Halloween – 2015.

Lehet szidni, hogy csak egy újabb Amerikából átvett ünnep, meg a pénzről szól, meg ilyesmik, de részemről sokkal jobban kedvelem ezt a fajta ünneplést, mint a magyar temetőbe zarándoklást (mert a) nem értem ezt az egész temetős dolgot (nem a halállal van problémám…tisztában vagyok vele, hogy az élet része, nyilván remélem, hogy még sokára jutunk el ehhez részhez) b) ha már temető,

akkor miért ezen az egy napon jutunk el csak emlékezésnek ehhez a gyertyás formájához..na mindegy). Szóval tetszik ez a csokit vagy csínyt téma, szeretem a jelmezes mókát amúgy is.

Így nem is volt kérdés, amikor kedves barátok rákérdeztek, hogy – ha éppen nem költözünk – lenne-e kedvünk halloween bulira menni hozzájuk, hogy igent mondunk. Nem költöztünk, de ne szaladjunk ennyire előre.

A múlt héten ugye szünet volt az oviban és Zsebi nem ment összevont csoportba, hanem IMamánál töltötte az időt. Náluk a faluban amúgy szokott lenni halloween, így hát idén is készültek. Mivel Zsebit szombaton hazahoztuk, így kicsit előrehozták és pénteken vágtak neki az éjszakának lámpással, jelmezzel az unokatesók. Cukik voltak a képek alapján és csokiban sem volt hiány. :P

Szombaton mire KáeM Zsebivel hazaért kidekoráltam az ajtót (netről szedtem képeket, kivágtam-lamináltam-kivágtam). Illetve délutánra előirányoztuk a tökfaragást apával. S természetesen a vasárnapi bulira is készültem nekik jelmezzel…nem akartam túl véreset, rémisztőt, így ezen leírást alapul véve és kicsit átalakítva varrtam nekik tök-jelmezeket. Mivel apának az építkezésen volt dolga, így a tökfaragás rám maradt. S a fiúk sem voltak kimondottan lelkesek, így kicsit nézték, aztán inkább elvonultak játszani. Ezt mondjuk annyira nem bántam, mert sikerült egy igen rohadt példányt kifogni, így szegénynek csak egy foga lett…stílszerűen mondva kirohadt az alsó :P A fiuk nem bánták, szorgalmasan nézegették az erkélyen világító lámpást. S a jelmezeket felkapva lelkesen nyomatták a csokit vagy csínyt dumát is…nekünk:P (Mint később kiderült, volt a lakóparkban csokit vagy csínyt móka…csak én erről nem tudtam, mert elég ritkán nézegetem a facebookos csoportot:S)

Vasárnapra készültem pár dologgal. Nyomtattam némi színezőt halloween témában, aztán vásároltam chipset, csokit, dekorációt. Saját magunknak is egy-egy pólót ;) Sütöttem témába illő formájú linzert (ez mondjuk nem jöhetett volna, ha nincs Brigice, aki küldött nekem süti kiszúrókat….köszi itt is) – persze lehetett volna valami sütőtökös krémmel is tölteni, akkor még jobban passzolt volna, de ez későn jutott eszembe. (Illetve csak úgy - mintegy mellékesen - készült egy házavatós-ajándék is vendéglátóinknak;))

A buliba aztán voltak még programok. Tulajdonképpen a régi bölcsis csapat jött össze újra. 3 kislány Zsebi ex-csoportjából, a mi három fiúnk, aztán még az egyik kislány nagyobb tesója. Illetve persze szülők is páran. A gyerekek kezdetnek örültek az újra-találkozásnak, mókáztak az udvaron, a házigazda hölgyemény szobájában, élvezték a lépcsőzést (mi mondjuk nem annyira:P). Aztán kezdődtek a programok. Aki ügyesen meg tudta ijeszteni házigazda apukát az kapott sütit…a saját jelét :) Aztán jött a mese a halloweenről (ld. a bejegyzés végén), amit egyébként ugyanaz a Varga Zoltán írt, aki ezt a könyvet is és aki egyébként vendéglátónk apukája ;). Majd a csoportok tökfaragás odakint. Minden családnak jutott tök, kés, kanalak és lehetett kreatívkodni. (Kissé hűvös volt már az udvaron, de azért nem bántuk). A fiúk eleinte lelkesek voltak, de aztán inkább már csak Bogyi segédkezett, végül ő sem, találtak más, izgalmasabb játékot :) Azért szerintem nagyon hangulatos volt, hogy a teraszról figyeltek befelé a kész tökök. Ezután ismét jól eljátszottak a csemeték, kicsit színezgettek is, de főleg diszkót csináltak vendéglátók szobájából ;) Zsebi és Bogyi szépen megtáncoltatta a lányokat, aztán valahogy elfogyott a türelem és elkezdték a masszív fáradtság tüneteit mutatni, bár még nem volt nagyon késő (igaz délelőtt is aktív programunk volt és nem is aludtak sokat). Szóval 7 körülre értünk haza, és igazán remekül éreztük magunkat. A fiúk a csokit vagy csínyt részt kicsit hiányolták, de amúgy élvezték a bulit :)

Jövőre is vannak terveim, meg meghívásunk is immár több helyre is….majd meglátjuk:)

Varga Zoltán - Halloween mese
"Egyszer volt hol nem volt, élt egy nagy sűrű erdő mélyén egy varázsló. Mindig fehér ruhát viselt, és olyan öreg volt, hogy szakálla a földet súrolta. A varázsló háza pont az erdő közepén állt egy tisztáson. Mindig nagy csend vette körül, de volt egy éjszaka az évben amikor minden a feje tetéjére állt. A varázsló azt mesélte, hogy a szellemek, akik egész évben alszanak, ilyenkor felébrednek. Vannak köztük jó szellemek, akik csak nézelődnek és jókat nevetnek az embereken. De vannak köztük rosszak is. A rossz szellemek bosszantani akarják a varázslót. Beköltöznek a házába és mindenféle csínyeket csinálnak. Eldugják a kulcsait, kiöntik a tejet, kitépik a virágokat és még ki tudja milyen huncutságokat művelnek. Sajnos még egy tapasztalt, sokat látott varázsló sem tudja őket elkergetni, vagy elvarázsolni, mert a szellemeken nem fog se átok, se bűbáj. Hiába mormolt el több bűbájt, még a varázspálca ereje is kevés, hogy elkergesse őket. Évről évre szegény varázsló azon a bizonyos napon kénytelen volt elviselni a szellemek garázdálkodását. Egyik évben látogatóba hívta egy barátját, aki egy nagyon öreg boszorkány volt. Nem volt gonosz, de mivel öreg volt, a bőre ráncos volt és sárga. Egy nagy bibircsók nőtt az arcára és folyton egy nagy fekete bottal járt. Fekete ruhája foltos és rongyos. Nagyon kedves boszi volt, de első ránézésre még én is megijednék tőle. Üldögéltek este a teraszon, a varászló és a boszorkány, iszogatták a varázsteájukat . Körülöttük jó szellemek kíváncsian nézegették őket. Egyszercsak megjelentek a gonosz szellemek. Csörögve, zörögve, hohogva. Még elég messze voltak, de a varászló és a boszorkány nagyon megijedtek. De a szellemek elől nincs hová bújni. Bemásznak az ágy alá, átsuhannak az ajtókon és gyorsabban repülnek mint ahogy egy ember szaladni képes. Ezért közelebb húzodtak egymáshoz. A szellemek csak jöttek és jöttek. Csörögtek, zörögtek, hohogtak, rikácsoltak. Félelmetesen közeledtek a varázsló háza felé. Már csak egy ugrásnyira voltak amikor hirtelen a legelső megtorpant és kikerekedett a szeme. A többi is ugyanígy járt. Úgy tűnt nagyon megijedtek valamitől. Megszeppenve és szégyenkezve megfordultak és egy kettőre eltüntek a sötét erdőben. A varázsló és a boszorkány nem tudta mire vélni, de nagyon örültek neki, hogy indén nem történt semmi baj velük. Egész éjjel beszélgettek. Megegyeztek, hogy a ház biztosan védve van a jó szellemek által, majd másnap reggel a boszorkány felült a seprűjére és hazarepült. Egy évvel később ugyanazon az éjszakán a varázsló egyedül volt, mert a boszorkány nem tudott eljönni. Ült a teraszon és a szokásos varázsteáját iszogatta. A jó szellemek körülvették és nagy csend honolt a tisztáson. Az idő csípős volt, de a varázslót átjárta az otthon melege és az a tudat, hogy a gonosz szellemek már nem árthatnak neki. Mikor a gonoszok megjelentek a tisztás szélén a varázsló ügyet sem vetett rájuk. Jötttek csörögve, zörögve, huhogva, rikoltozva, de a varázsló csak ült a hintaszékében és teát kortyolgatott. A szellemek csak jöttek és jöttek. Semmi nem állította meg őket. Bementek a házba, szétszorták amit csak találtak. Törtek, zúztak majdnem össze dölt a ház. A varázslót egészen a tisztás végéig kergették. A nap első sugaraival úgy eltűntek, ahogy jöttek. Csak a rengeteg bosszúságot hagyták maguk után. A varázsló hetekig pakolt, takarított, javított, rendezett mire sikerült mindent helyrehoznia. Nem tudta mire vélni, hogy előző évben nem történt semmi baj, most meg ilyen csúnyán pórul járt. Elmesélte a boszorkánynak mi történt. Kitalálták, hogy jövőre megint együtt próbálják meg elkergetni a rossz szellemeket. Megint eljött az éjszaka és jöttek a szellemek. Csak a boszorkány volt kint a teraszon, mert a varázsló már nem mert előjönni. A gonosz szellemek megint előjöttek, de amint közelértek a boszorkányhoz megtorpantak és visszamenekültek az erdőbe. Nagyot nézett a varázsló, hogy ez az öreg boszorkány elijesztette a szellemeket amiket neki nem sikerült. Sajnos rövid idővel később a boszorkánynak nagyon messzire kellett utaznia, ahonnan sokáig nem tér vissza. A varászló tanácstalanul állt az újabb szellemjárás előtt. Mit csináljak? Mit csináljak? – morfondírozott magában. Kitalálta, hogy ha ugyanazok a szellemek jönnek vissza megint, akkor lehet, hogy elég lesz ha úgy látják, hogy ott a boszorkány vele és a puszta gondolattol is elmenekülnek. A varázsló készített egy nagy babát. Rongyos fekete ruhát és kopott kalapot adott rá. Az arcát ráncosra és sárgára festette. Hosszú görbe orrott rakott rá és egy csúf bibircsókot nyomott az arcára. Leültette magával szemben és úgy csinált, mintha beszélgetne vele amikor jöttek a szellemek. A trükk bevált és a varázslónak többé nem kellett tartania a gonosz szellemektől. Később a környéken lakók is megtanulták, hogyan kell elzavarni őket. Először hatalmas répákra faragtak ijesztő arcokat, boszorkányokat, majd tököket raktak ki még ijesztőbb ábrázattal. Akik a mai napon gonosz szellemmel találkoznak, csak vágjanak egy nagy rémisztő grimaszt, mert mint a varázsló mondta egy dologtól félnek a szellemek, ha megijesztjük őket.
Itt a vége fuss el véle."

Apróhirdetés te csodás

Az úgy van, hogy a gyerekek néhány cuccát árulgatom itt-ott a neten. Magam is vásárolok apróhirdetésből használtan cuccokat, így csak annyit várok el a „kedves” vevőktől amit én is nyújtani tudok….hát mondanom sem kell, hogy nem kapom meg.

A velveten futottunk be ebbe a cikkbe, ami már megihletett annyira, hogy írjak is a témáról.

Alapvetően nincs sok hirdetésem, s azok is inkább a nagyobb méretű és értékű témát erősítik (babaszoba bútor, autóülés, babakocsi).

A fincsi kis tapasztalatok sztorik:

Sztori 1. Babajáték a tárgy. Levelezgetünk egy ideje, hogy akkor kell-e, nem-e. Alku is megvolt, engedtem. Erre jön, hogy akkor vigyem már házhoz, mert ő a két gyerekkel, nem akar még egy megállót sem villamosozni. Nah erre mondtam, hogy hát én meg a három gyerek és a munka mellett nem tudom az bevállalni, hogy még házhoz szállítást is vállaljak.

Sztori 2. Csak annyi érkezik üzenetben, hogy adja meg a telefonszámát…se puszi, se pá, se kérem, se semmi. Ezekre bevallom a legtöbb esetben nem is válaszolok, most megtettem, nem is tudom miért. Eljutunk a beszélgetéséig Aztán személyes találkozónál első körben dicséretek, hogy igen, látja, hogy szép állapotban van, pont, ahogy a hirdetésben leírtam, annyi a hibája. Aztán mond egy nagyon-nagyon pofátlan árat…mondjuk rá, kategorikusan, hogy szó sem lehet róla. Meg hát kalkulálja már bele, hogy – szerintem, nagyon korrekt módon felajánlottuk - házhoz visszük, erre közli, ja tényleg, akkor legyen még 10 l bor…mondjuk itt, hogy hát ez luft, mert nem iszunk, akkor legyen két macska….hát ez is, mert van egy és nem akarunk másikat. Na itt, akkor elköszönnek, hogy gondoljuk át az ajánlatot és hívjuk fel. Mondom oké (csak ki a lakásunkból a pofátlanságotokkal együtt…utóbbit persze nem mondtam, mert a szám, okosabb volt, mint az agyam (idézet from Lustanyu…hátha még emlékeztek rá)). Azért felhívtam, hogy ismét elmondjam neki, hogy mi a vége az ajánlatnak. Hát akkor megbeszéli a feleségével és visszahív. Hívott, mondta, hogy ő is tartja, amit mondott, erre mondtam, hogy hát akkor nem lesz az övék és köszönöm, hogy eljöttek, és….nem tudtam folytatni, hogy viszlát, mert itt akkor jött, hogy jah hát nem is olyan szép, meg nem is olyan, mint a hirdetésben a fotón, meg penészes, meg büdös, meg pincében volt (a)nincs pincénk, b)használatban lévő dolgokról beszélünk, tehát nincs kimosva állandóan, így van rajta morzsa, meg homok, meg ilyesmik) meg mit tudom én…és akkor mondom neki, hogy ne strapálja magát, mert ha nem kell nem kell, nem sürgős az eladás, így esélye sincs, hogy a fikázás miatt lefossam a lábam szárát és olcsóbban adjam. De csak mondja, mondja…én meg mondom neki, hogy túl beszéltük, nem kell, semmi gond, vidáman elbúcsúzunk és mivel ezen a ponton még mindig nyomatta a fikázást, hát nemes egyszerűséggel egy visz hall kíséretében kinyomtam.

Sztori 3. Nincs fent a telefonszámom, mégis vannak olyan ügyesek, akik kikutatják és telefonon hívnak, támadnak le :P Ez néha jó, néha nem. Bevásárlás közben kapott el az egyik vevő-jelölt. Letámadott, hogy akkor ha x-ért adom azonnal indulnak érte. Köpni nyelni nem tudtam, de legyen…mondjuk nem kérdezte, hogy otthon vagyunk-e csak a címet. Mire hazaértünk, éppen megtaláltuk a terméket (jah hát a költözés olyan szempontból már nagyon látványos, hogy baromira nem férünk el és mindent pakolunk, ahová érjük), gyors üzlet nyélbe ütve…mondjuk nem bántam volna, ha ad egy szusszanásnyi gondolatra lehetőséget.

Részletes sztori nélkül: Állandó téma a féláron kiszállítással…hát mi vagyok én jótékonysági futárszolgálat wazze??? Meg a ha féláron adod, akkor rögtön megyek érte. Nagy „kedvencem” ennyiért is lehet kapni….hát akkor barátom vedd meg ott/annál, akinél annyiért lehet kapni. Meg a találkozásnál akkor megy a jópofizás, hogy mit dolgoztok, mivel foglalkoztok…na erre újabban már csak annyit szoktunk válaszolni, hogy gyereket csinálunk :P (Három esetén szerintem ez tök korrekt válasz:P) És mondjuk még szerencsésnek mondhatom magam, hogy nem találkoztam nagyon durva vevővel….mert azért másoktól hallottam már az anyázó verziókról is.

Fenti nem annyira fincsi tapasztalatok fényében talán érhető, hogy meg sem próbálkozom a ruhák eladásával. S egyébként is csak azt hirdetem meg, amit nagyon muszáj, mert baromira nem hiányzik az életemből az „kedvesség”.

FantasyLand - Játszóház

Több ötlet is felmerült mára. Unokatesókkal közös program is, de az nem jött össze. A hőség okán a szabadtéri lehetőségeket kizártuk. Keresgéltünk a játszóházak között. Végül erre esett a választásunk...jövő hétvégén szülinapozni is megyünk a helyszínre, gondoltuk így legalább lesz egy kis helyismeret.

Hétvégén perc alapú a számlázás, a kísérő nem fizetős és a másfél éves féláron mehetett be. Ételt italt bevinni nem szabad, de természetesen van büfé, ahol a karszalagra húzzák a fogyasztást és csak a végén kell fizetni. Az árak pont úgy jönnek ki, mint bármelyik másik játszóházban a fővárosban vagy annak környékén. Természetesen itt is kötelező a zokni mindenkinek, kint polcon lehet lepakolni a cipőket. A recepcióra pedig a táskákat. 

A játszóház nagyon barátságok és biztonságos. Csak a személyzet tudja nyitni az ajtót. Méretét tekintve nem túl nagy, amit én kifejezetten előnynek tartok…mert majdnem folyamatosan rá lehet látni a csemetékre. Van benne minden kellék, ami a jó szórakozáshoz kell. Egy klíma az ami még komfortosíthatná a helyszínt, meg így a ventillátorok ellenére is kicsiről és nagyról is szakadt a víz. Van külön csajos szoba…tömény rózsaszín, tömény hercegnő…de azért ez is tetszett a fiúknak is. Két szülinapos helyiség is van. Plusz a büfé rész (enni-inni csak ott lehet). 

Nyitásra érkeztünk, egy szülinapos csapattal egyszerre. Nem voltak túl sokan és nem is lett tömeg később sem. Mazsi imádta a labdatengert, meg a csúszdákat. Bogyi a terepasztaloknál telepedett le hosszabban. Zsebi meg rohangált folyamatosan, meg autózott. De mindenki kipróbált és élvezett mindent. Jövő héten a szülinapi buliba, de azon kívül is visszatérünk még máskor is biztosan. (A fiúk máris mennének)

Update: Délután/estefelé összejött a közös program is, egy Duna-parti séta keretében. Vasárnap pedig engedtünk a nyomásnak és ismét elvittük őket a „Móka-kacagásba” (A név úgy jött, hogy mikor még szombaton mentünk, mondtuk nekik, hogy meglepi, hogy hová megyünk, de lesz ott móka, meg kacagás…ez meg mély nyomot hagyott bennük, főleg Bogyiban)…ismét tetszett, ismét jól érezték magukat, ismét lefáradtak és délután ismét vissza szerettek volna menni :P

Vasárnapi katasztrófa

Amennyire szuper volt a tegnap délután, a nyaralásból hazatérve, hogy gyakorlatilag nem is kellett rájuk szólni annyira katasztrófa volt a mai nap.

Zsebi kezdte a világból kifordulást…de olyan szintre sikerült jutnia (szófogadatlansággal, hisztikkel, veszekedéssel, verekedéssel), hogy nem mehetett ki a Duna-partra. (Utálom az ilyet, mert legalább amikor lehetőség van rá, legyen együtt a család) Én mentem csak ki a két kicsivel (Mazsi amúgy veszélyes…egy pillanatra nem figyeltem és már ment is befelé a Dunába toronyirányt…nulla félelem érzet.)

Aztán ebédnél már látszott, hogy Bogyi lelki világa is megborult kissé, de még nem volt vészes a helyzet. Zsebit újabb hiszti, mindenféle próbálkozás, tanmese és egy kemény ígéret árán sikerült csak alvásra bírni. Az ígéret az volt, hogy ha képes szépen csendben elaludni és délután jól viselkedni, akkor megyünk homokozni.

Hát ez a program is folyamatosan rezgett a délután folyamán, Zsebi lényegében ébredés után 1 órával már sikerült elérje, hogy kimaradjon, de Bogyi is eljutott ide vacsora időre. Így történt, hogy nem mentünk le Zazi-Berci homokozót nézni.

Nyilván jó volt a nyaralás. Nekik is nekünk is. Értem azt is, hogy jó nekik, hogy kiszabadulnak a szabályokból…de azért baromi nehéz utána a visszazökkenés. Tulajdonképpen arra jutottunk, hogy ez a hiányunk miatt felgyűlt feszültség, amit nem tudnak még jól kezelni…egyenlőre mi sem:P Reméljük a holnap délután a bölcsi után már jobb lesz :) 

UPDATE: Reggel vidáman és lelkesen indultak a bölcsibe.

Nagy igazságok :)

"Régen azt hittem, Angelina Jolie-t lehet a legnehezebb lefektetni. Akkor még nem tudtam, milyen egy felpörgött, pizsamás hároméves."

Néha szembe jönnek a neten ilyen-olyan vicces gyerekes dolgok. Ezek nagyon megtetszettek. Az alsó képen lévőt gyakorlatilag napi szinten idézzük:P

"Először megtanítanak járni és beszélni, majd megparancsolják, hogy ülj nyugodtan és maradj csendben."
/We spend the first twelve months of our children's lives teaching them to walk and talk and the next twelve telling them to sit down and shut up. - Phyllis Diller/

Ez meg simán cuki...bár a másodikkal erősen vitatkoznék...de nem a szülés vonatkozásában, mert mind a három császár pont olyan volt, mint amire számítottam ;) De ez mondjuk a két szélső esetében sok mindenben megállja a helyét nálunk :D

"Először egészen másképp lesz.

Másodszor, úgy ahogyan a szülők gondolják.

Harmadszor pedig minden magától kialakul." 

(A bába válaszol c. könyvből. Stadelmann, Indgeborg)

Ez is nagyon megtetszett, főleg, hogy Zsebike éppen most próbálgatja magát a fára mászás csodás művészetében. :)

"A child who has always been allowed to move freely develops not only an agile body but also good judgment about what he can and cannot do... Children raised this way hardly ever have any serious accidents." Magda Gerber

 /azaz: "Annak a gyereknek, akit mindig hagynak szabadon mozogni nem csak a teste fejlődik, de arról is sokat tanul, fizikailag mire képes és mire nem... Az így nevelt gyerek szinte soha nem szenved súlyos balestet." Magda Gerber/

Éjszakai szobatisztaság tippek és trükkök

Ez a történet csodaszépen indult. Bejelentette és működött. Gyakorlatilag hiba nélkül bő két hónapig. Aztán valami elromlott. Onnantól kezdve a 90/10 mondjuk jóindulattal is 10/90be fordult át, de inkább 100% volt a pisi-folyóban ébredések aránya.

Kezdődött a próbálkozás, ötletelés. Az adjuk vissza a pelenkát gyakorlatilag mindenki elvetette, illetve senki nem tanácsolta. Így jött az ágy masszív védelmének felépítése első körben. (A dolog nehézségét adta, hogy akkoriban még bőven ivott este tejet a cumikából)

Vízzáró matracvédő

Az ágyat nyilván eleve védtük egy vízzáró matracvédővel, de ez merőben kevés, ha gyakran bepisil a csemete. Szóval az ágya az alábbiak szerint néz ki: 

Matrac – vízzáró matracvédő – műanyag gumis lepedő (eü kék eldobható fajta) – vízzáró gumis lepedő (IKEA) – 60*90-es nedvszívó alátét (Tena, vagy Bella pelenkázó alátét - utóbbi jobban minősült) nadrágtartóval felcsíptetve. Így mondjuk azért sokszor megspórolható a mosás, legalábbis az alsóbb rétegeké. A takaró szegény így járt…de egyenlőre jól bírja:P

Műanyag gumis lepedő

Vízálló gumis lepedő

Tartott ez a minden nap mosunk helyzet…hát nem is tudom, sokáig. Aztán olvasgattunk, keresgéltük a megoldást. A szervi ok kizárása az első…avagy csináltattunk egy vizelet-vizsgálatot, mert sokszor okozó lehet egy elhúzódó felfázás, aminek egyéb tünete nem nagyon van. Ezt kizártuk…pipa, szuper, de akkor mégis mi legyen, mert az egy dolog, hogy uncsi volt, de közben ugye elkezdtem dolgozni, amikor is a mosás kissé több szervezést igényel, meg Zsebit is elkezdte zavarni a téma. 

Nedvszívó fekvőbetét...valójában csak a zöld sátor miatt ilyen zöldes a színe

Újabb kutakodás, tanakodás. Aztán jött az, amit mondjuk saját gyerekkori emlékeim miatt nem szerettem volna, de legyen…ledumáltuk a cumiról…avagy jött a pizzafutár bácsi és elvitte olyan gyerekeknek, akik még kicsik és jobban szükségük van rá (nálam is hasonló volt a duma anno, csak sajnos rontott a helyzeten, hogy másnap megtaláltam és baromira nem volt kicsi tesóm, akire fogni lehetett), ügyesen kitette, majd nagyon örült, mikor a cumi helyére egy dinós (névre szóló) persely került. Aznap este büszkén a persellyel ment aludni, nagyfiúsan a cumi nélkül. Tulajdonképpen remekül vette ezt az akadályt, egyszer volt talán kérés, hogy akkor ő mégis szeretné vissza a cumit, de hamar megdumáltuk, hogy nem kell az már neki. :) A következő lépés az volt, hogy az utolsó pohár/bögre innivaló időpontját fixáltuk. Tekintettel arra, hogy akkoriban 9 körül ment aludni 7kor ihatott utoljára…erre általában emlékeztettük is, hogy ne maradjon igazán szomjas. Aztán jött a jutalom táblázat…hogy ha sikerül 14 egymást követő száraz éjszakát összehozni, akkor a doktor néni hoz/küld neki legot. Nah innentől indult be az igazi lelkesedés. Úgy figyelt, mint a bajnok…volt, hogy éjjel egyedül kiment pisilni. És volt baleset is, egy pici (ezt még elfogadtuk kérdőjeles X-nek – mert ő rajzolhatta be reggel a X-eket), aztán egy nagyobb. Kissé szomorúan, de nagyon fegyelmezetten radírozta ki az addigi X-eket (jó sokat már). Ezután jött egy nyaralás, amikor nem volt gond, hazatérve viszont megint kezdődött a bepisilés, hiába tartottuk a meddig iszunk szabályt:S De aztán megint bedobtuk a legós témát…redukáltuk az éjszakákat, megbeszéltük a katalógusból, hogy melyik legó legyen (mert ez előtte naponta változott), aztán jött a siker. Nem tökéletes és eufórikus, mert nem értettük, hogy mi okozta a visszaesést, de már mindenképpen szerettük volna odaadni a legót, elvégre már félő volt, hogy elveszti a motiváló erejét. Pár száraz éjszaka után, tehát megkapta, összeraktuk, büszkén mondja mindenkinek, hogy a doktor nénitől kapta (mindig próbálom magam emlékeztetni, hogy szóljak a doki néninek, hogy ne lepődjön már meg;P). És azóta nagyjából 98/2 az arány a száraz éjszakák javára…annak ellenére, hogy sokszor előfordul, hogy iszik kicsivel lefekvés előtt is.

KreatívAnya: Kültéri társasjáték

Megláttam Kifliéslevendulánál és tudtam, hogy iziben megvalósítom, nyílván nem annyira szofisztikáltan, azt majd egyszer máskor. Kerestünk pár követ, a fiúk lelkesen megfestették. Én rajzoltam egy pályát…nem ki nevet a végén, csak úgy általában egyet simát, színekkel. A dobókockát még a múltkor készítette Anyósom egy másik játékhoz (de ebből később tervezem megvalósítani a tejes dobozos verziót, mert nagy ötlet.;)) Aztán indulhatott is a játék. Nem volt kiemelten nagy a lelkesedés a játék iránt ezúttal (ami azért lepett meg, mert a lakásban nagy szerelem minden társasjáték), a kőfestést viszont élvezték.

Nyár 2015

Trambulin, homokozó, nagy csúszda, kis hinta :D

Idén a munkába visszatérésem okán kicsit sem beszélhetünk nyári rezidenciáról, mint korábban. De azért idén is IMama lett a fő nyaralási-pihenési célpont (majd egyszer – talán - mesélek arról, hogy miért is alakult ez így;)).

Hinta-állvány minimál használatban:P
/Tavaly teljes üzemben volt, de nem találtam megfelelő fotót/

Szóval első körben nem volt nagy változás tavalyhoz képest. Kint a hinták, csúszdák (időközben Sógornőmék is hoztak egy komolyabb-magasabb példányt), trambulin, homokozó, tyúkok, malacok jelentették a fő vonzerőt. 

Vonzerő a tyúkólban

A géppark egy része

Bent nem volt változás, egészen, amíg a hosszabb nyaralást nem készítettük elő. Mert akkor közösen – Sógornőmékkel – beruháztunk egy emeletes ágyra. (Jelenleg a kétszemélyes verzió van csatarendben, de idővel háromszemélyessé alakulhat, hogy akár egyszerre mind az öt unoka elférjen a hálószobájukban). Így Bogyka átköltözött Zsebi ágyába, Mazsi maradt a Mama által beszerezett kiságyban. Az a kiságy pedig, amit mi vettünk ide, eladósorba került. 

Az új emeletes ággyal...

...jelenleg 4 csemetének kényelmes a szoba ;)

Idén ismét felállítottuk a nagy medencét…Anyósom rendelt homokot alá, kigazolta a terepet, ahová szántuk. Mentünk, elterítettük a homokot, igyekeztünk jól kiszintezni, jött a medence, feltöltöttük, beüzemeltük a szűrőt. Nem lett tökéletes, egyik irányba lejtett kissé, illetve nem is tudtuk annyira megtölteni, mint lehetne, mert valamiért nem úgy emelkedett a fala, ahogy szokott, de ezt annyira nem bántuk, mert így biztonságosabb. Másnapra kellemesen meleg lett a víz, így pancsoltunk is egy jót :) Fiúkat alig lehetett kiimádkozni belőle. Aztán következő reggelre az alábbi kép látványa fogadott. Nem igazán tudjuk, hogy mi történt. 

Nem volt tökéletesen egyenes a medence ugye, kissé lejtett is, abba az irányba, amerre kiöntött, de nem gondoltuk, hogy ennyire. Végülis arra jutottunk, hogy a fiúk hosszú nyaralása szempontjából talán még biztonságosabb is így. Első körben úgy gondoltuk, hogy elővesszük a tavaly vásárolt kismedencét és beüzemeljük azt, de aztán megláttam az Aldiban a csúszdásat…akkor még nem döntöttünk, de egyik délután a szomszédban volt is lehetőség tesztelni, mert ők viszont döntöttek és megvették…szárazon is akkor móka volt, hogy nem is volt kérdés, hogy másnap reggel még munka előtt beszaladok én is egyért. Nagy siker lett ;) S persze némi javítás után, újra beüzemeltük a nagy medencét is, mert azért annak is volt létjogosultága.

Köszönjük szépen az idei lehetőségeket is a mamáknak ;)

Anyák napja 2015. – Első felvonás

Az oviban indult a móka. Már lehettek halvány sejtéseim a versekről, dalokról, mert azért itthon is előadta néha ;) De persze nagy totálban azért más a hatás (nem mintha megelöző este nem bőgtem volna el magam, amikor első ízben hallottam tőle teljes egészében az első versikét:P). Nem csoportos előadás volt, csak egyéni köszöntések, amit tavaly már volt alkalmunk megismerni a bölcsiben…ott egyébként nem volt igazán siker. Itt behívták anyukát (esetünkben apukát is), leültették a kis székre (apuka videós módba kapcsolt) és már nyomatta is a csemete a verseket/dalokat/köszöntést. Az egyéni köszöntés itt és most annyira cuki volt, mert a csoport többi fiú csemetéje elvonult játszani (néhol sajnos hangoskodni…az óvónéni többszöri szólása ellenére is), de a lányok mind ott maradtak és félkörben ülve kvázi vokálként erősítették a szólózó kis pajtásuk műsorát. Szuper szép és nagyon megható volt. *meghatódott anyuka*

Ha esetleg a videó nem adná kellően vissza, meg úgy magamnak is emlékeztetőül a versek és dalok, amik elhangzottak:

„Anyukám, anyukám, találd ki,

Hogy az én kincsem, ugyan ki?

Ki más is lehetne, ha nem te?

Ültess gyorsan az öledbe.

Anyukám szeretlek”

/A kincsem helyett Zsebi néha fiamat mond;)/

„Olyan meleg, olyan puha, 

jó az öledben anyuka. 

Átölellek, hozzád bújok, 

a füledbe titkot súgok, 

hogy szeretlek Édesanyám, 

ölelj, vigyázz, sokáig rám.”

„Én kicsike vagyok, nagyot nem mondhatok.

Szüleim kertjében most nyílni akarok.

Ki akarok nyílni, mint pünkösdi rózsa,

de ki nem nyílhatok, csak úgy illatozok.”

„Ültem ringó kis ladikon.

Úszott három rózsaszirom.

Az egyik az apué,

a másik az anyué,

harmadik a nincs.”

„Orgona ága, barackfa virága.

Öltözzetek új ruhába,

anyák napja hajnalára,

illatosan!

Zúgja az erdő, susogja a szellő.

Üzenik az ágak, lombok:

légy te mindig nagyon boldog,

Édesanyám!”

Egy percesek…

…nyilván lenne miről írni, és kerülnek is fel bejegyzések…csak visszamenőlegesen, mert eddig elmaradtak. De azért van néhány apróság, aminek jó lenne, ha nyoma maradna itt is, nem csak a fotók között ;)

- Zsebi volt egyedül nyaralni Imamánál…többször is, nagyon ügyes volt, jól viselkedett és nem volt semmi sírás utánunk. Nyilván kitörő lelkesedéssel fogadott mindenkit a családból mikor érte mentünk. 

- Bogyka is kedvet kapott, mi pedig nem álltunk ellen, ő is mehetett. Közel másfél hét jutott neki, ő sem sírt, csak amikor meglátott a kapuban és az zárva volt pityeredett el, hogy nyissa ki a mama és engedje őt haza (majd megzabáltam). Ő is kitörő lelkesedéssel fogadott mindenkit :) Aztán amíg összecuccoltuk a hazautat, illetve a tesói pörögtek egyet, elég sokszor elmondta, hogy menjünk már, egyedül beült a kocsiba (lévén busz, ez nem annyira egyszerű egy 2,5évesnek), magára húzta a pajzsot is és csak sürgette a tesóit…és persze hívta a Imamát, hogy jöjjön velünk:P

- Zsebi megjárta velem a munkahelyemet (kétszer is), meg egyszer az apukájáét is. 

- Zsebivel alakulni látszott az éjszakai pisi téma (erről a hosszú-hosszú útról majd készül a bejegyzés)…meglátjuk.

- Hivatalosan is kijelenthető, hogy Mazsi beszokott a bölcsibe és beleszeretett Meli nénibe…ezzel komoly konkurencia harc indult a két kicsi között…egyenlőre Meli néni simán bírja mind a kettőt :)

- Terveink szerint jövő év februárjától Bogyi is ovis lesz…meglátjuk ;)

- Nyárra Zsebi visszatér az Aranytücsökvárba a tesóihoz…

- A kicsihez és a középsőhöz még mindig 1+n alkalommal kelünk éjszaka..fejenként, mert persze a legritkább esetben időzítik egyszerre az ébredést.

- A három gyerek mellett egy mosoda korrekt és gyorsan megtérülő beruházásnak tűnik :P

- Egyszerre fürdik és nagyjából egyszerre kerül ágyba a három legény...19-20 között van valamikor pancsi és utána ágyba...Mazsi a tejcivel korrektül elalszik egyedül általában, Bogyi mellé be kell feküdni, Zsebi meg teljesen változóan éli meg a lefekvés és elalvás kérdéskörét. 

- Jó velük, imádjuk őket. Egyre cukibban eljátszanak együtt. A két naggyal pedig már királyul lehet együtt társasozni.

- A két kisebb egészen másként dackorszakozik, mint Zsebi…ezek ketten színészek. A látvány elemekben hisznek és azonnal földre vetik magukat, ha valami nem tetszik…ellenben könnyebb velük tárgyalni (persze ki tudja mit hoz még a jövő)

- A két nagyobb már lelkesen tolja a pici legot. Így vélhetően Mazsinak a duplózásból már kevesebb fog jutni, bár azért azzal is sokat nyomulnak még. :)

Biztos van még ezer meg egy dolog, de most ennyi jut eszembe…majd írok még :D

Húsvét 2015.

Valahogy eddig mindig úgy alakult, hogy a húsvét turnézós ünnep. Mivel Zsebi "nyaralni" volt, nem is volt kérdés, hogy szombaton megyünk Győrbe tojásvadászatra, majd vasárnap Bonyhádra, végül pedig hétfőn délutánra beütemeztük az első komoly locsolást is.

Győrben már rutinos tojásvadászként indultak, ezúttal azonban Reginával együtt. Nagyon cukik voltak, ahogy gyűjtöttek, a végén meg osztozkodtak :) Utána bementünk csoportosan a belvárosba lángosozni egyet, aztán séta, majd indulás is haza, mert Mazsi kidőlt, mint a krumplis-zsák (persze mire az autópályára értünk a többiek is, ahogy azt reméltük is). Sajnos így a locsolás elmaradt, pedig készültem.

Bonyhádon nem szokás a tojásvadászat, itten fészekbe tojik a nyuszi. Szóval onnan kerültek kiosztásra az ajándékok...kaptak egy házat a fiúk :P De igazából első körben nem sokáig érdekelte őket, inkább az élő nyuszival és a nagyobb unokatesókkal voltak elfoglalva :) Zsebi édesen előadta a locsolós verset (köszi IMama;)), Bogyi kis segítséggel suttogva ismételte néhány szót utánam, de azért mind a ketten locsoltak, ahogy kell :) Aztán bátyáméknak menni kellett. Mi ebéd után még sétáltunk egyet a kertben, megnéztük a kis gidákat (sajnos nagyon félősek, nem lehetett simogatni őket), még egyszer megdögönyöztük a nyuszikat, majd csomagoltunk és indultunk haza. Mire a város vége táblához értünk lényegében mindenki aludt...a szülők is szívesen tették volna:P

Itthon ma reggelre érkezett meg a nyuszi...fészekbe...vagy inkább a nappalit beterítve tette az ajándékokat. Semmi nem volt dedikálva, mindenki választott, mindenki játszott mindennel és minden közös lett. Nyilván a lego-vár Mazsinak még nem annyira játszik, de a többi ajándékot mindenki kipróbálta. A buborék-fújó vonat nagy sztár, de tényleg mindennel játszottak. Az édességekből fogyott is persze, de megint szépen bővül a kibontott és nem elfogyasztott gyűjtemény is (most már tényleg kénytelen lesz sütni valamit belőle, mert még a mikulásokból is van:S) 

Ma délutánra pedig vendégségbe voltunk hivatalosak Zsebi bölcsis szerelméhez (azóta is tartjuk a kapcsolatot, voltak már ők is nálunk). S ha már locsolkodós nap, hát gondoltam legyen meg az első igazi locsolás is. Az ajándékot lelkesen átadták, aztán szépen felsorakoztak a locsoláshoz, de a versek szinte teljesen elmaradtak, pedig az ifjú hölgy nagyon édesen várta, sőt lelkesítette a fiúkat, hogy mondják már :P Azért megvolt a kölni a hajra és persze a piros tojás is cserébe :) Cukik voltak na :)