Mikor szombaton este jöttünk haza nagyon tetszettek neki a fények, hát gondoltuk miért ne mutathatnánk meg neki a karácsonyi vásárt, az Andrássy utat és a fényvillamost, avagy miért ne lehetne egy kis Zsebi-time az egyik este.
 |
| Amikor a parkolás is élmény:D |
Bogyka Kati mamával itthon maradt, elvégre neki ebben még sok élmény nem lett volna. Zsebi örült is ennek, meg bánta is…nah ja eléggé egymásra vannak kattanva a testvérek, de azért hamar elfogadta, hogy ez most csak az ő estéje.
Tekintettel a baromi dugóra maradtunk a pesti oldalon és úgy döntöttünk, hogy a felvillanyozott villamost csak távolról szemléljük meg. Reméltük, hogy azért fog látszani;) Kezdetnek már a parkolás is élmény volt kicsinek nagynak egyaránt, mert hogy kipróbáltuk a Bazilika alatti automata garázst:D Zseb a beparkolás után egészen amíg sétáltunk a villamos-lesre azt magyarázta, hogy a parkoló ledarálta a kocsit:P
 |
| A legifjabb villamosvezető színre lép;) |
A villamosra nem kellett sokat várni és remekül láttuk, ahogy végig suhan a budai oldalon. Aztán jött egy kettes egy nagyon kedves villamosvezető nénivel, aki mikor meglátta, hogy Zsebi milyen lelkesen integet azonnal visszanyitotta a már becsukott ajtókat és meginvitálta Zsebit, hogy vezesse el a sárgát a végállomásig, ott meg majd nyissa ki az ajtókat. Nagyon tetszett neki az élmény :) Aztán visszafelé sétálva még integetett a következő villamosnak is, és ennek a sofőrje is visszaintegetett és villogott neki szorgalmasan :) Bevallom nagyon jól esett, hogy az oly sokat szidott bkv-nak vannak ilyen kedves alkalmazottai, akik ennyire barátságosak :)
 |
| Szemfülesek a 19-es fényvillamost is megtalálják a képen;) |
Aztán visszasétáltunk a Bazilikához, útközben persze voltak érdekes kérdései, miszerint miért állítunk szobrokat, meg adott szobor kit is ábrázol. De aztán túllépett a problémán (egy darabig;)) A vásárba menet a macskaköves út nagyon tetszett neki, folyamatosan magyarázta, hogy min is megyünk át éppen….ezt mondjuk nem mindig értettük maradéktalanul, de helyeseltünk:)
A vásárból az árusok, bódék, jégpálya kevésbé érdekelte, ami tekintettel árszínvonalra annyira nem is volt baj. Egy fonalból készített bárányka tetszett nagyon, de tekintetettel a gyerektenyérnyi méretű állatka 1800 forintos árára inkább hanyagoltuk. Mire elléptünk az árustól már nem is érdekelte. A betlehem nagyon tetszett oda többször vissza kellett térni, de a fények és maga a fényjáték volt az ami mindent vitt.
Egy szűk órát sétálgattunk, utána a kiparkolás megint élmény volt, aztán persze a gyermeki csodálat az Andrássy út fényeinek. Aztán már nagyon fáradt volt, alig tudtuk ébren tartani az utolsó meglepiig, ami élete első happy meal menüje volt. A jáétkot ő választotta és azonnal megkapta a kaját viszont csak itthon, hogy kicsit kihűljön. Itthon persze felpörgött még, bevacsorázott, megfürdette a szülőket és csak kicsivel 10 előtt aludt be, bár kétségtelen hogy ekkor a szokásos esti műsor minden mozzanata elmaradt.
