Hogy kerül a kiscsizma az ölébe?

Úgy látszik vannak dolgok, amik nem maradhatnak ki a szülői létből…értem ezalatt a kispárna megetetését, vagy a gyerek helyett a kiságyba helyezését például:P

Bevallom felnőtt életemben lényegében sosem fordult elő, hogy cipő nélkül vagy papucsban indultam el itthonról, s nem gondoltam, hogy velem is előfordulhat, hogy a gyerekre elfelejtek adni. Szoktuk lábbeli nélkül szállítmányozni őket a társasházon belül, ha pl. megyünk le a szomszédba. De ma teljes harci díszben indultunk meg a bölcsibe (Bogyka csizmája bent van a bölcsiben, rá nem is szoktunk adni reggelente), apa ölbe kapta a két fiút, majd a lépcsőfordulóból szólt vissza, hogy azért praktikus lenne Zsebi csizmáját legalább magunkkal vinni:P 

Tudni kell, hogy a kisember odáig van a csizmáért, így lényegében a bölcsiig műsorozott, hogy miért nincs a lábán. (Bár kapott rá lehetőséget, hogy felhúzza, de egyedül nem állt neki, pedig amúgy ritkán kér vagy enged segíteni magának mostanában az öltözéshez.) Szerencsére nem túl hosszú az út.

Mazsi - aktualitások

37+3...és még egyben....lehet, hogy végre megtudjuk miben más egy programcsászár:P

Kissé elmaradtam a legifjabbal kapcsolatos írogatással. Pedig azért voltak közben események. S már túl vagyunk a betöltött 37. héten és még mindig bent van…döbbenetes, tekintettel arra, hogy a bátyai ekkor már szépen kikunyerálták magukat. No de nézzük mi is történt velünk januárban. 

Január 7-én megjártuk a Bátorfi - Bánhidy kört. MInd a két orvos rendben talált mindent. Sőt Bátorfynál arra jutottunk, hogy az eddigi lehetséges bajok közül a legkisebb a legvalószínűbb, vagyis a pancreas anulare, de persze biztosat majd akkor tudunk, ha Mazsi kibújt. Nem rendelt vissza újabb vizsgálatra, de mindenképpen kért visszajelzést a babáról, illetve kérte, hogy esetleg látogassuk majd meg, ha már Mazsi olyan állapotban lesz. Bánhidy is bizakodó volt az uh lelet alapján. Adott egy csomó házi feladatot: vérvétel (vérkép, vércsoport, vizelet), hüvelyváladék-tenyésztés (mert ez itt ő a helyi rendelőben sajna nem tudta megcsinálni), illetve a 36. betöltött hét után heti ctg, s persze adott beutalót és bejelentkezési telefonszámot az aneszteziológiai vizsgálatra is. Kérte, hogy két hét múlva még találkozzunk egyet és, hogy igyekezzek februráig bent tartani a babát, mondtam neki,hogy rajta leszek:P 

Január közepén aztán Herczegh doktorral volt találkozónk egyéb ügyben, de ha már arra jártunk megkérdeztem, hogy megcsinálja-e a tenyésztést, illetve, hogy járhatok-e hozzá ctg-re. Előbbit természetesen azonnal megcsinálta, utóbbira adott időpontot, míg ha már ott jártunk csinált egy uh-t is, mert miért ne, meg mert amúgy is kíváncsi volt. :) MIndent rendben talált, szép nagynak nézte Mazsit.

 

20-án megvolt az első ctg…illetve, ha már ott jártam egy kukkantás is…méhszáj teljesen zárt, szép hosszú. Ha így ügyeskedem, akkor meglehet a február. Kaptam időpontot következő hétfőre…mondván, akkor ezúttal megpróbáljuk a két ctg-s verziót:P Jah és meglett a tenyésztés eredménye is. 

21-én mentem Bánhidyhez. Letaglóztam, hogy lényegében mindennel készen vagyok, illetve az anesztes vizsgálatot is beütemeztem szerdára. Rendben talált mindent. Aztán jött az intelem, ha tényleg azt szeretném, hogy ő csinálja a császárt, akkor nem jön rám vasárnap a szülhetnék, mert neki el kell utaznia, nem lesz elérhető. Van persze kijelölt helyettese egy jókezű ifjú titán, de inkább beszéljünk meg egy februári időpontot a programcsászárra, mert az neki eleve jobban tetszene:P Megbeszéltük február 4-et. Adott elérhetőséget a kórházi asszisztenshez, akivel fixálnom kellett, illetve kérte, hogy menjek el még egyszer ctg-re, aztán január utolsó napjaiban meg üzenjek neki, hogy akkor minden oké és találkozunk a megbeszélt napon. (Nem is értem ez mire jó, hiszen ő tudna róla elsők között, ha rám jönne a szülhetnék:P) 

22-én megvolt az altatóorvosi vizsgálat is…hát egy élmény ez az építés alatti SOTE II. Zaj, munkások, sitt és cigarettafüst mindenhol. Csak lift lépcső nuku, labirintus meg minden, de az eü személyzet kedves és barátságos…döbbenetes ez ilyen munkakörülmények között. Beszélgettem ott egy másik kismamával, szerinte a Tömő utca (ahol jelenleg a szülészet üzemel) klasszisokkal jobb. Nem akartam neki mondani, hogy hát ezek után azért vannak fenntartásaim:P (Persze tudom, én el vagyok kapatva, elvégre két magánkórházas császáron vagyok túl.) A vizsgáló doki néni mindent rendben talált, tetszett neki a hozzáállásom, mondtam neki, hogy és pedig nem is volt bent a császáron, ami tényleg mókás volt. Jelezte, hogy ezúttal szívesen bent lenne, de hát majd meglátjuk kit dob a szerencse. Mindenesetre többször is megvizsgálva a torkomat mondta, hogy ő bizony inkább megszúrja a hátamat, mint, hogy altasson/intubáljon, mert tényleg nem vagyok egyszerű eset. Nem volt vészes a várakozás egyébként, ahhoz képest, hogy állami intézmény, mindössze 20 perces csúszásban voltak, amit annyira nem bántam, mert baromira szabadulni akartam az épületből. Viszont a parkolóban nagyon rendesek voltak, kicsit túlléptem az egy órát, de nem kértek másfél órányi parkolási díjat…ez nagyon jól esett. 

27-én jött a második ctg….mert hogy ugye nem szültem meg 37.+0-nál…nem mondom, hogy nem volt egy-két fájás, de a kispapa fekvésbe parancsolt és egyébként is kímélő üzemmódba kapcsoltam, elvégre Mazsinak igazán fontos, hogy még bent maradjon. A ctgre kissé ébreszteni kellett a kisembert, de hát bugizott egész éjjel:P Azért némi szölőcukorral és bökdöséssel sikerrel jártunk. A kukkantásnál mondta Herczegh, hogy egy ujjbenyire kinyílt a méhszáj, de ez még nem jelent semmit, simán jó lehet ez még februári időpontnak. :) 

Közben kiváltottam a csomagokat: Felicitas és DM. Illetve 26-án vasárnap Bogyka bölcsis cuccával egyszerre a saját csomagomat is összeraktam (tekintettel arra, hogy ilyenkor szülni szoktam belátom, hogy nem siettem el). Intéztem anyakönyvi kivonatot is, ami végülis ma futott be:P De azt el kell ismernem, hogy Mazsi szobája még mindig nincs teljesen fogadóképes állapotban…a szekrénybe nincs bepakolva a ruhája (kimosva-kivasalva sincs nyilván, de nem is terveztem, most ilyen nagy mosást rendezni). Az ágy még a legalsó szinten van, a légzésfigyelő sincs még beállítva, de mentségemül szóljon, hogy most nem rég merült csak fel, hogy egyáltalán előfordulhat az a csodálatos eset is, hogy szinte velem egyszerre, vagy legalábbis pár nappal utánam ő is hazajöhet a kórházból. De ez persze továbbra sem biztos, csak egy megcsillanó reménysugár.

Bogyka egy éve már

Elrohant ez az év is. S bizonyára ezt teszik majd a következők is. Döbbenetesen más, mint Zsebi és döbbenetesen ugyanolyan. Érdekes kis személyiség, akit mindig szeretünk, néha kiemelten imádunk és néha nagyon gyűlölünk, mert komolyan az az érzésünk vele kapcsolatosan, hogy arra tette fel az életét, hogy a miénket tönkre tegye…sokszor - érzésem szerint túl sokszor - jut eszünkbe róla a Pelenkás bajkeverő című film. Bevallom, nem emlékszem rá, hogy Zsebivel kapcsolatosan valaha is felrémlett volna a film (pirul) - mert arra persze emlékszem, hogy ő is ki tudott kattintani nagyon (és persze tud a mai napig, meg fog életem végéig). Nála is ez lesz az utolsó klasszik hófordulós, innen már csak szösszenetek…elvégre várhatóan nem annyira sokára lesz ismét egy kisebb, akiről megint készülhetnek a havi fordulatos bejegyzések:D

Adatok: 11,4 kg, 79 cm és 48,5 cm a buksija körfogata. Nyurgábbnak tűnik, mint Zsebi ennyi idősen, pedig magasságra teljesen egyformák, csak hát Zseb husibb volt:P Ruhákból 92-es bodyk és 86os nadrágok futnak (némelyiknek persze fel kell hajtani kicsit a szárát). Pelukából iccakára 4es Premium Care, nappalra 4+ Háppy Bella. 

Alvás, evés…alias napirendetlenség: úgy tűnik kialakult napirendünk van már vele is. Nem svájci óra, de azért működik. 

6-7 körül ébredés kis tekerés a tesóval

7-8 között reggeli 200-250 gramm kekszes gyümölcsös pép

Innen móka, kacagás és játék, ha jó kedve van. Üvöltő hiszti és szülői gatya-rángatás, ha rossz:S 

11-12 Ebéd 200-300 gramm főzelék

12-13 Délutáni szunya start…200 ml tápszerrel, az időtartama mondjuk nagyon változatos a 30 perc és 2,5 óra között minden lehetséges. 

Ébredés után a program a délelőttire hajaz: Innen móka, kacagás és játék, ha jó kedve van. Üvöltő hiszti és szülői gatya-rángatás, ha rossz:S 

16-17 vacsora 200-250 tejpép némi joghurttal kiegészítve

Fürdésig játék, nyilván már a tesóval közösen:)

19 körül pancsi, együtt a két legény

19:30-20:00 között valahol egyszer csak elalszik egy 200as tápszerrel és némi lullaby dúdolással;)

Aztán nem, kicsit sem alussza át az éjszakát, újabban még mutatóban sem. S többnyire az evést is komolyan gondolja, pedig próbáljuk elbolondítani, de úgy vagyunk vele, hogy inkább megetetjük és 10 perc ébrenléttel megússzuk, mint 3 órát sakálozzon:S Hogy éjjel hányszor és milyen ütemezés szerint ébred/eszik, azt szerintem a macska fülén lévő bojt mérete, az aktuális csillagállás, az árfolyamok vagy valami hasonló határozza meg. :P

Kanállal pépeset szeret enni ő is, bár nem annyira öklendezős, mint Zsebi. Saját kis kezével bármit (tényleg!!!) bepakol a szájába, próbálkozik egyedül a kanállal, villával…amivel hagyjuk. Olyan dolgokat felcsippent, hogy le vagyok nyűgözve…mondjuk ő nincs, amikor kapirgálom ki a szájából a hagymahéjat pl. :P Vizet iszik cumiból a cumis étkezések után. Egyébként szívószálas itatóval nyomul. Főként vizet, de amit éppen elér, azt megkóstolja. Tud persze pohárból is segítséggel, meg üvegből, meg amiből éppen kell. (A fürdővizet pl. a kis vödörből nagyon pontosan tudja a szájába adagolni egyedül is:P)

Kimittud: jár, mit jár kacagva szalad a testvére után. A karácsonyra kapott bébitaxit mondjuk nem hajtja, fel tud rá ülni, nagyjából le is ér a lába, de a tologatást nagyobb mókának tartja. Ezerrel utánozza a testvérét, ami a döbbenet, hogy a legtöbb dologban teljes sikerrel. Klasszisokkal pontosabb a finom mozgása, s a felfogó képessége, mint a bátyának volt ennyi idősen. Látványosan okos…néha kissé ijesztően az. Feláll egyedül természetesen, többnyire sikerrel hárítja az eséseket. (Ha nem, akkor világraszóló hisztit tud csapni). Jah igen, hisztizik, olyan klasszikus toporzékolósan, mint a rémes kétéves. Szeret ki-be pakolni, a porszívó nála is verhetetlen sztár (nyilván nem véletlenül lett ez a születésnapi ajándék….dehogy akarom én elvenni az igazit tőle, csak hát jó lenne, ha legalább naponta 15-20 percet pihenhetne szegény gép:P) Imád labdázni, dobálja magának a labdát és megy utána. Szeret velünk játszani, de jó napjain ügyesen el van egyedül is. A tesóval közös mókák mindent visznek természetesen (a fürdés előtti meztelen rally pl.). Meg van az első értelmes és pontosan használt szava is: Ott….és - többnyire pontosan - mutat arra, akit éppen kérdezünk. Nem annyira profi a kanapéra/ágyra fel - és lemászásban, mint a testvére volt ennyi idősen. Ha nagyon akar fel tud menni, ha jó kedve van le is tolatva jön…de kevés dolog van olyan magasságban, amiért érdemesnek érzi a felmászást, lejönni meg orral előre sokkal viccesebb, elvégre a tesó is úgy közlekedik többnyire.

Fog: 2/2….de látszik fent a másik kettő is, remélem már csak napok kérdése, mert a piros popsi baromira unalmas. 

EÜ: az orra folyik, egyebet nem talált a doki néni. Nem tudom, hogy az egy év alatt volt-e valaha tökéletesen egészséges (a születése utáni pár napot leszámítva). :S Szülinapra kapott oltást ő is (azért csak egyet, mert a másik hiánycikk és várni kell rá) - ez úgy látszik valami családi hagyomány:P A státuszt gyorsan lezavartuk, elégedett volt a doki néni. 

Hordozás/utazás/egyebek: Anyuka pocakja okán főként már csak kis távolságokban mocorgunk. De a hónapban nyilván sokan jártak nálunk az ünnepek okán. S a születésnapi hacacáré is több naposra alakult:)

Aktuális becenevek: Bogyka, Bogyesz, Depike, Hisztike, Szöszke, Öcsike, Fötörpe, Toporgó 

Tesók: Van ütés-váltás, Zsebi szándékosan paterolja félre néha nem kellően finoman, Bogyka meg néha masszívan megpüföli (megharapja) a testvérét (vagy akár minket) pusztán szeretetből, mert azért a simogató mozdulatokat még gyakorolni kell. De azért többnyire még mindig látványosan imádják egymást :) Néha - persze még nagyon néha - nem csak egymás mellett játszanak, hanem tényleg együtt. Adogatják egymásnak a legót (ezzel is valami döbbenetes a kisebb is), autópályásat játszanak felvátlva gurítva le az autókat vagy kergetőznek nagyokat. 

Jade vs. Bogyka: lásd fentebb a simogató mozdulatos rész…amúgy imádja, bújik hozzá. A makka meg meglepően jól tűri az inzultálást:P 

Nincs pontos statisztikám, mert lusta vagyok számolni (Zsebinél ugye a hóforduló egybeesett a valós hófordulással:P), de csak érdekességként december hónapban 397 órát töltött alvással 73 darabban (2 órával és 8 darabbal több, mint Zsebi 12. hónapos korában) 115 pelukát fogyasztott 75-ben volt pisinél komolyabb termék (94/45-el ebben merőben eltérő volt a bátyja annak idején), s 40125 ml (209 étkezéssel) mérhető tápanyagot vitt be (nála is csalás, mert a dekát simán ml-re váltom, pont nem érdekel továbbra sem, hogy ez így pontatlan:P), amivel kicsit megelőzi a testvérét (39970 ml - 200 étkezés).

Kerekmese…

Apa is láthatóan élvezi a műsort:P

…youtube gyöngyszem. Néhány aranyos videó megtalálása után gondoltam itt az ideje a többit is megnézni. Betettük hát folyamatos lejátszásba, rá is cuppantak a gyerekek, ahogy kell. Nincs is ezzel semmi gond, viszonylag szerethető rajzok, aranyos szövegek (az ismert gyerekdaloknál értelemszerűen az eredeti szövegek), normális énekhangú csaj, a fordítások ugyan kissé érdekesek, de hát ez van. No de pár klip után elérkeztünk a bilidalhoz…no ez leverte a szülői ingerköszöböt:P

Nem tanulnak belőle (és a többi oktatós dalból) rosszat, csak kissé megdöbbentünk. Persze nem annyira, mint mikor ezzel a könyvvel találkozunk még nagyon-nagyon-nagyon régen. Szóval kerekmese marad, majd átkapcsolok zombi-üzemmódra, amikor nézzük:P

Karácsony - Szilveszter 2013.

Kezdjük talán a bölcsis karácsonyi ünnepséggel. December 19-én volt az ő csoportjának. Nagyon aranyosak voltak a gondozó nénik, mert a szülőkre váró másik csoportokba gyáró gyerekek mellé bevállalták Bogykát is, hogy nyugisabban tudjuk nézni a műsort. A műsort amit én részemről végig könnyeztem és amit Zsebi nem nagyon volt hajlandó bemutatni. (Már sejtettük, hogy nem fog nagy szereplést előadni, mert kissé bestresszelték a guggolással - pedig tud guggolni, itthon első szóra megcsinálta, de ott nyilván már dacból sem. Sem a próbák alatt, sem a műsorban.) Eszébe sem jutott sírni (volt ilyen gyerek is), vagy kiszaladni a körből, csak többnyire nem működött együtt. A forgásoknál, no ott igen:) Azért nagyon aranyosak voltak, meg itthon meg is mutatta, el is énekelte, szavalta a műsort egyedül;) Az ajándék átadásnál majd megzabáltam:D Aztán visszakerült Bogyka (elfogytak a többi gyerekek), Zsebi meg már nagyon készült haza, így nem maradtunk nagyon sokáig. Úgy volt, hogy pénteken még meg bölcsibe, de csütörtök éjszakára bekrupposodott:( (Este már köhécselt, de a bölcsiben még nem. Nem is mondták, hogy gond lett volna). Reméltük, hogy azért karácsonyra elmúlik.

Végülis, ha nem is tökéletesen (némi orrfolyás azért még maradt emlékbe), de meggyógyultak mind a ketten az ünnepre (Bogyka már korábban kezdte a köhögést). 24-én reggeli után beizzítottuk a fát (műfenyő), aztán neki is álltunk díszíteni, együtt:) Első pillanatokban csak néztek mind a ketten, de aztán Zsebi lelkesen csatlakozott és táncolva-örömködve pakolta a díszeket a karácsonyfára (közben itt-ott a bölcsis műsort előadva;)). Bogyka is jött hamarosan, ő természetesen úgy segített, ahogy Zsebi tavaly…lefelé szedegette a díszeket és időnként meglépett egy-egy darabbal:D Azért csak elkészült a fa. Ebéd előtt már lehetett csodálni, énekelni neki, megmosolyogni a cicát, aki az évek során mit sem változott és még mindig megpróbált felmászni rá (kikötöztük…nem, nem a macskát, a fát:P). Délután alvás előtt megbeszéltük, hogy mire felébrednek bizonyára erre jár a Jézuska is. Így mikor végre mind a ketten kidőltek gyorsan odacsempésztem a két csomagot, aztán mi is kidőltünk (részemről a megelőző éjszakán nem igen tudtam aludni, nem tudom miért, mikor hajnali háromkor végre bealudtam bevallom már majdnem sírtam a fáradtságtól, aztán Bogyka felébredt 5 körül, onnan megint nem volt egyszerű visszaaludni, de végülis 7ig még volt egy kis szunya). Ébredés után Zsebi kijött és elvonult pisilni, nem is tűnt fel neki azonnal a hatalmas doboz, de aztán igen;) Bogyka már a becsomagoláskor kinézte magának az ajándékát, Zsebinek volt teljes a meglepetés. Előbbi letépett egy darab papírt és mint aki jól végezte dolgát el is vonult vele játszani. Zsebi alaposabb munkát végzett és nagyon boldog volt a Thomassal…..avagy a duplo vasút-készlettel:D 

Másnap jöttek Sógornőmék, Anyósom, így folytatódott a nagy ajándékozás. Ebédre jöttek, de az alvás miatt abban maradtunk, hogy korábban érkeznek, ebéd előtt ajándékozunk és utána meg akkor mindenki aludhat kedvére. Az ajándékozás megvolt. Regina mondjuk nem volt lelkes bontogató, gondolom a születésnapja közelsége miatt, már unta a sok bontogatást, de Zsebi és Bogyka lelkesedtek:D Aztán, ahogy lenni szokott a teljesen szokványos napirend helyett, Bogyka pontban délben (éppen leültünk volna ebédelni) úgy dőlt ki, mint a zsák. Sebaj, Zsebi majd csatlakozik gondoltuk még ekkor. Aztán Regina és Zsebi még kicsit játszottak ebéd után, végül mikor Zsebi közölte, hogy akkor ő most elmegy Ica mamával aludni, akkor elindultak (mama persze bevonult vele és a tejecskével, hogy elaltassa és ahogy sejtettem nem járt sikerrel). Apa váltotta, én meg kísértem volna éppen le a csapatot, amikor Zsebi kijött a pisilni-kakilni kell körre…mivel a wchez vezető útban éppen a nagynénje öltözött, cseppet kizökkent. Így hát integettünk neki, majd csak a távozásuk után csüccsentünk le a wc-ben. Utána még egyszer bepróbálkoztunk az elaltatásával, teljeséggel esélytelen volt, így hát ez elmaradt. Este már kotta fáradtak voltak - Bogyka sem aludt éppen sokat - de azért még belefért a skype-karácsony az anyai háttérrel. ;) 

Ezután már képlékenyebb volt a program. 26-án nem is érkezett hozzánk senki. Nem is volt nagy program, kimentünk a játszótérre kicsit, hogy szellőzzünk, meg egész jó volt az időjárás is:) Ugyan némi délután alvás is összejött, de valahogy érezhető volt, hogy némileg borult a napirendjük (bár nagyon igyekeztünk, hogy ne változzon semmi). 

Ősök kimenőn: Kati mama bevetésen:P

27-én péntek lévén estére kimenő volt nekünk előirányozva :) Volt némi kimozdulás délelőtt, kis vásárlás, aztán alvás délután, nem sok és nem túl pihentető. Este babysitter:) Mire hazaértünk mindenki békésen szunyókált. 

28-án érkeztek Zsebi keresztszülei ebédre. Naná, hogy a megszokott napirend teljesen felborult, mind a kettő kotta álmos volt délre, pedig máskor simán jól bírják egyig is ébren. Bogyka éppen elaludt, s Zsebi is már az ágyában volt mikor megérkeztek, így innen már tudtuk, hogy esélytelen a délutáni alvás, sebaj legalább este korábban elaludtak. 

29-én házassági évfordulónk volt. Nem mondom, hogy nagy ünneplést csaptunk. Voltunk kicsit levegőzni a játszótéren délelőtt is, meg délután is. A délutáni alvások meg megint nem voltak túl pihentetőek. Zsebi fél óra után ébredt, mert baromira köhögött:( Estére már igyekeztünk masszívabb köhögés kezelést adni neki, visszaszemeltük a párásítót - mert a jelek szerint az inhaláló nálunk mit sem ér, pedig többnyire egész lelkesen inhalálnak. Így elég korán bealudtak és viszonylag nyugodt volt az éjszaka is. Sőt rekord hosszan aludt másnap reggel:P 

30-án déltől Kévi barátnőm volt ügyeletes, mert nekünk még kellett futni egy IKEA kört a tervezett szilveszterrel kapcsolatosan és nem gondoltuk, hogy praktikus magunkkal vinni őket. Évica korábban érkezett, a fiúk meg teljesen kifordultak önmagukból. Alvás Bogyka esetében 15 perc még délelőtt, Zsebinél semmi. Szóval estére ők is, mi is az őrület határára jutottunk:P De ismét korán bealudtak, amit persze nem bántunk;)

Szilveszterkor inni kell:P

Odakint, nem csendesen...

 

...odabent teljes békében:D

A szilveszterre nem terveztünk kimenőt, a várandósság miatt amúgy sem, de Mazsi esete egyébként is speciális. Amúgy kicsit tartottam is az éjszakától a tavalyi tapasztalatok alapján - akkor ugye Zsebi éjfélkor felébredt és nem is tudott visszaaludni, amíg véget nem ért a durrogtatás. Nos volt délutáni alvás, aztán késői lefekvés (korai tűzijáték leséssel:)), aztán nehezen mély álomba merülés, mert szegény folyamatosan megriadt a durrogásra, de olyan szinten, hogy már azt sírta, hogy aludni szeretne. (Bogyka békésen aludt) Aztán végülis sikerült álomba zuhannia. Bogyka éjfél előtt kért egy tápszert, utána mélyen aludtak, végig a durrogás alatt, pedig ha lehet még több és töményebb volt, mint tavaly. Aztán Zsebi az utolsó már távolabbról érkező zajokra kissé megébredt, de vissza lehetett altatni simán. Hajnalban rosszat álmodott és kisétált a szobából, ezzel átköltözve a mi ágyunkba, ahol félig a nyakamra feküdve simán aludt tovább reggelig (nagyon-nagyon ritkán hajlandó a mi ágyunkban aludni). Bogyka mondjuk így nem tudott hajnali ébredése után átköltöződni, ahogy szokott (mert ő meg nagyon-nagyon ritkán ébred reggel a saját ágyában:S), de ezt is megoldottuk, mert Zsebi ágyában összebújtam vele, így tudott még aludni egy kicsit;) 

 

Hát így teltek nálunk az ünnepek, csendesen és kifejezetten kimerítően. Mindenesetre minden kedves erre járónak nagyon boldog új évet kívánunk.