...avagy a nyelvtudás hihetetlen előnye mellett miért gondolkodom még rajta, hogy nem tőlem fog a gyerek magyarul tanulni:
"Egy család kiköltözik az USA-ba, a kisgyereket beadják az oviba. Az első szülői értekezleten az óvónő mondja az anyukának:
- Vigyék el pszichológushoz a gyereket, megmagyarázhatatlan kegyetlenség, agresszivitás látszik rajta.
- Miért, miből látszott? - kérdezi anyuka
- Égő csigát rajzolt. - mondja az óvónő.
- Égő csigát? De hát ez igen egyszerű. A magyar gyerekek a csigát így hívogatják ki a házukból:
"Csiga-biga gyere ki, ég a házad ideki.". Talán volt más is? - kérdezi anyuka
- Hát például a múltkor egy vak madarat rajzolt - mondja az óvónő
- Ja, igen. Ön nem hallotta azt a kedves magyar mondókát, hogy "Csip, csip, csóka, vak varjúcska.?" - kérdezi
anyuka
- Na, jó. De a csonka tehén mégiscsak durva.- mondja az óvónő
- Ja, igen. Egy nagyon helyes kis dalocskánk van: "Boci, boci tarka, se füle, se farka" - feleli anyuka.
- Kedves anyuka! Semmi vidám, kedves dalocskát nem énekelnek a magyar gyerekek? - kérdezi az óvónő
- Dehogynem. Ott van például a "Süss fel nap, fényes nap,.kertek alatt a ludaim megfagynak" - nyugtatja anyuka."
A fenti csodát körlevélben kaptam és végülis remekül szórakoztam rajta, de ugyanakkor el is keseredtem, mert ebben fényében nem is annyira meglepő, hogy ilyen depressziós nemzet vagyunk mi magyarok. Egyébként zenei tehetségem a nullával egyenlő, szóval várható a gyerektől párom családjában már ismert klasszikus: "Énekelsz még, vagy hagysz aludni végre" (by Sógornőm to Anyósom) Pedig Anyósomnak még hangja is....amit szerencsére a párom örökölt is, szóval ő lesz a dal felelős. Én majd a gyerekkel is azt csinálom, mint anno ifjú koromban: eltáncolom, mert az emberek a port jobban bírják:P
Egyébként az elhatározás komoly, mármint az, hogy németül fogok csevegni születendő gyermekünkkel, ami azért nyilván nem lesz könnyű, hiszen - annak ellenére, hogy eléggé képben vagyok német gyerek mondokákban és dalokban - én mégis a magyar változatokon nőttem fel, lévén az én szüleim nem beszéltek nyelveket. De mivel óvodás korom óta tanulom, merem állítani, hogy sikerült második anyanyelvként elsajátítani a német nyelvet, s ugyan ez nem olyan szinten világnyelv mint az angol, de azért nem gondolnám, hogy ártok vele a gyereknek, ha már eleve két nyelvvel indul az élete...elvégre olvastam egy tanulmányban (nem, nem brit tudósok készítették), hogy a két nyelvű gyerekeknek komolyabb érzéke lesz később a matematikához, illetve természetesen más nyelvekhez is. (Ez utóbbit magam is meg tudom erősíteni, hiszen elég hamar kezdtem nyelvet tanulni és szerintem ez is hozzájárul, hogy elég könnyen tanulok nyelvet)
Ahogy kicsit utána kutattam a témának, vannak más "elvetemültek" is:
Két nyelvű gyerek, Gyereknémet, Labbe, Familie-Hauenstein, Nyelvbirodalom illetve letölthető német gyerekkönyvek.
