Óvodás szülői értekezlet - bohózat két felvonásban

Már elve nem voltam boldog tőle, hogy ennyire közel van szeptember 1-hez, de hát ez van…mindent be lehet gyorsan szerezni ;)

(A kinti fotók az óvoda honlapjáról kerültek ide)

Szóval mentünk. Az első felvonásra az összes új szülőt beterelték két csoportnak az összenyitott szobájába…egyik oldalon a nevelőtestület, a másikon a kisszékeken és kispadokon feszengő szülők. Vonatott és unalmas rész volt ez, volt bemutatkozás, meg lényegi szabály-ismertetés, meg ijesztő mondatok (voltak pontok, ahogy azt éreztük apukával, hogy a saját csoportos szülőire már be se kéne menni, inkább iszkiri haza, aztán hétfőtől minden marad a régiben, de hát esély az jár, másrészt meg Zsebike nagyon várja, hogy ovis legyen), meg sok-sok-sokk rugózás a kaján és annak lemondásán (oké, nyilván a többség nem drága magánintézményből érkezik, ahol nincs is lehetőség lemondani a kaját, de azért ez túlzás volt). 

Második felvonásnak minden szülő átvonult a célóvónénikkel (Gizi néni - a saját állítása szerint őskövület, illetve Ildi néni - akinek a saját csemetéje is oda jár (másik csoportba)) a célcsoportszobákba (Vackor a óvóda faszerkezetes részén)…ahol folytatódott a feszengés a kicsi székeken. Ezúttal a szülőkön volt a bemutatkozás sora. Csemetéinket is bemutattuk így látatlanban. Aztán volt megint rugózás a kaján. Meg vitázás a kezdésen, beszoktatáson (lényegében mindenki bölcsiből jött, szóval senki nem akart komoly és hosszú beszoktatás…az óvónéniket kivéve:P). Aztán ezen téma döntetlennel történő feladása. Aztán összeszedetlen és nehezen követhető felsorolása, hogy mire is van szükség. Jelválasztás (mozdony…előre gondolva, hogy majd később cserélnek a mozdonymániás tesóval;)), anamnézislap kitöltés. Szigorú felhívás, hogy orvosi igazolás nélkül nincs kezdés (ezt közben elkezdtem telefonon intézni). Aztán könnyes búcsú. Ekkorra már bő 2,5 órája az oviban voltunk…ez eleve több idő, mint amit ők első napra a csemetéknek terveztek:P (Jah még megtudtuk, hogy Marcsi néni a dadus, illetve a csiga csoporttal közösen van egy pedagógiai asszisztense is a csoportnak Judit néni személyében…hurrá-hurrá, őt ismerjük a Tücsökből, elvégre ott Zsebi gondozónénije volt)

Felnőtt idő

Imádom a fiaimat és továbbra is tartom, hogy szeretnék harmadik gyereket, de ettől még több ponton egyetértek azzal, amit Vekerdy a Nagy családkönyven megénekelt:

"az egész nap a két gyerekkel, minden segítség nélkül, még a háztartás vezetése mellett, rendkívül kimerítő. Igen, a gyerekek kiszívják a vérünket, lerágják a húsunkat egy ilyen helyzetben, és néha meg kell szabadulnunk tőlük, pihennünk kell, hogy a gyerekek, a maguk épülésére is, egy pihent anyát kaphassanak vissza." (Nagy családkönyv) 

Ehhez esetemben persze hozzátartozik az is, hogy én szerencsés vagyok, elvégre a nagy a napjai többségének nagy részét a bölcsiben tengeti, s amúgy sem vagyok segítség nélkül, lévén apuka ahol/amikor/amiben tud segít. Így némileg módosítanám a fentieket: pihent szülőkre van szükségük. S nem győzöm azt sem hangsúlyozni, hogy attól, hogy szülők vagyunk, még szerelmes (házas) pár is maradtunk, ezt nem szabad elfelejteni, kell a szülőknek a külön idő, a gyerekmentes órák. Megdöbbenve tapasztalom, hogy ezt mennyien elfelejtik. Nos igen a válások oka elég gyakran arra vezethető vissza, hogy anyuka elfelejti, hogy ő nő/feleség/szerető is. Ilyen szempontból remek tanulságok vannak az Amerikai Pite - A találkozó c. filmben (egyebekben pedig kiváló szórakozás- egy kis gyerekmentes idő;)).