…hát azért ez a háromgyerekes élet nem piskóta. Legalábbis három ilyen csöpp gyerekkel. Hétközben nyilván egyszerűbb, amikor a “nagyok” bölcsiben vannak (szerencsére mind a kettő nagyon szeret járni), de reggel, esténként és hétvégén mindenki itthon van.
A szoptatás pl. nagyon “érdekes” (a nagyokat ugye ennyi idősen már nem szoptattam…Mazs meg csak most kezd igazán belejönni:P), nyilván akkor jön rá Bogykára és/vagy Zsebire, hogy valami ön-és közveszélyes dologot műveljen. Ha Apa kéznél van, akkor ez persze nem gond, mert megkíméli őket önmaguktól, de ha nincs, akkor ugye csak kiabálok nekik, vagy rosszabb esetben egy határozott mozdulattal lerántom a legkisebbet a ciciről (auuuu….még a gondolat is fáj) és ugrok az éppen veszélyben lévőhöz.
Lényeg a lényeg, amíg nem alakult ki a jó kis rutinunk, addig a három gyerek kicsit sem egyemberes feladat. S később is inkább csak néhány órára vállalható megőrülés nélkül:P
