1 mínusz 61

Nem is tudom leírjam-e újra, hogy rohan az idő...de tényleg. Annyira igaznak érzem a mondást, miszerint kisbabával az évek gyorsan telnek, ám a napok lassan múlnak.

Adatok: 11,55 kg…főzés közben féllábbal emelgetve durva súlyzó:P 77 cm magas és 47 cm a buksikörfogata…ha jól mértük, mert nem úgy van az, mint régen. Nappalra 4es, éjjelre 5ös pelust hord. Ruhából lassan kikopnak a 80asok - már csak egy-egy nagyobb darab van játékban - és végleg beköltöznek a 86osok…végleg??? Na ja, meddig végleg:P

Semmi gyerekmunka...önként segít:P

Alvás, evés…alias napirendetlenség: A hóelejei keverc után, úgy tűnik beállt az új rendszer, immár az ő rendszere. 7 körül kel, játékkal indul a nap 10ig bezárólag eszik kb. 190 gyümölcsöt. 10-től általában séta, játszótérrel-fagyizással fűszerezve (általában egyezik a fagyi-izlésünk) kb. 2 órában, amiből vagy alszik egy felet, vagy nem. Hazaérve még kis játék aztán ebéd 190 főzelékként. Utána még némi játék, aztán délután szunya, előtte újabban bevág egy kisebb adag tápszert. Ilyenkor alszik egy hosszabbat, aztán délután újra játék, esetleg még egy kör játszóteres séta. Uzsonnára joghurtot eszik. Vacsorára az ágyban tápszert. Betöltés vagy van, vagy nincs, már nem igazán betöltés, mert igény szerint megy:P Hajnali 4-6 között szokott kérni egy reggelit, megissza és simán visszaalszik…magától hasra fordul mikor elégnek érzi a kaját. Az utóbbi napokban annyiban változott a fenti tematika, hogy bevezettük a vacsora fogalmát, ami fürdés előtt egy főzeléket jelent, utána a tápszert cumizva alszik el. Éjjel újabban csak teázni kel fel…ha egyáltalán. Rengeteget iszik, legalábbis számomra a 3-4 dl folyadék (ízesítetlen édesköménytea, sima víz) elég soknak tűnik egy babához képest. És egyébként meg folyamatosan eszik…hol egy kis buláta, sajtos tallér, keksz van a kezében/szájában, hol némi eper (igen, eszik epret már, simán elvette és megette, azóta is nagyon szereti), alma, vagy valami egyéb, amit sikerül elcsennie. A főzelékeket ennek ellenére még mindig szigorúan pépesen kéri, ha nem krémesítek eléggé, simán kiköpi a kaját.

Kimittud: Hát nem ül egy helyben:P Mászik, ahol fel tud kapaszkodni megteszi, ahol lépegetésre is van lehetőség, ezerrel lépeget. A járássegítővel is tesz néhány lépést már, de inkább térdelve rodeózik vele:) Imád hintázni, most már a csúszdázás is nagy sztár. A homokozóban egyenlőre nem lelte kimondott élvezetét, viszont végigkóstolta a homokozó játékokat. Többször hallottuk a szájából a labda szót (mosolygott, ha utána megkapta valamelyik labdáját), én a cicát is véltem hallani, ez apukának nem volt még meg. S az apple szó is elhagyta már a száját, alma rágcsálás közben….nem lepődtünk meg, hogy nem csak magyarul kommunikál, elvégre folyamatosan hallja a három (négy? - a jelbeszéddel együtt) nyelvet.

Fog: 5 és eddig nem látok többet. De rendületlenül masszírozza a nyelvével az ínyét. És nagyon aktívan és szívesen harapdál, főleg minket, de kaját is egyre gyakrabban. 

EÜ: semmi kórság hála a magasságosnak. 

Az első csók után...Borókával:)

Hordozás/utazás/egyebek: A napi séták (hintázós játszóterezéssel fűszerezve), a heti egy úszás és a heti egy babajelbeszédes foglalkozás az állandó program. Időnként járunk a helyi Duna-partra, de hosszabb utazás nem volt a hónapban - na jó volt néhány "kör" a M0-n, hogy békésen tudjon alukálni…néha jó lenne, ha tényleg körgyűrű lenne, de egyébként egyszer sem (najó egyszer igen, de akkor meg pont nem jött be:P) azért indultunk el, hogy elaludjon, csak bealudt és nem akartuk felébreszteni - …majd a következőben lesz bőven utazás;) Volt viszont látogatónk: Regina baba és szülei, Bence baba és szülei, illetve két kolleganőm is (egyik várandós).

Bencével játszadoznak

Aktuális becenevek: Zsebi - nyilván már rajta ragad, de nem meglepő az apjának is van beceneve, gyerekkorból hozós, de olyan szinten, hogy a főiskolán volt olyan tanár, aki nem tudta, hogy mi az eredeti neve -, Baba, Babácska, Babácsa, Macska, Gizmó, Gizmikusz, Hisztipisti (vajon mikor és miért???:P), Mérgesmacska, Kicsi, Zsebó, Zsebóca.

Buláta nélkül aludni nem lehet...előtte már álmában tolta az arcba:P

Jade vs. Zsebi: Simán simogatja a kuckójában szunyáló macskát, aki ezért kicsit sem tépi le tőből a kezét (ha én próbálkoznék ezzel, simán megkarmolna). A napi egy kergetőzés egészen biztos, látszik a cicán, hogy - többnyire - tetszik neki, hogy már tempósabban tudja követni a kis pajtása. Néha meg csak szembe térdel a cicával és egyszerűen kacag neki:D Abszolút falkatag lett a gyerek, már neki is fúj és nyávog, ha éppen szeretne tőle valamit, viszi neki a játékot és időnként lekever egy pofont is, persze csak, hogy értse szegény Zsebi hol a helye a társadalmi rangsorban:P Ha éppen nem szeretne a macska játszani, előfordul, hogy némi karom is kerül a pofonba…várná a finom mozdulatokat Zsebitől, aki erre egyenlőre nem képes. Viszont kifulladásig röhög azon, ahogy mi játszunk a macskával, s próbálja utánozni a mozdulatokat a játékokkal. 

Baby connect statisztika: 395,2 órát töltött alvással 95 darabban…szóval az alvásigénye látványosan csökken. 80 pelenkát használtunk el 68-ban volt kaki…a pelenka igény is csökken. 40250 ml kaját nyomott be 207 étkezéssel…a kajaigény meg nő:P /A kajánál még mindig minden ml-ben számolva, kicsit sem pontosan, de azért irányadóan. Nem számolok a nasikkal, mint buláta, kukoricapufi, kaja-, süti- és gyümölcsfalatok a szülőktől (ismerősöktől, idegenektől), mert kunyerál, de olyan, mint a cica, tudja hol az elég, nem fal fel mindent:)/

Anyukáról (vagy inkább anyukának???) az aktuális idézet:

Egy átlagos 10 hónapos baba havi 123 kilométert mászik, egy 2 éves napi 11 kilométert gyalogol, egy átlagos felnőtt csak napi 5 km-t tesz meg. De arra nincs magyarázat, miért lehet, hogy ugyanezek a csemeték estére miért olyan frissek és vidámak még, míg a szüleik szeme majd lecsukódik :) Azért meg kell védenem magam…én többet gyalogolok, főleg a két játszóteres napokon;) 

Egy gyermek üzenete a szüleihez

Olyan kis aranyos, gondoltam már miért ne legyen itt:) Én babás újságban olvastam első ízben, de most éppen a neten akadtam rá.

Anyukám! Apukám!

Első kívánság: Add nekem az idődet!

Második kívánság: Higgy nekem! Bízz bennem! Irányításoddal jó utat fogok választani. Ha magam mellett tudlak, nem történik velem semmi rossz.

Harmadik kívánság: Szeress és hagyd, hogy szeresselek! Szeress akkor is, ha rossz vagyok. Jó érezni a szereteted akkor is, ha például tudom, nem tetszik neked a viselkedésem.

Negyedik kívánság: Bocsáss meg nekem! Fejezd ki a megértésedet, ha tévedek. Add értésemre, hogy mindig van lehetőség arra, hogy újra kezdjek bármit. Engedd meg, hogy a tetteimért én vállaljam a felelősséget. Javíts ki és mondd el, ha tévedtem, de ezt ne mások előtt tedd. És kérlek, ne hasonlíts engem soha másokhoz (különösen a testvéremhez, barátaimhoz ne mérj).

Ötödik kívánság: Ne vegyél nekem olyan dolgokat, amelyekre valamikor te hiába vágytál. És ne érezz bűntudatot, ha nem tudsz megadni mindent, amire fáj a fogam (néha csak azért kérek valamit, hogy kiderüljön számomra, hol a határ).

Hatodik kívánság: Kérdezd meg, úgy igazából, hogy mi történt az iskolában. És figyelj arra, amit mondok ilyenkor. Beszélgess velem arról, hogy mit gondolok. Érdeklődj, hogy hogyan oldom meg a feladatomat. Vitasd meg velem a terveimet. Bátoríts választásaimban. És dicsérj bátran, ha megérdemlem. Ha meg tévedtem, terelj a jó útra.

Hetedik kívánság: Büntess meg, ha rosszat teszek. (Meg kell tanulnom különbséget tenni jó és rossz között.) A büntetés után viszont bocsáss meg. Ismerd el, ha jót cselekszem. Sose parancsolj nekem, inkább kérj tőlem, mert a kérés az összetartozásunkat erősíti.

Nyolcadik kívánság: Bánj velem úgy, mint a legjobb barátoddal. Figyelj rám, ha szeretnék megbeszélni veled valamit. Még gyerek vagyok ugyan, de nekem is vannak gondjaim, szorongásaim és aggodalmaim. Kérlek, vedd észre és vedd figyelembe a bánatomat és a fájdalmamat.

Kilencedik kívánság: Erősíts meg abban, hogy szeretni fogsz, bármi történjen is. Hogy a részed vagyok, valami különös érzelem, a szerelem teremtett.

Tizedik kívánság: Taníts meg engem is a szeretetképességére. Adj hitet és nevelj belém bizalmat az emberek iránt, hogy társat találjak majd, hogy a nagyvilágban és a hazámban otthon érezhessem magam.

Babaruha - tapasztalatok

Valahol azt olvastam, hogy még a várandósság alatt érdemes beszerezni a babaruhákat előre 74-80-as méretig. Nos - tapasztalatból mondhatom - ez ott baromság ahol van.

Tekintettel arra, hogy rengeteg ruhával indultunk neki a babázásnak jogosan van tapasztalatom. Összefoglalóan lehet szerencsénk az örökölt ruhákkal, csak kevés az esély rá, hogy a mi gyerekünk is éppen abban az évszakban lesz abban a méretben, mint az, akitől örököltünk. Persze vannak folyamatosan használható darabok, ezek jól is jönnek:) És persze az is előfordulhat, hogy nem azonos fajta ruhákat kedvelünk (vagy kedvel a gyerekünk), én például nagy rugdalózó (talpas nadrág) rajongó vagyok (vagy legalábbis ezeket tartottam praktikusnak, amíg Zsebi nem állt), más meg nem szereti ezeket, inkább külön kisnadrág+zokni párti. Meg hát nehéz ám ellenállni a pici ruháknak, én legalábbis nagyon nehezen tudok, így azért időről időre kap Zsebi egy-egy ruhát, annak ellenére, hogy rengeteg ruhája volt a kedves ismerősök, barátok jóvoltából. (A múltidő azért van, mert hamar jutottunk az örökölt ruhák méretének a végére, most már legfőképpen saját ruhákban nyomul)

Mennyiségre első olvasatra igen kevésnek tűnt a listák által ajánlott. Használat közben bevallom, hogy azt tapasztaltam, hogy alig kell több, mert úgyis folyamatosan (kétnaponta) megy a mosógép:) S a tapasztalatok azért érkeznek most, mert most jutottam oda, hogy összepakoljam a már nem hordott cuccokat:)

Szóval, ami valóban használatban volt (tehát nem az a mennyiség, ami rendelkezésre állt!!!!) az első időszakban a nyáron született és igen gyorsan növő babánknál:

Nem adok meg pontos méreteket, csak kb. A bevarrt címkéken lévő méretezés egyébként is csak tájékoztató jellegű, mert hogy van olyan 68-as body, ami 62-esnek is gyenge, és van olyan 62-es rugdalózó, ami meg 68-asnak is nagy. Szóval szemmérték és próbálkozás:)

A legkisebb ugrifüles hófehérben:)

 Az első időszak: túlnyomórészt 56-os ruhácskák (Július 31.-től nagyjából szeptember elejéig)

Vékony pamut rugdalózó - 10 db 

Vastag plüss rugdalózó - 5 db

Ujjatlan body - 12 db (ezek kerültek a rugdalózók alá)

Hosszú ujjas body - 5 db (ezek az ujjatlan rugikhoz és hálózsákhoz voltak főként használatban)

Hálózsák vékony ujjatlan - 2 db (Hosszú ujjas bodyval kapta éjszakára, s igazából nem kellett volna ilyen kicsi méret, mert a nagyobb sem volt zavaróan nagy)

Volt jó néhány rövid ujjas bodynk, ezeknek nem igazán láttam értelmét, mert rugdalózó alá soknak éreztem, magában (ahhoz még nagyon picike és elég fázós volt, hogy egy szál bodyban legyen) vagy kisnadrággal pedig kevésnek, mondjuk én - mint említettem - nem is vagyok kisnadrág+zokni rajongó, főleg nem nagy melegben ilyen pici baba esetében.

A második szakasz: többnyire 62-es ruhácskák (Szeptember elejétől túlnyomó részt október végéig)

Vékony pamut rugdalózó - 5 db

Vastag plüss rugdalózó - 6 db

Ujjatlan/rövid ujjas body - 13 db (ezek kerültek a hosszú ujjas rugdalózók alá)

Hosszú ujjas body - 7 db

Gumis zárt lábrésszel rendelkező kisnadrág - 3 db (Ezek hűvösebb napokon hosszú ujjas, melegebb napokon rövid ujjas bodyval nagyon tetszettek, annak ellenére, hogy pelenkázáskor le kellett venni, nem lehetett csak kicsatolni a lába között.)

Hálózsák vékony ujjatlan - 2 db (Hosszú ujjas bodyval kapta éjszakára. Ez a méret mehetett volna az elejétől, mert ez kitartott addig, amíg már a vastagabbak kellettek.)

Egy sajnálatosan elméretezett ruhadarab...ha jól emlékszem egyszer volt rajta, pedig nagyon tetszett

A harmadik szakasz: többnyire 68-as ruhák (Október végétől….már nem tudom pontosan meddig)

Vékony pamut rugdalózó - 3 db

Vastag plüss rugdalózó - 7 db

Ujjatlan/rövid ujjas body - 16 db (ezek kerültek a hosszú ujjas rugdalózók alá)

Hosszú ujjas body - 10 db

Gumis zárt lábrésszel rendelkező kisnadrág - 5 db

Vastag hálózsák (74es méretben): 2 db

Pluszban volt használatban egy vastag kezes-lábas 80as méretben, ez egész télen jó volt. Bundazsák 1 db…ezt mondjuk elég hamar kinőtte és a kocsiba sem lehetett bekötni. Őszi kezes-lábasból használtunk egyet. Továbbá kapott egy téli dzsekit, ami totálisan felesleges vásárlásnak minősült…utálta hordani ugyanis.

Teljesen egyértelmű, hogy miért volt felesleges megvenni a dzsekit:P

Azóta már 80as nadrágok - talp nélküli zoknival hordható változatok, mert 74es méret után már nem nagyon van talpas - (rugdalózók) és a 86os body-k vannak soron, szóval fogynak a méretek. Így, hogy áll, már nincs gondom a zoknival, bár nyilván napjában legalább 10szer fel kell húzni. Későbbi időszakban a hosszú ujjas rugik alá, már nem ujjatlan, hanem rövid ujjas bodykat adtam, de nyáron praktikusabbnak tűnt az ujjatlan.

Az mindenképpen tapasztalat és konklúzió - legalábbis számunkra - hogy ha adott helyről beváltak a ruhák és már ismerjük a méretezést, akkor nem érdemes máshol elcsábulni…mert ilyen miatt, több olyan ruhája is lett Zsebinek, amit csak egyszer tudtam ráadni. Nekünk a Tesco és a Kangaboo vált be leginkább. Az Auchan méretezése és a Brendon árai finoman szólva a vicc kategóriába esnek…hangsúlyozom, számunkra.

Apa napló - Gyöngyvirágtól Boldogságig

Sokáig gondolkodtam rajta, hogyan is lehetne leírni az elmúlt időszakot, hiszen erre tényleg csak azt lehet mondani, hogy ezt át kell élni. Ennek megfelelően inkább érzések, és villanások maradtak meg bennem, az elmúlt már apaként töltött időből. Ezért nehéz is erről írni, illetve csak kicsit csapongóan lehet.

Ami biztos, hogy a világ legtündérebb kisbabáját szánta nekünk a sors.

Mint minden kapcsolathoz persze, itt is kellett idő, hogy kialakuljon az a kötődés, ami olyan erős, hogy az ebből adódó aggódás soha nem múlik el.

Amikor Zsebi megszületett természetesen örültem neki, de ott még sokkal nagyobb volt az aggódás, és az izgalom, hogy Vicával minden rendben legyen, ezzel telt az első éjszaka is.

Aztán másnap, amikor már a kettőnk ágya között a kis rácsos babaágyában szuszogott közöttünk, és az akkor még kis pici szemeivel nézett rám, az egy elfelejthetetlen élmény. Mert egy ilyen szempár mélyén ott van az a végtelen bizalom, kötődés, csodálat, és nyugalom amitől kerek lesz a világom. És ez azóta is minden nap kerekké teszi a napomat, ha hazajövök és örül nekem, és mosolyog rám.

A kórházból az a két kép amikor a telefonomon a Lullaby-t zenélve gyönyörködtünk egymásba, illetve amikor először aludt el rajtam, a nyakamba bújva, sosem fogom elfelejteni.

És ha az embernek nem lenne más dolga (sajnos), akkor az első időszakban egész nap el is nézné a kiságyba, ahogy alszik az a csodálatos kis lény.

Én személyesen is napról napra el tudok csodálkozni rajta, hogy két pici sejtből a természet ilyen csodát képes alkotni, illetve, hogy a 12 hetes magzat gyakorlatilag majdnem megegyezik egy kifejlett emberrel, de amikor ezzel érintési közelségbe szembesülök, az lenyűgöző. 

És szülőként igeni is mindennek tud örülni az ember, és ebbe tényleg minden benne van, az hogy eszik, hogy alszik, hogy kakis a pelus, hogy lehet cserélni, vagy éppen nem. 

Annak ellenére, hogy a kötődés milyen gyorsan kiaalkul, a szülővé válás azért nem megy egyik napról a másikra, nekünk sem ment. Furcsa érzés az elején, hogy nincs egyedül az ember, aztán furcsa, hogy aki ott van a mi gyerekünk. Ez még ma is furcsa. Én magamat is gyereknek tartom, néha el tudok csodálkozni rajta, hogy saját gyerekem van. Ő meg szerintem azon csodálkozik, hogy szülei vannak, legalábbis, hogy mi vagyunk azok:).

Érdekes az is, hogy mennyi mindent megváltoztat az emberben a gyerek. Előtte sem voltam mély alvó, de mióta megvan, hiába a külön szoba, a legkisebb szusszanására, még bőven a baby őr előtt, már rég ébren vagyok. És változik a világnézet is. Amíg egyedül voltam, addig igazából nem számított semmi. Amikor Vicával megalapítottuk az akkor még két fős családunkat, bejött egy kockázat, de ez közösen megfelelően kezelhető volt. De mióta Zsebi meg van, ez teljesen felmérhetetlennek érzem. Még a várandósság alatt bebújt az érzés a felelősségről a családért, a biztonságért, de mióta ez kézzel fogható lett, azóta ez az egyik legkomolyabb kihívás.

Egyébként furcsa érzés kispapának lenni. Én úgy szerettem volna kispapa lenni, hogy a kisbabával kapcsolatosan minden részből kiveszem a részem. De ez a gyakorlatban nem olyan egyszerű.

Vegyük elsőként a szoptatást. Amikor szoptatott a Vica, az egy olyan belsőséges dolog volt közte és a baba között, egy olyan egységet képviseltek, amibe bárki más csak zavarni tudott, beleértve én is. Nem ment könnyen az elején, mert nem találtuk a helyes pózt, a jó módot, ilyesmi, és persze próbáltam segíteni, de mégis úgy érzi az ember, hogy felesleges. És ez nem a kismamák hanem a természet hibája. A baba az anyukájától függ, ő jelenti számára a túlélést, ezért ebben az egységben mindenki más felesleges. Az anya számára szintén különleges élmény, hiszen mégis csak magából táplálja a babáját, ami talán hosszabbítja azt a kapcsolatot, ami előtte volt közöttük. És persze ezt leírni könnyű, de azért megélni nem annyira.

Azért ebből a korszakból is maradtak meg nagyon kellemes emlékek, hiszen amikor Zsebi már nem csak szopizott, hanem tápszerezett is, akkor, főleg éjszaka, kettesben etetésnél picit talán hasonló élményben volt részem. De igazából ilyenkor is csak annyi marad meg az emberben, hogy nézi, és csodálkozik, istenem milyen tökéletes.

Nagyon szeretem egyébként csak magában is nézegetni, látni ahogy fejlődik. Amikor először elkezdte tanulni az átfordulást, a kúszást, megfogott egy játékot, szinte látszott a szemében a felfedezés, és nyugodtan mondhatom, hogy vele együtt élem át újra azt a fejlődést, amin most keresztül megy.

Szinént különleges élményeim közé tartozik az altatás. Voltak nehezebb időszakok, mikor nem igazán ment az elalvás esténként, így aztán altattam esténként. Egy időben ennek az lett a vége, hogy a nyakamat átkarolva a kis arcát a nyakamba furva aludt el. Ez egy olyan érzés, amire a változatos magyar szókincs sem ad megfelelő leírást, de ismételve magamat csak azt tudom rá mondani, hogy ott érzi az ember, hogy minden tökéletes, és ennél szebb nem lehet az élet.

Mindig vannak nehezebb pillanatok, amikor az ember úgy érzi elszakad a cérna, de én ezzel is általában úgy szoktam lenni, hogy az "ő" érdekében nem értem miért nem érti :). És persze, az ölelésével, mosolyával a két hatalmas szemével nincs az a probléma, és nehéz pillanat, amit ne tudna kárpótolni.

Biztos vagyok benne, hogy amikor már nagyobb lesz, is lesznek különleges pillanatok, de ez az időszak felejthetetlen élményeket jelent.

Díjat kaptam

Meglepődve olvastam Nesreca levelét, mert hogy nem nagyon tudom, hogy ki követi a blogot is ki nem. 

Nagyon örültem a kedvességnek…és akkor most meg is próbálok eleget tenni a díj feltételeinek. 5 dolgot kell írnom magamról és 5 olyan blognak kell továbbadnom, akiknek 200-nál kevesebb olvasója van….na ez utóbbi azért ember legyen a talpán, aki megállapítja, de semmi gond, mert csalni is fogok ennél a pontnál:)

Magamról…próbáltam a nyilvánvalók mellé, kevésbé nyilvánvalót, már-már viccesen kompromittálót is keresni:

1. A babamánság mellett gasztromán is vagyok.

2. Egy rövid időt leszámítva vidéki voltam mindig is: Lélekben még a rövid idő sem volt:)

3. Sosem szeretnék igazán felnőni, szeretem, hogy gyereklelkű vagyok és ugyanúgy tudok örülni a hintának, mint a kicsi fiam:D

4. Szeretek táncolni és énekelni, előbbit mostanában is gyakorlom Zsebi nagy örömére többnyire vele, vagy neki, utóbbit is gyakorlom, de arról azt szoktam mondani - önkritikám teljesen fényében - hogy anno azért kezdtem táncolni, mert az emberek a port jobban bírják:P

5. Teregetésnél mániákusan ügyelek rá, hogy egy ruhadarabot csak azonos színű csipeszek tartsanak. A WC-ben pedig a wc-papír is csak megfelelő irányban állhat…súlyos, de ezt képes vagyok bárhol megfordítani, ha lehetséges:)

Továbbadnám:

Róbert Klinika…mert jó, hogy vannak ilyen blogok:)

Zebranyúlnak…mert Zazi a barátunk:) (Persze a családja is;))

Nudlinak…mert a Sógornőm és részrehajló vagyok:D

Katitynek…mert nem cukormázaz;) (zárt!)

Aztán ennyi, és ez itt a csalás…de tényleg mindenkinek, aki jár felénk és szeret minket szívesen odaajándékozom:)

Álmatlanság

Említettem a hófordulós bejegyzésben, hogy április utolsó napjai furára sikeredtek. Nos Zsebi bolondos napjai sajnos nem értek véget az áprilissal, kitartott ez még május első pár napján is. 

Konkrétan az volt, hogy ha a kiságyba került, akkor akármilyen fáradt is volt, dobta magát négykézlábra, majd állásba föl és nem volt hajlandó aludni. (Ha leesett a feje a helyéről, akkor esetleg, de ez mondjuk legalább 5-6 óra folyamatos, aktív (!!!) ébrenlét után tudott csak bekövetkezni) 

Teljes a tanácstalanság, persze próbálkoztunk mindennel: még több játék, (szerintünk) fárasztóbb programok, több kaja, kevesebb kaja, autóztatás, fájdalomcsillapító:S Nem működött, aztán már éppen akartuk hívni a gyerekorvost, hogy WTF, amikor is arra jutottunk, hogy hát akkor tegyük még későbbre a fürdést és a fekvést, hátha az a gondja, hogy még verőfényes kikelet van odakint, amikor ő már az ágyban van és láss csodát, működik. Az is tény, hogy a napközbeni alvások azóta is érdekesen alakulnak, mert hogy sokszor csak a babakocsiban a séta alatt, vagy a kocsiban menet közben, de azért igyekszünk alkalmazkodni és egy mindenki számára kezelhető rutint kialakítani:D

Kopp-kopp-kopp;)

A baba fejlesztése 6-12 hónap

Folytatva a Baba Magazin sorozatát (még lesz pár, egészen 36 hónapos korig vannak ötletek:) 0-6). Most nem fogtam vissza magam és ahol volt, ott megtettem a megjegyzésemet. 

A környezet és a társas kapcsolatok

A baba szociális, beszéd- és mozgásfejlődésében továbbra is fontos szerepe van a környezetének. Ahogy növekszik a kicsi, egyre több családtag léphet be az életébe: nagyszülők vigyázhatnak rá egy rövid ideig, barátok, rokonok érkezhetnek látogatóba hozzánk.

- Ha vendégek érkeznek, segíti a kicsit az idegenek megismerésében, az új helyzetek feldolgozásában, tágul a világképe, és egyre kevésbé fog megijedni a számára ismeretlen dolgoktól, az ingerek pedig fejlesztik az idegrendszerét is. Figyeljünk azonban a jelzéseire: ha túl sokat adjuk kézről kézre, vagy zajongunk körülötte, idegessé, feszültté, nyűgössé válhat, és biztosan nem lesz pihentető éjszakánk.

Érdekesség: a hat-hét hónapos baba szívműködése megváltozik, ha ismeretlen vagy hangos zajt hall. Ha ez megismétlődik, már nem reagál olyan hevesen, mert megszokta.

- A hat hónaposnál idősebb babát talán már mi is szívesebben visszük vendégségbe, ahol már környezettel, már ingerekkel találkozhat. Valószínűleg néhány percre nyugodtan szem elől is tévesztheti szüleit, és ha jól érzi magát, nem ijed meg. A bizalmát erősíthetjük, ha időről időre megmutatjuk magunkat, megöleljük, szólunk hozzá.

- Meséljünk a kicsinek: egyszerű, rövid megéket, amelynek például a kedvenc kisállata a főszereplője.

Érdekesség: A hat hónapos gyermek már sírással tudja felhívni szülei figyelmét, ha mellőzve érzi magát. Ilyenkor nincs különösebb baja, a sírás tudatos, csak ölelésre vágyik. Ebben a korban tehát már tudja, hogy szüleivel interaktív a kapcsolata. /Ilyenkorra szerintem a szülők többsége már remekül meg tudja különböztetni csemetéje különböző sírásait, s ennek megfelelően tudja is a megoldást rájuk, szóval a szülő is felfedezi, hogy interaktív a kommunikáció:P/

- Játszótéren vagy vendégségben elkezdhetjük szoktatni a babát más gyermekek társaságához, de kizárólag felügyelet mellett, mert a picik még akaratlanul kárt okozhatnak egymásnak. /Na ja Dumdum és Regina találkozásai sem egyszerűek, előbbi érdeklődik a mozgó "játékbaba" iránt, utóbbira meg egyenlőre erősen veszélyes a megkülönböztetett figyelem/

Kreatív eszközök

- Ha a baba már stabilan tud ülni, megpróbálhatunk rajzolni. Először mutassuk meg, mire jó a ceruza, majd fogjuk meg a gyermek kezét, és együtt firkáljunk. Ez után egyedül is alkothat. Nagy sikerélmény lesz! A stabilitás azért fontos, hogy sose essen vagy dőljön bele a ceruzába. Vastag, lehetőleg háromszög alakú puha betétű ceruza a legkényelmesebb a kicsiknek. Azt is meg kell tanítanunk, hogy a ceruzával csak ülve, egy helyben szabad alkotni.

- Engedjük turkálni a csöppséget a babban, lencsében. Tegyünk ki elé néhány szemet, és csippentsen fel. Jó játék, és kitűnően fejleszti a finommotorikus készséget.

A kommunikáció

A kicsit ebben a korban érő ingerek már a tanulási képességeire is kihatnak, és meghatározzák érzelmi fejlődését.

- A mondókák továbbra is fontos szerephez jutnak. A Kerekecske, gombocska, az Ez elment vadászni, a Nyuszi ül a fűben, mind olyan mondókák, amelyek végén megcsiklandozhatjuk a kicsit, ez pedig erősíti benne, hogy a meglepetés kellemes és mulatságos dolog.

- A Zsipp-zsupp mondóka például a gyermek nyelvi készségén túl a szülőbe vetett bizalmát is erősíti, amikor úgy teszünk, mintha eldobnánk őt. Így megerősítjük benne, hogy ránk számíthat.

- Kemény lapos mesekönyvet már együtt is nézegethetünk. Ha hangosan felolvasunk egy egyszerű mesét a kicsinek, nemcsak szókincsét, de a fantáziáját is elkezdjük fejleszteni, hiszen a hallottakhoz képet társít. Ezt a fajta képzelőerőt teszi tönkre a televízió, ahol a kicsi készen kapják a képi információt, és nincs lehetőségük arra, hogy a hallottakat elképzeljék. /Már bocsi, de a képeskönyvben nem kész képek vannak???? - Kicsit pipa vagyok, hogy a tv-t ennyire ördögtől való dolognak állítjuk be, nem kell folyton azt bámulnia, de azért ennyire nem gáz. Az én nyelvtudásomhoz például elég sokat hozzátett a tvnézés/

A természet

A félévesnél idősebb babák már valószínűleg ülve akarják csodálni a természetet. Neki már olyan programot tervezhetünk, ahol állatokat láthatnak. Leginkább a színek és a mozgás köti le, de mivel a csöppség aktív szótanulási fázisban van, beszéljünk hozzá, nevezzük meg, amit magunk körül látunk.

A minket körülvevő természet sok tanulási lehetőséget nyújt: nemcsak az ismertebb állatok, egyszerűbb növények nevét taníthatjuk meg, de beszélhetünk arról, hogy a növényeket nem tépjük le, semmit nem veszünk a szánkba, és a szelíd állatokat hogyan kell megsimogatni. A fejlesztési lehetőségek sora végtelen, mindennek csak fantáziánk szab határt. 

A játékok

Amikor a kicsi kúszni-mászni kezd, az előbbieken túl, új játékokra is lehetőség nyílik.

- Tegyünk elé olyan, számára érdekes játékot (labdát, kisautót, macit stb.), amely arra ösztönzi, hogy elérje. Néha finoman odább húzhatjuk, de végül engedjük, hogy elérje.

- Ha már ül a baba, szívesen játszik olyan játékokkal, amelyeket nagyság szerinti sorrendbe egymásra/egymásba lehet rakni (edények, kocka, karika). Itt a kézügyessége fejlesztésén túl előtérbe kerül a "kisebb", "nagyobb", "belefér" fogalma is.

- Adjunk a baba kezébe is műanyag tányért, evőeszközt! Élvezetes és hasznos próbatétel lesz a kicsi számára, hogy a falatokat a saját szájába tegye.

- A babaszobában színes polifoam játszószőnyeget helyezhetünk el. Ez nemcsak vizuális élmény, de megvédi a babát az esések okozta ütésektől, ezért talán szívesebben próbálkozik. De az egyre erősödő fogzásban is segítséget nyújt, mivel viszkető ínyük csillapítására a kicsik szívesen rágják.

A könyv

A lassacskán felülő baba már a kezébe is veheti a könyvet. A textil- és műanyag lapú könyvecskéken túl most már megpróbálkozhatunk az egyszerű képeket tartalmazó, úgynevezett szó- vagy mondókatanulós kemény könyvvel. Ebben csak egy-egy kép van minden oldalon, vagy rövid mondóka, amelyről beszélhetünk a kicsinek. Ne feledjük, egyéves kora után már bizonyos szavakat kimondhat, ehhez kitűnő segítséget nyújtanak az első könyvek. A könyvekkel ne hagyjuk egyedül a babákat. Egyrészt mert még ebben a korban is mindent a szájába vesz, így a könyvek igen hamar "elfogynának". Másrészt viszont az igazi fejlesztés sohasem képzelhető el a szülő segítsége nélkül. Ő az, aki elolvassa, elmondja, meg mutatja, mesél róla, egyszóval megismerteti a kicsivel a világot. Egyedü, a szülő jóleső közelsége és elismerő pillantása, szavai nélkül mit sem ér az egész. Ha tehát azt szeretnénk, hogy a kicsi tanuljon tőlünk, maradjunk vele és ismertessük, szerettessük meg a könyveket vele.

Sport

A babaúszást legfeljebb hét hónapos korig javasolják, utána vízhez szoktató foglalkozásra vihetjük a picit, ez már nem az anyaméhben tett mozdulatokra alapoz, hanem dalos-játékos foglalkozás keretében a víz megszerettetését célozza, a baba megszokja, hogy a feje a vízben van, vagy felfekszik a vízre; ezek az úszás alapjai. /Nos akkor kis hazánkban nem igen lehet babaúszásra járni, meg a foglalkozások első pillanattól - három hónapos kortól - erre épülnek, ez tényleg jó is így./

Amint a kicsi megtanul járni, engedjük, hogy egyedül is próbálkozzon. Kis időt mindig szenteljünk annak, hogy a baba tolhassa a babakocsiját vagy a játék fűnyíróját, kismotorját, bármit, amibe kapaszkodhat. A sikerélményen keresztül a kicsi megszereti a sétát. Bár sokkal gyorsabban haladunk, ha mindig felvesszük, vagy babakocsiba ültetjük őt, később kényelmetlen lesz, hogy nem akar és nem szeret sétálni.

Továbbképzés kicsiknek

Bár a zenés-mondókás foglalkozásokat általában 0 éves kortól ajánlják, talán jobban részt tud venni a baba ilyesmin, ha már ülni tud az anyuka ölében, tud tapsolni, esetleg bizonyos hangszereket a kezébe venni. Ezért ezeket a foglalkozásokat inkább pár hónapos kortól érdemes igénybe venni. A dalokat-mondókkat tanító foglalkozásokon nemcsak a szókincs fejlődik, hanem a szociális készségei is, hiszen gyerekek közé kerül, ahol figyelni kell egymásra, ajánlott a türelem, osztozni kell a játékokon, valamint a foglalkozásvezető figyelmén. Bár már három hónapos kortól várják a kicsiket, az immunrendszeri és mozgásszervi fejlettség magasabb fokán érdemes külön angolra hordani csemeténket. /Azért én nem bánom, hogy első pillanattól jelen van Zsebi életében mind a három nyelv (magyar, német, angol), persze "könnyű" így, hogy ezt itthon meg tudjuk oldani./ Az angol foglalkozások úgy zajlanak általában, mintha egy angol bölcsibe járatnánk a gyerekeket: játszanak, énekelnek, mondókáznak, ringatóznak, höcögtetnek, a baba életkorától függően. A kicsik általában nagyon élvezik, és észrevétlenül tanulják az őket körülvevő tárgyak nevét. /Hát mondjuk Baby Einstein forever…annak ellenére, hogy így nagyjából ezredik nézés után nekem már kicsit unalmas, de Zsebi egyenlőre nem tud betelni vele/

Fogas kérdések 5.

Nos igen, kicsit elmaradt a bejegyzés róla, de időközben 5 fogú lett a Zsebi:) Ma végre sikerült egy olyan fotót is lőnöm, amin nagyjából látszik mind a három friss fog…legalábbis, ami eddig kinőtt belőlük:)

Az alsó kettőről már megemlékeztem korábban:) Várjuk a további fejleményeket:D

Úszkálunk a boldogságban, meg az uszodában

Már emlegettem, hogy elkezdtünk úszni. Nos mivel december vége óta egyre látványosabban élvezi, s végülis megtaláltuk a számunkra tökéletes oktatót is, hát felvettük a heti rendszeres programok közé.

Szuper kis csapatunk van, többnyire hárman vagyunk - legalábbis a kemény mag, akik mindig ott vannak, legyen süvítő szél, vagy éppen 20 centi hó - no meg Noémi az oktató. Zsebi így végülis komoly háremmel büszkélkedhet, ugyanis a másik két úszópalánta a szebbik nem képviselője:)

Kicsi fiúnk nagyon élvezi a mondókázós éneklős vizi programot. S a szülők - nyilván főként én - is kellemesen szórakoznak, új ismeretségek kötése közben. Noémi igyekszik változatossá tenni az órákat, nyilván keretek között tudja ezt megvalósítani. Minden órának része a ráhangoló masszázs, illetve 3-7 merülés (kedvtől függően), na és persze játékos ráhangolás a későbbi uszásnemekre. Mondókák, dalok, móka és kacagás minden mennyiségben. Elméletben 50 perces egy óra, de mivel mi vagyunk adott napon az utolsók, ezért hát nem kergetnek ki a vízből, így a játékos szabadprogram kicsit el szokott nyúlni.

Anyák Napja

Már a tavalyi is más volt, mint az eddigiek, de akkor még csak a pocakban volt. Idén már kint van.:) Jogtalannak tartom egyébként az ünnepet, mert igenis jár az édesapáknak is nap és tudom, hogy van már erre kísérlet egy másik napon (hol ekkor-hol akkor:P), de úgy gondolnám jogosnak, ha ezt a napot alakítanák/neveznék át Szülők Napjává, szóval én (mi) ekként ünnepeljük:) 

Nagyon Boldog Szülők Napját:D

A Nagymamáknak, már pénteken befutott az egyedi képeslap...a fenti kép egy idézettel kiegészítve:) Még Zsebi is aláírta persze az én segédletemmel:)

A Minimanó babacentrum pedig nagyon kitett magáért...legalábbis számomra nagyon kedves és megható volt a fenti levélke, ami az anyák napi hírlevelükből került ide.

Zsebi tud élni

Még a várandósság alatt kezdett el az apuka, alias KáeM görkorizni tanulni, aztán kicsit megtorpant a karrier. Most újra kimentünk A. barátunkkal…akitől a leckéket veszi;)

A. pedig - aki maga is nem sokára apai örömök elé néz, amihez itt is szeretettel gratulálunk - vállalta, hogy beteszteli milyen tempót bír a babakocsi:) A kacagás sajnos nem jön át a videón, bár ez már a második kör, itt már elég fáradt is volt a kis legény, az elsőben voltak a nagyobb sikongatások:)

Több kint, mint bent: 9 hónap

Adatok: A múlt hónapban viszonylag keveset hízott, aztán a hónap elején meg többet, mint az egész hónapban elvárt lett volna:P 10,94 kg-ot mértünk a hónap utolsó napján, de volt már 11 kg-os nap is:) Ha sikerült pontosan, akkor 77 cm magas és a buksija 47 cm-es. Pelusból éjjelre 5ös, nappalra 4es…nincs olyan veszett nagy különbség a kettő között…van az a folyadék mennyiség, amit nem bír egyik sem…Zsebi általában elfogyasztja ezt a mennyiséget éjszaka:P Ruhákból érdekes a helyzet: bodykból 86 néhány 92…éljen az egységes méretezés. Gatyókból 80as. Zokniból 6-12 hónapos. Cipőből pedig 20-as:D Éppen fele az apukájáénak:D (Nem élnek nagy lábon a szülők:P)

Alvás, evés…alias napirendetlenség: A hónap eleje a nem alvásról és a zabálásról szólt. Avagy újra ébredt éjszakánként és lényegében 3 óránként kért enni…dőltek is a napi kajarekordok sorra:P Aztán bekeményítettünk és a délután fél5ös fürdést, 5-fél6os alvást egy laza mozdulattal eltoltuk két órával. Az első pár nap kemény volt, de aztán hozzászokott és többnyire simán tartottuk is az új rendszert. Evésileg volt fényevő időszak…vagyis napközben fényevés, éjjel folytatódott a zabálás…három óránként. Mostanra ott tartunk, hogy 7 körül kel reggel. 8- fél 9 körül "reggelizik" valami gyümölcsöt általában, aztán 10 körül egy szunya, többnyire rövidebb, úgy fél óra. Mivel mostanában délelőtt járunk sétálni, ez a séta ideje alatt meg is van…ha jól jön ki a lépés, akkor a játszóterezés is a program része (van, hogy átalussza, amíg Zazi játszik), hazaérvén ebéd, játék, aztán délután alvás, kicsit hosszabb terjedelemben 1-1,5 óra. Aztán játék, uzsonna, újabban egy rodeó a parkolóban, aztán nagy pancsolás, vacsora az ágyban, közben többnyire bealvással. Mikor kész hasra dobja magát és durmol is 21:00ig (iszonyatosan pontos a kis gyomra), ott beszlopálja a betöltést, ismét hasra fordul és alszik 3-fél4ig, akkor "hajnalizik" egyet, majd szunya 7 körülig. Sokszor van, hogy csak a motoszkálást hallom, semmi sírás, semmi méltatlankodás. Ilyenkor bemegyünk, kap játékokat, felhúzzuk a redőnyt és megdumáljuk vele, hogy mi még kicsit összebújunk, addig ő játsszon egyedül….többnyire kapunk még fél órát:) Összességében 13-13,5 órát alszik és 1200 ml körül eszik (ez az átlag). /Tartott a fenti állapot a hónap utolsó pár napjáig, de erről majd később részletesen/

Kimittud: felállt:) Felült egyedül. Aztán elkezdett kapaszkodva lépegetni a bútorok mellett, majd nekiállt mászni, szabályosan. Dumál…szinte folyamatosan. Sikongat…ez a séták alatt nem mindig vicces annyira. S sokszor közbekiabál, ha az apjával beszélgetünk és úgy érzi kevés a felé irányuló figyelem;)

Fog: A felső kettő látszik, de nem karcol….és nagyon fájhat neki, mert simán nem is engedi bekenni. Ha a fogkeféjére teszek Dentinoxot (vagy Gegigél Babyt) akkor azzal simán bedörzsöli magának. Imádja egyébként a fogkefét…mind a két végét szívesen rágja és mintha tudná, minden étkezés után megy és rágcsálja kicsit:D

EÜ: Kis orrfolyás az elmúlt napokban, de szerencsére elég gyors lefolyásúnak tűnik. Mondjuk most nem annyira együttműködő az orrszívásoknál, mint a múltkor. Ja és volt masszív popsipirosodás…erre a váltott fajta popsikrémek jöttek be. Magamtól is erre jutottam, de egyébként a doktornő is ezt javasolta, meg a pelenka nélküli létet (ez akkor nem annyira volt megoldható, mert nem volt még ez a gatyarohasztó meleg).

Hordozás/utazás/egyebek: Ebben a hónapban járt nálunk mind a két nagymama, Gyöngyvér nagynéni és Regina unokahúgi, mi viszont nem voltunk hosszabb túrán. Hacsak az állatkert , vagy a majdnem Vácrátót nem minősül annak:P Járunk úszni, s volt egy Dévény is…bár ez már valószínűleg nem sokáig színesíti a programot.

Aktuális becenevek: Zsebi, Zsebec, Zsebecs, Macska, Kumász, Nyuszi, Zsebgyerek, Kicsi, Kisember…stb. (vannak csak napokra feltűnő darabok, amiket mindig elfelejtek feljegyezni)

Jade vs. Zsebi: Még nem kopasz a macska….pedig sokszor "simogatja" Zsebi. Próbáljuk tanítani, hogy finoman kell. Jade is próbálkozik, mert néha ráfúj (naja végleg falkatag lett a kölök). Játszik a macska a gyerekkel, fut előtte, időnként megáll, hogy Zsebi utolérje. Játszanak egymás játékaival. Zsebi pedig hangosan kacag, ha mi játszunk a cicával. Napi egy puszi biztos jut a Kicsinek, meg persze hízelegni is kell neki…amire a kölök nagy vigyorokkal reagál:)

Baby connect statisztika: 410,3 óra alvás 102 darabból összeadódva:) 86 darab pelenka, amiből 67-ben volt kaki:P 38280 ml elfogyasztott táplálék 216 db étkezésből….úgy kb. mert hogy elkezdett tölcsért/fagyit és egyéb nasikat enni, amivel nem számolok, na meg a többinél is a ml az úgy van:) 

Anyukáról az aktuális idézet:

"Lehet, hogy néha rossz anya vagyok,

mert: néha kiabálok,

mert: türelmetlen vagyok,

mert: megszidom a gyermeket, ha olyat tesz amit nem lehet,

mert: néha meglegyintem a kezét ,hogy tudja tilos a piros,

igen lehet, hogy néha rossz anya vagyok!

DE! egy biztos, ami a szívemből jön

én vagyok: a legboldogabb, mert megszületett,

én vagyok: a legjobb barátja, én vagyok a pajtása

én vagyok: aki fent van vele éjszaka, mert beteg

én vagyok: aki eteti ha éhes, itatja ha szomjas

én vagyok: aki sír ha lázas

én vagyok: aki mindenét odaadná érte

én vagyok: aki mindent eldobna magától csak sose veszítse el!

Igen! Én vagyok a legboldogabb anya mert csodálatos gyermekem van, aki a legfontosabb mindennél, akinek a mosolya kacagásra késztet és közben sírok, én vagyok a legboldogabb mert van nekem, Ő a mindenem, még akkor is ha olykor összeveszünk, Ő a legcsodálatosabb az egész életemben!!!"  Kiegészítve azzal, hogy nálunk a sok én, inkább mi, mert ténylegesen működik a munkamegosztás gyerektémában is, amikor és amennyire csak tud az apuka kiveszi a részét a babázásból és ezt itt is köszönöm Neki:D ♥♥♥