2010. május 11., kedd

Elbocsátás

Sikerült nagyjából átaludnom az éjszakát, de iszonyatos vállfájásra ébredtem…azt hittem, hogy a granül nyom valamilyen ideget és ezért fáj.

8 előtt valamivel befutott Bánhidy is, nekem is elmondta, hogy mit is tapasztalt a műtétnél. Majd elrobogott orvos értekezletre, azzal az ígérettel, hogy visszatér és elmondja, a további tudnivalókat.



Vissza is tért. Azt mondta: „ma még sajnáltathatja magát, holnaptól akár hegyet is mászhat” Nos egyik sem az én műfajom:P Aztán mondta, hogy előfordulhat, hogy fájnak a vállaim, mert a felfújásomhoz használ co2, felfelé akar távozni. Hát tényleg fáj. Péntek kora reggelre rendelt vissza varratszedésre, illetve három hét múlvára írta elő a kontrollt. S két hétre tiltott le az erotikus örömökről…ezúttal nem emelte ki, hogy csak bizonyos formáiról.;)

Aztán megszabadítottak a granültől, fizettük a szobát (KáeM intézte) amivel kapcsolatosan nagyon rendesek voltak, mert csak azt a két éjszakát fizettették ki, amit valóban ott töltöttem, majd összepakoltunk és a zárójelentést felmarkolva az elszámolási összesítőt aláírva távoztunk.

Kb. 20 perce ültünk a dugóban, amikor megcsörrent a telefonom, egy vevő volt, aki a régi lakásunk iránt érdeklődött. Nem hagyhattuk ki a lehetőséget és visszafordultunk. KáeM megmutatta a lakást, s ezután tényleg elindultunk haza.

KáeM rögtön ágyba parancsolt, de nem sokáig bírtam a fekvést, mert a vállam mellett a jobb oldali bordáim is elkezdtek fájni. Így mivel az ücsörgés tűnt a legkényelmesebb póznak, így felkerekedtünk és elmentünk egy fotelt venni (már régen terveztük, csak eddig elmaradt). KáeM nem akarta, hogy menjek, de meggyőztem, hogy nem szeretnék egyedül otthon maradni.



Beszereztük a kérdéses bútordarabot, majd KáeM összeszerelte, én meg elpihegtem benne. Aztán annyira kezdett fájni a vállam, hogy már folytak a könnyeim. S közben hőemelkedésem is lett, így egy láz- és fájdalomcsillapító lenyelése után ágyba parancsolt. Ahol ha lehet még rosszabbul lettem, de egy kis masszázs után sikerült elaludnom.

Miután felébredtem megejtettük a nem éppen egyszerű fürdőzést, aztán kicsit utána kutattunk ennek a fájdalomnak. Sajnos nem találtunk semmi érdemlegeset. De némi hideg „borogatás” enyhítőnek bizonyult.