2013. szeptember 25., szerda

Visszatérés a bölcsibe

Hát ez nehezebben ment, mint számítottunk rá. Persze gondolhattuk volna, mert a) azért mégis csak új épület b) nem minden arc ismerős (az egyik gondozó néni kapásból nem volt, meg a gyerekek közül is sokan távoztak - olyan is, aki nagy kedvence Zsebinek) c) azért hosszú volt a szünet d) okosabb lett, érzésem szerint átlátja már a dolgot, hogy oké, hogy apa megy dolgozni, de anya marhára nem és akkor végülis itthon lehetne ő is, mint az öccse.


Avagy az első hét sírással telt, az első nap még csak kicsi, mire kiértünk az ajtón, már nem volt hallható a nyöszörgés. Második nap már masszívabb volt a sírás, alig akart elengedni. Harmadik nap már itthon mondogatta, hogy nem szeretne menni, de aztán végülis nem érezte rosszul magát, meg alvás után már ott is voltunk érte a nagymamával. Csütörtökön mondja, hogy akkor ő most megy bölcsibe. Kérdezem erre, hogy szeretne menni, de mondja, hogy nem és már görbül is le a szája és kapaszkodik is belém. Kicsit később az autókulccsal a kezében közli ismét, hogy akkor elment bölcsibe, Szia Anyukám, Szia Apukám felkiáltással. Ekkor kezdtem el öltöztetni, de akkor megint jött a csimpaszkodás. A bölcsiben meg kiderült, hogy a másik - ismerős - gondozónéni is távozik, mert váratlanul így alakult az élete. Na puff:S 

Apával ezen a ponton arra jutottunk, hogy akkor megpróbáljuk kicsit beszoktatósra venni a figurát. Korán érte menni, hosszabban ottmaradni vele reggelente játszani egyet, aztán ha szükséges, akkor meg legyen csak három nap egy héten, aztán ha megszokja, megszereti, kéri (megint, mint korábban már tette) mehet ismét minden nap. 

Látszott, hogy hiányzik neki az öccse, mert egyrészt mondja is, hogy öcsike is jön bölcsibe (majd fog, csak hát még picit kicsit hozzá), meg minden délután annyira megörül neki. A szívem szakad meg, de egyrészt tudom, hogy kell neki, mert láttuk már korábban, hogy milyen jól érezte magát és jót tett a bölcsis élet, másrészt nyilván egyszerűbb így az élet, nekem is, meg Bogyka is élheti a saját ritmusát;)

A második hét eleje még mindig nehézkesen indult, de azért alakulni látszott már valami, mert némi üzlettel görbülés és könnyek nélkül maradt a bölcsiben (kapott némi csokit - lehet vitatkozni az elvvel, meg minden, de nem érdekel igazából mások mit gondolnak a módszerről). Aztán a hét második felében már a csoki sem kellett, s itthon ismét boldogan és lelkesen kezdte mondogatni, hogy megy bölcsibe. Szombaton is készült, meg vasárnap is. :)

Hétfőn én vittem, mert apa nagyon korán ment, minden rendben is volt, csak éppen távozásom pillanatában (lelkesen integetett és mondta, hogy siessek érte délután és hozzak csokit - reggel már nem kért) érkezett meg az a kislány, aki gyakorlatilag egész nap sír…hisztizik inkább, így picit legörbült a szája, de mire az ajtóhoz értem (itt már nem lát rám), hallottam, hogy már nyomják a bábozást az egyik kedvenc kislánnyal;) Délután meg mikor mentem érte éppen az egyik gondozónéni ölében ült és fűzte, hogy legalább egy kicsit kimehessen ugrálni (van trambulin, ami mindent visz nála - többnyire reggel és délután is ugrál egy kicsit velünk;)). Mikor végülis meghallotta a hangomat (háttal ült nekem), már futott is oda (úgy nyitja a reteszt a kapun, mintha ott sem lenne) és osztotta a puszit nekem, meg az öccsének:) Öltöztünk és mentünk ki, és persze ugrálhatott, ahogy megígértem neki reggel. Aztán szépen megdumáltuk, hogy megyünk haza, mert Öcsike éhes és tulajdonképpen ő is. Hazafelé szokásosan nyomta a sütijét, meg a szörpit:D

Kedden reggel is készült, lelkes volt. Apával mentek és nem is volt gond az ott maradással, sőt délután hazafelé (persze ugrálás után indultak;)) elhangzott minden bölcsis gyerek szülőjének az álommondata: "Jó volt ma a bölcsiben." Nem kérdésre válaszolt, csak úgy közölte. Pedig büntetésben is voltak (többen kellett kicsit beüljenek a sarokba sikoltozás miatt), amit lelkesen el is mesélt itthon, mármint a büntit, azt nem, hogy miért volt:P

Ma reggel nagyon sírva ébredt, semmivel nem sikerült megvigasztalni, aztán végülis a "Mész bölcsibe?" kérdés nyert, ettől megnyugodott, lelkesen készülődött és vadul sürgette az apukáját, hogy induljanak:D Odaérve sem volt igazán semmi gond:)

Reméljük ezzel kijelenthetjük, hogy visszaszokott/beleszokott az új helybe (benti szobára kevésbé praktikus - mert sokkal kisebb, de az udvar klasszisokkal nagyobb és több Zsebi számára izgalmas játék van), helyzetbe, gondozónénikbe (immár ugye, egyik sem a régi ismert arc). Utóbbinál sajnos az tényleges és valós probléma, hogy az egyik gondozónénijük - aki reggel az átvevős - teljeséggel alkalmatlan a feladatra:( A többi gondozónéni imádja, mindenkit az ujjaköré csavar a kis vezéregyéniség. (Mesélték, hogy ha ő befejezte az ebédet, akkor elkezd mókázni és mindenki azt csinálja amit mond, szóval onnan vége az ebédelésnek:P) Vicces, hogy hazainduláskor, kvázi sorban állnak a nénik, hogy Zsebi adjon nekik puszit…és ad ám mindenkinek:D (A reggeli néni ilyenkor már nincs ott sosem) Pénteken szüreti mulatság délután, bízunk a jó időben;)

2013. szeptember 19., csütörtök

Sophie, a zsiráf

Miután ezredszer akadtam bele a pinteresten a kedves arcú kis zsiráfba, meg egyéb ámerikai oldalakon is írták, hogy enélkül a rágóka nélkül nem is érdemes nekiállni gyereket csinálni, hát addig vadásztam, míg szereztem egyet. 
Az eredeti és a kulcstartó:D
Első körben amazonnal próbálkoztam, de aztán még a rendelés elküldése előtt gondoltam megnézem, hogy ugyanmár nem-e lehet ezt kis hazánkban is kapni valahol (mert ha nem, akkor hűűű mekkora piaci rés és rá is kéne állni a behozatalra) és láss csodát lehetett. Három nappal később meg is érkezett az állat (meg a kulcstartók). 

Dicsfényben:P
A gyerek azonnal rácuppant. Nem mondom, hogy most már csak ezzel játszik, de sokszor rágcsálja, nagyon szereti. Zsebinek is tetszik néha megsípoltatja, de általában szorgalmasan adogatja oda az öccsének:) A kulcstartót mondjuk ő is imádja (nem rágcsálni nyilván). 

Francia találmány egyébként, természetes gumi és ételfesték...ennyit lehet tudni róla. Aranyos arca van és pont jó mérete:) A feje az első fogaknál ideális a lábai meg a hátsóknál. Az átlag rágókához képest puhább, így a legkisebb is könnyen megszólaltatja, ami nagyon tetszik neki:D Macska mellett mondjuk van némi hátránya, mert iszonyatosan tapad rá a macskaszőr, de hát ez a természetes anyag hátránya. 

KölcsönSophie is jó móka;)
Nem vagyunk ám egyedi esetek, mert magunkkal vittük a szomszédba is és Bercusnak is bejött. ;)

Nem olcsó móka, legalábbis egy sima sípolós rágókával összehasonlítva, de szerintem megérte. Részünkről ezentúl ez lesz a ügyeletes babalátogatós ajándék (ahogy az a tengerentúliak erősen ajánlják is:P).

2013. szeptember 17., kedd

Bogyka talpa ciszta saga…

….avagy a sztori folytatódik. Becsúszó szereléssel kaptam időpontot, mert mint később kiderült a Körmendi főorvosúrhoz 2 hónappal előre kell bejelentkezni (hát ezt a múltkor nem tapasztaltuk), na mindegy. Bepakoltak kakukktojásnak a csípőszűréses aprócskák közé. 

A vizsgálat után is lelkesen takarít:)
Némi késéssel indultunk, mert ugye a délelőtti rendelés később ért véget. Hármas turnusokban, hozzávetőlegesen fél percet szánva egy gyerekre nyomják itt a csípőszűrést, semmi uh, semmi tanácsadás…hát igen, nem magán téma no. Mindegy. Ránézett Bogyka talpára, mondta, hogy ne foglalkozzunk vele, diktált az asszisztensnek (azt is, hogy mi kisebbnek érezzük), s már ment volna tovább, de azért még érdeklődtem, hogy nem okoz-e ez gondot a csontok fejlődése szempontjából. Mondta, hogy nem. Ennyiben maradtunk meg abban, hogy járáskor kontroll. Asszisztens hölgy a lelkemre kötötte, hogy abban a szent minutumban telefonáljak, amikor egyetlen lépést is megtesz kapaszkodás nélkül, mert hát két hónapra van időpont. (Csak finoman jelezném, hogy a telefonos hölgy 1 hónappal későbbre tudott volna simán időpontot adni, csak mondtam, hogy hát ilyen pici és akkor mondta, hogy legyen ez a csipőszűrős téma.)

A lényeg, hogy várakozó állásponton maradunk továbbra is, és reméljük, hogy végülis nem kell majd hozzányúlni.

2013. szeptember 14., szombat

Bogyka 8. hónap



Adatok: Jó lenne megmérni, mert az mostanában elmaradt. Bazi nehéz, ha cipelni kell a fenekét. 4es pelukát, 74es gatyókat és 80as bodykat hord…többnyire, mert persze éljen az egységes méretezés:P


Alvás, evés…alias napirendetlenség: Nem változott igazán markánsan az elmúlt hónaphoz képest, bár voltak pillanatok, amikor úgy tűnt beáll a napi egy deles alvásra, meg esetleg végre kegyeskedik az iccakát is átaludni, de ezek csak pillanatok voltak:P Szóval 6-7 között kel (néha korábban :'(), ilyenkor már nem fogadja el a cumit, inkább kivárja a fél8 körül esedékes reggelit, ami gyümölcs, immár szinte minden nap 200 gramm körüli mennyiségben. Aztán vagy alszik délelőtt vagy nem, vagy hosszút, vagy rövidet (volt több 5-10 percesre is példa:P). 11 körül ebédel, ami általában joghurt, a natúr mindent visz:) Ezután még teker kicsit, aztán elálmosodik. Elalszik - ölben, vagy inkább mellen szívdobogást hallgatva - és utána issza meg a tápszert (na ja, ébren nem nagyon szereti a cumizást mostanában). Aztán alszik egy hosszabbat, amikor mi éppen nem szeretnénk, ha esetleg igen, akkor tuti, hogy fél órában maximalizálja a szunyát. Délután teker, aztán vacsora fél4-4 körül (vagy korábban, ha az álomban tápszer nem volt jelentős mennyiség). Ez egy 200 körüli főzelék. Hogy alszik-e még egyszer az ismét teljesen esetleges. Fürdés 7kor többnyire együtt a tesók, utána tápszer és ágy, jó esetben alvás is. 10-11 között kel egyszer, vagy hát mit nevezünk kelésnek, nyöszörög némi kajáért, de igazán nem ébred fel. Aztán 3-4 körül még egyszer. A betegség "örömére" többször volt egy-egy éjszakai részletben a mi ágyunkban….hát igen, ezt orvosi tanácsra sikerült az elején jól elszúrni….Zsebi sosem aludt velünk, nem is alszik a mi ágyunkban azóta sem, nem is igényli. Bogyka meg ugye az elején sokszor, első körben a sárgaság miatti aluszékonyság okán, második körben meg a takonykór miatt. 


Kimittud: Mászik roham tempóban. Aztán felkapaszkodik állásba és így játszik. Segítséggel (kisasztal, járássegítő, motor, autó…ami éppen akad) tesz pár lépést. Szépen egyenesen ülve játszik, ha éppen olyan kedve van. Néha elfeledkezik róla, hogy még nem tud járni, így elengedi a kapaszkodót és elindul, majd pofára esik és üvölt…jah kérem, az élet nem egyszerű:P A finom motorikája valami bámulatos, Zsebi legkisebb autóival szeret játszani leginkább - persze elvesszük, mert félő, hogy lenyel valamit, amit nem kéne. Mert korántsem olyan öklendezős, mint a bátya, egyenlőre egyetlen fulladásos sztorit adott elő, de ehhez egy fél kiflit tolt a szájába, szóval az ér, Zseb képes volt egy morzsától nagy halált előadni:S


Fog: Kettő alul. Dagadás felül. Ömlő nyál úgy általában:D Sophie a zsiráf tényleg nagy találmány (majd írok róla bővebben).

EÜ: köhögős takonykórság még mindig, vagy már megint. Doktor néninek is megmutattuk, egyetértett a gyógyszerezéssel és viccesen megkérdezte, hogy minek is visszük hozzá:P Most, hogy felállt intézetem a talpán-ciszta kérdést tovább.


Hordozás/utazás/egyebek: Meg volt az utolsó kör Lillánál. Meg jártunk Pécsett, Lengyelen és persze a NagyFalu körzetében erre-arra is. Átült a nagyobb ülésbe, vége a travel systemnek. Ami persze jó egyrészről, másrészről azért sajnálom, mert ő - ellentétben a bátyával - igencsak lelkes kocsiban szunyáló. Persze alszik így is, de azért művészet áttenni a babakocsiba, úgy hogy tovább aludjon.

Aktuális becenevek: Bogyka (Az alap kiinduló Bogyó változat, szinte teljesen kikopott), Töpörek (ezt Zsebi imádja), Teperentyű, Fötörpe, Töpörentyű, Söpörek, Söpörentyű

Tesók: Követi a nagyot, utánozza. Előbbi ezt vagy élvezi és maga is kéri a közös játékot, vagy nem, akkor meg közli, hogy vegyük ölbe Öcsikét, vagy ültessük le valahová tőle távolabb. Előbbi azért gyakoribb, mármint, hogy igényli a közös játékot. Zsebi bölcsibe visszatérésvel, felerősödött az önzése is, nyilván elég neki ott osztozkodni, itthon már nem nagyon akar, de kérésre, ritkán erélyesebb rászólásra befejezi az önző viselkedést az öccsével szemben. Azért még mindig az a gyakoribb, hogy visz játékot neki, vagy felszólít minket, hogy éppen aktuálisan milyen játékot is kéne az Öcsikének szolgáltatni. :)

No meg egy bölcselet így a végére, mert Bogykánál eddig elmaradt…gyerekkel az életedben csak a változás állandó:P Avagy ahogy én szoktam mondani minden csak egy időszak a jó is a rossz is. (Biztos ismeritek az indai bölcses örökbecsűt..."Egy indiai hercegnő az édesapjától kapott gyűrűvel felkeresett egy hindu bölcset. Azt kérte tőle, véssen a gyűrűbe olyan bölcsességet, mely a szomorú napokon vigasztalja, a nehéz helyzetekben bátorítja, a boldog időszakokban pedig óvatosságra inti. A bölcs pár nap múlva visszaadta a gyűrűt. Egyetlen szót vésett bele: "elmúlik"")

2013. szeptember 5., csütörtök

Mesemaraton

Na most ugye az úgy van, hogy ha az embernek gyereke lesz, akkor számít rá, hogy nyilván lesznek olyan mesék, filmek, mesefilmek, amiket a gyerek szeretni fog, mi meg szeretni fogunk, fogunk, fog, bír, bír, kibír, kibír kibírhatatlan. Persze, ez a probléma fel sem merül abban a pillanatban, ha az elmaradottság, és hihetetlen tudatos nevelés, meg az összeolvasott idióta szakirodalomnak megfelelően a technika közelébe sem engedjük a gyereket, aztán amikor a tanár kiosztja a napi feladatokat az iPadjén, akkor a gyerek meg az abacuson próbálja a golyók húzogatásával letölteni.. de ez megér egy külön misét.

Szóval ezen mesék kapcsán sikerült eljutni Bogyó és Babócához, aminek kapcsán még mielőtt először láttam volna egyáltalán mesélte a Párom, hogy ezzel kapcsolatban sokat érne Bartos Erika címe, mert egy pár szülő szívesen felkeresné, vagy beutalná erre arra. Aztán mikor először láttam, és már az Alma együttes volt a felvezető dal, akkor felállt tőle a szőr a hátamon. És akkor még nem láttam belőle semmit. Bár én szívesen belátom ha tévedtem, és ez jelen esetben részben így is van, hiszen vannak olyan dolgok, amiben számos megnézés után sikerült fellelnem az elrejtett mély társadalmi mondanivalót.

És, hogy másnak ne kelljen végig szenvedni, jöjjön egy kis mese elemzés (aztán majd még sok másik is, amikor mindegyik résznek megfejtem a pozitív mondanivalóját)



Kezdjük rögtön az elején:
Van ugye ez a "Barátság" című rész. A felületes szemlélő csak annyit lát az egészből, hogy van a katica, elmegy guberálni az erdőbe, talál egy józsefvárosi piacos által jó szögben megvilágított, ám amúgy teljesen rohadt és kukacos cseresznyét, aminek marhára megörül, mint kisnyugdíjas a postásnak, hogy mekkora business csinált. Ámde mint a devizahitelesnek a bankszámla egyenleg, olyan sirató fal lesz a katicának is a cseresznye, merthogy hazavinni nem tudja. Erre "épp" arra jár egy nyomorék csöves, hogy ő aztán visszatolja a bevásárló kocsit a Tescoba - persze csak épp lenyúlja a százast. Szóval csigacsövivel jól fel is dobják a cserkót a 15éves NSZK trabantra, haza is röfögnek vele, ám ekkor elgurítja a csigacsövi az ász párt, hogy biza mégis csak kéne neki az a százas a kocsiból. Na erre persze a kedves csövesből büdös homeless lesz, és el akarja hajtani, de a veszekedés közben kiderül, hogy kukacos a cseresznye, és mindenki megszívta.
Persze, nem lehet ennyibe hagyni, ezért aztán zárás után visszamennek a piacra, és megtalálják a legjobb guberáló helyeken otthagyott sok szemetet, és óriási örömmel hazahordják, és ettől örök barátok lesznek.

Nah kb. ez az ami a gyereknek szólt belőle. Pedig! Ennél ez az egész sokkal többről szól! Ennek a mai világban komoly mondanivalója van, nézzük meg mi rejtőzik a a filozófia mélyén.

Van ugye három szereplőnk. Katicánk, aki képviseli a jelen kormányzatot.. jelleme határozott, vidám, érezni, hogy nyeregben van. Van ugye a Csigánk, kicsit megtört, látszik rajta az előző ciklus, és az ellenzéki élet szűkössége, de azért arca van az ügyhöz. És van a Kukac, ez ma ráillik akár a Népre, vagy bármely társadalmi szervezetre, aki feje fölött döntenek. És a történet:
Katica barátunk elmegy, hogy ma is akaszt valami nagy üzletet, meg is találja az aranytojó tyúkot (ezt most az egyszerűség kedvéért a cseresznye szimbolizálja) amiből búsás haszonra lehet szert tenni. Igen ám, dehát ez ugye nem megy csak úgy, hiszen sok sok érdek feszül egymásnak, kéne egy kis segítség (ez ugye ki is derül, milyen nagy a cseresznye). És itt jön a képbe az ellenzék, a háttérbe persze mindig nagy az összefogás, hiszen a népnek kell a színpad, de hát együtt sokkal jobban pörög a meló, tehát papíron szépen lejattolnak egymással, (felkerül a cserkó a talicskára). Persze, az erősebb mindig azt gondolja (az aktuális hatalom), hogy rá nem érvényesek a gentleman agreementek, ezért mire vége lesz a bulinak, meggondolja magát, és lenyúlná a teljes jattot. Persze a másik fél ezen berág, és elkezdődik a civakodás (rángatják a cseresznyét) dehát a révészt ugye meg kell fizetni, tehát valakinek el kell vinni a balhét, erre jó a kukac, akinek frankónk döntenek a feje felett, és mindenki megkapja a részét. És mi szokott ez után következni. Mivel Katica elvtárs, és Csiga polgártárs is végül megkapta közös erővel amit akart, sőt, mivel a kukac fizette (fizetett rá) az egész bulira, rájönnek, ha együttes erővel szívatják a kukacot, mégtöbbet nyernek, és még nagyobb business csinálnak. Ígyhát elmennek, és lenyúlják az összes cseresznyét.

És mikor rájöttem, hogy valójában erről szól ez a kis rész, már csodáltam, hogy ilyen diszkréten, és ilyen jó és ötletes csomagolásban mekkora művészet is volt ilyen komoly gondolatokat és társadalom kritikát belevinni. 
Azt hiszem rajongó lettem. Talán megnézem még párszor a többi részt is :)

Nagyfiús éjszaka…

Ellenőrzött próbapihi;)
…hát igen, ez is eljött. Zsebi megkapta a nagyfiús ágyat. Éjszakával indultunk, vagyis délután állítottuk be az ágyat és hát az éjszakai alvás volt az első próba. Az igazi, mert persze a beállítás után azonnal birtokba vette és lényegében nem is akart nagyon felkelni.

Mesenézés :) (Annyira jól szórakoztunk a mászkálás alatt, hogy elfelejtettünk fotózni...pedig cuki volt nagyon)

A fektetés a szokásos eljárás szerint zajlott, fürdi-öltözés-ágyba tétel tejecske (tápszer 200ml) és iPad a kért mesével (nem értem minek állítom be, hiszen közben általában 100szor változtat a műsoron). A következő cumi tejecskére vonatkozó igényhez még nem kelt fel, csak kiabált (ahogy szokott a rácsosból), kapott (ahogy szokott vizezett tejet). A második igény (ez azért ritkábban jelentkező igény és főleg nem ilyen gyorsan) már az ajtóban állva talált rám, de lehet ennek oka, hogy nem hallottam meg a kiabálást, mert kiszaladtam a teraszra. Sebaj, kértem, hogy menjen vissza az ágyba, rögtön spurizott is és rögtön el is taknyolt (hiába no csúszik a talpas gatya), kicsit sírt, de mikor az ágyba tettem már béke volt, újabb cumi az arcba. Nem telt el sok idő és ismét jött (lestük folyamatosan a kamerán, hogy mit csinál és természetesen a leesés ellen sem csak a leesésgátló védi;), több dolgot is elmondott az ajtónak, majd kikukucskált, hogy megnézi Apukát…kiegyeztünk egy pusziban. Utána visszament, de nem feküdt le, hozta ismét a cumit, hogy még tejecskét (nem volt üres, de azért picit rátöltöttem) és visszaküldtük az ágyba. Nem kapott rá a tejre, jött kifelé mindenféle indokokkal. Ezután apa erélyesen visszavitte. Picit maradt, majd bejelentette, hogy megnézi Öcsikét (aki békésen szundikált (volna) mellette a rácsos ágyában. (Nem ébredt fel kicsit sem;)) Apuka ismét erélyes volt, megbeszélték, hogy mindenki alszik már, így tegye ezt ő is és nem jöhet ki többet. Ezután csend lett…..nem aludt, csak elfeküdt csendesen nézni a mesét, ahogy azt szokta is. Végülis…..a rátöltéses tejecske már nem fogyott el és nem is próbálkozott további játszmázással. Simán elaludt a mesén, ahogy mostanában szokott fél9 körül:) 

Szunya:D:D:D
Nagyágyban alszik…nem kisfiú már. Lassan szobatiszta is lesz, aztán kész: felnőtt:D

2013. szeptember 1., vasárnap

Á-padomat…

…mostanában többször előfordult, hogy Zsebi megébredt éjszakai, vagy nappali alvásában. Szinte kivétel nélkül a fenti kijelentés hagyta el a száját, majd persze aludt tovább békésen. 

Tény, hogy este fürdés után még nézhet a kiságyban kicsit mesét az iPadon, meg az is, hogy még mindig nagyon szeret vele játszani, de hát ez már komoly szerelem:P

Na ennek kapcsán akkor jöjjön egy szösszenet az aktuális kedvenc játékokról. Közben komolyodott, a régi játékok közül sok már nem érdekli annyira. 

Mostanában a legjobb móka a Youtube maga….kér hozzá segítségét - milyen meglepő, nem tud még írni:P Aztán a kérésnek megfelelően felkutatatott videókból már maga válogat. Majd szól, amikor olyan helyre ért, ami nem felel meg az igényeinek. Motorokat szeret nézni, angol gyerekdalokat, angol gyerekes videókat, játékbemutatókat és ami mindent visz az Hippo a táncolós, mivel a linken található egy 5 órás végtelenített verzió, gyanakodnom kell rá, hogy más gyereke is rákattant már:P 


Nagyon szereti a lego duplo-s játékait (ez éppen az állatkertes, de van bujkálós, meg vonatos is). Megnézi, játszik velük, aztán elvonul és megpróbálja a látottakat a saját kockáiból megépíteni :) (Vagy megépíttetni velünk…azért a csináljak piminkét - pingvinkét - kérésnél cseppet lehaltam, de megoldottam és felismerte:P - Később pedig kapott a játékban is látható darabból egyet)


Jó móka az autós játék, akár ez a vezetős - szerintem kicsit gagyi, akár ez a kirakós. A forma rakogatósokat és a szortírozósokat pedig még mindig és továbbra is nagyon kedveli. 

Egyre többet játszik a "felnőtt" játékokkal, mint a repülő leszállítós, vagy a vonatos (ezekhez még értelemszerűen kér segítséget). Illetve imádja nézni a N.O.V.A. 2. intróját.

Gyanakodnom kell arra is, hogy valamilyen szinte tud "olvasni", vagy legalábbis felismer bizonyos betűket, mert a meséket tartalmazó alkalmazásban simán kiválasztja - csak szöveg alapján - azt amit nézni akar és tényleg azt is indítja el. A "multi-gesture"-okat pedig úgy kezeli, ahogy én sosem fogom:P