Megfigyelve

Amúgy is tervben voltak a kamerák a lakásba a riasztó mellé, mert milyen frankó már látni a weben, hogy mi a jó búbánatért szól a riasztó, vagy ami még jobb kvázi isten hangján közölni a betörővel, hogy mennyi ideje van elhagyni a házat a védelmezők érkezéséig. (Hova tovább napközben meglesni, hogy miben is fárad el a macska:P) Eddig mégis elmaradt. Most viszont adódott a lehetőség így a gyerekszobát már őrzi egy éjjel látós kis csoda, aminek a képét neten, telefonon is tudjuk követni. 

Messze lévő kedves:)

Nem a megfigyelés a cél, egyszerűen csak néha jó ránézni, hogy mi miatt kapcsolt be a légzésfigyelő/bébiőr, vagy, hogy komolyan gondolja-e a sírást, vagy csak álmában nyünyörög. Meg jó lesni csak úgy álmában is, hogy milyen édesen alszik, s tehetjük ezt úgy, hogy kicsit sem zavarjuk meg az álmát. 

Álomőrzés:)

Előnyös azért is, mert így mégis nyugodtabban megy el az ember a szomszédasszonynak leadva a légzésfigyelőt, elvégre ő is rá tud nézni, hogy tényleg békésen alszik-e a felügyeletére bízott ded, vagy csak a technika rosszalkodik. 

Mindjárt teljesen felébredek

Jó reggelt:)

Szóval biztonságérzetet ad és megnyugtat. Amúgy meg remek lesifotók készítésére ad lehetőséget:D

Majdnem kreatív

Anyuka alias én előkapta kreatív énjét és eltépett a hobby boltba mágnesért, hogy tudjon pakolgatható hűtőmágneseket kreálni a gyermekembernek. Szóval volt terv, kaptam is mágnest, többfélét is. (Meg még némi alapanyagot a karácsonyi ajándékokhoz/dekorációhoz…na ott tényleg kreatív leszek) 

Aztán megláttam ezeket a nagyon helyes kis fa figurákat…hát el is vetettem a másik ötletemet (egyenlőre legalábbis). Hazaérve gyorsan ráragasztottam a formák hátuljára a mágnes és már mentek is a hűtőre. Sajna még dolgoztam a mágnesezésen, amikor az első párat észrevette, pedig igazán érdemes lett volna azt a mosoly megörökíteni, de erről lemaradtam. 

Viszont még az ágyba is akarta vinni új barátait, és ez azért elég sikerélmény, még ha elsőre nem is voltam annyira igazán nagyon kreatív. Kezdetnek semmiképpen nem rossz:) Folytatás következik:D

Gyermekjóléti Szolgálat

Hát ez egy vicc…szóval tényleg kijöttek, ahogy a védőnő mondta, bevallom nem gondoltam, hogy ilyesmikkel töltik a drága idejüket, persze a közszférában kicsit más a drága idő fogalma:P 

Szóval jöttek, bejelentés nélkül. Bejutottak a kapunk, ahol nincs kapucsengő, s ha már ezt sikerült nekik, gondolták milyen mókás dolog becsengetni egy kisgyerekes lakásba…mert egyrészt ezt tudták maguktól is elvégre ezért jöttek, másrészt diszkrét tábla is jelzi az ajtón, hogy Baby on Board. Sebaj beengedtem őket - két nagyon csinosan felöltözött hölgy volt - bár utólag jutott eszembe, hogy valami igazolványt kérhettek volna, hogy ők bizony tényleg azok, akiknek mondják magukat. (Sokan nem tudják, de kis hazánkban magánterületre, csak hatósági engedéllyel és hatóság mehet be "meghívás" nélkül) 

Nagyjából 5 lépésnyi távolságra jöttek be (avagy a gyerekszoba és egyéb helyiségek tele lehettek volna a gyermeket veszélyeztető eszközökkel), elmondták, hogy azért jöttek, mert lemondtam a védőnői látogatásokról és nekik ellenőrizni kell, hogy van-e valami veszélyeztető tényező. A lemondó levél nem volt náluk, papír - amire jegyzetelni tudtak - nem volt náluk, a gyermek nevét nem tudták, az én telefonszámomat sem, s méretes pocakom láttán megkérdezték, hogy akkor ugye jól látják, hogy jön a második…nem wazze dinnyét csempészek. :S Fogalmuk sem volt róla miről is mondtam le, hogy erre törvényileg jogom van - mert szerintük nincs - meg úgy egyáltalán teljesen mértékben felkészületlenek voltak. Elbeszélgettünk vagy 15 percet, elkérték a gyerek kis könyvét (lobogtatva, hogy hát itt védőnői pecsét is van és kell is legyen szerintük később is), megadtam a gyerekorvos elérhetőségét, kicsit próbáltam finoman jelezni, hogy mégis miről mondtam le és az milyen törvényi lehetőség alapján. Elkérték a telefonszámomat, majd távoztak.

Ezután gyors telefon KáeMnek - hivatalnokokban és orvosokban (is) verhetetlen mindjárt intézkedett is. Szegény hölgyike, ma biztos nem lesz jó napja, mert hogy KáeM pontosan tudta mit kell mondani, honnan kell idézni:) 

Kíváncsian várom, hogy lesz- újabb fejlemény az ügyben, de mindenképpen érdekes, hogy a törvényekkel senki nincs tisztában….pedig jogállamban élünk vagy mi, jogokkal és kötelezettségekkel, avagy szabad országban szabad ember azt tesz amit szabad:D (S még véletlenül sem azt, amit akar:P) - Hát ennyit legalább megtanultuk gazdasági etika órán…vagy valami ilyesmi volt a tantárgy neve:)

Babajátszó

Panaszkodtam, hogy nincs megfelelő program egy Zsebi korú babának. Állandó verzióban azóta sem találtam, de volt kolléganőm elcsalt minket játszani hozzájuk. Mert hogy Újpesten minden második héten kedden (kivéve nyári szünet), van Babajátszó. S hozzá milyen klassz. 

Az előtérben is akadt látnivaló:)

Két hete voltunk első ízben, Zsebinek már akkor is nagyon tetszett. Többnyire korban passzoló babák és sok-sok játék. Mászkálási, bujkálási lehetőség. Tea a felnőtteknek (esetünkben Zsebinek is). Mindez ingyen…hát igen, ezt hiányolom kis városunkból, mert kisbaba/kismama van bőven, de ilyen lehetőségek nincsenek. Félreértés ne essék, nem az ingyenesség tetszik, hanem a lelkes szervezés, a játékok. Lehetne ez akár jelképes összegért is, ahol lesz hétvégén Újpesten Családi verzióban. 

Tömeg kint a "parkolóban"....

Az anyukák nagy része mondjuk nem kimondottan nyitott, barátkozó típus, némelyik már-már a bunkóság határát súrolja, de ez nyilván mindenhol így van. Vannak kedves, barátságos anyukák, akik tényleg szívesen beszélgetnek és engedik is csemetéjüket együtt játszani másokkal:) Zsebinek mondjuk nincs könnyű dolga, mert ő mindenkivel szeretne barátkozni és még nagyon nehéz neki elmagyarázni, hogy bizony adott babával nem lehet, mert ….mert csak, mert anyuka ha szemmel ölni lehetne, már kinyírt volna engem is, Zsebit is, hogy miért merészel a csemetém az övé közelébe menni. Sebaj, megoldottuk. A szervező hölgyek nagyon aranyosak és kedvesek, az idősebbiket Zsebi nagyon komálja, kvázi pótnagyit csinált belőle magának (érdekes, hogy a szőke nagymamákkal szimpatizál leginkább, pedig az övéi nem igazán szőkék:P).

...és bent a játszó részen:)

Szóval voltunk, s megyünk még, mert jó móka:) Itt is köszönjük szépen a lehetőséget, a klassz játékot és persze végül, de messze nem utolsó sorban Móniéknak, hogy elárulták a titkot:D Ma egyébként klasszisokkal többen voltak, mint két héttel ezelőtt, de így is jutott mindenkinek játék, s még nem is volt minden kitéve mind a két héten. Az első alakolmmal hiányoltam a háttérből a muzsikát, most ez is megvolt. Még annyit lehet, hogy el tudnék képzelni, hogy valahol a másfél órás programban csinálnának valami közöset…tánc, mondókázás, vagy ilyesmire gondolok, de ennek hiánya sem tart vissza attól, hogy továbbra is látogassuk az eseményt. Legközelebb október 2-án.

A rendszeretet az házon kívül is rendszeretet:D

Hogy a program tényleg jó, azt remekül mutatja, hogy Zsebi éppen csak megette az ebédet a kocsiban, majd mire a parkolóból kifordultam, már aludt is:D S ellentétben régi szokásaival simán sikerült felhozni, levenni a cipőjét és letenni a kiságyba…hurrá-hurrá:D

Védőnő végjáték

Nos a múltkori bejegyzés után most jutottunk a történet végére. Számtalan e-mail váltás után, ma végre hivatalosan is lemondtam a szolgáltatásról. 

Nem volt egyszerű, mert azért annak ellenére, hogy van hozzá jogom, nem adják olyan könnyen a lemondást. De sikerrel jártam. A védőnő kért pár sort, hogy miért is mondok le. Ehhez google barátomat kaptam elő, hátha volt már előttem más is a történelemben, aki meg merte lépni ezt a galád lépést és még írt is róla és volt:)) Kicsit alakítottam a szövegen, mint látható a saját levélen. Amit egyébként, ha én írtam volna, nem így nézett volna ki, de egy szóval nem mondta a védőnő, hogy kellene írnom egy hivatalos levelet, amit majd ő "véleményez", s utána írjuk alá mind a ketten. Na mindegy, nem ez a lényeg:D

Hogy miért kell értesíteni a gyerekorvost azt értem, a család védelmi szolgálatot (alias Gyivi) azt is, a háziorvosom már kicsit kevésbé érthető, de jó legyen, tb alapon mégis csak részt kéne vennie a terhesgondozásomban (fúj, de ronda szó), no de arról nem sikerült érdemben meggyőzni, hogy a gondozást végző nőgyógyásznak miért is kell szólni. Félreértés ne essék, nem érdekel, ha tájékoztatják, csak a miértet nem értem, vele ugyanis totálisan magán vonalon találkozunk, sehol egy kanyi tb. elszámolás, vagy efféle, arról már nem is beszélve, hogy elvileg nem is vagyok köteles gondozást végző nőgyógyászt választani, járhatnék SZTK-ba is, simán rendelésre. Szóval ez a mozzanat nem világos, de majd kíváncsian várom Herczeghem mit mond róla, ha legközelebb találkozunk, mert meg fogom ám kérdezni:P 

A lényeg a lényeg, védőnői rendszeren kívüliek lettük:)

Bogyó - 18-19-20. hét

Jó sokára sikerült elkészíteni a bejegyzést, de így legalább lesz mit olvasni, nem két nyúlfarknyi sor:D

A 20. hét vége felé:)

• Nagyon vicces, hogy anno Zsebinél úgy volt, hogy kapott pár ruhácskát, aztán a következő tétel az ágynemű volt, amit beszereztünk, Bogyó is megkapta a rácsvédőjét….mert ezúttal már nem vettünk teljes ágynemű szettet lévén feleslegesnek bizonyult. Sima fehéret vettem és sk. kerül rá a dekoráció, vagy a huzat, ezt még nem döntöttem el. (Nyilván Bogyó nem kap mindenből újat, mert teljesen felesleges is lenne.)

• Megvolt a háziorvosi/belgyógyászati vizsgálat is, hogy meglegyen a pecsét a kis könyvbe. Helyben megcsinálta az EKG-t is, ami persze megint tankönyvi lett (Doki néni is így fogalmazott). Azt mondta, hogy ha a bármi panasz van nyugodtan keressem. Ha már ott voltam - és végre megismerkedtem vele, így lassan egy év után (azóta ő hivatalosan a háziorvosunk és azóta írogatja nekünk a recepteket, beutalókat) - kihasználtam, hogy homeopátiás guru is és kértem ajánlásokat fejfájásra, fogfájásra (bölcsességfog növesztés nálam úgy tűnik egyenlőre a várandósággal, bár a helyzet nem olyan durva, mint Zsebinél). 

• Zsebinél az állandó pisilési kényszer megszűnt a 12. hét utánra, és később sem tért vissza igazán…Bogyó ebből a szempontból kicsit sem kíméletes, bár Zsebi ezt nem bánja annyira, mert nagyon izgalmas helynek tartja a WC-t:P

• Legutóbbi úszáson kérdezték a többi anyukák, hogy a jelenlegi tapasztalat birtokában nem gondolkodtam-e el rajta, hogy egyáltalán nem szoptatom Bogyót (csupa olyan anyuka volt jelen, akik még most is szoptatják egy év körüli csemetéjüket), mondván, hogy ők bizony nem biztos, hogy még egyszer belevágnának. Mondtam, hogy igazából nem merült fel ez a lehetőség, természetes, hogy megpróbálom, viszont az is biztos, hogy nem fog annyira földhöz vágni, ha a másodszülött is úgy dönt, hogy kösz, de nem kérem. 

• Azt hiszem túl vagyok életem eddigi legnehezebb etetésén. Zsebi nem nagy halrajongó - milyen meglepő, én sem - de azért időről időre bepróbálkozom nála, legutóbb - mikor kiköpte - még nem voltam várandós, most viszont nagyon kellett igyekeznem, nem csak azért, hogy az általam nem kedvelt fogást kellő lelkesedéssel adagoljam, de azért is, hogy konkrétan ne öklendezzek (vagy még rosszabbat műveljek). Büszke vagyok magamra, igaz, hogy fürdés után is érzem magamon és a lakáson a halszagot:P

• Öcsibogyó egyébként mocorog, főként este. Kimondott zabagépnek tűnik, mert kifejezetten fellelkesül, ha eszem, sőt egyértelművé tudja tenni, mikor érzi úgy, hogy elengedhetetlen a tápanyag bevitel:)

• Kapott kis takarót, amire készül a felirat, de előtte még Zsebiét csinálom meg, mert milyen már, hogy már két babának csináltam, de Zsebinek még nem. (Persze kapott a keresztelőjére, de az mégsem az én művem és mégsem a becenevére szól)

• Fura, hogy most két kukkolás között 6 teljes hét telik el, már azért hiányzik, hogy láthassam. 

• A jelek szerint tv sztárnak készül ez a Bogyó gyerek:) (Minden tv szereplés valami vele kapcsolatos eseménnyel esik egybe)

• Végre a kukkolás napja is eljött: Herczegh doki első körben csütörtökön délután: kicsit késtünk a forgatás miatt, de ez pont nem volt gond, mert a városban honló közlekedési káosz másokra is ugyanígy hatott, így éppen jókor nyitottunk be az ajtón. Puszilkodás, Zsebizés (aki több, mint egy év távlatából sem képes megbocsátani a kilakoltatását:P), kukkolás, beszélgetés volt a menetrend. Olyan lazán, már-már barátian. Bogyó baba szépen hozza a kötelezőt, nincs annyira előre, mint a bátyuskája volt anno. Virgonc kis lurkó, az uh-n is megmutatta milyen vadul tud kalimpálni. Továbbra is kukacos, bár volt egy pillanat, amikor elbizonytalanodott a doktorúr. Tekintettel kicsattanó formámra, Öcsibogyó szép fejlődésére és az online világra, abban maradtunk, hogy bőven ráérünk hat hét múlva találkozni. 

• Tényleg van bennem energia bőven, de azért picit nehezebb már a helyzet, mint korábban, hiába no itt van egy 13 kg körüli energia gombóc, akit azért el kell látni a látványosodó pocak mellett is. Ma mondjuk kifejezetten nehéz napja volt a jobb karomnak, lévén sokat tartózkodott ott a nagy fiú, no nem azért, mert ő kérte, hanem azért, mert így adódott a helyzet. Általában szerencsére nem az a folyamatosan ölbe kéretőző baba, bár kétségtelen, hogy a napi táncadagját kikövetelni;)

• Istenhegyi második kör is megvolt…itt is késtünk - a közlekedési káoszt mit sem javult tegnap délutánról, ma reggelre - mondjuk nem jelentőset. Pont jól jött ki. Bátorfi doktor úr nagyon megörült nekünk, látszott rajta, hogy reggel van, mert még a szokásosnál is lelkesebb volt. Bogyó meg tündér módjára, mindig megfelelő irányba fordult. Még a pofiját is megmutatta. Továbbra is kisfiú, bár kétségtelenül szégyenlősebb fajta, mint Zsebi volt, ő nem mutogatja folyton premierplánban a kukacát. Nem talált semmi rendellenességre utaló jelet, babácska szépen fejlett, mindene megvan és mindene a helyén van.

• Anyósomnak köszönhetően kaptunk némi szabadidőt, így kinéztük a testvérbabakocsit (hosszas tanakodás után arra jutottunk, hogy túl kicsi a korkülönbség a testvérfellépőhöz). Nem fogjuk elkapkodni a megvételt, elvégre addig csak foglalja a helyet, amíg Bogyó megszületik. 

• Kinéztük a későbbi ágyukat, ez is későbbi, mert Zsebi nagyágyra költöztetését is megvétóztuk, elvégre nem biztos, hogy akarjuk, hogy ő szabadon garázdálkodhasson. Így egyenlőre még egy kiságy költözik majd a szobába, a kinézett emeletes ágy, pedig majd később. Már körvonalazódik, hogy hogyan is fog kinézni a szoba kétgyerekes verzióban:D

• Elkezdtük keresgélni a megfelelő plüss állatot (fiúnak a babát nem tartottam tökéletes ötletnek, a plüssöket, meg amúgy is imádja), amit majd az öcsi hoz kvázi üdvözlő ajándékként Zsebinek;) Egyenlőre a képen látható oroszlán a nyerő, de ez még nem végleges.

• Vettünk huzatnak való anyagot a rácsvédőre, meg alapanyagot a takarókra készülő betűkhöz:D

• A pocak nő, mocorog a benne lévő kis ember. Nagyon jó érzékkel rugdalja a hólyagomat…nyilván ennek köszönhető, hogy a pisilési inger nem múlt el. 

• Ja és nagy erőkkel készül a karácsonyi ajándék is…az akvárium nyilván egyenlőre nekünk és Zsebinek lesz izgalmas, de gondolom később Bogyó is rajongója lesz:D