Hát ez nehezebben ment, mint számítottunk rá. Persze gondolhattuk volna, mert a) azért mégis csak új épület b) nem minden arc ismerős (az egyik gondozó néni kapásból nem volt, meg a gyerekek közül is sokan távoztak - olyan is, aki nagy kedvence Zsebinek) c) azért hosszú volt a szünet d) okosabb lett, érzésem szerint átlátja már a dolgot, hogy oké, hogy apa megy dolgozni, de anya marhára nem és akkor végülis itthon lehetne ő is, mint az öccse.
Avagy az első hét sírással telt, az első nap még csak kicsi, mire kiértünk az ajtón, már nem volt hallható a nyöszörgés. Második nap már masszívabb volt a sírás, alig akart elengedni. Harmadik nap már itthon mondogatta, hogy nem szeretne menni, de aztán végülis nem érezte rosszul magát, meg alvás után már ott is voltunk érte a nagymamával. Csütörtökön mondja, hogy akkor ő most megy bölcsibe. Kérdezem erre, hogy szeretne menni, de mondja, hogy nem és már görbül is le a szája és kapaszkodik is belém. Kicsit később az autókulccsal a kezében közli ismét, hogy akkor elment bölcsibe, Szia Anyukám, Szia Apukám felkiáltással. Ekkor kezdtem el öltöztetni, de akkor megint jött a csimpaszkodás. A bölcsiben meg kiderült, hogy a másik - ismerős - gondozónéni is távozik, mert váratlanul így alakult az élete. Na puff:S
Apával ezen a ponton arra jutottunk, hogy akkor megpróbáljuk kicsit beszoktatósra venni a figurát. Korán érte menni, hosszabban ottmaradni vele reggelente játszani egyet, aztán ha szükséges, akkor meg legyen csak három nap egy héten, aztán ha megszokja, megszereti, kéri (megint, mint korábban már tette) mehet ismét minden nap.
Látszott, hogy hiányzik neki az öccse, mert egyrészt mondja is, hogy öcsike is jön bölcsibe (majd fog, csak hát még picit kicsit hozzá), meg minden délután annyira megörül neki. A szívem szakad meg, de egyrészt tudom, hogy kell neki, mert láttuk már korábban, hogy milyen jól érezte magát és jót tett a bölcsis élet, másrészt nyilván egyszerűbb így az élet, nekem is, meg Bogyka is élheti a saját ritmusát;)
A második hét eleje még mindig nehézkesen indult, de azért alakulni látszott már valami, mert némi üzlettel görbülés és könnyek nélkül maradt a bölcsiben (kapott némi csokit - lehet vitatkozni az elvvel, meg minden, de nem érdekel igazából mások mit gondolnak a módszerről). Aztán a hét második felében már a csoki sem kellett, s itthon ismét boldogan és lelkesen kezdte mondogatni, hogy megy bölcsibe. Szombaton is készült, meg vasárnap is. :)
Hétfőn én vittem, mert apa nagyon korán ment, minden rendben is volt, csak éppen távozásom pillanatában (lelkesen integetett és mondta, hogy siessek érte délután és hozzak csokit - reggel már nem kért) érkezett meg az a kislány, aki gyakorlatilag egész nap sír…hisztizik inkább, így picit legörbült a szája, de mire az ajtóhoz értem (itt már nem lát rám), hallottam, hogy már nyomják a bábozást az egyik kedvenc kislánnyal;) Délután meg mikor mentem érte éppen az egyik gondozónéni ölében ült és fűzte, hogy legalább egy kicsit kimehessen ugrálni (van trambulin, ami mindent visz nála - többnyire reggel és délután is ugrál egy kicsit velünk;)). Mikor végülis meghallotta a hangomat (háttal ült nekem), már futott is oda (úgy nyitja a reteszt a kapun, mintha ott sem lenne) és osztotta a puszit nekem, meg az öccsének:) Öltöztünk és mentünk ki, és persze ugrálhatott, ahogy megígértem neki reggel. Aztán szépen megdumáltuk, hogy megyünk haza, mert Öcsike éhes és tulajdonképpen ő is. Hazafelé szokásosan nyomta a sütijét, meg a szörpit:D
Kedden reggel is készült, lelkes volt. Apával mentek és nem is volt gond az ott maradással, sőt délután hazafelé (persze ugrálás után indultak;)) elhangzott minden bölcsis gyerek szülőjének az álommondata: "Jó volt ma a bölcsiben." Nem kérdésre válaszolt, csak úgy közölte. Pedig büntetésben is voltak (többen kellett kicsit beüljenek a sarokba sikoltozás miatt), amit lelkesen el is mesélt itthon, mármint a büntit, azt nem, hogy miért volt:P
Ma reggel nagyon sírva ébredt, semmivel nem sikerült megvigasztalni, aztán végülis a "Mész bölcsibe?" kérdés nyert, ettől megnyugodott, lelkesen készülődött és vadul sürgette az apukáját, hogy induljanak:D Odaérve sem volt igazán semmi gond:)
Reméljük ezzel kijelenthetjük, hogy visszaszokott/beleszokott az új helybe (benti szobára kevésbé praktikus - mert sokkal kisebb, de az udvar klasszisokkal nagyobb és több Zsebi számára izgalmas játék van), helyzetbe, gondozónénikbe (immár ugye, egyik sem a régi ismert arc). Utóbbinál sajnos az tényleges és valós probléma, hogy az egyik gondozónénijük - aki reggel az átvevős - teljeséggel alkalmatlan a feladatra:( A többi gondozónéni imádja, mindenkit az ujjaköré csavar a kis vezéregyéniség. (Mesélték, hogy ha ő befejezte az ebédet, akkor elkezd mókázni és mindenki azt csinálja amit mond, szóval onnan vége az ebédelésnek:P) Vicces, hogy hazainduláskor, kvázi sorban állnak a nénik, hogy Zsebi adjon nekik puszit…és ad ám mindenkinek:D (A reggeli néni ilyenkor már nincs ott sosem) Pénteken szüreti mulatság délután, bízunk a jó időben;)
