Szombaton kedves barátokkal ebédeltünk, akik képben vannak a pocakom kapcsán. Cs. megkérdezte, hogy kívános vagyok-e, kapásból rávágtam, hogy nem, sőt inkább anti kívános, amennyiben nem kicsit hagyott alább a szokásos savanyú (citrom és minden ami savanyú) mániám.
Aztán ma délután mikor beúszott lelki szemeim elé, hogy nekem fahéjas csigát kell uzsonnáznom, rájöttem, hogy elhamarkodott és nem végiggondolt választ adtam. Hiszem két hete szinte minden délután megálmodok valami kelt tésztát. Nem zabálok fel egy egész tepsivel, nem is lennék képes rá, de odáig vagyok az illatáért és egy-két szelet/darab azért lecsúszik...bár tényleg jó uzsonna, szó se róla;)
A szomszéd lánynak egyébként első pillanattól mondtam, hogy kisfia lesz, mert hogy nem volt annyi citromos joghurt és citromfagyi amivel be tudott telni az első időszakban (tényleg fiúk születik februárban)....nos, ha tényleg ilyenek a fiúk, akkor talán én tényleg reménykedhetek a lányban????? Az első megérzés lány, de majd meglátjuk, mi lesz az igazság:)
