Nem gondoltam, hogy lesz elég erőm még ma megírni ezt a bejegyzést, de hát mégis. Bár sokat dobott a lelkesedésen, hogy az éjszakás doki is hősnek titulált (Bánhidy ezt már a korábbi műtétnél megtette).
Szóval korán indult a mai reggel. 4kor ébredtem, utána már csak bóbiskolni tudtam, igazán visszaaludni nem. Aztán fél 7-kor már jött is az éjszakás nővér, hogy akkor ha túlvagyok a reggeli pisilésen, mehetek a beöntésemért. Mivel már túl voltam mentem is. Második lettem:) Ő nem volt annyira kíméletes, mint a tegnap esti, de azért nem fájt. Kaptam tőle szexi kórházi hálóinget, és elmondta, hogy majd jönnek az infúziót bekötni.
7re KáeM is megérkezett (illetve korábban, de a velem teljesen kedves éjszakás nővér nem akarta beengedni…még 7kor sem, csak miután KáeM felhívta a figyelmét a házirendre). Aztán kaptam lepedőt, meg műanyag lepedőt, hogy majd a műtét után ne legyen gond.
Befutott Bánhidy is, elmondta, hogy a mi a menetrend, kiröhögte, hogy azt mondták, hogy 10re bejutunk, majd mosolyogva elköszönt.
Volt takarítás is…vagyis inkább egy gyors fertőtlenítés, a takarítást még így a fizetős szobában is gyakorolni kellene, bár azért jelentősen jobb a helyzet, mint a másik szobákban.
Aztán jött a nappalos nővér, ránézett a karomra és szörnyülködve kiment. Aztán visszatért egy anesztes asszisztenssel és nekiálltak a véna vadászatnak. Elsőre csak egy kevés vért sikerült csapolni, másodikra azonban talált egy megfelelőt, így már csöpöghetett is az infúzió. Aztán kaptam még egy nyugtatót a popsimba (ismét a nesze sánta itt egy púp esete).
Harmadik voltam, így 10 körülre számítottak, de csak 10:57kor tolt el a műtős fiú, aki maga volt a bűbáj. Aranyos, humoros, barátságos…tényleg csak szuperlativuszokban tudok beszélni róla. Minden mondott, hogy mi következik. A műtő előterében, még a szexi hálóinget is levette, majd visszaterített rám, meg be is takart, rám tett valami elektromos vérzéscsillapítót, megkaptam a szexi zöld zoknit, aztán bevitt a műtőbe átemelt az ágyra és kikötözte a lábaimat, majd átengedett az aneszteseknek, akik annak ellenére, hogy volt egy remek és működő vénám, nekiálltak bökdösni, mert hogy nem szeretik, ha jobb oldalon van…hát kaptam a bal karomra 4 lyukat, természetesen vénát nem sikerült találni, de ekkor végre feladták és elaltattak. Szerencse a szerencsétlenségben, hogy a műtőssrác volt olyan kedves és letakart, hogy nem csupaszon feküdjek ott, ennek ellenére nagyon fáztam már.
A műtőbeli részre természetesen nem emlékszem, de KáeMnek a doki az alábbiakat mondta:
„elmondta, hogy minden happy. először bementek felülről, kilyukasztották, és leszívták a cisztát, majd leégették. utána körülnéztek és kiszabadították a másik petefészket, mert le volt nőve. utána a vezetéket is kiszabadították mert a vékonybélhez volt nőve. utána bementek alulról és körülnéztek. minden rendben volt, a méhed tökéletes. megcsinálták az átjárhatóságit a jobboldali tökéletes, kontraszt anyag simán átmegy a bal oldaliban végig megy a kontrasztanyag egészen a végéig, de nem folyik ki. sajnos a kifújás sem segített, de ez lehet attól is hogy csak szűkebb, és mivel a laparoszkóphoz túlnyomással felfújják a hasad co2-vel így lehet hogy a visszanyomás miatt nem folyt át, de a jobboldali is tökéletesen elég, és mivel nagyon egészséges, és jó, így simán lehet kisbabánk”
Mikor visszaértünk, akkor állítólag volt nálam az anesztes, az asszisztense, és a dokim is, de ezek a dolgok nekem kimaradtak, ahogy az is, hogy mosolyogtam KáeMre és az ujjammal szívecskéket rajzoltam neki a levegőbe.
Arra ébredtem, hogy iszonyatosan fáj a torkom…vagyis nem ébredtem fel igazán, csak sírtam, alig kaptam levegőt és köhögtem. De arra már emlékszem, hogy KáeM hívta a nővért, aki mondta, hogy ez csak az altatás miatt van és beszéljen hozzám. Ha lett volna erőm megszólalni tuti mondtam, volna, hogy inkább ne beszéljen, de nem volt. Aztán miután magamban az anesztesnek az összes le és felmenőjét pokolra küldtem lenyugodtam. (Miért nem foglalkoznak az előzetes vizsgálaton megállapítottakkal, illetve a beteg külön kérésével. Mert hogy a torokfájásom oka az, hogy 6os tubust kaptam a 2-2,5-es helyett…pedig az előzetes vizsgálati lapon is rajta volt és én is szóltam még az előkészítésnél.)
Aztán szundikáltam még egy csomót, kisebb adagokban, meg persze lefolyt az utolsó adag infúzió is, így más csak a lekupakolt branül figyel bennem…meg a lyukak a másik karomon. A hasamon három lyuk van, de messze nem fájnak annyira, mint a torkom. Aztán KáeM segítségével felkeltem, elmentem mosdóba és felöltöztem.
Megkaptam a vacsorát, meg már előtte is engedtek inni. A vacsora fele is lecsúszott szép kicsi adagokban, azóta pedig még ettem pár szem kekszet is. Ahhoz képest, hogy az elöző altatásnál hánytam, most nem volt semmi ilyen gondom.
KáeMnek 7kor el kellett mennie, de még hozott nekem egy adag teát. Aztán nem sokkal távozása után befutottak az éjszakások, pontosabban az éjszakás doki a nappalos nővérrel. Doki hősnek titulált, mert hogy nem elég, hogy felöltöztem, felkeltem, de még a humorérzékem is rendben van (lekutyázta a mamutot…én meg közöltem vele, hogy látom csak az emberi anatómiában van otthon). Jó éjszakát kívánt és kiment.
Azóta csend, próbáltam még aludni, de nem tudtam, így beléptem msn-re, hogy kicsit beszélgessek KáeM-mel:)
