se bűbáj. Hiába mormolt el több bűbájt, még a varázspálca ereje is kevés, hogy elkergesse őket. Évről évre szegény varázsló azon a bizonyos napon kénytelen volt elviselni a szellemek garázdálkodását. Egyik évben látogatóba hívta egy barátját, aki egy nagyon öreg boszorkány volt. Nem volt gonosz, de mivel öreg volt, a bőre ráncos volt és sárga. Egy nagy bibircsók nőtt az arcára és folyton egy nagy fekete bottal járt. Fekete ruhája foltos és rongyos. Nagyon kedves boszi volt, de első ránézésre még én is megijednék tőle. Üldögéltek este a teraszon, a varászló és a boszorkány, iszogatták a varázsteájukat . Körülöttük jó szellemek kíváncsian nézegették őket. Egyszercsak megjelentek a gonosz szellemek. Csörögve, zörögve, hohogva. Még elég messze voltak, de a varászló és a boszorkány nagyon megijedtek. De a szellemek elől nincs hová bújni. Bemásznak az ágy alá, átsuhannak az ajtókon és gyorsabban repülnek mint ahogy egy ember szaladni képes. Ezért közelebb húzodtak egymáshoz. A szellemek csak jöttek és jöttek. Csörögtek, zörögtek, hohogtak, rikácsoltak. Félelmetesen közeledtek a varázsló háza felé. Már csak egy ugrásnyira voltak amikor hirtelen a legelső megtorpant és kikerekedett a szeme. A többi is ugyanígy járt. Úgy tűnt nagyon megijedtek valamitől. Megszeppenve és szégyenkezve megfordultak és egy kettőre eltüntek a sötét erdőben. A varázsló és a boszorkány nem tudta mire vélni, de nagyon örültek neki, hogy indén nem történt semmi baj velük. Egész éjjel beszélgettek. Megegyeztek, hogy a ház biztosan védve van a jó szellemek által, majd másnap reggel a boszorkány felült a seprűjére és hazarepült. Egy évvel később ugyanazon az éjszakán a varázsló egyedül volt, mert a boszorkány nem tudott eljönni. Ült a teraszon és a szokásos varázsteáját iszogatta. A jó szellemek körülvették és nagy csend honolt a tisztáson. Az idő csípős volt, de a varázslót átjárta az otthon melege és az a tudat, hogy a gonosz szellemek már nem árthatnak neki. Mikor a gonoszok megjelentek a tisztás szélén a varázsló ügyet sem vetett rájuk. Jötttek csörögve, zörögve, huhogva, rikoltozva, de a varázsló csak ült a hintaszékében és teát kortyolgatott. A szellemek csak jöttek és jöttek. Semmi nem állította meg őket. Bementek a házba, szétszorták amit csak találtak. Törtek, zúztak majdnem össze dölt a ház. A varázslót egészen a tisztás végéig kergették. A nap első sugaraival úgy eltűntek, ahogy jöttek. Csak a rengeteg bosszúságot hagyták maguk után. A varázsló hetekig pakolt, takarított, javított, rendezett mire sikerült mindent helyrehoznia. Nem tudta mire vélni, hogy előző évben nem történt semmi baj, most meg ilyen csúnyán pórul járt. Elmesélte a boszorkánynak mi történt. Kitalálták, hogy jövőre megint együtt próbálják meg elkergetni a rossz szellemeket. Megint eljött az éjszaka és jöttek a szellemek. Csak a boszorkány volt kint a teraszon, mert a varázsló már nem mert előjönni. A gonosz szellemek megint előjöttek, de amint közelértek a boszorkányhoz megtorpantak és visszamenekültek az erdőbe. Nagyot nézett a varázsló, hogy ez az öreg boszorkány elijesztette a szellemeket amiket neki nem sikerült. Sajnos rövid idővel később a boszorkánynak nagyon messzire kellett utaznia, ahonnan sokáig nem tér vissza. A varászló tanácstalanul állt az újabb szellemjárás előtt. Mit csináljak? Mit csináljak? – morfondírozott magában. Kitalálta, hogy ha ugyanazok a szellemek jönnek vissza megint, akkor lehet, hogy elég lesz ha úgy látják, hogy ott a boszorkány vele és a puszta gondolattol is elmenekülnek. A varázsló készített egy nagy babát. Rongyos fekete ruhát és kopott kalapot adott rá. Az arcát ráncosra és sárgára festette. Hosszú görbe orrott rakott rá és egy csúf bibircsókot nyomott az arcára. Leültette magával szemben és úgy csinált, mintha beszélgetne vele amikor jöttek a szellemek. A trükk bevált és a varázslónak többé nem kellett tartania a gonosz szellemektől. Később a környéken lakók is megtanulták, hogyan kell elzavarni őket. Először hatalmas répákra faragtak ijesztő arcokat, boszorkányokat, majd tököket raktak ki még ijesztőbb ábrázattal. Akik a mai napon gonosz szellemmel találkoznak, csak vágjanak egy nagy rémisztő grimaszt, mert mint a varázsló mondta egy dologtól félnek a szellemek, ha megijesztjük őket.
Itt a vége fuss el véle."
