Kontrollálva

Abban maradtunk a dokival a varratszedés utáni beszélgetésnél, hogy a kontroll előtt elmegyek megnézetni a szokásos hormonokat. Így múlt szerdán reggel ismét véremet vették, majd délután az alábbi eredménnyel „kápráztattak el”:

Csütörtökön aztán meglátogattuk Bánhidy-t is. Ahhoz képest, hogy a rendelés elejére kértem időpontot, egy órát vártunk. Sebaj legalább megebédeltünk. Természetesen ismerősként köszöntött, aztán megbeszéltük az eredményt…arra jutottunk, hogy Bromocriptin mehet megint, de ő adna progeszteron serkentőt is (Clostilbegyt), bár inkább nézessem meg jövő kedden még egyszer az értéket és utána telefonon egyeztetünk. Aztán – bár ő nem akarta – gyors vizsgálat, ami után mondta, hogy azért ne lepődjek meg, ha pár napon belül érkezik a menszi. Nem részletezte, én nem kérdeztem, bár annyira már vagyok rutinos nőgyógyász látogató, hogy tudjam, nem a levegőbe beszélt. Bár akkor még nem gondoltam, hogy ennyire hamar…mert hogy szombaton a fallabdázás után meg is érkezett…de még hogyan…finoman fogalmazva ömlött.

Ennek örömére a keddi vérvételnek nem látom értelmét, de hétfőn reggel azért egyeztetek a dokival, hogy neki mi a véleménye. Bromocriptint mindenesetre elkezdtem szedni, mert ártani nem árt;)

KáeM talált egy nagyon jó összefoglaló írást, hogy mit érdemes tudni a laparoszkópiáról. S már éppen ideje, hogy ne a sebesült pocakom legyen az első kép;) Így hát ide teszem a hasznos okosságokat, kiegészítve és itt-ott átdolgozva a saját tapasztalatok alapján. 

Laparoszkópia (hastükrözés)

A laparoszkópia görög eredetű szó, melynek jelentése: "hastükrözés". Laparoszkópia alatt az orvosok műtéti beavatkozást értenek, mely a hasüreg nagyobb metszéssel történő megnyitása nélkül teszi lehetővé a hasűri szervek – a nőgyógyászatban a kismedencei szervek megtekintését, bizonyos betegségek kórismézését, és egyes műtétek (pl.: összenövések oldása, petefészektömlők leszívása, művi meddővététel stb.) elvégzését. A laparoszkópiának jelentős szerep jut a meddőség okainak keresésében is.

Kivizsgálás laparoszkópia előtt

A hasműtétek előtt a szokásos laboratóriumi (teljes vérkép, vércsoport), belgyógyászati (EKG), röntgen (mellkas) – és esetleg egyéb szükséges vizsgálatokat végzik el (vagyis kérik, hogy végeztesse el a beteg…mondjuk van olyan kórház, ahol ezt helyben meg tudják tenni) .  A nagyműtéti kivizsgálás részben az altatás miatt indokolt, részben azért, mert esetenként - ha a laparoszkópos lelet indokolja - ugyanabban az altatásban a szükséges hasműtét is elvégezhető.

Előkészületek laparoszkópiához

A beteg a műtét előtti este hashajtót (az ebédhez kellett bevenni, mintegy desszertként), a műtét reggelén beöntést kap (ja meg előtte este is, biztos ami tuti alapon), hogy a telt belek ne akadályozzák a kismedencei szervek megtekintését a laparoszkópia során. Leborotváljuk a szeméremdomb szőrzetét (kifejezetten kérték, hogy ezt tegyem meg magamnak otthon – sandán KáeMre mosolyogva, hogy segítségem is van), ezzel segítve elő a bőrfelület hatásos műtét előtti fertőtlenítését; ez ajánlott, de nem kötelező. A műtét altatásban történik, ezért előző este a beteg nem vacsorázhat, de folyadékot éjfélig bőven fogyaszthat (minél többet annál jobb, mert annál egyszerűbb lesz – szerencsés esetben – másnap a branül bekötése). Este altatót, délelőtt pedig - a műtőbe szállítás előtt – nyugtató-fájdalomcsillapító injekciót kap. A műtétet közvetlenül megelőzően lehetőleg a bal vénájába vékony műanyag csövecskét (branült) vezetünk, melyen keresztül az altató gyógyszereket és a cseppinfúziót kapja. (Nálam már a műtét előtt elkezdték adagolni az infúziót. A bal véna pedig a jelek szerint nagyon fontos, mert ugyan nem találtak első nekifutásra, mégis megpróbáltak keresni:()

A laparoszkópos beavatkozás menete

A köldökgyűrűnek megfelelően 1cm-es metszést ejtenek, és speciális tűt vezetnek át a hasfalon, melyen keresztül a hasüreget széndioxid (C02) gázzal töltik fel. A hasűri szervektől elemelkedett hasfalon át a töltőtű helyébe vezetik be a trocart, majd a laparoszkópot. A laparoszkóp 30-40 cm hosszúságú, 7-11 mm átmérőjű fémcső. Ebben van a lencserendszer és a megvilágító fény bevezetésére szolgáló üvegszáloptika. A köldök alatt szükség esetén néhány, egyenként 5-10 mm-es metszésből segédeszközöket vezetik be. A laparoszkópia többnyire 20-50 percig tart. Abban az esetben azonban, ha terápiás beavatkozást is végnek, vagy hasműtétre térnek át, ez az idő akár egy-két órára is meghosszabbodhat. A műtét végén a hasfalon ejtett bőrmetszéseket egy-egy fémkapoccsal, öltéssel vagy ragasztással

egyesítik.

A műtét utáni időszak

A műtét után a beteget az őrző osztályra szállítják. Ébredéskor lényeges fájdalom nem érezhető (naja, ha minden rendben volt:P). Az ébredést követően már fel lehet kelni. Az infuziót a műtét végeztével megszüntetni, bár a branül ott marad a biztonság kedvéért. (Bizonyos kórházakban nem a saját szobájába kerül vissza a beteg, hanem az őrzőbe). A műtét után a beteg spontán tud vizeletet és székletet üríteni.

Műtét után az alábbi - általában egy-két nap alatt spontán szűnő panaszokkal kell számolni:

·           -  Enyhe hányinger: a beavatkozás és/vagy az altatás következménye; (ez most kimaradt, de tapasztalatból tudom, hogy ha nem megfelelő az infuzió adagolása, akkor nagyon kellemetlen is tud lenni)

·          -  Fájdalom a vállakban és a nyakban: a rekeszizom alatt meggyűlt töltőgáz (CO2) lehet az oka; (na ez megvolt és konkrétan négy napig fájt nem enyhén)

·           -   Fájdalom a hasfalban; a laparoszkóp bevezetésének helyén; (nem volt nagyon jelentős a fájdalom, hamar éreztem a kötés alatt a gyógyulással járó viszketést)

·           -   Kaparó fájdalom a torokban: a lélegeztető tubus bevezetésének következménye; (na ez az én esetemben finomka megfogalmazás, tekintettel arra, hogy az egész torkom sebes volt a nem megfelelő méretű tubus használatától, korábbi tapasztalatnál egyébként – amikor a méret megfelelő volt – nem volt ilyesmi)

·        -    Enyhe menstruációs görcsnek megfelelő fajdalom; a méhen illetve a környezetében végzett beavatkozás következtében; (nehéz megállapítani, de nem emlékszem ilyen fájdalomra)

·            -   Néhány napig tartó kevés vérezgetés: a műtét előtt a méhbe vezetett és annak mozgatására szolgáló eszköz következménye. (erről sem tudok érdemben nyilatkozni, mert nálam a méhemet csak megnézték, de igazán nem piszkálták, amúgy rendesen mensziztem, de ez nem is volt meglepő a hosszú szünet után)

Kockázat és szövődmények

Egy beavatkozás teljes sikerét és szövődménymentességét előre egy orvos sem garantálhatja. A laparoszkópia azonban a betegek messze túlnyomó többségében komplikációmentes. Gyulladás, vérzés, hasűri szervek sérülése, altatási szövődmények rendkívül ritkán fordulnak elő. Az elvétve előforduló szövődmények rendszerint a laparoszkópia során felismerésre kerülnek (vérzés, üreges szervek sérülése), ellátásuk a műtét kiterjesztését vonja maga után. Ritka eset, hogy műtéttechnikailag nem kivitelezhető a hastükrözés. Hogy ilyenkor hasmetszést végzünk-e vagy eltekintünk-e a beavatkozástól, azt befolyásolja a beteg műtét előtt kikért ez irányú véleménye, kérése is. Csak kivételesen fordul elő, hogy a szövődmény nem ismerhető fel a laparoszkópia idején. Ezért, ha a műtétet követő napokban esetleg már otthonában - erősebb hasi fájdalmat érez, hasa puffadni kezd, vagy lázas lenne, újrafelvétele válik szükségessé.

Távozás az osztályról

Ha a gyógyulás zavartalan, a klinikáról a műtétet követő 1-4. napon bocsátjuk

haza. (nálam ez konkrétan a műtétet követő nap reggelét jelentette) Ha a műtét utáni 4. nap előtt távozik otthonába, akkor a kapocs- illetve varratszedésre a 4-6. napon a járóbeteg rendelésen kerül sor (pénteken szedett varratokat, tehát 4 nappal a műtét után). Ezt a műtétet végző orvos, elfoglaltsága esetén az osztályra illetve az ambulanciára beosztott orvos is elvégezheti. Távozáskor két példányban zárójelentést kap kézhez, mely összefoglalja a bentfekvésével és a műtéti beavatkozással kapcsolatos tudnivalókat. A zárójelentés egyik példányát kezelőorvosának adja át, a másik példányt kontroll esetén kell magával hoznia.

Varratlanítva

Kora reggelre rendelt vissza a doki, hogy megszabadítson a varratoktól. Gyorsan kiszedte a 4 kis madzagot (egy-egy oldalt és kettő a köldökömben). Igazából a varratszedés maga nem fájt, inkább csak csiklandozós érzés volt.

Ismét egyeztettük a továbbiakat, majd hazafelé beszereztük a Contratubex gélt. Mert már tapasztalatból tudjuk, hogy mennyire szépen és gyorsan segít gyógyítani a műtéti sebeket. A korábbi seb, amire használtam, szinte nem is látszik. Persze csodákra azért nem képes, de a nagyobb sebek is jelentősen szebben gyógyulnak vele, mint nélküle. Szóval tényleg jó szívvel tudom ajánlani.

Intubálás

KáeM talált egy nagyon profi videót az intubálásról…hogy hogyan is kellene kinéznie ennek. Magam is tapasztaltam már, hogy lehet profin csinálni, mert a korábbi altatásnál nem volt probléma, most viszont még mindig fáj a torkom…a KáeM szerint meglehetősen sebes is:(

Íme tehát a videó, amit különös szeretettel ajánlok az engem most altató orvos figyelmébe is…akinek a nevét nem sikerült megtudnom (mert ugyan velem történtek a kórházban a dolgok mégis csak azokat a papírokat kapom meg, amiket magam vittem, illetve a zárójelentésemet):

Az egyágyas szoba

Mivel én kerestem, de nem találtam semmit, így úgy gondoltam, hogy érdemes írni róla részletesen.

Szóval a SOTE II. számú nőgyógyászati klinikán az alábbiakat érdemes tudni az egyágyas külön térítés ellenében igénybe vehető szobákról:

Vannak ilyen szobák. S bárki számára elérhetőek, aki hajlandó éjszakánként 10000 forintot fizetni. Ezekhez a szobákhoz jár saját tv (dvd lejátszós), hűtő, illetve fürdő (van ahol két egyágyas szobának van egy közös fürdője). A fizetést a gazdasági irodában lehet megejteni az osztályon kiállított papírka alapján. Tudtak egészségpénztárra számlát adni, esetünkben ez a Tempo egészségpénztár volt, de gondolom a többi sem okoz problémát.

Én egy olyan egyágyasban kaptam helyet, aminek tényleg saját fürdőszobája van, tehát ezen sem kellett közösködni. Nem rongyrázás miatt kértük a különszobát, hanem mert a korábbi műtétnél annyira rossz volt a tapasztalat a két ágyassal…pedig már az is protekciós szoba volt, hiszen az átlagos szobák ezen a részen 4-5 ágyasak (nem tudom a szülészeti osztályon milyenek). Nem bántuk meg, bár még itt is voltak enyhe kifogásaim a tisztasággal kapcsolatosan, de azért klasszisokkal jobb volt. Nem is beszélve arról, hogy mennyire hasznos volt a megpróbáltatások elviselésében a saját fürdőszoba;)

Tekintettel arra, hogy mikor pénteken hivatalosan felvettek nem tudtak nekem szobát adni, pedig előzetesen jeleztem, hogy ilyet szeretnék, s arra, hogy még ki sem hűlt az ágyam máris érkezett a helyemre egy friss kismama, úgy gondolom, hogy elég nagy keletje lehet ezeknek a szobáknak. Nem tudom, hogy összesen hány van a kórházban, ott azon a folyosón ahol én feküdtem három volt. Egy az enyém külön fürdővel (226os) és két másik, amelyeknek közös volt a fürdőszobája.

A szobához egyébként csak az alap felszerelés jár (avagy ezek a szobák sem a Hilton színvonalát hozzák:P), úgy értem kórházi ágynemű, meg a bútorok. Minden mást a kedves páciensnek kell vinnie, ahogy egy „normál” szoba esetében is. Így aki ilyen szobát kér az se felejtse el az alap kellékeket, mint a wc-papír, szappan, evőeszköz és hasonlók.

A képeket KáeM készítette, amíg én a műtőben voltam.

Itthon

Éjszaka egészen jól aludtam, aztán ágyba kaptam a reggelit:)

KáeM összerámolta a lakást, majd elment dolgozni, engem az új fotelben hagyva, filmet nézve. A barátnőmre várva.

Meg is érkezett, így ezután ő kényeztetett. Arra jutottunk, hogy tekintettel arra, hogy a vérkeringéssel kéne távoznia a fájdalmat okozó co2-nek, így a meleg „borogatás” nyerőbb lesz, mint a hideg…és valóban, aktívabban múlik a fájdalom, mióta meleget teszünk rá…egyébként egy korábbi műtét utáni borogatásra ajánlották a hűthető, melegíthető géltasakot…azóta is ezt használjuk. 

Dél körül ment el a barátnőm, akkor nagyon szarul voltam, így lefeküdtem és próbáltam egyet aludni. Nem sikerült nagyon, mert folyton pittyegett a telefonom, de azért kicsit kummantottam. Aztán megérkezett KáeM és melegített ebédre jó kis húslevest. Alig tudtam belőle enni…éreztem, hogy kicsit sok lett a henyélésből. Nem az én műfajom, hogy elhagyom magam, így nekiálltam összerámolni a konyhát és láss csodát azonnal jobb színem lett és jobban is éreztem magam. Így hát elmentünk vásárolni is, aztán főztem vacsorát:)

A torkom továbbra is nagyon fáj…és még mindig sebes, de hát ez van. A vállam már kicsit jobb, de időként azért még belenyilall.  

Elbocsátás

Sikerült nagyjából átaludnom az éjszakát, de iszonyatos vállfájásra ébredtem…azt hittem, hogy a granül nyom valamilyen ideget és ezért fáj.

8 előtt valamivel befutott Bánhidy is, nekem is elmondta, hogy mit is tapasztalt a műtétnél. Majd elrobogott orvos értekezletre, azzal az ígérettel, hogy visszatér és elmondja, a további tudnivalókat.

Vissza is tért. Azt mondta: „ma még sajnáltathatja magát, holnaptól akár hegyet is mászhat” Nos egyik sem az én műfajom:P Aztán mondta, hogy előfordulhat, hogy fájnak a vállaim, mert a felfújásomhoz használ co2, felfelé akar távozni. Hát tényleg fáj. Péntek kora reggelre rendelt vissza varratszedésre, illetve három hét múlvára írta elő a kontrollt. S két hétre tiltott le az erotikus örömökről…ezúttal nem emelte ki, hogy csak bizonyos formáiról.;)

Aztán megszabadítottak a granültől, fizettük a szobát (KáeM intézte) amivel kapcsolatosan nagyon rendesek voltak, mert csak azt a két éjszakát fizettették ki, amit valóban ott töltöttem, majd összepakoltunk és a zárójelentést felmarkolva az elszámolási összesítőt aláírva távoztunk.

Kb. 20 perce ültünk a dugóban, amikor megcsörrent a telefonom, egy vevő volt, aki a régi lakásunk iránt érdeklődött. Nem hagyhattuk ki a lehetőséget és visszafordultunk. KáeM megmutatta a lakást, s ezután tényleg elindultunk haza.

KáeM rögtön ágyba parancsolt, de nem sokáig bírtam a fekvést, mert a vállam mellett a jobb oldali bordáim is elkezdtek fájni. Így mivel az ücsörgés tűnt a legkényelmesebb póznak, így felkerekedtünk és elmentünk egy fotelt venni (már régen terveztük, csak eddig elmaradt). KáeM nem akarta, hogy menjek, de meggyőztem, hogy nem szeretnék egyedül otthon maradni.

Beszereztük a kérdéses bútordarabot, majd KáeM összeszerelte, én meg elpihegtem benne. Aztán annyira kezdett fájni a vállam, hogy már folytak a könnyeim. S közben hőemelkedésem is lett, így egy láz- és fájdalomcsillapító lenyelése után ágyba parancsolt. Ahol ha lehet még rosszabbul lettem, de egy kis masszázs után sikerült elaludnom.

Miután felébredtem megejtettük a nem éppen egyszerű fürdőzést, aztán kicsit utána kutattunk ennek a fájdalomnak. Sajnos nem találtunk semmi érdemlegeset. De némi hideg „borogatás” enyhítőnek bizonyult. 

A műtét – előtt, (közben), után

Nem gondoltam, hogy lesz elég erőm még ma megírni ezt a bejegyzést, de hát mégis. Bár sokat dobott a lelkesedésen, hogy az éjszakás doki is hősnek titulált (Bánhidy ezt már a korábbi műtétnél megtette).

Szóval korán indult a mai reggel. 4kor ébredtem, utána már csak bóbiskolni tudtam, igazán visszaaludni nem. Aztán fél 7-kor már jött is az éjszakás nővér, hogy akkor ha túlvagyok a reggeli pisilésen, mehetek a beöntésemért. Mivel már túl voltam mentem is. Második lettem:) Ő nem volt annyira kíméletes, mint a tegnap esti, de azért nem fájt. Kaptam tőle szexi kórházi hálóinget, és elmondta, hogy majd jönnek az infúziót bekötni.

7re KáeM is megérkezett (illetve korábban, de a velem teljesen kedves éjszakás nővér nem akarta beengedni…még 7kor sem, csak miután KáeM felhívta a figyelmét a házirendre). Aztán kaptam lepedőt, meg műanyag lepedőt, hogy majd a műtét után ne legyen gond.

Befutott Bánhidy is, elmondta, hogy a mi a menetrend, kiröhögte, hogy azt mondták, hogy 10re bejutunk, majd mosolyogva elköszönt.

Volt takarítás is…vagyis inkább egy gyors fertőtlenítés, a takarítást még így a fizetős szobában is gyakorolni kellene, bár azért jelentősen jobb a helyzet, mint a másik szobákban.

Aztán jött a nappalos nővér, ránézett a karomra és szörnyülködve kiment. Aztán visszatért egy anesztes asszisztenssel és nekiálltak a véna vadászatnak. Elsőre csak egy kevés vért sikerült csapolni, másodikra azonban talált egy megfelelőt, így már csöpöghetett is az infúzió. Aztán kaptam még egy nyugtatót a popsimba (ismét a nesze sánta itt egy púp esete).

Harmadik voltam, így 10 körülre számítottak, de csak 10:57kor tolt el a műtős fiú, aki maga volt a bűbáj. Aranyos, humoros, barátságos…tényleg csak szuperlativuszokban tudok beszélni róla. Minden mondott, hogy mi következik. A műtő előterében, még a szexi hálóinget is levette, majd visszaterített rám, meg be is takart, rám tett valami elektromos vérzéscsillapítót, megkaptam a szexi zöld zoknit, aztán bevitt a műtőbe átemelt az ágyra és kikötözte a lábaimat, majd átengedett az aneszteseknek, akik annak ellenére, hogy volt egy remek és működő vénám, nekiálltak bökdösni, mert hogy nem szeretik, ha jobb oldalon van…hát kaptam a bal karomra 4 lyukat, természetesen vénát nem sikerült találni, de ekkor végre feladták és elaltattak. Szerencse a szerencsétlenségben, hogy a műtőssrác volt olyan kedves és letakart, hogy nem csupaszon feküdjek ott, ennek ellenére nagyon fáztam már.

A műtőbeli részre természetesen nem emlékszem, de KáeMnek a doki az alábbiakat mondta:

„elmondta, hogy minden happy. először bementek felülről, kilyukasztották, és leszívták a cisztát, majd leégették. utána körülnéztek és kiszabadították a másik petefészket, mert le volt nőve. utána a vezetéket is kiszabadították mert a vékonybélhez volt nőve. utána bementek alulról és körülnéztek. minden rendben volt, a méhed tökéletes. megcsinálták az átjárhatóságit a jobboldali tökéletes, kontraszt anyag simán átmegy a bal oldaliban végig megy a kontrasztanyag egészen a végéig, de nem folyik ki. sajnos a kifújás sem segített, de ez lehet attól is hogy csak szűkebb, és mivel a laparoszkóphoz túlnyomással felfújják a hasad co2-vel így lehet hogy a visszanyomás miatt nem folyt át, de a jobboldali is tökéletesen elég, és mivel nagyon egészséges, és jó, így simán lehet kisbabánk”

Mikor visszaértünk, akkor állítólag volt nálam az anesztes, az asszisztense, és a dokim is, de ezek a dolgok nekem kimaradtak, ahogy az is, hogy mosolyogtam KáeMre és az ujjammal szívecskéket rajzoltam neki a levegőbe.

Arra ébredtem, hogy iszonyatosan fáj a torkom…vagyis nem ébredtem fel igazán, csak sírtam, alig kaptam levegőt és köhögtem. De arra már emlékszem, hogy KáeM hívta a nővért, aki mondta, hogy ez csak az altatás miatt van és beszéljen hozzám. Ha lett volna erőm megszólalni tuti mondtam, volna, hogy inkább ne beszéljen, de nem volt. Aztán miután magamban az anesztesnek az összes le és felmenőjét pokolra küldtem lenyugodtam. (Miért nem foglalkoznak az előzetes vizsgálaton megállapítottakkal, illetve a beteg külön kérésével. Mert hogy a torokfájásom oka az, hogy 6os tubust kaptam a 2-2,5-es helyett…pedig az előzetes vizsgálati lapon is rajta volt és én is szóltam még az előkészítésnél.)

Aztán szundikáltam még egy csomót, kisebb adagokban, meg persze lefolyt az utolsó adag infúzió is, így más csak a lekupakolt branül figyel bennem…meg a lyukak a másik karomon. A hasamon három lyuk van, de messze nem fájnak annyira, mint a torkom. Aztán KáeM segítségével felkeltem, elmentem mosdóba és felöltöztem.

Megkaptam a vacsorát, meg már előtte is engedtek inni. A vacsora fele is lecsúszott szép kicsi adagokban, azóta pedig még ettem pár szem kekszet is. Ahhoz képest, hogy az elöző altatásnál hánytam, most nem volt semmi ilyen gondom.

KáeMnek 7kor el kellett mennie, de még hozott nekem egy adag teát. Aztán nem sokkal távozása után befutottak az éjszakások, pontosabban az éjszakás doki a nappalos nővérrel. Doki hősnek titulált, mert hogy nem elég, hogy felöltöztem, felkeltem, de még a humorérzékem is rendben van (lekutyázta a mamutot…én meg közöltem vele, hogy látom csak az emberi anatómiában van otthon). Jó éjszakát kívánt és kiment.

Azóta csend, próbáltam még aludni, de nem tudtam, így beléptem msn-re, hogy kicsit beszélgessek KáeM-mel:)

Bevonultam

Most már a kórházi ágyban üldögélve írom a bejegyzést és túl vagyok életem első beöntésén is…ami sokkal kevésbé volt rossz, mint vártam.

Na de ne szaladjuk annyira előre. Nem érkeztem meg pontosan négyre. De a többiek is velem egyszerre érkeztek. Nővérke sehol…a többiek bevonultak a szobájukba, én akkor még nem tudtam, hogy pontosan melyik lesz az. Bekopogtam hát a nővérszobába…hát közölték (a cigifüst és kávégőz mögül) hogy foglaljak helyet, mindjárt jönnek. Jöttek is, aztán megkaptam a szoba kulcsot. Éppen volt időm felfedezni a szobát, meg átöltözni, márt jött is a nővérke – aki egyébként az előzetes sejtések ellenére, nagyon kedves és mosolygós volt – hogy akkor lehet menni sorbaállni a beöntésért. Oda is álltam, elsőként mehettem be, mint legbátrabb. Megkaptam a szurimat (véralvadásgátló), majd a már említett elsőt is. Két nővérke volt bent, az egyik a szomszéd osztályról…ő közölte, hogy nem vagyok semmi, mert mások rögtön futni szoktak, én meg még simán visszaöltöztem, teljes nyugalommal.

Utána visszatértem a szobába;) Aztán azóta szorgalmasan iszogatom a jó kis kórházi teát…ami a társagló részben folyamatosan elérhető. Illetve 7ig még itt volt velem KáeM, együtt néztük a tv-t. A szoba egyébként teljesen megérte az árát…ez sem a Hilton, de azért klasszisokkal jobb és kényelmesebb, mint mondjuk egy 4-5 ágyas szoba. Van saját fürdőszobám, tv, hűtő.

8 előtt nem sokkal kopogott rám az éjszakás nővér és az ügyeletes orvos (gondolom), hogy minden okés-e, meg jó éjszakát kívántak.

Aztán nem rég megint nálam járt, ezuttal kaptam egy enyhe nyugtatót éjszakára, elmondta, hogy mi a holnapi menetrend. Harmadik vagyok a sorban, így 10 körül kerülök várhatóan sorra.

Reggel 7től csatlakozhat KáeM ismét hozzám. Éjfélig – vagy amíg ébren vagyok – még iszom a teát, utána szunya. Aztán holnap műtét…szerintem erről már csak kedden fogok írni…bár ki tudja;)

Betegfelvétel

Hát eljutottunk ide is. Ma reggel kellett jelentkeznem a kórházban, hogy hivatalosan felvegyenek a betegeik sorába. Tudtam, hogy hétvégére hazaengednek, így nagyon lazán vettem a mai reggelt…kár volt. A magyar egészségügy tud még nekem újat mutatni.

Az adminisztrációs részen ezúttal nagyon gyorsan túljutottunk. Az osztályon már nem volt annyira egyszerű az élet. Leültettek az előtérben, s közölték, hogy várjunk nyugodtan. Aztán egy idő után érkezett egy fiatal rezidens orvosfiúka, hogy akkor ő mostan foglalkozik velem. Elbeszélgettünk kicsit…kérdezett hülyeségeket, elmesélte a műtét menetét, illetve csak szerette volna, mert szegényt sikerült egy félmondattal a földbe döngölni…rájött, hogy nem igazán tud újat mondani. Ekkor kitalálta, hogy akkor ő most megvizsgál. Hát…szívem szerint a vizsgálat után azonnal közöltem volna vele, hogy gyorsan módosítson pályát, mert nem neki való ez a nőgyógyászosdi….nagyon régen sikerült ilyen durva dokival találkozni. :( Aztán beírta a leletre, hogy baloldalon érzek erősebb fájdalmat (ez igaz is) és hogy ott kitapintható a ciszta. Ezen kicsit csodálkoztam, de hát ez van. Mondta, hogy kéne még egy UH lelet, így leküldött UH-ra és közölte, hogy dél körül szokták a műtétes betegeket bemutatni a tanár úrnak, így kéri, hogy ne menjek addig sehová, bár tekintettel arra, hogy a tanár úr azonos az orvosommal várhatóan nem lesz kérdése. Az UH-na nagyon hamar sorra kerültem és nagyon kedves volt a sonográfus hölgy. Megállapította, hogy bal oldalon nincs semmi, jobb oldalon ott a ciszta, s ugye egy nagyon megvastagodott méhnyálkahártya. A baloldali erős fájdalomra azt mondta, hogy csak átsugárzik, mert többször is megnézte, nem volt ott semmi.

Visszatértünk az osztályra és próbáltuk kisírni, hogy elmondják a tudnivalókat, hogy legalább arra már ne kelljen várni. Hát nem sikerült….nagy urak (úrnők) az ápolónők:P Aztán megjelent a dokim. S pillanatok alatt elintézte, hogy megkapjuk a tájékoztatást és hazajöhessünk.

Szóval elmondták, hogy kapok vasárnap desszertnek két hashajtót, aztán 4re érjek vissza, akkor beöntés egyszer, majd véralvadásgátló, reggel ismételt beöntés, utána meg műtét. Még tisztáztuk az egyágyas alapítványi (fizetős) szobát és elköszöntünk.