2013. december 24., kedd

Boldog karácsonyt!


Mindenkinek békés, boldog karácsonyt kívánunk :)

"Ünnep oly szép, a gyertya ha ég,
A szeretet asztalánál ott ülünk mindannyian.
Hó és hideg, de a szándék meleg,
A kevés is több lesz, ha a szíved adod bele.

Együtt így jó, nincs is rá szó, nem lehet papírra írni,
Egyszerûen érezni kell!
Ünnep oly szép, a gyertya ha ég,
A szeretet asztalánál ott ülünk mindannyian!
/Edda/

2013. december 22., vasárnap

Mindig tanul újat az ember…

.... teljesen véletlenül pillantottam rá a csomagolásokra, amikor feltűnt, hogy hűtőben kéne tartani a popsikrémeket. Hát wazze…egyrészt kinek van a pelenkázója mellett hűtő? Másrészt meg ki az az állat, aki hideg popsikrémmel kenegeti a kölök fenekét (a szoba-hőmérsékletűt sem tűrik túl jól:S)?? 


Annyit megtettem, hogy felbontásig betettem a hűtőbe…mondjuk szerintem a gyógyszertárban sem hűtőben tárolják. 

2013. december 17., kedd

Zsebi az éjszakában



Mikor szombaton este jöttünk haza nagyon tetszettek neki a fények, hát gondoltuk miért ne mutathatnánk meg neki a karácsonyi vásárt, az Andrássy utat és a fényvillamost, avagy miért ne lehetne egy kis Zsebi-time az egyik este. 

Amikor a parkolás is élmény:D
Bogyka Kati mamával itthon maradt, elvégre neki ebben még sok élmény nem lett volna. Zsebi örült is ennek, meg bánta is…nah ja eléggé egymásra vannak kattanva a testvérek, de azért hamar elfogadta, hogy ez most csak az ő estéje. 

Tekintettel a baromi dugóra maradtunk a pesti oldalon és úgy döntöttünk, hogy a felvillanyozott villamost csak távolról szemléljük meg. Reméltük, hogy azért fog látszani;) Kezdetnek már a parkolás is élmény volt kicsinek nagynak egyaránt, mert hogy kipróbáltuk a Bazilika alatti automata garázst:D Zseb a beparkolás után egészen amíg sétáltunk a villamos-lesre azt magyarázta, hogy a parkoló ledarálta a kocsit:P

A legifjabb villamosvezető színre lép;)
A villamosra nem kellett sokat várni és remekül láttuk, ahogy végig suhan a budai oldalon. Aztán jött egy kettes egy nagyon kedves villamosvezető nénivel, aki mikor meglátta, hogy Zsebi milyen lelkesen integet azonnal visszanyitotta a már becsukott ajtókat és meginvitálta Zsebit, hogy vezesse el a sárgát a végállomásig, ott meg majd nyissa ki az ajtókat. Nagyon tetszett neki az élmény :) Aztán visszafelé sétálva még integetett a következő villamosnak is, és ennek a sofőrje is visszaintegetett és villogott neki szorgalmasan :) Bevallom nagyon jól esett, hogy az oly sokat szidott bkv-nak vannak ilyen kedves alkalmazottai, akik ennyire barátságosak :)

Szemfülesek a 19-es fényvillamost is megtalálják a képen;)
Aztán visszasétáltunk a Bazilikához, útközben persze voltak érdekes kérdései, miszerint miért állítunk szobrokat, meg adott szobor kit is ábrázol. De aztán túllépett a problémán (egy darabig;)) A vásárba menet a macskaköves út nagyon tetszett neki, folyamatosan magyarázta, hogy min is megyünk át éppen….ezt mondjuk nem mindig értettük maradéktalanul, de helyeseltünk:)


A vásárból az árusok, bódék, jégpálya kevésbé érdekelte, ami tekintettel árszínvonalra annyira nem is volt baj. Egy fonalból készített bárányka tetszett nagyon, de tekintetettel a gyerektenyérnyi méretű állatka 1800 forintos árára inkább hanyagoltuk. Mire elléptünk az árustól már nem is érdekelte. A betlehem nagyon tetszett oda többször vissza kellett térni, de a fények és maga a fényjáték volt az ami mindent vitt. 


Egy szűk órát sétálgattunk, utána a kiparkolás megint élmény volt, aztán persze a gyermeki csodálat az Andrássy út fényeinek. Aztán már nagyon fáradt volt, alig tudtuk ébren tartani az utolsó meglepiig, ami élete első happy meal menüje volt. A jáétkot ő választotta és azonnal megkapta a kaját viszont csak itthon, hogy kicsit kihűljön. Itthon persze felpörgött még, bevacsorázott, megfürdette a szülőket és csak kicsivel 10 előtt aludt be, bár kétségtelen hogy ekkor a szokásos esti műsor minden mozzanata elmaradt.

2013. december 16., hétfő

Anyád szüljön sünt?


Beszélgetünk - készül a dumás bejegyzés, de most annyira friss az élmény, hogy még mindig a könnyeimet törölgetem, szóval ezt most kell megörökíteni:P

- Zsebi mi van a pocakodban? 
- Mazsi baba. 
- És anyáéban mi van? 
- Süni:P 

Persze apával rögtön eljutottunk az “Anyád szüljön sünt” örökbecsűhöz, így sírva röhögtünk, ő meg élvezte, hogy ilyen vicceset mondott, így folyamatosan mondogatta, hogy anya hasában süni van:P (Bepróbálkozott a gombával is, de ott persze a várt hatás elmaradt;))

2013. december 14., szombat

Bogyka 11. hónap



Adatok: Ha én ezeket tudnám…néha azért mérjük. Már biztosan elhagyta a 11 kilót. 4+os bella pelenka nappalra, éjszakára 4es pampars premium care. Ruhákból 80-86-92…hajrá egységes méretezés ugye:P És vége a talpasnadrág korszaknak;)

Alvás, evés…alias napirendetlenség: Alakul ez, mint púpos gyerek a prés alatt. Többnyire egy alvással nyomja a napot, de nem olyan, mint a tesója volt, ha délelőtt kocsiban van és kicsit kummant, akkor is simán alszik még egyet ebéd után. Időben 1-2,5 óra közötti mennyiséget alszik és nem igazán látok összefüggést az esetleges kummatás létezése és hossza, illetve a normál délutáni alvás időtartama között. Ellenben az éjszakát még mindig nem alussza át stabilan. Alapvetően 7 körül kel reggel, 8ra legkésőbb megreggelizik 200-250 kekszes gyümölcspüré. Aztán vagy megyünk valamerre, vagy nem. Ha igen, akkor van, hogy alszik a kocsiban, de nem mindig. 11- fél12 körülre hazatérünk, mert ilyenkor ebédel. 190-230 főzelék (még nem volt olyan, amit ne evett volna meg, de a darabosakat nem kedveli, darabos kaját akkor szeret, ha maga eheti). Dél és egy óra között valamikor megy aludni, ehhez általában iszik egy tápszert (200ml), szunya, ameddig szeretne. Aztán ébredés után játék, móka, kacagás. Többnyire még a bátya hazaérkezése előtt vacsorázik (de legkésőbb fél5kor azért igyekszem megetetni) 230-270 tejpépet joghurttal dúsítva. Aztán játék 7ig-fél8ig. Fürdetés, már-már kötelezően közösen a pasiknak:) Aztán egy tápszerrel (200ml) kezdődik az altatás. Nem fogja meg a cumit egyedül, ölben eszik (kiságyban fekve nem hajlandó), utána jó esetben böfi és szunya, rosszabban még rázogatni is kell kicsit, hogy elaludjon. (A testvérével eközben az éppen nem altató szülő van, ha csak egyikünk van itthon, akkor Zsebi lelkesen “segít” altatni - nem akar ő rosszat, csak hát beszélgetve altatna, ami azért elég nehéz. Sokáig elvolt az iPaddal egyedül, de mostanában nem szeret úgy lenni a nappaliban, hogy nem látja, hogy mi is ott vagyunk valahol körülötte, persze nem esik kétségbe, csak megkeres. - Na ennyit Zsebiről most itt:P) Hogy meddig alszik az teljesen esetleges, általában pontosan abban a pillanatban ébred meg és kér enni, amikor mi elaludnánk (fél11-éjfél között valahol), eszik egyet (200ml) és alszik tovább. Aztán három magasságában általában megébred, de többnyire némi vízzel le lehet rendezni és innen már béke reggeli…ha éppen nem beteg, és jó a bioritmusa. Mert ha nem, akkor a bakmacska is k. és nem alszik sehol máshol csak és kizárólag közöttünk, szigorúan valamelyik szülőre ráfonódva (amennyire csak a hálózsák engedi).
Jah, amúgy eszik ám mindenfélét már, kukoricapufi mindent visz. De kifli, zsömle is jöhet nagy dóziban (persze sok landol körülötte, de azért a pocakba is kerül). Vizet iszik, csőrős itatóból és cumiból, vagy édesítetlen gyerekteát. De kóstolt már gyümölcslevet, mézes menta teát, meg ki tudja még miket a testvéri szeretet jóvoltából. Csokival is a bátya kínálta meg;)


Kimittud: Hát az úgy volt, hogy egyszer csak elindult. Aztán mostanra már tényleg csak akkor vált mászásra, ha nagyon siet, vagy ha mászósat játszanak a tesójával. Ha jól érzi magát sokat játszik egyedül, autókat tologat, gyögyöket vezetget, formabe dobózik. A formabedóbózással cseppet megdöbbentett, mert mikor első alkalommal előadta azt hittem véletlen, de most már rá kellett jönnöm, hogy nem az. Ha a közelébe kerül a bálna, akkor a narancs xszöget tutira beteszi a helyére tök pontosan. A többivel kicsit jobban megkűzd, de alapvetően azokat is helyre tudja tenni. Szeret legózni a tesójával, nyilván nem olyan ügyes még, de feszt próbálkozik. Nem szeret teljesen egyedül lenni, ha kimegyünk a látóteréből azonnal teker utánunk, ha nem tud követni, égtelen haragra (értd hisztire) gerjed. Szerencsére azért mással is jól elvan többnyire. Segít természetesen: mos, főz, takarít. A porszívó hihetetlenül jó játék, csak orrszívásnál nem szeretjük. Nagyon sokat dumál, ellenben a jelbeszédre egyenlőre semmi hajlandóságot nem mutat. bár legalább most már kezd felfigyelni rá, hogy mutogatok neki. És hát a hónap nagy lépése, a járás maga:) Mert már csak akkor mászik, ha nagyon siet valahová, vagy mászósat játszanak a testvérével, egyebekben két lábon kering a lakásban:D 

Fog: 4…semmi további, legalábbis csak nagyon halványan látom, hogy lenne ott valami. Ellenben harap a meglévőkkel, egyenlőre csak minket, magát nem:P Viszont csikorgatja is, amitől falra mászunk. 


EÜ: Az időjárásból adódóan, lényegében folyamatosan folyik az orra. A popsija is frankón piros…nyilván fogzás, meg eleve baromi érzékeny a bőre, meg hát nem is lehet peluka nélkül nagyon, mert az időjárás ehhez nem járul hozzá. Futottunk egy kört a pullmonológián is. Azóta megint befigyelt egy köhögős-takonykórság, így a babyhalert is beüzemeltük, mert ugyan a klasszikus értelemben nem fullad, de Koós szerint jobb, mint a spiro, mert sokkal kisebb dózissal sokkal gyorsabban lehet célt érni. Nem mondom, hogy mindig élvezi a használatot, de alapvetően elviseli. 


Hordozás/utazás/egyebek: volt első hajvágás, meg első lépések. Mikulás ünnepségből is megvolt az első és a bölcsiben töltött napból is. Voltunk felköszönteni Rózsi mamát. Aztán Regina születésnapját is megünnepeltük. Előbbi utazási szempontból teljesen kellemesre sikerült, odafelé és visszafelé is aludt. Utóbbi esetben odafelé mintegy fél órát, visszafelé meg nem egész egyet…utána meg szórakoztatás ezerrel, hogy ne kattanjon ki teljesen. Állandó programként péntek estenként van kimenője a szülőknek, teljesen jól viseli a bébicsőszt:) 

Hiszticsek:P

Akutális becenevek: Bogyka, Maszat, Törperős, Turbóegér, Hunci, Manocska (by Zsebi), Törpencs, Hiszticsek


Tesók: igazából csak újrafogalmazni tudnám az elmúlt havi mondatokat, mert a helyzet teljesen változatlan. Annyival bővült, hogy ha Bogyka sír, akkor Zsebi most már nem minden esetben azt mondja, hogy apa/anya vidald meg Öcsikét, hanem sokszor csak közli, hogy megyek megvidalom Öcsikét és már robog is hozzá a jellegzetes nincssámmibáj mondattal…tündér ahogy mondja;) 

Jade vs. Bogyka: egyértelműen türelmesebb vele a macska, mint Zsebivel volt. De azért ki tudja kattintani. Legalábbis sikerült begyűjtenie az első pofont a cicától. Megérdemelte, nem voltam elég gyors, Bogyka meg lesből megrántotta a farkát. Nem kapott egyébként nagyot, a meglepetés nagyobb volt, mint a sérülés. De azóta is imád incselkedni a cicával. A jelek szerint egyikük sem haragtartó:D

2013. december 13., péntek

És akkor megtudtam…

…amit eddig is sejtettem szaranya vagyok:P Remélem, hogy ez a cikk csak valami rosszul sikerült poén úgy egyébként…s már legyen meg nálam is némi reakcióval a péntek 13 örömére:PDe egyébként, ha poén, ha nem, azért egy költői kérdés az elejére, tényleg ilyenekkel kell tömni a kismamák fejét? Nem elég a 32 kg-os nőideál??? Ha esetleg humor, akkor meg még gyakorolnia kell a szerzőnek az ironiát:P

Mert tudtam természetes úton szülni 
Ma már minden apróság miatt császározzák a nőket, sőt, vannak olyanok, akik maguk kérik ezt a szülési módot, legtöbbször csupán kényelmi szempontból, felelőtlenül. Pedig a műtét alatt gyógyszerekkel tömik tele az anyát, nagyobb a fertőzésveszély és több szövődményes kockázata van, mint a hüvelyi szülésnek. Nem beszélve arról, hogy nyilvánvaló, a császáros anya és baba közt nehezebben alakul ki a kötelék, és nagyobb az esélye a szülés utáni depressziónak. A császárt szerintem nem is nevezhetjük szülésnek, szülés az, amikor megdolgozik vele rendesen a nő, nemcsak odafekszik lustán a kés alá és várja, hogy kikapják belőle a gyereket minden fájdalom nélkül. 
Minden fájdalom nélkül???? És mondja ezt az, aki nem szült császárral. (Amúgy meg a cikkből is el lehet jutni az alábbi oldalra, ahol látszik, hogy minek milyen előnyei- hátrányai is vannak) Egyébként is szeretem, hogy a kötődés kialakulását ahhoz mérjük, hogy a gyerek milyen lyukon kerül a nagy világba. Már bocsánat, de az apukáknak nincs szülésre alkalmas testnyilása, mégis elég korrektül tud hozzájuk kötődni a gyerek. Amúgy meg mi a nehéz???? 


Mert tudok szoptatni 
Mindegyik kisbabámat hónapokig tudtam szoptatni, és már az első pillanattól kezdve rendesen be tudtam adni a szájukba a mellbimbómat. Nem nagyon értem a hisztit és a kifogásokat, hogy egyes nők nem tudnak szoptatni, hiszen mindenki képes rá, csak akarni kell. Ezek az anyák hamar feladják a dolgot, egyesek még a mellüket is féltik, biztosan azért. 
És mi van, ha a gyerek nem akarja? Pont az ilyen megnyilvánulások miatt van egyébként hiszti a szoptatás körül szerintem, mert előre programozzuk, hogy szaranya az, aki nem tudja szoptatni a gyerekét. 

Mert nem szoptatok nyilvános helyen 
Egyszerűen fel nem tudom fogni, hogy sok anyuka hogyan képes nyilvános helyen szoptatni. Az etetést mindenki intézze el otthon a négy fal között, vagy pedig fejje le a tejet, és vigye magával cumisüvegben, hűtőtáskában. És nekem ne jöjjön senki azzal a magyarázattal, hogy a szoptatás természetes dolog, mert a szex is az, mégis megbüntetik azokat, akik parkban, étteremben szexelnek. A szoptatás igenis szexuális tevékenységgé válik, amint látható az emlő, a közterületen szoptatók is büntetést érdemelnének, közszeméremsértésért. Az ilyen anyák nem is a gyerek igényeit veszik figyelembe, csak mutogatni akarják a szottyadt mellüket. Aztán meg majd csodálkoznak, ha egyszer egy férfi utánuk megy és megerőszakolja őket. 
Igazából no comment, de még ez a pont az, amivel a legjobban egyet tudok érteni a cikkből. 


Mert nem ráncigálom mindenfelé a kismanót 
A fenti gondolatmenetet folytatva minden anyuka maradjon csak otthon, legalábbis maximum egy órára vigye ki sétálni a babát, ne hurcolássza össze-vissza, hogy úton-útfélen kelljen megetetnie. Egy kisgyereknek rendszer kell az életébe, amit az otthon biztonsága nyújt neki. Kiskorában amúgy is felelőtlenség emberek közé vinni, mert minden szar vírust összeszedhet, megfertőződhet. Aki ki szeretne mozdulni otthonról, az vegyen tamagocsit inkább, de ne szüljön gyereket! 
És az anyuka, meg nyugodtan őrüljön meg a négy fal között, elvégre amúgy is olyan lélekemelő dolog felnőtt emberi társaságból kikerülni és belehuppanni a kakispelenka-etetés-altatás-egyebek témakörébe. Ugye a természetes szülés miatt nem lett depressziós, sebaj, majd így lesz:P 


Mert nem használok babakocsit 
Soha nem teszem babakocsiba a kismanót, ugyanis egy kisgyereknek az anyai érintésre van szüksége jövés-menésnél is. Azt még megállom, hogy erről nem világosítsak fel minden ismerőst, és nem pörgök emiatt a baba-mama fórumokon, de az már nekem is sok, amikor valaki háttal teszi a babakocsiba a gyereket, hogy az ne is lássa az arcukat utazás közben. 
Van az a pont, amikor a gyerek már nem a szülőre kiváncsi…igazán szomorú, hogy a cikk írója nem érti ez meg. De egyébként meg kötözze magára a gyereket, a bevásárlást, némi rőzsét a hátára és persze mindeközben már legyen jócskán várandós a következővel:P 


Mert természetesnek veszem, hogy nincs szex 
A hormonháztartás a szoptatásra és a babagondozásra van ráállva, vagyis semmilyen, szexre ösztönző hormon nem termelődik. Ezért teljesen természetes, hogy a hátam közepére sem kívánom a szexet, úgyhogy azok után, hogy a terhességem alatt sem feküdtem le a férjemmel, jó ideig most sem fogok. Ráadásul míg a melleimből csordogál a tej, el sem tudom képzelni, hogy a párom hozzájuk nyúljon, meg amúgy is, a gyerek bármikor felsírhat, sőt, meg is láthat minket ÚGY, hiszen egy szobában alszunk. 
Szaranyaságomat ezek szerint a hormonháztartásom is megalapozza…tette ez legalábbis eddig minden szülés után:P 


Mert nincs szükségem semmi és senki másra a kismanó mellett 
A barátnőimnek is meg kell érteni, hogy nincs szükségem rájuk, most a baba az első. Reggeltől estig vele vagyok, a szabadidőt sem igénylem, minek is az olyannak gyerek, aki még a szülés után is elvágyódik egy-egy teázás melletti beszélgetésre. A gyerek maga a jutalom, és az élet értelme. 
És a facebook-on is tuti lecserélte a saját képét a gyerekére, mert anya megszűnt létezni, megszűnt önálló személyiség lenni. 


Mert sose vagyok fáradt 
Totálisan elegem van azokból, akik feszt csak panaszkodnak, hogy mennyire kimerültek és fáradtak. Az ilyenek szerintem egyszerűen csak unják már az egészet, hiszen, ha valaki azt csinálja, amit szeret csinálni, abba nem lehet elfáradni. Az egész egyébként a szervezésen múlik, én sose vagyok fáradt, mindig fitten és vidáman állok a baba rendelkezésére, példát lehetne rólam venni mindenkinek. Ez a jele annak, hogy valaki valóban megérett az anyaságra.
Az emberi szervezet biológiájából adódik, hogy szüksége van az alvásra…így hát nyugodtan lássuk be, abban is el lehet fáradni, amit szeretünk. A szervezés meg szép dolog, csak éppen az újszülöttek általában pont leszarják (többnyire szó szerint is) a szervezést:P

Mert megfogadom mindenki tanácsát 
Érett, felnőtt nőként azzal is tisztában vagyok, hogy mások gyereknevelésével kapcsolatban mindenki jobban tud mindent, vagyis teljesen jogos, ha olykor kéretlen tanácsokkal látnak el vagy dorgálást kapok egy-egy rossz húzásom miatt. Ezeket a tanácsokat igyekszem megfogadni, semmiképp nem akarom másképp csinálni a dolgokat, ahogyan azt a környezetemben jónak tartják. 
Mindet??? Szegény gyerek(ek) hol van itt az említett állandóság? Mert ma úgy csináljuk, ahogy Jucika mondta, holnap meg ahogy Mancika, hogy mindenkinek megfeleljünk. A saját ösztöneink már nem is annyira fontosak,mint ahogy arra korábban utaltunk. 


Mert visszaadom a szülői bizonyítványom, ha valami nem jön össze 
Ha pedig mégis megbocsáthatatlant hibázok, például együtt alszom a gyerekkel, pedig köztudott, hogy az beteges dolog, és a babáknak külön ágyban a helye, visszaadom a szülői bizonyítványom, mert nem tudnám elviselni a tudatot, hogy mások nem tartanak engem a legtökéletesebb anyának a világon. 
Nos ebből az utolsó pontból már tényleg csak azt tudom remélni, hogy az egész cikk, valami humorbonbon akart lenni, csak rosszul sikerült:S

A teljes eredeti szöveg (nyilván az én kiegészítéseim nélkül megtalálható a diványon.

2013. december 10., kedd

Mazsi 30. hetes




Betöltöttük a 30. hetet, így tegnap is, ma is orvosnál jártunk. Első körben Istenhegyin Bátorfy nézte meg Mazsit Uh-val. Nem talált újdonságot. Pofiban nem elégedett volt a csemetével, növekedésileg is. Nem minősítette extrém soknak a vizet. Kicsit elpolemizáltunk a mi is a baj kérdéskörön, de aztán arra jutottunk, hogy végülis egyrészt ez nem fog kiderülni, míg meg nem születik Mazsi, másrészt végülis a várandósság szempontjából tök mindegy is. Kérte, hogy mindenképpen jelezzünk majd vissza, de abban maradtunk, hogy még találkozunk a várandósság alatt. Egy hónap múlvára beszéltünk meg randevút. Fizettünk (13e), kaptunk persze leletet, meg dvd-t, meg a fenti képet a jóképű kis legényről. Bogyka velünk volt ezúttal, nagy sikere volt a váróban is, meg aztán a rendelőben is:P

Ma pedig Bánhidy volt soros. Nagyon pontosak voltunk, ő meg nagyon gyors. Végigkérdezett alulról felfelé: lábdagadás, visszér, aranyér, széklet, vizelet, magzatmozgás, gyomorégés. Az utolsónál mondtam, hogy merőben új élményként, de van - eddig nem nagyon volt a két várandósság alatt - aztán persze elmaradt, hogy megbeszéljük, hogy mit tudok tenni ellene. (Nem vészes egyébként általában) Aztán jött egy gyors turkálás, mindent rendben talált alvázilag is. Öltözés, ajánlás a háziorvosnak. Nincs teendő (ha kell hívjuk, folyamatosan be van kapcsolva). 4 hét múlva tali - akkor már lesz házi feladat.:P Boldog ünnepeket meg minden, aztán elbocsátó szépüzenet. Fizettünk és már robogtunk is tovább…összesen nem volt 10 perc. Ő nem ad leletet, ellenben szorgalmasan és olvashatatlanul töltögeti a kiskönyvemet. 


Nem volt ugyan házi feladatom erre a négy hétre, de azért elintéztem a házi orvost az ekg-val, meg a fogorvost (ha már ott jártunk, gyorsan leszedte a fogkövet is) és ellátogattunk 4d UH-ra is, de ez egy külön történet és remélem a kispapának lesz kedve hamarosan megírni, mert ehhez a bejegyzéshez kell az ő stílusa:P


Egyebekben meg minden szép és jó, semmi negatívum. Illetve ez a gyomorégés nem annyira vicces, de nem elviselhetetlen, főleg, hogy csak este jön és nem is minden este.

2013. december 8., vasárnap

Felnőtt idő, avagy a bébicsősz

Mikor Évica barátnőm állandó munkát talált, kissé nehezebb volt olyan személyt találni, aki rugalmas és könnyen el tudja vállalni a csemetéket napközben vagy esténként. Anyósom persze jön, ha kérjük, de folyamatosan őt sem lehet ugráltatni, lévén nem csak a mi gyerekeink adják az unokáit;) Szóval felmertül, hogy keresni kéne valakit, aki alkalmanként tud vigyázni a csemetékre, nem okoz gondot neki a két gyereket (vagy később esetlegesen a három sem). 

Zsebi fürdetés Kati mama módra:D
Egy véletlen folytán találtam rá egy hirdetésre, ami felkeltette a figyelmemet. A saját háziorvos szabadsága miatt fel kellett keresnem a helyettest, így amíg várakoztam nézegettem a hirdető táblát és itt akadtam a nyugdíjas gyermekápolónő hirdetésére. Másnap reggel már hívtam is, hogy mégis milyen feltételekkel, hány gyereket, hány éves kortól hány éves korig. Abban maradtunk, hogy egy személyes találkozó ideálisabb lenne megbeszélni a részleteket, így másnap estére egyeztettünk időpontot a lakására (felajánlotta, hogy akár ő is eljön, lévén van autója, teljesen mobil). Lehet, hogy átlagnál kicsit kényesebbek vagyunk a magánszféránkra/lakásunkra, de inkább mi mentünk. 

Lesifotó: Bogyka altatás
Nagyon kedvesen fogadtak, Zsebi egyből megfogta a néni kezét, majd összehaverkodott és - amíg mi tárgyaltunk - jót szerelt a "papával" (alias Imre bácsi). Kati mama beinvitált a lakásukba, hogy ott tudjuk megbeszélni a részleteket, kicsit elbabázott Bogykával, válaszolt minden kérdésre. Nevelési elveit tekintve kicsit szögletes volt, ami mondjuk nyilván változik, elvégre azért a nevelési elveket mi adjuk meg. De az alapkoncepciójával - a következetességgel - nem volt semmi gond. Könnyen adott telefonszámokat referenciákkal kapcsolatosan. Megtudtuk, hogy honnan származnak, hol dolgozott korábban. Szívesen vállalta a gyerekeket, korrekt árat mondott. Így távozásunk után KáeM mindjárt végighívta a referenciákat, aztán ezzel el is dőlt. Az egyik konkrétan azt mondta, hogy kisvárosunkban nem fogunk Kati mamánál jobbat találni, mert ő próbálta, de nem járt sikerrel. (Mindegyik referencia gyerekére/gyerekeire hosszabb időtávban, több napon, több időszakban vigyázott.) Még este visszajeleztem neki, hogy akkor oké és majd jelentkezünk, amikor szükségünk lesz. (Nagyon rugalmasnak éreztem, hogy mindössze egy nappal a tervezett kimenő előtt kérte, hogy szóljunk:)) 

Lesifotó: Zsebi altatás - vagy alvás Zsebivel?;)
Az éles próbára végülis jó sokat kellett várni a nyárra tekintettel, de aztán ez is eljött. Első alkalommal, itthon voltunk mi is és csak megmutattuk, hogy mi merre hogyan megy (természetesen tájékoztattuk a kameráról is, mert tisztában vagyunk a személyiségi jogokkal;)). Aztán másnap Bogykát még letettük aludni és csak Zsebi maradt rá és mi elmentünk a közelbe vacsorázni egyet. Aztán a harmadik alkalomtól indult a teljesen éles üzem, amikor is mind a két gyerek rá maradt, játék-fürdetés-etetés-altatás témában. Remekül vette az akadályt…szeretnék majdan pár hónappal a 70. születésnapom előtt ilyen fitt lenni:P 

A gyerekek nagyon szeretik, mind a kettő mosolyogva fogadja az immár állandó péntek estéken. Múlt héten volt egy csütörtöki eset és ugyan a hét napjaival még nincs tisztában Zsebi, de azért a ritmussal igen, így akkor kicsit rosszul tűrte, hogy elmentünk, annál is inkább, mert lényegében csak hazadobtuk a bölcsiből bele Kati mama karjába és már rohanni is kellett. De azért megoldotta ezt is, és ezúttal fürdetésre simán hazaértünk, így Zsebike lelke is megnyugodhatott:D Egyéb esetekben sokat emlegeti Zsebi, hogy jön, vagy néha azt is mondja, hogy mi megyünk hozzá (döbbenetes módon Imre papára is emlékszik). Mostanra kezd kialakulni az ő altatási ritmusuk, ezzel volt azért pici gond eleinte, amit persze nem jelezett gondként Kati mama, csak mindig kérdezte, hogy mi hogyan csináljuk, hogy működik. De ahogy mondtuk is neki, majd az idő megoldotta a dolgot. Most már gond nélkül, a szokásos időben tudja ő is fektetni/altatni őket :) A játékok elpakolásával kapcsolatosan volt még vele egy rövid körünk az egyik alkalommal, de a következőtől már ezzel sem volt probléma, ugyan nem a helyükre pakolta vissza őket - nem is egyszerű ezt követni nálunk, meg a gyerekszobába altatás után nyilván nem is praktikus bemenni - de legalább nem kellett a játékkal beterített nappalira hazaérkezni, s éjszaka sem szentségeltünk a gyerekszobában szanaszét hagyott legók által kínált talpmasszázs okán:P 

Lényeg a lényeg nagyon örülünk, hogy rátaláltunk, s így folyamatosan mindig jut egy kis felnőtt idő, amikor picit levetkőzhetjük a szülői ruhát és lehetünk ismét szerelmes házaspár, akik eljárnak erre-arra kettesben, vagy éppen a barátaikkal:D (S ha már így belejöttünk a bébiszitter-vadászatba, úgy néz ki, hogy mindjárt találtunk még valaki, aki időnként szintén tud jönni, ami azért jó, mert a kettő közül az egyik csak ráér, amikor nekünk kell:D)

2013. december 7., szombat

Bogyka a bölcsiben

Úgy alakult az élet, hogy volt egy lebeszélt időpontunk mára, s a munkanap áthelyezés miatt a bölcsiben volt ügyelet, így hát megbeszéltük, hogy akkor ma próba. 


Az időpontot lemondták ugyan, de már nem akartuk visszamondani, így reggel elvittük a két fiút és ott is hagytuk szépen. Zsebi szokásosan elköszönt apától, majd kérte, hogy én maradjak, de aztán nem problémázott rajta, hogy elindultunk mind a ketten. Azon már meglepődött, hogy ott maradt az öccse is, mert még hallottam a folyosóról, hogy megjegyezte a dolgot. 


Hogy napközben mi történt, azt csak az elbeszélésekből tudom, de M. néni szerint Bogyka egy rém nyugodt tündéri gyerek és nem lesz semmi a későbbiekben sem. Elmondásuk szerint nagyon élvezték a délelőttöt. Ebédre értünk oda, erre Zsebi bemutatott némi hisztit, de aztán csak megebédelt mindenki és utána indultunk haza. Az ottalvást most nem teszteltük, bár alapból úgy készültünk, de aztán visszaértünk időben. 


A tesókat egyébként ha lehet még jobban összekovácsolta ez a közös bölcsis nap, mert utána a szokásosnál is kevésbé tudtak leszakadni egymásról itthon:P 

Köszönjük szépen K. és M. néninek a mai napot és a fotókat:)

2013. december 6., péntek

Mikulás 2013.




Kisebb dömping volt a napokban ajándék és Mikulás-témában. Kezdetnek csütörtökön a munkahelyemen találkoztunk a Mikulással. Aki személyét tekintve ugyanaz a bérmiku volt, aki tavaly. Csak akkor még nem tűnt fel, hogy ennyire rutintalan. Ugye küldtem előzetesen okosságot a gyerekekről, amit ő lényegében szó szerint felolvasott, és határozott mutogatásom ellenére is baromi lassan kapcsolt, hogy tán nem kéne erőltetni egy olyan dolgot, amit eleve csak esetlegesen írtam bele a szövegbe. Sebaj, a fiúk ettől még bátrak voltak, Bogyka a majdnem 11 hónaposok teljes kábulatával szemlélte és adott neki pacsit. Zsebi pedig a már értő nagyfiú okosságával bólogatott, illetve próbálta rávenni a nagy szakállút, hogy ugyan már nézze meg az autóit. Aztán persze felmarkolták az ajándékot és gyorsan rá is vetették magukat a bontogatásra. Értelemszerűen mindenkinek a másiké tetszett jobban:P Nem vesztek össze. Mivel viszonylag kevés gyerek tudott megjelenni gyorsan lement az ajándékozós rész, Zsebi a Mikulás kivonulásakor még egyszer megköszönte az ajándékot és ügyesen elköszönt. Utána kicsi nassolás, még pár mondat beszélgetés a kollégákkal, egymás csemetéinek csodálata, aztán indulás haza. Mi bontottunk társaságot, mert a kisebbik már kezdett kidőlni, vagy csak nem ítélte elég tápláló vacsorának a pogácsát:P Összességében érdekes volt, persze a gyerekeknek jó élmény, de én felnőttként kissé döcögősnek, szervezetlennek és úgy általában kényszerűnek éreztem az egészet, pedig korábbi években mindig jó buli volt. Persze lehet, hogy csak az volt a gond, hogy sok volt a számomra új kolléga, illetve kevesen tudtak eljönni a régiek közül. Meglátjuk jövőre lesz-e buli egyáltalán, mert az is hozzátartozik az ideihez, hogy első ízben mentek az ajándékok a szülők zsebéből.

Második körként logikailag péntek reggel jött volna itthon a Mikulás, de ezt két okkal is eltoltuk, sőt inkább hárommal. Az egyik az volt, hogy a csütörtöki ajándék mellett talált katalógusból Zsebi kinézett egy játékot, amit magunk is kinéztünk már neki, csak még nem szereztünk be. A másik, hogy félő volt, hogy ha megkapja reggel az ajándékot (ami meg volt, nem az áhítottat), hogy lekési a bölcsis mikulást. A harmadik pedig cseppet önző, mert hát nyilván ha este kapja meg az ajándékot, akkor olyan mindegy neki, hogy ki van vele és sima ügy lesz a pénteki kimenő (mert az elöző alkalommal - első ízben - valahogy nem volt kedve a bébiszitterhez (készül a bejegyzés!)). 


Szóval a bölcsis Mikulás következett, amin a szülők nem vettek részt, csak videót és fotókat láthattunk. De nagyon ügyes volt…a saját csoportjában természetesen ő volt az első mindenben, mert már sokszor elmondták a gondozó nénik, hogy amit Zsebi megcsinál, azt megteszik a többiek is:P Teljesen el voltam ájulva a bölcsis névreszóló csomagocskától, benne csokik, gyümölcsök, meg a cuki mágneses télapós fadarabka. Itt is köszönjük szépen:)

Kicsit sűrű volt a péntek…egész nap futárokat vártunk, akik kicsit sem siették el a jövetelet, így az ajándék beszerzésére összesen fél óránk volt és még nem is voltunk olyan szerencsések, hogy a közelebbi játékboltban legyen:( Azért belefértünk az időbe és még a lakásbalépés előtti ablakba csempészést is megoldottuk;) Öröm volt és boldogság…és még emlékezett is rá, hogy kérte, de azért persze megint az Öcsike ajándéka volt az érdekesebb (egy darabig:P). Meglepő módon a sok édesség első körben nem izgatta, bár később mondta a bébiszitter, hogy aztán szépen fogyott és még ennek ellenére vacsorát is kért (később kiderült, hogy nem is annyira fogyott el a csoki, mert megtaláltam itt-ott a félrepakolt darabokat, így már érthető volt a vacsora-igény:P).

2013. december 2., hétfő

Pulmonológia - Dr. Lengyel Tünde

Bogyka elhúzodó köhögése miatt arra jutottunk, hogy nézessük meg egy szakemberrel is. Kedvenc házi gyermekorvosunk alias Koós Márta három helyet ajánlott tb alapon. A legtávolabbi volt a Svábhegyi Gyógyintézet, de ezt mondta legjobbnak. Ott pedig Lengyel Tünde doktornőt ajánlotta, de egyrészt mondta, hogy senkire nem volt még panasz, másrészt meg jelezte, hogy baromi nehéz lesz időpontot kapni. 

Várakozás - folyosó:P
Csütörtökön beszéltünk Koóssal, hétfőn telefonáltam és szerdára már volt is időpontom, amit aztán le mondjuk kedden reggel lemondtak, mondván közbejött valami a doktornőnek, de ajánlottak fel új időpontokat. Végülis a maira esett a választás. 11:30-ra volt elméletben időpontunk. Az intézmény maga mondjuk jó helyen van…parkolni persze teljesen esélytelen a közvetlen közelében, ellenben 10 perc sétára (gyerekkel a karomon lajhár tempóban) ingyen és bérmentve sikerült kényelmes helyet találnom (az a fajta női sofőr vagyok, aki úgy általában tud vezetni - többen állítják, nem csak én:P - de parkolni nagyon utálok). Mivel nem ismertem a helyet nem mertem bevállalni a babakocsit…alapvetően megoldható lett volna, de tekintettel a váró és a folyosó szűkösségére kevésbé praktikus, így végülis jó döntés volt a karon cipelés. 

A látszat csal...éppen sakálban nyomta;)
Szóval épületbe be, emeletre fel (van lift!), aztán bejelentkezés. Adatok diktálása, vicces félkezes aláírás, aztán mondták, hogy melyik ajtót célozzuk meg, mert majd onnan szólítanak. Megcéloztuk. Alul méretezett (székek ügyében legalábbis nagyon) várón keresztül haladva felfedezhettük, hogy a célajtó egy elég szűk folyosóról nyílik, ahol mondjuk székből egy gyereksámli állt rendelkezésre…ami éppen foglalt volt. Sebaj, éljen a rutin és az évek alapon guggolásban levetkőztettem a törpét (meg persze magamat is), majd reménykedve elnyomtam egy mosolyt, mikor is a foursquerbe bejelentkezve azt írták, hogy másfél óra várakozás tuti, ellenben a mi papírjainkat éppen akkor vitték be, s egy páciens éppen akkor jött ki….korai volt az öröm, nagyon korai. Az időponthoz képest mintegy bő fél órával jutottunk be később…ami mondjuk nem gáz, csak éppen egy éppen járást tanulgató csemetével nem annyira vicces. 

Várakozás közben azért voltak megvilágosodások, hogy azért hosszú a várakozás, mert a legtöbben több ajtót is megjárnak (némelyiket többször is), mire valóban végeznek. Aztán mire beértünk újabb megvilágosodás ért, miszerint a doktornő egyedül csinál mindent, nincs asszisztens. Tekintettel arra, hogy újak voltunk a kályhától indultunk, avagy terhesség-szülés-szoptatás…miegymás. Aztán vizsgálat, amit Bogyka vigyorogva tűrt. Majd egy orrszívás, amit ordítással jutalmazott. Aztán ismét beszélgettünk, majd átküldtek egy másik ajtóhoz, hogy ott majd oktatás (babyhaler), meg véroxigénmérés. Újabb kör várakozás, aztán próbálkozás a véroxigénszint méréssel…gyenge siker. Majd oktatás anyukának - kb. mintha debil lennék, de persze jót akartak, szóval értékelem a szándékot - aztán kitessékeltek, hogy majd mehetünk vissza a doki nénihez. Újabb várakozás, ezalatt már komoly küzdelem volt ébren tartani a kis embert. Kaptunk leletet, amit még kicsit átbeszéltünk, aztán távoztunk. Nem akart ajtóstól rontani a házban, így nem rendelt el allergia vizsgálatot, főleg nem tükrözést. Igazából érdemi dolgot nem talált az alap vizsgálattal, nagy újdonságot nem mondott, nem látja aggasztónak a helyzetet, ahogy az a leleten is látható :) Hurrá, hurrá. Két hónap múlva kontroll. 

Félig alszik:P
Ugyan az időpontokat nem tartják, és a váró sem a legoptimálisabb, de alapvetően nem volt semmi gond az intézménnyel, tisztaság volt, játékok, Bogyó és Babóca a tv-ben, akvárium, mosdók, tágas szép rendelők, kedvesség mindenkinél. A doktornő pedig maga a megtestesült bűbáj. Persze odáig is volt Bogykától - azért nem a 10 hónapos az átlagos páciens. ;)

2013. november 24., vasárnap

Elsők napja

Bogyka ma duplázott. Első körben bemutatta, hogy már képes pár kapaszkodás nélküli lépés megtéltelére :) (Nem még nem jár egyedül, nem fut és szalad, de azért mégis csak elindult;))


Aztán délután pedig átesett élete első hajvágásán is :) Felkészültebbek voltunk, mint Zsebinél, mert volt igazi hajvágó lepel (nem tudom mi a hivatalos neve), meg pamacs is a lehulló haj eltávolítására. Nagyon jól tűrte, ügyes volt :D

Ezúttal a félretett tincs is géppel került le a fejecskéről, az “egységes” méret pedig 0,9 cm lett :D