Na most ugye az úgy van, hogy ha az embernek gyereke lesz, akkor számít rá, hogy nyilván lesznek olyan mesék, filmek, mesefilmek, amiket a gyerek szeretni fog, mi meg szeretni fogunk, fogunk, fog, bír, bír, kibír, kibír kibírhatatlan. Persze, ez a probléma fel sem merül abban a pillanatban, ha az elmaradottság, és hihetetlen tudatos nevelés, meg az összeolvasott idióta szakirodalomnak megfelelően a technika közelébe sem engedjük a gyereket, aztán amikor a tanár kiosztja a napi feladatokat az iPadjén, akkor a gyerek meg az abacuson próbálja a golyók húzogatásával letölteni.. de ez megér egy külön misét.
Szóval ezen mesék kapcsán sikerült eljutni Bogyó és Babócához, aminek kapcsán még mielőtt először láttam volna egyáltalán mesélte a Párom, hogy ezzel kapcsolatban sokat érne Bartos Erika címe, mert egy pár szülő szívesen felkeresné, vagy beutalná erre arra. Aztán mikor először láttam, és már az Alma együttes volt a felvezető dal, akkor felállt tőle a szőr a hátamon. És akkor még nem láttam belőle semmit. Bár én szívesen belátom ha tévedtem, és ez jelen esetben részben így is van, hiszen vannak olyan dolgok, amiben számos megnézés után sikerült fellelnem az elrejtett mély társadalmi mondanivalót.
És, hogy másnak ne kelljen végig szenvedni, jöjjön egy kis mese elemzés (aztán majd még sok másik is, amikor mindegyik résznek megfejtem a pozitív mondanivalóját)
Kezdjük rögtön az elején:
Van ugye ez a "Barátság" című rész. A felületes szemlélő csak annyit lát az egészből, hogy van a katica, elmegy guberálni az erdőbe, talál egy józsefvárosi piacos által jó szögben megvilágított, ám amúgy teljesen rohadt és kukacos cseresznyét, aminek marhára megörül, mint kisnyugdíjas a postásnak, hogy mekkora business csinált. Ámde mint a devizahitelesnek a bankszámla egyenleg, olyan sirató fal lesz a katicának is a cseresznye, merthogy hazavinni nem tudja. Erre "épp" arra jár egy nyomorék csöves, hogy ő aztán visszatolja a bevásárló kocsit a Tescoba - persze csak épp lenyúlja a százast. Szóval csigacsövivel jól fel is dobják a cserkót a 15éves NSZK trabantra, haza is röfögnek vele, ám ekkor elgurítja a csigacsövi az ász párt, hogy biza mégis csak kéne neki az a százas a kocsiból. Na erre persze a kedves csövesből büdös homeless lesz, és el akarja hajtani, de a veszekedés közben kiderül, hogy kukacos a cseresznye, és mindenki megszívta.
Persze, nem lehet ennyibe hagyni, ezért aztán zárás után visszamennek a piacra, és megtalálják a legjobb guberáló helyeken otthagyott sok szemetet, és óriási örömmel hazahordják, és ettől örök barátok lesznek.
Nah kb. ez az ami a gyereknek szólt belőle. Pedig! Ennél ez az egész sokkal többről szól! Ennek a mai világban komoly mondanivalója van, nézzük meg mi rejtőzik a a filozófia mélyén.
Van ugye három szereplőnk. Katicánk, aki képviseli a jelen kormányzatot.. jelleme határozott, vidám, érezni, hogy nyeregben van. Van ugye a Csigánk, kicsit megtört, látszik rajta az előző ciklus, és az ellenzéki élet szűkössége, de azért arca van az ügyhöz. És van a Kukac, ez ma ráillik akár a Népre, vagy bármely társadalmi szervezetre, aki feje fölött döntenek. És a történet:
Katica barátunk elmegy, hogy ma is akaszt valami nagy üzletet, meg is találja az aranytojó tyúkot (ezt most az egyszerűség kedvéért a cseresznye szimbolizálja) amiből búsás haszonra lehet szert tenni. Igen ám, dehát ez ugye nem megy csak úgy, hiszen sok sok érdek feszül egymásnak, kéne egy kis segítség (ez ugye ki is derül, milyen nagy a cseresznye). És itt jön a képbe az ellenzék, a háttérbe persze mindig nagy az összefogás, hiszen a népnek kell a színpad, de hát együtt sokkal jobban pörög a meló, tehát papíron szépen lejattolnak egymással, (felkerül a cserkó a talicskára). Persze, az erősebb mindig azt gondolja (az aktuális hatalom), hogy rá nem érvényesek a gentleman agreementek, ezért mire vége lesz a bulinak, meggondolja magát, és lenyúlná a teljes jattot. Persze a másik fél ezen berág, és elkezdődik a civakodás (rángatják a cseresznyét) dehát a révészt ugye meg kell fizetni, tehát valakinek el kell vinni a balhét, erre jó a kukac, akinek frankónk döntenek a feje felett, és mindenki megkapja a részét. És mi szokott ez után következni. Mivel Katica elvtárs, és Csiga polgártárs is végül megkapta közös erővel amit akart, sőt, mivel a kukac fizette (fizetett rá) az egész bulira, rájönnek, ha együttes erővel szívatják a kukacot, mégtöbbet nyernek, és még nagyobb business csinálnak. Ígyhát elmennek, és lenyúlják az összes cseresznyét.
És mikor rájöttem, hogy valójában erről szól ez a kis rész, már csodáltam, hogy ilyen diszkréten, és ilyen jó és ötletes csomagolásban mekkora művészet is volt ilyen komoly gondolatokat és társadalom kritikát belevinni.
Azt hiszem rajongó lettem. Talán megnézem még párszor a többi részt is :)
