Magyar gyerekdalok rulez...

...avagy a nyelvtudás hihetetlen előnye mellett miért gondolkodom még rajta, hogy nem tőlem fog a gyerek magyarul tanulni:

"Egy család kiköltözik az USA-ba, a kisgyereket beadják az oviba. Az első szülői értekezleten az óvónő mondja az anyukának:

- Vigyék el pszichológushoz a gyereket, megmagyarázhatatlan kegyetlenség, agresszivitás látszik rajta.

- Miért, miből látszott? - kérdezi anyuka

- Égő csigát rajzolt. - mondja az óvónő.

- Égő csigát? De hát ez igen egyszerű. A magyar gyerekek a csigát így hívogatják ki a házukból:

"Csiga-biga gyere ki, ég a házad ideki.". Talán volt más is? - kérdezi anyuka

- Hát például a múltkor egy vak madarat rajzolt - mondja az óvónő

- Ja, igen. Ön nem hallotta azt a kedves magyar mondókát, hogy "Csip, csip, csóka, vak varjúcska.?" - kérdezi

anyuka

- Na, jó. De a csonka tehén mégiscsak durva.- mondja az óvónő

- Ja, igen. Egy nagyon helyes kis dalocskánk van: "Boci, boci tarka, se füle, se farka" - feleli anyuka.

- Kedves anyuka! Semmi vidám, kedves dalocskát nem énekelnek a magyar gyerekek? - kérdezi az óvónő

- Dehogynem. Ott van például a "Süss fel nap, fényes nap,.kertek alatt a ludaim megfagynak" - nyugtatja anyuka."

A fenti csodát körlevélben kaptam és végülis remekül szórakoztam rajta, de ugyanakkor el is keseredtem, mert ebben fényében nem is annyira meglepő, hogy ilyen depressziós nemzet vagyunk mi magyarok. Egyébként zenei tehetségem a nullával egyenlő, szóval várható a gyerektől párom családjában már ismert klasszikus: "Énekelsz még, vagy hagysz aludni végre" (by Sógornőm to Anyósom) Pedig Anyósomnak még hangja is....amit szerencsére a párom örökölt is, szóval ő lesz a dal felelős. Én majd a gyerekkel is azt csinálom, mint anno ifjú koromban: eltáncolom, mert az emberek a port jobban bírják:P

Egyébként az elhatározás komoly, mármint az, hogy németül fogok csevegni születendő gyermekünkkel, ami azért nyilván nem lesz könnyű, hiszen - annak ellenére, hogy eléggé képben vagyok német gyerek mondokákban és dalokban - én mégis a magyar változatokon nőttem fel, lévén az én szüleim nem beszéltek nyelveket. De mivel óvodás korom óta tanulom, merem állítani, hogy sikerült második anyanyelvként elsajátítani a német nyelvet, s ugyan ez nem olyan szinten világnyelv mint az angol, de azért nem gondolnám, hogy ártok vele a gyereknek, ha már eleve két nyelvvel indul az élete...elvégre olvastam egy tanulmányban (nem, nem brit tudósok készítették), hogy a két nyelvű gyerekeknek komolyabb érzéke lesz később a matematikához, illetve természetesen más nyelvekhez is. (Ez utóbbit magam is meg tudom erősíteni, hiszen elég hamar kezdtem nyelvet tanulni és szerintem ez is hozzájárul, hogy elég könnyen tanulok nyelvet)

Ahogy kicsit utána kutattam a témának, vannak más "elvetemültek" is:

Két nyelvű gyerek, Gyereknémet, Labbe, Familie-Hauenstein, Nyelvbirodalom illetve letölthető német gyerekkönyvek. 

Címszavakban

Hogy ne legyen hiányos, ami az elmúlt hat hónapban történt.

- Ahogy már utaltam rá volt egy masszív closti kúra...masszív, mert a betegtájékoztón lévő maximálisan ajánlott adagnak a háromszorosát szedette be velem a doki.

- Eredmény nulla...késő menzesz egy darab.

- Nőgyógyász látogatás ismét...újabb cisztát talál...sebaj, várunk kicsit. Másnap megjött.

- Egy hónap múlva vissza nőgyógyász: ciszta a rendszeres vérzés ellenére még mindig tartja magát, sőőt két kamrás lett, így hát akkor műtét szeptember vége felé.

- Lázas internet kutatás, hogy van-e természetes megoldás a ciszta eltüntetésére. Illetve a masszőrrel egyeztetés, hogy jobban gyúrja át a célterületet.

- KáeM rátalált a PCOS-re, mint olyanra, s egy esettanulmányra, amiben csak a nevek voltak mások a történet akár a miénk is lehetett volna.

- KáeM még a műtét előtt beutalt egy terheléses cukorvizsgálatra, ahol persze megerősítést is nyert az Inzulinrezisztencia.

- Aztán bevonulás a kórházba műtétre...vizsgálat és vérvétel hegyek, majd az UH-n közölték, hogy ciszta egy szál sincs, viszont van három érő petesejt is, szóval, ha gyereket akarunk, akkor inkább a hálószobánkat ajánlják a kórházi ágy helyett. Bánhidy masszívan elkeseredik, finoman szólva bunkóvá válik...egyrészt mert nem műthet, másrészt, mert nem neki jutott eszébe a terheléses cukorvizsgálat. Azért duzzogva hazaenged (pedig már ott tartott, hogy ha már kinyit, akkor drillingel is, minden előzetes vizsgálat nélkül:S), és felírja a Merckformin 500 mg-t 3x1 dózisban.

- Sokadszorra rezgett meg a Dr. Úr léce, most lényegében le is verte. Internet elő, mensmentis megtalál...legkorábbi időpont hat hét múlva és ez még csak nem is a híres Tűű doktor.

- Addig is cukros diéta netről vadászott verziója elkezd (bár Bánhidy egy szóval sem említette, hogy diétázni, mozogni is kéne).

- Jött egy hóközi vérzés...megijedtünk, így gyorsan kerítettem egy másik nődokit. Kósa Marianna doktornő személyében. Nagyon kedves, aranyos és kíméletlenül őszinte volt. Megvolt a véleménye az anamnézisről. Megállapította, hogy csak a peteérés miatt vérzek, egyéb bajt nem észlelt. UH-t nem használt, de nem is mai doki, ő még abból a generációból származik, akik kézzel állapítják meg a pár hetes terhességet is. Ránkszánta az időt és tényleg mindent elmondott, nem ártotta bele magát olyan témába, ami nem a szakterülete, elmondta, hogy az endokrinológia fog most rajtunk segíteni. Addig amíg az inzulinrezisztencia nincs kezelve rendesen ne várjunk csodát.

- November közepén végre endokrinológusi konzultáció....és akkor innen részletesen, mert érdemes.

A továbbiak

A vizsgálatok eredményével a kezünkben ellátogattunk a dokihoz. Mivel KáeM vizsgálata csak múlt csütörtök délre sikeredett, így nem nagyon akartam előre időpontot kérni, aznap estére. S milyen jól tettem, mert az eredmény csak másnap délutánra lett meg.

Azért nyilván türelmetlenek voltunk, így felhívtam a dokit, hogy mégis fogadjon a klinikán vagy legalább mondjon valamit. Utóbbit választotta és közölte, KáeM leletére, hogy gratulál a jó eredményhez. Az enyémnél már ugye nem volt ilyen jó a helyzet mondta, hogy akkor következő csütörtökön találkozunk és megkapom a gyógyszeremet.

18:10re kaptam időpontot az asszisztenstől – aki egyébként sokat változott előnyére az elmúlt időszakban – 40 perccel korábban érkeztünk, s így pontosan 18:10-kor jutottunk be a rendelőbe…hát igen, az időbeosztás még mindig nem tökéletes:P De mivel a doki az, hát maradunk.

Mosolyogva fogadott, ahogy mindig is szokott. Ránézett a leletekre, majd megkérdezte, hogy nos akkor szerintünk ez mit jelent. Levezettük neki, hogy KáeM esetében azt, hogy S-es (Superman-es) pólóban tekernek az ebihalak. Az én esetemben pedig azt, hogy a szervezetem belülről oldja meg a fogamzásgátlást.

Helyeselt, majd levezette, hogy persze azért 100%-os védelemként nem lehet felhasználni a magas prolaktin szintet, ahogy ezt majd a szoptatás kapcsán el is fogja mondani. Ismét kérdezett, hogy szerintünk mi a teendő, megbeszéltük, hogy google a barátunk, így tisztában vagyunk vele, hogy egy Bromocriptin nevű gyógyszert fog felírni, ami jól leviszi a prolaktin szintemet, így meg lesz peteérésem, aztán jól teherbe esem. Megdicsért, hogy okosan használjuk a netet (már most jelezte finoman, hogy a kismama oldalakat, csak fenntartásokkal olvassam majd és mindenképpen beszéljünk majd minden felmerül dologról) (egyébként közben folyamatosan beszélgettünk – főleg KáeM és a doki – a doki új Apple MacBook Air laptopjáról, ami szokatlan módon ott figyelt az asztalon). Megkérdezte még, hogy milyen határidőt adunk magunknak, mert természetesen előfordulhat, hogy ezen kívül is van még akadályozó tényező, abban maradtunk, amiben az elején, amikor úgy érezzük, hogy kudarc, akkor megyünk ismét, de inkább nem sokára a pozitív teszttel:) Ismét 8000 forintot hagytunk ott nála, bár most csak beszélgettünk, nem volt semmilyen vizsgálat. (Most megnéztem, hogy pontosan mik és milyen áron vannak kiírva: Konzultáció: 8000 – ez az alap, ezt mindenképpen fizeti a kedves páciens, ha bemegy az ajtón, a többi pedig hab lehet a tortán: Cytológia: 2000, Spirál felhelyezése: 3000, Ultrahang: 2000)

Megemlítettük még neki a SOTE II. – Andrológián elszenvedett szörnyűségeket is, amelyért meglehetősen hálás volt, s mondta, hogy továbbra is várja, hogy elmondjuk a kellemetlen tapasztalatokat, akkor is, ha azok rá vonatkoznak (na hát többek között hozzáállásának ezen része miatt vagyok hajlandó akár órákat is várni rá). Megbeszéltük vele, hogy ezentúl fel fogja ajánlani a pácienseknek, hogy van az ingyenes lehetőség, az általunk elmesélt buktatókkal, és van a fizetős.

A Bromocriptin egyébként a várakozásokkal ellentétben nem drága, támogatás nélkül 1516 forint az ára, én természetesen támogatással kaptam 303 forintért. Két dobozzal írt fel a doki és említette, hogy van pár mellékhatás, amiket nem sorolna fel, mert úgyis a fülemen jön ki, figyeljek és menjünk, ha úgy érezzük. Azért elolvastam miket is érezhetek…nem gyenge a gyógyszer. Adagolását tekintve abban maradtunk, hogy az első héten kétszer felet szedek (reggel és este), a második héttől pedig kétszer egyet a nagyon magas szintre tekintettel. Egyébként kiemelte, hogy a progeszteron szintem viszont már most tökéletes, s várhatóan a gyógyszer még emelni fog a szintjén, így azzal nem lesz gond:)
Írják mellékhatásként a fejfájást és az álmosságot…nos én ma (reggel már a második felet szedtem be) rettenetesen álmos vagyok és fáj a fejem is, de előbbit inkább a Jade cica éjszakai tevékenységének, utóbbit pedig az esős időnek tudom be, mint a gyógyszernek. De be fogok számolni a szedési tapasztalatokról.

Egyértelmű?

Hát az egyértelmű nem mindig egyértelmű. Vettünk másik ovulációs tesztet és annak rendje és módja (aka leírása) szerint meg is csináltuk. Látható is a képen, hogy egyértelműen peteérésem volt…vagy mégsem.

Mert hogy akivel eddig beszéltem és ezt a módszert alkalmazta, annál bejött. Nálunk nem. Hiába a pontosan időzített orvosilag előírt szeretkezés, nem lett baba a pocakban. Bevallom nagyon rosszul esett, hogy igyekszünk mindent megtenni, viszonylag egészségesen is élünk (nem dohányzunk, normálisan étkezünk, sportolunk, szedünk vitaminokat) és mégsem jön a baba, másoknak meg a káros életmód ellenére azonnal sikerül. Júliusban csináltam utoljára ovulációs tesztet, azóta nem. Csökkent a lelkesedés, s a hit is, így utólag most már bevallhatom. Augusztus elején megbeszéltük, hogy legkésőbb szeptemberben felkeressük ismét a dokit, hogy akkor mi mostantól érezzük úgy hogy kudarc.

Tegnap voltunk nála. A hozzáállása minden várakozásomat felül múlta, mert bevallom a kezdeti hozzáállása ellenére is volt bennem félsz, hogy el fog minket hajtani, hogy igenis próbálkozzunk még és hasonlók. De nem tette. Kedves volt és mosolygós ahogy mindig. Elsőként KáeM kapta meg a beutalóját, a doktor úr megfogalmazásában: mert ő az egyszerűbb eset. Utána én. Két hormon vizsgálatát rendelte el (progeszteron és prolaktin). Ezután azért jött némi bekukkantás, s javaslatára egy ultrahang is. Elsőre nem talált semmi kivetnivalót. Az ultrahang viszont nem volt éppen kedves velünk: megszemléltük az egészséges méhemet, majd a petefészkeimet, amiben nem nagyon voltak peték, legalábbis szabad szemmel (szakavatott orvosi szemmel) láthatóak nem, ami azért is furcsa, mert szerdán volt peteérésem (elvileg, ha számított módszerrel nézzük). Mondta, hogy ez nem jó, de nem is a legrosszabb eset. Elmondta, hogy mi a menetrend. Megcsináltatjuk a két vizsgálatot, utána ismét találkozunk, s az eredmények fényében folytatjuk. Vagy hormonkezeléssel, vagy laparoszkópiás vizsgálattal, amivel a petevezeték átjárhatóságát nézné meg. (Ezúttal 10000 pénzt hagytunk ott, mert az ultrahang vizsgálatnak külön van ára – viszont megtudtuk, hogy tudnak nekünk egészségpénztárra számlát adni, ami újabb plusz pont a doki mellett, legalábbis számomra)

Hazudnék, ha azt mondanám jól esett amit mondott, mert nem, de megbeszéltük, s arra jutottunk, hogy mindenképpen lesz kisbabánk, s nem foglalkozunk azzal, hogy ez mennyi küzdelembe kerül. S nem érezzük magunkat selejtesnek sem. Nem egyszerű, aki átélt ilyet az tudja, aki nem, annak nem is kívánom, hogy átélje. Elég racionálisan gondolkodunk, így próbáljuk ezt a dolgot is szemlélni. S hát bizakodunk, hogy minden rendben lesz.

Ma be is jelentkeztem a két vizsgálatra (na jó egyikre KáeM-et jelentettem be). Kezdetem is ezzel. Nőgyógyi felírta a hölgy számát és nevét a beutaló hátuljára…na ember legyen a talpán aki ezt elolvassa. Szerencsére a telefonszámot sikerült, s egy bűbájosan aranyos hölgy vette fel, akit cseppet sem zavart, hogy nem bírom a nevét kibetűzni. Megbeszéltük, hogy mikor és hol. Bevallom a mennyiért kérdésre elfelejtettem rákérdezni.

Másodikként a labort hívtam, itt is kedves hölggyel beszéltem, aki adott is nekem rögtön időpontot. Így hát jövő héten túl is leszünk az első vizsgálatokon, (Eredmények az ígéretek szerint majdnem azonnal) így várhatóan jövő csütörtökön ismét ellátogathatunk a dokihoz, hogy megbeszéljük a továbbiakat. Természetesen ezzel most kicsit felélénkül a blog, s minden fontosabb eseményről be fogunk számolni.

Ovulációs teszt(elés)

Ahogy már említettem többfélét is beszereztünk.

PG-53 – ovulációs törpemikroszkóp: többszörhasználatos, ami akár nyálból is megtudja állapítani a megállapítanivalót. Bővebb infó itt és itt.
Részletesebben a módszerről: Az ára 2459 forint volt, szerintem ahhoz képest, hogy az egyszer használatos is hasonló árban van, vagy drágább, teljesen korrekt.
Saját tapasztalatok: Biztos van olyan, akinek jól működik, de én nem tartozom ezek közé. Nyállal vizsgálódtam, de egyik vizsgált alkalommal sem sikerült felfedeznem semmit. Mondjuk, ha a hőmérőzés és a vizeletes teszt eredményéből indulok ki, akkor későn is kezdtem el nézegetni.

LH vizeletes teszt
Részletesebben a módszerről: Az általunk választottnak az ára 3960 forint volt. Amit mi igen borsosnak éreztünk. De mikor kibontottuk a dobozt megértettük. Kezdetnek kapásból 7 teszt van benne a megszokott 5 helyett, aztán minden tetszhez tartozott külön kis pohárka (én ennek nagyon örültem, mert nem tudtam miben is kellene felfognom a vizeletet). Mindegy tetsz egyenként volt csomagolva, külön kis csepegetővel.
Saját tapasztalatok: Magának a tesztnek a minőségével teljesen elégedett voltam. A saját figyelmetlenségemből adodóan ugyan érdemi eredményt nem sikerült ezzel sem megállapítanom, de ezt tényleg az én hibám volt. Családi vendégjárás miatt elpakoltunk minden babatervezésre utaló dolgot, így a tesztet is, s kicsit későn vettem elő, hogy elolvassam a használati utasítás, hogy mikortól is kellett volna tesztelni, mert hát megbíztam a neten talált számolgatós dologban (mint ez ekkor kiderült hiba volt).

Hőmérőzés – na ennek a leírásai annyira ijesztőek tűnt, hogy nem nagyon akartam nekiállni. Ugyanis nehezen tudtam elképzelni magam, amint ébredés után nem moccanok, hanem rögtön rácuppanok a hőmérőre. A cuppanás már csak azért sem túlzó, mert több oldalon a legjobb mérési pontnak a végbelet tartották. Na ez utóbbit azért kihagytam. Én személy szerint a számra szavaztam, KáeM a hüvelyi mérést támogatta, s segítséget ígért ebben, hát ez lett az üdvözítő.
Részletesebben a módszerről: Az egyik legismertebb módszer, amelynek lényege, hogy a ciklus második felében, a petefészekben termelődő progeszteron hatására az alaphőmérséklet néhány tized fokkal megemelkedik és ez az emelkedés egészen a menstruációig (vagy az előtte lévő 1-2 napig) fennáll. A hőmérőzést a ciklus első napján vagy a menstruáció utáni első napon kezdjük. Az alaphőmérsékletet mindig közvetlenül ébredés után mérjük (minimum 5 óra alvás után), még mielőtt az ágyból kikelnénk, lehetőleg minden nap azonos időben. Kizárólag testüregben (szájban nyelv alatt, hüvelyben, végbélben) mért hőmérséklet értékelhető. A szabályos görbén a ciklus első felében a hőmérséklet alacsonyabb, majd közvetlenül az ovuláció előtt hirtelen leesik (figyelem: ez nem mindenkinél történik meg). Az ovuláció után 24-48 órával a hőmérséklet hirtelen vagy fokozatosan megemelkedik és a ciklus második felében a hő pár tized fokkal magasabb a ciklus első felében mért eredményhez képest. Ha nem következik be a teherbeesés, akkor a menstruáció előtt egy-két nappal, vagy akár a menstruáció napján a hőmérséklet hirtelen leesik. Amennyiben a hőmérséklet fent marad, akkor jó esély van a terhességre. (forrás: babafalva.hu)
Saját tapasztalatok: A macerásnak tűnő leírások ellenére, KáeM hathatós segítségének köszönhetően messze nem olyan szörnyű. Mondjuk mikor anyósom nálunk vendégeskedett és csipogott a hőmérő, az nem volt annyira jópofa, de hát ez van. (nem tudja a babaprojectet egyenlőre, viszont egyterű a lakás) Mindenképpen hasznos hozzá egy gyors és jól működő digitális hőmérő. Viszont ezzel sem vagyok maradéktalanul elégedett, mert a kirajzolódott görbe nem hasonlított a leírásnak megfelelőhöz. Aztán ahogy a neten keresgéltünk megtaláltuk egy oldalon, hogy lényegében bármilyen görbével lehet teherbe esni és bármilyennel lehete meddőnek lenni, szóval erről ennyit. Nem is folytattuk utána az alkalmazását.

S összességében is arra jutottunk, hogy kapott egy esélyt a tudomány, de nem alkalmazzuk tovább a módszereket, legalábbis egyenlőre biztosan nem.

Kérdéses

Mivel az előző menzeszem nem egészen akkor jött, amikor vártam, most kicsit bizonytalanná váltam a peteérésemet illetően. Ezért kedvenc ovuláció meghatározós oldalamon, megnéztem 26-27-28 napos ciklussal is. Az alábbi eredményeket kaptam.

Hogy ennél kicsit biztosabb eredményt is tudjunk vettünk teszteket is, többfélét is. De ezekről pontosabbat és kimerítőbbet majd a következő bejegyzésben a használati tapasztalatokkal együtt.

Ember tervez, reménykedik…

…aztán a természet dönt. Mert a természet nem szereti, ha beleszólnak a dolgában, ahogy KáeM szokta mondani: „bosszúálló”. Hát úgy tűnik, hogy kicsit görcsösek voltunk. Mert szombaton este (két nappal a várt előtt) megjött a menzeszem. Nem kis csalódást okozva ezzel nekünk:(

Tudjuk, hogy nem maradtunk le semmiről és azt is, hogy az első próbálkozásra nagyon ritkán jön össze a dolog, de azért nagyon reménykedtünk, s én egy csomó koraterhességi tünetet felfedeztem magamon, hogy valóban megfogan és elment a baba, vagy csak beképzeltem, nehéz lenne így utólag megállapítani. ("A statisztikák szerint minden 10. terhesség vetéléssel végződik. Pontos adat nincsen, hiszen sokszor a nő nem is veszi észre, hogy terhes, hiszen közvetlenül a beágyazódás után, egy normál menstruáció során elvetél. Ilyenkor a menzesz lehet a szokásosnál bővebb, darabos. Az ilyen, nagyon korai vetélés esetén a méhűr rendszerint spontán, teljesen kiürül, orvosi beavatkozásra többnyire nincs szükség. Ilyen esetekben nem kell várakozni, akár a következő ciklustól újra teherbe lehet esni.")

De nem hagyjuk magunkat, s a kezdeti szomorúság, csalódottság is hamar átadta a helyét az újabb tervezgetésnek.A következő „körre” még jobban felkészülünk. Mégis jön az ovulációs teszt, hogy pontosítsuk, amit így is sejtünk:)

Élesben

Amikor elkezdtem írni a blogot még úgy gondoltam, hogy iszonyatosan sok idő van áprilisig, főleg azért is, mert időközben felmerült, hogy a gazdasági válságra tekintettel elhalasztjuk a témát, legalábbis pár hónappal. Ennek ellenére a múlt hét elején több oldalon is kiszámolgattam, hogy mikor is van nekem a következő peteérésem.
A kedvencem az alábbi naptáras megoldást lett, ezt a Kismama.hu oldalon „gyártottam”.

Csütörtök, pénteken szabadságot kértünk, no nem a babagyártás miatt, hanem, mert kifestettük a lakást (nem a cliparton látható pink színre:P), s eközben rengeteget beszélgettünk, hogy mikor is legyen, meddig is halasszuk. KáeM szerint az látszott rajtam, hogy én már nagyon akarom, de azért bevallom a frankót: tényleg nagyon akarom, de azért van benne mindenféle bizonytalanság is. Lényeg a lényeg arra jutottunk, hogy itt az ideje, meg amúgy is, úgy terveztük, hogy 2010 januárjában lesz babánk, s amit eddig elterveztünk az úgy is volt, itt is legyen hát úgy. Mi legalábbis igyekeztünk mindent megtenni.

A festés után jött csak az élvezeti rész. Ahogy a nőgyógyász is javasolta: „peteérés előtt 1 nap önmegtartóztatás, majd három napon keresztül napi egy, tényleg egy, nem mint a nyulak”. BetartottukJ De azt azért elárulom, hogy nem olyan vicces dolog ez, mármint nem a gyerekgyártás, semmi gondunk nincs a szex-el/szeretkezéssel, ha magunk döntjük el a mikort és hogyant, na de itt azért keményen tervezett és némileg kényszeres volt a dolog. S az is hozzátartozik, hogy tekintettel a festésre nem voltunk éppen kipihentek, frissek, fittek vagy üdék. Persze nyilván nincs semmi gond, ha nem pont most fogan meg a baba, de az esélyt meg akartuk adni rá, méghozzá a lehető legnagyobb esélyt, amit a természet dolgába nem beleavatkozva meg tudtunk adni. Így hát most várjuk, hogy elmaradjanak a piros betűs napok. Addig nem tesztelünk, csak azután mikor már pár napot késett, s a pozitív teszttel látogatjuk meg a Vigyorit.

Azért nem tesztelünk előbb, mert nagyon sok nőnél előfordul, hogy megtermékenyül, de nem ágyazódik be, viszont a teszt a megtermékenyülést mutatja, így ha nem ágyazódik be és a menzesszel távozik (a nők többsége élete során több ilyen jellegű „vetélést” is átél, anélkül, hogy tudna róla), akkor csak hiú reményeket tápláltunk. Nem állítom, hogy könnyű megállni a dolgot, mert persze nagyon kíváncsi vagyok, hogy sikerrel jártunk-e, de ugyanakkor nem szeretnék csalódni, ha a teszt „hibás” eredményt mutat. A teszteléssel kapcsolatos mikor kérdésről bővebb információk itt és itt.

Tudatos tervezés segédlettel

Mint az a korábbi bejegyzésekből már bizonyára kiderül, mi eléggé tudatosan tervezzük a baba dolgot. Tekintettel arra, hogy a nőgyógyász meglepődött a kérdéseinken, úgy gondolom, hogy ez nem annyira gyakori.
A tervezés a beszélgetéssel kezdődött, a mikor is vágjunk bele témával. Ezt már kiveséztem. Ezután jött az, hogy mit is lehet ma Magyarországon tenni, egy tudatos párnak. A nőgyógyász egyértelmű volt, ahogy az internet böngészése is. Fórumozásba nem akartam belevágni – fórumoztam már más témában, nem vágyom vissza – de azért bele-bele olvasgatok az ilyen témájú írásokba, hiszen sok hasznos információt meg lehet tudni. (Több oldalon is lehet megfelelő fórumot találni: NLC, Babafalva)

Az interneten bukkantam rá a lehetőségre, hogy van családtervező szolgálat kis országunkban. Igaz csak Budapesten, de nekünk ez most éppen megfelelő. Több oldalon is találtam rá utalást, végül sikerült megtalálni a saját honlapot. Nos nem éppen informatív, sokkal okosabb nem lettem. Próbáltam őket telefonon elérni nem jártam sikerrel, bizonyára nem a megfelelő pillanatot kaptam el. Az oldalukon talált rendelési időt és az általuk kínált szolgáltatások átböngészve végülis arra jutottunk, hogy ez kimarad az életünkből. Akit esetleg érdekel, az itt talál róluk infókat.

Azért a fentieken kívül is van még lehetőség az internet pozitív oldalát bevetve a tudatos készülődésre. Vannak ilyen-olyan peteérést kiszámító kalkulátorok (Babafalva kalkulátor, NLC kalkulátor), ami azért nem rossz. Lehet oda-vissza számolgatni a gyerek születését.

Létezik a Jónás naptár elnevezésű csoda módszer, amivel állítólag a születendő gyermek nemét lehet meghatározni. Nos ezt visszanézegettük a családban, amennyire tudtuk, olyan 70%-os arányban stimmel, a többi helyen, ahol nem pontos, ott azért nem pontos, mert semmilyen nemet nem adott meg. Olyat nem találtunk, hogy ellenkezőt jelzett volna. Azért én ezt fenntartásokkal kezelem csak és inkább játéknak tekintem, mint véresen komolynak. (Pontos használati leírás a Babafalván) Angol nyelvű oldalakat pedig a google segítségével itt találhatunk.

Egy kínai nem meghatározós naptárt is találtam. Ami szerintem még a Jónás naptár tudományos szintjét sem közelíti meg, de attól még ide tartozik és jópofa. Az számításához azonban a ránézésnél azért többre van szükség: a Velveten olvashatók a részletek, bevallom, hogy én nem jutottam megoldásra, de jót szórakoztam:)

Védekezés

Nem tudom más párok hogy vannak ezzel, de számunkra nem egyszerű téma megoldani a „köztes” idő védekezését. Mert ugye a fogamzásgátlót abbahagytam (azt állítja minden nődoki, hogy ez kimondottan előnyös lépés a teherbeesés szempontjából:P:D), de azért időt akartunk adni a szervezetemnek, hogy tisztuljon kicsit. Erről egyébként nagyon megoszlik az orvosok és a közvélemény vélekedése is, hogy mennyi időre van szükség és szükség van-e egyáltalán. Nos én éreztem szükségességét, meg hát tényleg elég tudatosan tervezzük a babát. Így három hónap szünetet tartunk a bogyós védekezéssel mielőtt érdemben nekiállunk a babaprojektnek. De azért erre a három hónapra sem fogadtunk cölibátust.

A nőgyógyásztól elfelejtettem megkérdezni, hogy mit ajánl. Ezét hát átböngésztem az internetet. Nyilván jönne a kézenfekvő válasz, hogy mit kellett ezen annyit agyalni, ott az óvszer aztán kész. Ja az tényleg ott van, de tőlünk ott is marad, mert mind a ketten allergiásak vagyunk rá. Senkinek nem kívánom azt az érzést. (Mintha ezer szúnyog csípett volna meg, amit képes lennék véresre vakarni) Találtunk egy érzékeny bőrűeknek való gumit, amit mondjuk tudunk használni, de azért élménynek ez sem élmény. Az allergiához meg még pluszban hozzájárul, hogy én nőkén vallom azt, amit általában a fiúk szoktak fennhangon mondani, gumiban szeretkezni olyan, mint zokniban lábat mosni. (és nem olyan értelemben, hogy egyszerre lesz tiszta a zokni és a lábad:P:P:P)

Szóval igazából arra jutottam, hogy a nem hormonális módszereknél a gumi mellett választhatunk a krém/kúp, pesszárium, a hőmérőzés és a megszakított közösülés között. Mivel a krém/kúp ötlettől nem voltam elájulva…milyen ünneprontó, nem is beszélve arról, hogy a 40% van annál alacsonyabb hatásfok azért nem ér annyit, hogy fizessek érte, a pesszáriummal azon kívül, hogy ahhoz orvos is kell, szintén az ünneprontás a gondom (meg mára valahogy visszaszorult ez a módszer), a hőmérőzésre tökéletesen alkalmatlan vagyok (nem bírok ébredés után mozdulatlanul maradni), és mivel KáeM önuralmával nincs semmi gond, hát a megszakítottat választottuk, a nagyon kritikus (peteérős) napokon pedig az óvszert. A peteérés megállapításhoz sem szereztem be semmilyen tesztet, egyszerűen ismerem a saját testem, ami elég pontosan jelzi, amit jelezni kell. (enyhe alhasi görcs, megváltozott hüvelyváladék). Tekintettel arra, hogy szüleim ezzel a módszerrel védekeztek évekig és csak ketten vagyunk testvérek, tovább anyunak nem is volt terhesség megszakítása, úgy gondolom, hogy használható. Eddig nálunk is remekül működik. Amúgy meg arra jutottunk, hogy ha esetleg mégis előbb foganna meg, mint mi tervezzük, hát akkor annak úgy kellett lennie. Most már azért egy hónap gyógyszermentességen túl vagyunk, tehát azért a fogamzásgátló hormonjai sem kevernének be neki, ha esetleg előbb akarna érkezni.

Honnan tudjuk, hogy eljött az ideje

Azért gondoltam, hogy írok e témáról, mert mi nagyon sokat beszélgettünk róla. Egyszer réges-régen, még kapcsolatunk elején megegyeztünk, hogy nekünk 2010ben lesz babánk…na persze, ha ez így menne. Persze most végülis mégis úgy néz ki, hogy az akkor eltervezett dolog valósággá válik, legalábbis ráálltunk a témára, de azért nem ez a gyakori, és nem is az akkori döntés miatt írok most ilyenféle blogot.:)

Bevallom a tavalyi évünk – templomi esküvőnk megszervezése mellett (polgárilag már több, mint 3 éve házasok vagyunk) – azzal telt, hogy azt tanakodtuk mikor van itt a baba ideje. Aztán egyik délután egymásra nézve megvilágosodtunk, ha ennyit beszélünk róla, akkor eljött az ideje, mert nyilván a tudatalatti vágyak is közrejátszanak az ilyen beszélgetésekben. Azért nem ugrottunk rögtön neki a dolognak, hiszen, mint már említettem bakok vagyunkJ Esküvő szervezés után nekiálltunk körülnézni, hogy mit is kell tudni a babaprojecthez. Hát nem olcsó ezt rögtön megállapítottuk. ..de erről majd később részletesen.

Közben a családjaink teljesen érdekesen állnak a témához. Az én szüleimnek már van két unokájuk a bátyámtól és feleségétől, nos ennek ellenére apukám az esküvő óta folyamatosan mondogatja, hogy ideje lenne már pocakba tenni a harmadik unokáját is;) Anyukám ezzel ellentétes elvet vall, mégpedig azt, hogy ráérünk még, anyósom is ezt az álláspontot képviseli, ő is úgy gondolja, élnünk kell még.

Nos mi nem az anyukákkal értünk egyet. Hogy miért annak két oka van, az egyik, hogy számba vettük azt, hogy mi van, ha nem sikerül azonnal, és hát nem akarunk kicsúszni az időből, mert nem szeretnénk nagyon idős szülők lenni (nem akarok a gyerekem érettségijére nyugdíjas lenni). A másik pedig, hogy nem érezzük úgy, hogy gyerek mellett ne lehetne élni. Tisztában vagyunk vele, hogy változni fog az élet, de véleményünk szerint a gyerekvállalás nem kell azt jelentse, hogy semmi másról nem szólhatnak a dolgok, csak a gyerekről.

Az első lépés…

Legalábbis az első komolyabb afelé, hogy kisbabánk legyen (mert nem a gólya hozza:P), az volt, hogy ellátogattunk nőgyógyászomhoz. Az éves rendes szűrés keretén belül gondoltuk megbeszéljük a tudatos családtervezés témakörét is. Hiszen bakok vagyunk mind a ketten, tehát minden agyon tervezünk, előre átbeszélünk:)

Nos a doktor úr csütörtökönként tart magánrendelést és egy csoda. Mikor ajánlották azt mondták róla: „10 percet sem leszel bent és mosolyogva fogsz kijönni”. Nos egy így igaz, egyetlen gond van, meg kell küzdeni azért a 10 percért, múlt csütörtökön meg különösen kellett. Nem az időpont egyeztetés a nehéz. A rendelőnek van egy saját telefonja, amin egy hölgyike fogadja a hívásokat és adja az időpontokat…10 percenként egy beteg. Természetesen mindig van fél, rosszabb esetben egy óra csúszás, ezt már megszoktuk, ahogy azt is, hogy időpont csak afféle iránymutatás, nem kell komolyan venni. Akinek időpontja van, az adott napon bármikor mehet, hiszen érkezési sorrendben fog bejutni a doktorúrhoz.

Múlt csütörtökön is – ahogy általában – pontosan érkeztünk, így az utánunk következő időpont meg is előzött minket, de ezen nem akadunk ki, ahogy azon sem, hogy már a bejelentkezésnél közli a hölgyike, hogy picit csúszik a doktorúr. Sebaj, megszoktuk, ezzel a tudattal csüccsenünk le…váró dugig, de nem aggódunk nagyon másik két doki is rendel, biztos hozzá várnak. A dolog akkor kezdett gyanússá válni, mikor a másik dokikhoz a nálunk (és a többi ott ülőnél) később érkezetteket szólították már, viszont a váróból nem fogytak. Bevallom egy óra után fel akartam adni, de KáeM nem engedte. Két óra után már azt mondtam, hogy oké, most nála vizsgáltatunk, de szülni nem akarok mégsem nála, mert hát ültek ott kismamák is szép számmal.

Aztán beszélgettem az utánunk következő kismamával, aki megnyugtatott, hogy ez az első alkalom, hogy ilyen sokat kell várnia, eddig 1 óra volt a max (ahogy azt már mi is tapasztaltuk). Sebaj, azért morcos maradtam, ahogy KáeM is.

Végre bejutottunk a kis vigyorihoz (mindig mosolyog). A köszönés után az elnézéskérés volt az első, csak ezután kínált hellyel, mindkettőnket, mert ha nem említettem volna, nála mindig bent lehet a pár is (lássuk be logikus is, nem értem a többi nőgyógyász miért olyan kényes erre). Elmondtuk, hogy éves rendes vizsgálat és hát tudatos családtervezés. Utóbbival lenyűgöztük:) Válaszolt a kérdésekre, ajánlotta már a felkészülési időszakra a Femibion 800-at, illetve kiegészítésnek Magnézium500at, majd pillanatok alatt megvizsgált, közben pedig türelmesen válaszolt a még felmerülő kérdésekre (persze a sok várakozásban egy csomót elfelejtettem). Beszéltünk a kényes mennyibe fog ez nekünk fájni témáról is, és meggyőződhettünk róla ismét, hogy nem pénzéhes, bár nem is occsóóó, de a többiekhez képest teljesen elfogadható. Jelzem az ár kérdésének nem örült, de azért válaszolt és ezért tisztelem, nem szeretem az „amennyitgondol” hozzáállást. Azzal köszöntünk el (alig 15 perc és 9000 forint kifizetése után) hogy hívjam bármikor ha kérdésem van, csütörtök kivételével. (tényleg felveszi a telefont és tényleg nagyon korrekt, hívtam már és segített, és akkor pénzt sem fogadott el)

S mivel a vizsgálat után természetesen úgy áll a dolog, hogy maradok nála:) Elárulom azt is, hogy ki ő, és azt is, hogy a fenti pénzért mit is kaptam. Nos egy átlagos konzultáció 8000 forint, ebben a beszélgetés, egy rövid vizsgálat és a receptírás van benne (akár egy évre előre felírja a fogamzásgátlót). További 1000 pénz a citológiai vizsgálat, aminek az eredményéről ő tájékoztat (ha nincs baj, nem telefonál) nem kell levadászni érte. További két dolog van még kiírva a rendelőben, de bevallom nem tudom mik azok. Vészhelyzetben a kórházban is fogad, előzetes telefonos egyeztetés alapján, ami azért nagyon jó érzés.

Jaaa, akkor az elérhetőségért katt a névre: Dr. Bánhidy Ferenc. A kórházas infó pedig fentebb.