Óvodás szülői értekezlet - bohózat két felvonásban

Már elve nem voltam boldog tőle, hogy ennyire közel van szeptember 1-hez, de hát ez van…mindent be lehet gyorsan szerezni ;)

(A kinti fotók az óvoda honlapjáról kerültek ide)

Szóval mentünk. Az első felvonásra az összes új szülőt beterelték két csoportnak az összenyitott szobájába…egyik oldalon a nevelőtestület, a másikon a kisszékeken és kispadokon feszengő szülők. Vonatott és unalmas rész volt ez, volt bemutatkozás, meg lényegi szabály-ismertetés, meg ijesztő mondatok (voltak pontok, ahogy azt éreztük apukával, hogy a saját csoportos szülőire már be se kéne menni, inkább iszkiri haza, aztán hétfőtől minden marad a régiben, de hát esély az jár, másrészt meg Zsebike nagyon várja, hogy ovis legyen), meg sok-sok-sokk rugózás a kaján és annak lemondásán (oké, nyilván a többség nem drága magánintézményből érkezik, ahol nincs is lehetőség lemondani a kaját, de azért ez túlzás volt). 

Második felvonásnak minden szülő átvonult a célóvónénikkel (Gizi néni - a saját állítása szerint őskövület, illetve Ildi néni - akinek a saját csemetéje is oda jár (másik csoportba)) a célcsoportszobákba (Vackor a óvóda faszerkezetes részén)…ahol folytatódott a feszengés a kicsi székeken. Ezúttal a szülőkön volt a bemutatkozás sora. Csemetéinket is bemutattuk így látatlanban. Aztán volt megint rugózás a kaján. Meg vitázás a kezdésen, beszoktatáson (lényegében mindenki bölcsiből jött, szóval senki nem akart komoly és hosszú beszoktatás…az óvónéniket kivéve:P). Aztán ezen téma döntetlennel történő feladása. Aztán összeszedetlen és nehezen követhető felsorolása, hogy mire is van szükség. Jelválasztás (mozdony…előre gondolva, hogy majd később cserélnek a mozdonymániás tesóval;)), anamnézislap kitöltés. Szigorú felhívás, hogy orvosi igazolás nélkül nincs kezdés (ezt közben elkezdtem telefonon intézni). Aztán könnyes búcsú. Ekkorra már bő 2,5 órája az oviban voltunk…ez eleve több idő, mint amit ők első napra a csemetéknek terveztek:P (Jah még megtudtuk, hogy Marcsi néni a dadus, illetve a csiga csoporttal közösen van egy pedagógiai asszisztense is a csoportnak Judit néni személyében…hurrá-hurrá, őt ismerjük a Tücsökből, elvégre ott Zsebi gondozónénije volt)

Soványka...

Ma átvettem Mazsival kapcsolatosan az utolsó Felicitásos csomagomat. Eleve a 4 helyett már csak 3 jár, szóval már ott csökkentettek egyet, de hogy a tartalom ilyen szegényes legyen az durva...volt benne egy levél és egy régebbi Babamamagazin..ennyi. Hát a többieknél még jóval bőségesebb volt ez a csomag. /Valahol van azokról is fotó, de nem találom...majd egyszer, talán felkutatom/

Mozgalmas éjszaka

Nem mondom, hogy váratlanul ért, de valamilyen morbid módon elég vicces volt az elmúlt éjszakánk, annyira, hogy gondoltam megírom:P

Adott volt 

- egy 3éves, aki éppen felfüggesztette az éjszakai szobatisztaságot, ellenben nem hajlandó pelenkát venni (nem is szívesen adnánk rá…szóval mindegy is), 

- aztán egy másféléves aki három napja hasmenéssel és időnként felszökő lázzal kűzd (meg még mindig kel éjszaka egy kis tejciért), 

- meg ugye a fél éves, aki még kel legalább egyszer egy éjszaka…meg a temérdek játék sok-sok kosárban elraktározva;)

Este egész korrektül sikerül a fektetés, bár mire mindenki ágybakerül a szülők, csak lerogynak a kanapéra, hogy dejó, mehetünk fürdeni-feküdni. Le is feküdtünk….fejünk már éppen leért volna a párnára, mikor is a középső csemete felsírt, sebaj, megkapja a tápszert, aztán béke. Nagy tévedés…megkapja a tápszert, béke 10 percre…éppen elaludtam volna, erre kiabál, hogy anya-anya. Anya megy, gyerek sakál, cumi szinte tele mellette. Próbálkozom a játszócumival - sikertelenül, próbálkozom a tápszerrel- szintén sikertelenül. Na ezen a ponton kezdi hívogatni apát is. Hurrá, akkor hát viszem át hozzánk…de rég is volt ilyen, már éppen hiányzott:S Nah, nálunk végre megnyugszik, köztünk - minden a kettőnkhöz a lehető legnagyobb felületen hozzábújva megissza a tápszert és visszaalszik. Visszavisszük, mert mi nem annyira tudunk aludni, ha valaki tépi a szőrünket-hajunkat közben:P Fejünk ismét érinti a párnát…apa talán el is bóbiskol, én ellenben azonnal ugrok, mikor a visszaszállítmányozott elkezd hívogatni. Befekszem mellé és hátát simogatva elérem, hogy ne ébredjen fel igazán…mikor kijövök is dumál még álmában.

Teszek egy kétbetűs kitérőt, aztán próbálkozom a párnámmal, de ismét nem tudjuk egymást mélyebben megérinteni, mert a legkisebb jelez, hogy akkor most ő enne. A szokásostól eltérően vigyorogva vár, és nagyon ébrenek tűnik. Sebaj, megetetem…nem kómázik be a cumi üresedésével. Visszateszem, megsimizem, bekapcsolom a kedvenc altatós zenéjét és megyek a párnámhoz. Apuka is felébred kicsit. Nah itt bekövetkezik, ami még nem volt az éjszaka, pedig már éjfél körül járunk, alszom egy kicsit, éppen csak egy órácskát, mert ekkor a középső vísítva ébred…futunk mind a ketten, mintha ágyúból lőttek volna…kiderül, hogy rotty van a pelusban…kicseréljük, átöltöztetjük, megpróbáljuk egy tápszerrel nyugalomra helyezni a saját ágyunkban, mert ekkora konstatáljuk, hogy a nagy medencévé pisilte az ágyát. Gyors számvetés, hogy akkor mi is legyen. Bármilyen csábító, nem tesszük át a középső ágyába, mert mi van, ha visszavinnénk, így hát ágyneműcsere, öltöztetés….eddigre a középső már a macskával kacarászik a nappaliban:P A nagy állva alszik, amíg átöltetjük, sőt addig is, amíg apa kicseréli a lepedőjét…én ezen a ponton visszatérek a középsővel az ágyunkba és meggyőzöm, hogy bevegye a lázcsillapítót (jah, mert közben megint felment a láza…asszem ezt elfelejtettem említeni), illetve, hogy marhára alvásidő van. Apa is visszatér…az ágyunkban lévő kiskorú nem alszik, ellenben kurkászik, tépi a hajunkat, szőrünket. Fél három magasságában unjuk meg, akkor kap egy szuperhíg tápszert és visszaszállítmányozzuk az ágyába aludni. Béke…alvás…de nem nekem, mert félálomban rájövök, hogy a hang, amit álmodni véltem valós és az egyik kikapcsolhatatlan játéktól származik ;) Ezt is kivégeztem, majd majdnem két óra béke, ájult alvás, ekkor a hármas-számú gyermek kacarászását hallom. Kelek, keverek, próbálom etetni, ő meg csak röhög a karomban és próbál meggyőzni róla, hogy a fél5 az tökéletesen ideális időpont a felkelésre, elvégre már dereng a hajnal. Én meggyőzöm róla, hogy nem..kiságyba vissza, világítós forgóka be, tuti muzsika be. 10 perc csendes kacarászás, majd sírás. Sebaj, van iPad, meg Baby Einstein. Nyugi van…szülő elalszik, gyerekről nem tudom, hogy mivel tölti a következő két órát. Legalábbis ő, mert a középsőt 5-fél6 magasságában ismét áthozza az apuka. Innentől egészen 6:40ig csend és nyugalom van. Akkor kipattan a szeme és teljesen boldogságban felkel és már húz is magával, hogy menjünk vonatot építeni.

Szép éjszaka volt (A kávét lényegében intravénásan fogyasztjuk:P)….és nem merem azt mondani, hogy a következő ennél csak jobb lehet, mert a középső kiskorú nincs jobban :( Meg hát amúgy is nem is mernék ilyet leírni:P De azért most elvonulnék aludni hátha...ha a legkisebb nem nyöszörögne éppen. 

Szülői sors..

A vonat volt a mostani elkövető:P

...vannak ezek a kikapcsoló gombbal nem rendelkező játékok. Jellemzően tescosak és jellemzően imádják őket a kölkök. Nah ezek azok amik egy gyanútlan éjszakán - amin ilyen olyan okokból amúgy is nehezen megy az elalvás - felvernek a végre elaludtam állapotból. És akkor megyek hogy felkutassam melyik kosában sípol - csipog - huhog és nem, nem kapom elő a húsklopfolót hogy kilapítsam, sőt páros lábbal sem ugrom rájuk, csak szépen úgy helyezem őket - a kosár tetejére - hogy ne érjenek hozzá semmihez és ne jöjjön rájuk a sípolhatnék huhoghatnék …stb, majd visszafekszem és mivel nem sikerül kellően gyorsan álomba zuhanni, gyorsan lepötyögtem a későbbi bejegyzést ;)

Jobb későn....

Amíg a nagyok nyaralnak a mamákkal, addig mi a kicsivel igyekeztünk kicsit szépíteni, lakájosabbá tenni a lakást. Ennek keretében végre eljutottunk oda, hogy Mazsi szobájába is került némi dekoráció. Matrciák, amiket már réges-régen beszereztünk a Bauhausban :) Szerintünk igazán aranyos lett...nyilván nem annyira profi, mint a falfestmény a nagyok szobájában, de mindenképpen sokkal hangulatosabb, mint a csupasz falak :) S a szoba tulajdonosan is szívesen nézegeti őket.

Duplo kreatív

Az időtetriszen futottam bele az eredeti ötletbe, aztán gyorsan meg is valósítottam…egyszerűsítve. Persze volt a segítségem a megvalósításnál is, de aztán igazán a játékban élték ki magukat. :)

Mazsi - 6. hónap

Adatok: 7,83 kg, 

Alvás, evés…alias napirendetlenség: Azt hittem nem lesz most érdemi változás egy darabig, de úgy tűnik mégis. A délutáni szunyát egyre gyakrabban elhagyja, mármint a tesóhazavárósat. Így mondjuk este picit előbb lesz fáradt, de azért többnyire így is 7 körül kerül ágyba. Aztán változás még, hogy tízóraira masszív mennyiségű gyümölcsöt eszik. Sőt kezdünk délutánra is bevezetni némi kanalazást. Az átlagos napja most az alábbiak szerint néz ki: reggel 6-7 között kel. Aztán eszik kb. 2 dl tápszert, majd 9 körülre kidől egy rövid szunyára. Ébredés után kanalazunk, aztán játszunk, próbálkozik mindenféle mozgással, mesét néz, dumál. Aztán ebédre tápszer megint kb. 2 dl, utána egy hosszabb szunya. A délután többnyire újabb kanalazási próbálkozás, meg a játék, móka, kacagás pepitában ;) Itt jönne a kikopó délutáni alvás. Igy viszont fél7re általában már fáradt, de nem vált be a korábban fektetés, így inkább húzzuk az időt és marad a 7-fél8as pancsi és fekvés. Kb. 2 dl tápszerrel alszik be, de ilyenkor nyilván függ a fogyasztása attól, hogy mikor volt az uccsó étkezés. Éjszaka egyszer kel, általában 2-3 között, eszik és már alszik is. Vagy nem és akkor evés után nézi kicsit a világítós forgókát a kiságyban, magyaráz neki, majd egyedül visszaalszik (igen, volt olyan is, hogy nem aludt vissza egyedül):P

Kimittud: Kúszik...sokat hátrafelé, kevesebbet előre. Forog a tengelye körül. Négykézlábazik. Elkapkodja a forgókás állatkákat. Mindent megkóstol, rágcsál. Imádja a fürdést…oda-vissza pancsolja magát a kádban. Szeret a tesóival is, de nagy pancsolást igazán egyedül rendez. 

Fog: ömlő nyáltenger, rágcsálás ezerrel, dentinoxos fellélegzés, de amúgy csak a duzzanat.

EÜ: Semmi nem volt eddig. Mára belázasodott...ezek szerint nála ma jött ki a Zsebi féle kórság. 

Hordozás/utazás/egyebek: Jövünk-megyünk intézkedünk. Dévény-szünet is van kicsit most…meglátjuk kell-e még menni egyáltalán. 

Aktuális becenevek: Mazsi, Mazzsantó, Mazsfül, Mizsmazs, Mazsola, Tündérbaba, Csodafiú, Mazskulancia, Mazscica, 

Tesók: A három gyerek klassz…a három egyenemű meg praktikus ;) Nála biztos ki fog maradni egy csomó babajáték, mert a tesói helyből mélyvízbe dobják;)

Jade vs. Mazsi: Még mindig hízeleg. Mióta újra bent töltheti az éjszakát (eddig a fürdő-wc-előszoba részre volt kizárva a gyerekkapu segítségével - mert hogy nem ugorja át), azóta leggyakrabban Mazsival alszik. Pontosabban őrzi az álmát, felkucorodik a pelenkázóra és nem is nagyon hagyja el ezt a helyet, a reggeli pelenkázásig…akkor is általában csak külön kérvény benyújtása után (értsd rohadtul nem érdekli, ha ráfektetem a gyerekeket:P).

Nem lett…

…ünneplés hiánya Zsebinek, mert szombat délutánra belázasodott. Már délelőtt elég érdekesen viselkedett, nem volt annyira pörgős, mint szokott, de azt hittük csak a fáradtság a pénteken kihagyott délután alvás miatt. Aztán a lázmérő megmutatta, hogy nem. Semmi más tünet csak a láz, meg egy durván korai fekvés. Ma délelőtt még bágyadt volt kicsit, de délutánra teljesen meggyógyult, láztalan lett és újra a régi eleven önmaga. Nem volt kiemelkedően magas láza, ennek ellenére valamifajta három napos láznak azonosítottuk a kórságot. De végülis mindegy is, mi volt ez a lényeg, hogy elmúlt.

Szülinapi meglepinap

Mára pedig meglepit tartogattunk az igazi ajándékot a sok-sok meglepi programot.

Reggel apa Bogykát elvitte a bölcsibe, majd már indultunk is. A pékségben kezdtünk, hogy reggelizzünk befelémenet. Aztán a Keletinél letettük a buszt és mindjárt találkoztunk egy nagyon kedves rendőrautóval, akikkel kicsit elbeszélgetett, megcsodálta a zöld autót, be is ülhetett picit, sőt még a villogókat is megmutatták neki;) 

Ezután kezdődött a tervezett program. Metrozással kezdtünk…a régivel indult a móka. Jegyvásárlás, illetve a kedves (!!! - jelzem mindegyik akivel találkoztunk kedves, segítőkész és előzékeny volt!!!) ellenőrökkel a kell-e jegy a háromévesnek kérdéskör tisztázása, majd indulás a Deák térre :) Nagyon tetszett neki :) Aztán átszálltunk a kékre (azért a színeket nem mindig értette maradéktalanul, elvégre a kocsik színe nem passzolt a vonalak színéhez;)) Kálvin térig…itt apró malőrként felszenteltük a Kálvin teret (4es metró én így szeretlek…aka mosdók nélkül:P), lyukasztott ismét, majd indulás a szuper szép és új 4es zöld metróval a végállomásig, majd vissza, ahol kissé benéztük az állomást, mert fogalmunk sem volt, hogy az Újbuda-Központ pont az amit keresünk, így sétáltunk egy állomást, de végülis átnyargaltunk a villamosra, konkrétan a combinora. Ez is nagy siker volt, meg a könyv is közben ;) Aztán még egy kis metro, hogy visszatérhessünk a saját buszunkhoz. 

Innen irány az állatkert. Nekünk jegyvásárlás, apának parkolás. Aztán állatkert, mert elég régóta emlegeti, hogy menne az állatkertbe (és legutóbb a három csemete együtt azért nem volt akkora élmény). Az elejét nagyon élvezte, mindent tüzetesen megnézett, aztán kezdte unni az állatokat és játszóterezésre vágyott. Így hát átsétáltunk a Holnemvoltparkba. Mindjárt kinézett két körhintát is, de elsőnek a hullámvasutat céloztuk meg, mert legutóbb annyira tetszett neki (nekem meg akkor nem volt lehetőségem felülni.) Hát ezúttal csak az elejét élvezte, utána sírt. :( Szerencsére nem nagyon, így a következő részek már teljesen megnyugtatták. Imádta a nemrég átadott Tündér Ilona játszóteret, a mesecsónakot, a János Vitézes vonatozást, meg persze az összeskörhintát. Etetett szarvast, evett kürtőskalácsot és hallani sem akart róla, hogy huszárnak öltözve lefotózzák. Kellően kidőlt a nosztalgia körhinta végére, de lassan indulni is kellett az utolsó programra, hogy biztosan időben érjünk a tesóért;)

Az utolsó programpont kemény lecke is volt egyben. Játékbolt volt a cél (azért nem volt egyszerű ébren tartani, még a kecsegtető célpont ellenére sem), ahol az volt a feladat, hogy válasszon magának egy (1, one, ein) játékot, illetve egyet-egyet a testvéreinek. Az első lelkesedében persze rögtön több dologra is rákapott, de aztán mikor mondtuk, hogy csak egyet, akkor rendre visszarakott mindent szépen oda, ahonnan elvette. Végül egy igen gyenge konstrukciós és döbbenetesen olcsó helikopter mellett döntött magának. Bogykának teljesen egyértelműen közölte, hogy Thomas jár és választott is egy korrekt darabot, Mazsinak babáknak való FisherPrice kisautót vételezett. S a szép és ügyes választás jutalmául megkapta az egyébként ajándékként sokszor kért távirányítós autót is. (Nem szeretnék senkit megtéveszteni, sok ajándékot kapnak, hol kisebb hol nagyobb meglepiket, újabban elkezdte kérni is, de egyenlőre nem aggasztó a helyzet, mert a) bármilyen apróságnak örül b) mindig kér a testvéreinek is c) könnyen le lehet szerelni, nem csap orbitális hisztibe, ha nincs semmi)

Nagyon örült mikor látta, hogy a testvérei mennyire örülnek az ajándékainak :)

Holnap érkezik Regina az anyukájával, ezzel végülis a három év három napos ünneplése véget is ér :) A dekoráció biztos fent lesz még pár napig. (Úgy volt, hogy vasárnapra az én oldali család is jön, de ez elmarad egy másik program miatt…azért nem gondolnám, hogy ünneplés hiánya lesz;))