Őszi kreatív sikertelenség

Az oviban tartandó Mihály-napi vásárra vártak a szülőktől sütit, ami nem is volt kérdés részemről, meg némi vásári portékát is. Láttam ezt a jó kis ötletet.

Mindenki dolgozik



Zsebi kisodorja....



Bogyka kisodorja...

A gondok ott kezdődtek, hogy a választott levelünk orbitálisan nagy volt, én meg több kisebb tálkát szerettem volna. Aztán úgy gondoltam playdohval is működni fog, elvégre ha néha elöl marad kőkeményre szárad…miért lenne ez tálkaként másként.



...Anya kivágja...



...tálra tesszük...

Hát másként lett. Arra meg már nem volt idő, hogy beszerezzek normális gyurmát, ezért mást találtam ki a vásárra, de azért majd megcsináljuk úgy is, hogy használható legyen, mert a fiúk nagyon lelkesek voltak. (Aztán meg nagyon csalódottak, hogy nem lett sikeres az akció).



....csalódottan tapasztaljuk, hogy nem jártunk sikerrel :(


Szóval az ötlet jó, majd írok róla, ha sikerrel is megalkottuk a tálkákat. :)

 

 

 

Nyár 2015

Trambulin, homokozó, nagy csúszda, kis hinta :D

Idén a munkába visszatérésem okán kicsit sem beszélhetünk nyári rezidenciáról, mint korábban. De azért idén is IMama lett a fő nyaralási-pihenési célpont (majd egyszer – talán - mesélek arról, hogy miért is alakult ez így;)).

Hinta-állvány minimál használatban:P
/Tavaly teljes üzemben volt, de nem találtam megfelelő fotót/

Szóval első körben nem volt nagy változás tavalyhoz képest. Kint a hinták, csúszdák (időközben Sógornőmék is hoztak egy komolyabb-magasabb példányt), trambulin, homokozó, tyúkok, malacok jelentették a fő vonzerőt. 

Vonzerő a tyúkólban

A géppark egy része

Bent nem volt változás, egészen, amíg a hosszabb nyaralást nem készítettük elő. Mert akkor közösen – Sógornőmékkel – beruháztunk egy emeletes ágyra. (Jelenleg a kétszemélyes verzió van csatarendben, de idővel háromszemélyessé alakulhat, hogy akár egyszerre mind az öt unoka elférjen a hálószobájukban). Így Bogyka átköltözött Zsebi ágyába, Mazsi maradt a Mama által beszerezett kiságyban. Az a kiságy pedig, amit mi vettünk ide, eladósorba került. 

Az új emeletes ággyal...

...jelenleg 4 csemetének kényelmes a szoba ;)

Idén ismét felállítottuk a nagy medencét…Anyósom rendelt homokot alá, kigazolta a terepet, ahová szántuk. Mentünk, elterítettük a homokot, igyekeztünk jól kiszintezni, jött a medence, feltöltöttük, beüzemeltük a szűrőt. Nem lett tökéletes, egyik irányba lejtett kissé, illetve nem is tudtuk annyira megtölteni, mint lehetne, mert valamiért nem úgy emelkedett a fala, ahogy szokott, de ezt annyira nem bántuk, mert így biztonságosabb. Másnapra kellemesen meleg lett a víz, így pancsoltunk is egy jót :) Fiúkat alig lehetett kiimádkozni belőle. Aztán következő reggelre az alábbi kép látványa fogadott. Nem igazán tudjuk, hogy mi történt. 

Nem volt tökéletesen egyenes a medence ugye, kissé lejtett is, abba az irányba, amerre kiöntött, de nem gondoltuk, hogy ennyire. Végülis arra jutottunk, hogy a fiúk hosszú nyaralása szempontjából talán még biztonságosabb is így. Első körben úgy gondoltuk, hogy elővesszük a tavaly vásárolt kismedencét és beüzemeljük azt, de aztán megláttam az Aldiban a csúszdásat…akkor még nem döntöttünk, de egyik délután a szomszédban volt is lehetőség tesztelni, mert ők viszont döntöttek és megvették…szárazon is akkor móka volt, hogy nem is volt kérdés, hogy másnap reggel még munka előtt beszaladok én is egyért. Nagy siker lett ;) S persze némi javítás után, újra beüzemeltük a nagy medencét is, mert azért annak is volt létjogosultága.

Köszönjük szépen az idei lehetőségeket is a mamáknak ;)

Húsvét 2015.

Valahogy eddig mindig úgy alakult, hogy a húsvét turnézós ünnep. Mivel Zsebi "nyaralni" volt, nem is volt kérdés, hogy szombaton megyünk Győrbe tojásvadászatra, majd vasárnap Bonyhádra, végül pedig hétfőn délutánra beütemeztük az első komoly locsolást is.

Győrben már rutinos tojásvadászként indultak, ezúttal azonban Reginával együtt. Nagyon cukik voltak, ahogy gyűjtöttek, a végén meg osztozkodtak :) Utána bementünk csoportosan a belvárosba lángosozni egyet, aztán séta, majd indulás is haza, mert Mazsi kidőlt, mint a krumplis-zsák (persze mire az autópályára értünk a többiek is, ahogy azt reméltük is). Sajnos így a locsolás elmaradt, pedig készültem.

Bonyhádon nem szokás a tojásvadászat, itten fészekbe tojik a nyuszi. Szóval onnan kerültek kiosztásra az ajándékok...kaptak egy házat a fiúk :P De igazából első körben nem sokáig érdekelte őket, inkább az élő nyuszival és a nagyobb unokatesókkal voltak elfoglalva :) Zsebi édesen előadta a locsolós verset (köszi IMama;)), Bogyi kis segítséggel suttogva ismételte néhány szót utánam, de azért mind a ketten locsoltak, ahogy kell :) Aztán bátyáméknak menni kellett. Mi ebéd után még sétáltunk egyet a kertben, megnéztük a kis gidákat (sajnos nagyon félősek, nem lehetett simogatni őket), még egyszer megdögönyöztük a nyuszikat, majd csomagoltunk és indultunk haza. Mire a város vége táblához értünk lényegében mindenki aludt...a szülők is szívesen tették volna:P

Itthon ma reggelre érkezett meg a nyuszi...fészekbe...vagy inkább a nappalit beterítve tette az ajándékokat. Semmi nem volt dedikálva, mindenki választott, mindenki játszott mindennel és minden közös lett. Nyilván a lego-vár Mazsinak még nem annyira játszik, de a többi ajándékot mindenki kipróbálta. A buborék-fújó vonat nagy sztár, de tényleg mindennel játszottak. Az édességekből fogyott is persze, de megint szépen bővül a kibontott és nem elfogyasztott gyűjtemény is (most már tényleg kénytelen lesz sütni valamit belőle, mert még a mikulásokból is van:S) 

Ma délutánra pedig vendégségbe voltunk hivatalosak Zsebi bölcsis szerelméhez (azóta is tartjuk a kapcsolatot, voltak már ők is nálunk). S ha már locsolkodós nap, hát gondoltam legyen meg az első igazi locsolás is. Az ajándékot lelkesen átadták, aztán szépen felsorakoztak a locsoláshoz, de a versek szinte teljesen elmaradtak, pedig az ifjú hölgy nagyon édesen várta, sőt lelkesítette a fiúkat, hogy mondják már :P Azért megvolt a kölni a hajra és persze a piros tojás is cserébe :) Cukik voltak na :) 

Szemészeti vizsgálat - Dr. Soproni Anna

Ilyen prevenciósra sikeredett a mai nap, mert Soproni doktornőhöz is mára sikerült időpontot kapni. 

Az építkezések és lehetetlen útfelbontások ellenére pontosan érekztünk és szuper helyen találtunk parkolót is (a busszal ez azért eleve nem triviális). A rendelős ajtajában fogadott az első sokk a kiírásokkal (náthás gyerekre maszkot??? hát normális???), belépve a második-harmadik…a sok várakozó, illetve a kötelező lábzsák (mi ez a Bokay PIC vagy USI???). Túltettük magunkat a sokkhatásokon és bekuporodtunk a játszós sarokba várakozni. 

Kiderült, hogy a kettővel előttünk lévő páciens sem ment még be, szóval kemény lesz a várakozás, főleg, hogy Bogyka mindössze 20 percet aludt a kocsiban, Zsebi semmit, és Mazsi csak ölben lehetett. A nagyon jól elvoltak a kitett játékokkal, Mazsi sem volt vészes, főleg mikor kapott egy kicsit enni. Aztán én kaptam töltögetni valót, segáz, hogy három páciens…írjam egy lapra. Megvolt ez. S a 50 perccel a tervezett után már be is jutottunk az előtérbe, az előzetes vizsgálatra, amit egy szakasszisztens végzett. Profi eszközök, felkészültség, és némi lekezelőség a szülő felé (aki éppen az apuka volt és aki éppen próbálja előadni Mazsi anamnéziést, amit ugye nem egyszerű). Sebaj, túljutottunk egymáson, a gyerekekhez nagyon kedves volt egyébként mindenki. Ezután ismét visszaültettek a váróba, amit a fiúk már fokozdó izgalommal (aka rendetlenkedéssel) fogadtak. Nagyjából 10 perc után jutottunk be a Doktornőhöz, aki nagyon bűbájos volt és persze vérprofi. Pikk-pakk lerendezte az egész családot:)

Mindenkinél minden rendben találtatott, Mazsit két éves korában látta érdemesnek visszavinni, a többieket csak panasz esetén, bár én Bogykát azért megnézetném egyszer, amikor már jobban ki tudja fejezni magát;) Kaptunk nagy családos kedvezményt, amiben azért nagyon reménykedtem is, mert a fejenként 13ezer forint azért nem gyenge (persze 4 embert és a rendelőt fenn kell tartani valamiből:P), a lényeg a lényeg 2 fizet hármat vizsgál akcióban részesültünk. 

Ajánlották az otthoni vizsgálathoz, játékhoz a LÁT-LAK készletet is. 

Összességében végüis a hosszúvárakozás ellenére nagyon pozitív tapasztalattal távoztunk. Örülök, hogy a doktornőt választottuk. Bárkinek csak ajánlani tudom. 

A fiúk előtt meg külön le a kalappal, hogy a körülmények dacára ilyen ügyesek és kitartóak voltak:)

Seholsziget - Nőtincs

Mivel az időjárás-jelentés kamunak bizonyult (mint mostanában általában:S), így ma ismét felkerekedtünk, ezúttal Nőtincs felé véve az utat, hogy meglátogassuk a sokak által ajánlott Seszit:D

A magyar utak remek kitáblázottságára tekintettel tettünk némi kitérőt, de még így is ott voltunk 45 perc alatt. A bejárattól rövid sétára remek parkoló van kialakítva, kényelmesen elfértünk benne a busszal is. A fiúk ügyesen sétáltak a bejárathoz, aztán a jegyvásárlást követően a függőhídon befelé:) 

A jegyárak teljesen barátiak, sőt csomó féle kismamás kártyára van ilyen-olyan kedvezmény. A jegyen felül kell azonban fizetni minden extra mókért, ezek sem elszálltan drágák egyébként. A plusz zsetonokat már bent lehet megvásárolni. Van lovaglás, kisvonat, lovaskocsi…meg nem is tudom még mik. A belépőben pedig benne foglaltatik az állatpark megnézése, az állatsimogató, meg a sokféle játszótér. 

Tízóraira friss kemencés pogácsát kínálnak, ebédre pedig kétféle házi készítésű menüt…főként bográcsos egytál ételek, meg ha jól láttam pizza is van...legközelebb remélem lesz lehetőségünk megkóstolni is az ebédet, mert igazán jól hangzott a kiírás alapján ;)

A hangulat nagyon családias, mindenki nagyon kedves volt. Szaladgálási- és játék-lehetőség pedig millió adódott a fiúknak. Zsebi kipróbálta a lovaglást (pár perc, de rendes nagy lovon), erre két éves kortól van lehetőség. Tervben volt a kisvonat és a lovaskocsizás is, de ezek már nem fértek bele az ott töltött két órába…mert hogy Bogyka mandátuma ismét lejárt. 

Nem bántuk, mert biztosan ígérhettük a kedvesen búcsúzó pénztáros néninek, hogy visszatérünk - konkrétan következő hétvégére is beterveztük. Rendezett, nem volt tömeg, korrektek az árak és nagyon élvezték a legények is. Legközelebb talán inkább délután megyünk, mert a nyitástól a délutáni alvásidőig nincs elég idő minden mókát kipróbálni. S arra még egy kicsit várni kell, hogy Bogyka is gond nélkül bírjon ki egy napot alvás nélkül. :)

Az első napok…

…hát azért ez a háromgyerekes élet nem piskóta. Legalábbis három ilyen csöpp gyerekkel. Hétközben nyilván egyszerűbb, amikor a “nagyok” bölcsiben vannak (szerencsére mind a kettő nagyon szeret járni), de reggel, esténként és hétvégén mindenki itthon van. 

A szoptatás pl. nagyon “érdekes” (a nagyokat ugye ennyi idősen már nem szoptattam…Mazs meg csak most kezd igazán belejönni:P), nyilván akkor jön rá Bogykára és/vagy Zsebire, hogy valami ön-és közveszélyes dologot műveljen. Ha Apa kéznél van, akkor ez persze nem gond, mert megkíméli őket önmaguktól, de ha nincs, akkor ugye csak kiabálok nekik, vagy rosszabb esetben egy határozott mozdulattal lerántom a legkisebbet a ciciről (auuuu….még a gondolat is fáj) és ugrok az éppen veszélyben lévőhöz. 

Lényeg a lényeg, amíg nem alakult ki a jó kis rutinunk, addig a három gyerek kicsit sem egyemberes feladat. S később is inkább csak néhány órára vállalható megőrülés nélkül:P