Mikor Évica barátnőm állandó munkát talált, kissé nehezebb volt olyan személyt találni, aki rugalmas és könnyen el tudja vállalni a csemetéket napközben vagy esténként. Anyósom persze jön, ha kérjük, de folyamatosan őt sem lehet ugráltatni, lévén nem csak a mi gyerekeink adják az unokáit;) Szóval felmertül, hogy keresni kéne valakit, aki alkalmanként tud vigyázni a csemetékre, nem okoz gondot neki a két gyereket (vagy később esetlegesen a három sem).
 |
| Zsebi fürdetés Kati mama módra:D |
Egy véletlen folytán találtam rá egy hirdetésre, ami felkeltette a figyelmemet. A saját háziorvos szabadsága miatt fel kellett keresnem a helyettest, így amíg várakoztam nézegettem a hirdető táblát és itt akadtam a nyugdíjas gyermekápolónő hirdetésére. Másnap reggel már hívtam is, hogy mégis milyen feltételekkel, hány gyereket, hány éves kortól hány éves korig. Abban maradtunk, hogy egy személyes találkozó ideálisabb lenne megbeszélni a részleteket, így másnap estére egyeztettünk időpontot a lakására (felajánlotta, hogy akár ő is eljön, lévén van autója, teljesen mobil). Lehet, hogy átlagnál kicsit kényesebbek vagyunk a magánszféránkra/lakásunkra, de inkább mi mentünk.
 |
| Lesifotó: Bogyka altatás |
Nagyon kedvesen fogadtak, Zsebi egyből megfogta a néni kezét, majd összehaverkodott és - amíg mi tárgyaltunk - jót szerelt a "papával" (alias Imre bácsi). Kati mama beinvitált a lakásukba, hogy ott tudjuk megbeszélni a részleteket, kicsit elbabázott Bogykával, válaszolt minden kérdésre. Nevelési elveit tekintve kicsit szögletes volt, ami mondjuk nyilván változik, elvégre azért a nevelési elveket mi adjuk meg. De az alapkoncepciójával - a következetességgel - nem volt semmi gond. Könnyen adott telefonszámokat referenciákkal kapcsolatosan. Megtudtuk, hogy honnan származnak, hol dolgozott korábban. Szívesen vállalta a gyerekeket, korrekt árat mondott. Így távozásunk után KáeM mindjárt végighívta a referenciákat, aztán ezzel el is dőlt. Az egyik konkrétan azt mondta, hogy kisvárosunkban nem fogunk Kati mamánál jobbat találni, mert ő próbálta, de nem járt sikerrel. (Mindegyik referencia gyerekére/gyerekeire hosszabb időtávban, több napon, több időszakban vigyázott.) Még este visszajeleztem neki, hogy akkor oké és majd jelentkezünk, amikor szükségünk lesz. (Nagyon rugalmasnak éreztem, hogy mindössze egy nappal a tervezett kimenő előtt kérte, hogy szóljunk:))
 |
| Lesifotó: Zsebi altatás - vagy alvás Zsebivel?;) |
Az éles próbára végülis jó sokat kellett várni a nyárra tekintettel, de aztán ez is eljött. Első alkalommal, itthon voltunk mi is és csak megmutattuk, hogy mi merre hogyan megy (természetesen tájékoztattuk a kameráról is, mert tisztában vagyunk a személyiségi jogokkal;)). Aztán másnap Bogykát még letettük aludni és csak Zsebi maradt rá és mi elmentünk a közelbe vacsorázni egyet. Aztán a harmadik alkalomtól indult a teljesen éles üzem, amikor is mind a két gyerek rá maradt, játék-fürdetés-etetés-altatás témában. Remekül vette az akadályt…szeretnék majdan pár hónappal a 70. születésnapom előtt ilyen fitt lenni:P
A gyerekek nagyon szeretik, mind a kettő mosolyogva fogadja az immár állandó péntek estéken. Múlt héten volt egy csütörtöki eset és ugyan a hét napjaival még nincs tisztában Zsebi, de azért a ritmussal igen, így akkor kicsit rosszul tűrte, hogy elmentünk, annál is inkább, mert lényegében csak hazadobtuk a bölcsiből bele Kati mama karjába és már rohanni is kellett. De azért megoldotta ezt is, és ezúttal fürdetésre simán hazaértünk, így Zsebike lelke is megnyugodhatott:D Egyéb esetekben sokat emlegeti Zsebi, hogy jön, vagy néha azt is mondja, hogy mi megyünk hozzá (döbbenetes módon Imre papára is emlékszik). Mostanra kezd kialakulni az ő altatási ritmusuk, ezzel volt azért pici gond eleinte, amit persze nem jelezett gondként Kati mama, csak mindig kérdezte, hogy mi hogyan csináljuk, hogy működik. De ahogy mondtuk is neki, majd az idő megoldotta a dolgot. Most már gond nélkül, a szokásos időben tudja ő is fektetni/altatni őket :) A játékok elpakolásával kapcsolatosan volt még vele egy rövid körünk az egyik alkalommal, de a következőtől már ezzel sem volt probléma, ugyan nem a helyükre pakolta vissza őket - nem is egyszerű ezt követni nálunk, meg a gyerekszobába altatás után nyilván nem is praktikus bemenni - de legalább nem kellett a játékkal beterített nappalira hazaérkezni, s éjszaka sem szentségeltünk a gyerekszobában szanaszét hagyott legók által kínált talpmasszázs okán:P
Lényeg a lényeg nagyon örülünk, hogy rátaláltunk, s így folyamatosan mindig jut egy kis felnőtt idő, amikor picit levetkőzhetjük a szülői ruhát és lehetünk ismét szerelmes házaspár, akik eljárnak erre-arra kettesben, vagy éppen a barátaikkal:D (S ha már így belejöttünk a bébiszitter-vadászatba, úgy néz ki, hogy mindjárt találtunk még valaki, aki időnként szintén tud jönni, ami azért jó, mert a kettő közül az egyik csak ráér, amikor nekünk kell:D)
