Költözés

Jól lemaradtam ezzel a bejegyzéssel. De most itt van:) Azért az előzetes várakozásokkal ellentétben nem lett készen november végére a lakás (sőt ahogy a fenti képen látható az épületnek bizonyos részei, egyáltalán nem készültek el). De Luca napjára be tudtunk költözni. Konkrétan már előtte csütörtökön délutánról pakolásztunk, s szombaton este aludtunk kint először. Előtte hétvégén pedig kitakarítottunk, olyan üres, mint akkor volt, úgysem lesz soha többet, tehát ilyen alapos takarításra sem lesz lehetőség soha többet. Akartam fotózni még üresen a takarítás után, de annyira későn lettünk készen, hogy ezek a képek elmaradtak. Így most azok jönnek, ahogyan eddig belaktuk. A berendezésnek bizonyos részei még nem a véglegesek, de hát szépen lassan alakulunk majd.

Az ajtóból jobbra lenne a nappali bejárata, de az nem látszik a képen:

A fürdőszoba, aminek a fala és padlója tényleg kék, a kád meg hatalmas…mivel a korábbi lakásunkban csak zuhanyzó volt, így most igyekszünk kiélvezni, hogy ekkora kádunk van:P

A konyha, amit én terveztem (IKEA tervező), KáeM legózott össze és együtt raktuk fel:

A nappaliról nem találtam képet, de egyenlőre nincs is komolyabban berendezve. Van egy kanapé, még a régi lakásból, étkező asztal szintén onnan, ezek közül egyik sem a későbbi végleges berendezés része, de kell idő, amíg kialakulnak a dolgok. A szoba másik oldalán a konyha folytatásaként van a technikai rész, erről nem láttam értelmét fotót készíteni, de megnyugtatnék mindenkit, megfelelően el vagyunk látva technikával és kábelekkel;):
Az erkély, ezt a képet az értékbecslőtől kölcsönöztem:

A hálószobánk, a régi nagy kanapét osztottuk szét a két szobába, később ide egy szép méretes franciaágyat szeretnénk. A nagy tükörös ajtók a gardrób szekrényt rejtik:

A leendő gyerekszoba:

A függönyöket én varrtam (a képek készítése óta már a sötétítők is felkerültek, azok is az én műveim). Persze még van aminek nincs meg a helye, ezért akad még pár doboz is „eldugva” a képeken:) Ha jól saccolom, az eddigi tapasztalatok alapján, úgy kb. egy év lesz, mire belakjuk a lakást, mire mindennek megtaláljuk a helyét, de persze ezt egyáltalán nem bánjuk. Bár lehet, hogy ez az idő négyzetméter arányosan változik, azt sem bánjuk.

Kontroll v2.

Ezúttal a saját orvosomat (Bánhidy Ferenc) látogattuk meg. Kezdetnek beszélgettünk – teljes megdöbbenésünkre emlékezett ránk (nem nagyon szokott), s még meg is dícsért, hogy milyen hősiesen kiálltuk amit a sors ránk mért – aztán jött egy rövid, de enyhén fájdalmas vizsgálat. Majd megállapította, hogy minden rendben szépen gyógyulok. Ezután jött a továbbiak megbeszélése.

Abban maradtunk, hogy a műtét után 4-6 héttel meg kell jönnie a menzeszemnek. Ezután egy ciklust kell várnunk és rá is gyúrhatunk ismét a témára (ebben pl. különbözött a két orvos véleménye, mert Tibor sokkal óvatosabban állt a témához, ő minimum három hónap szünetet javasolt). Kötelezően elrendelte a szeretkezést addig is. Kiírta a szokásos két hormon vizsgálatát, majd kérésemre beikszelte a TORCH vizsgálat egyes elemeit is, azzal, hogy gondolatolvasó vagyok, hiszen ő is akarta javasolni. Abban maradtunk, hogy a vizsgálatok eredményével visszatérünk hozzá. 8000 forintot fizettünk, majd távoztunk…s nekiálltunk költözni, de ez már egy másik történet.

A már fent említetten kívül a további vizsgálatok kérdésében volt eltérés. Tibor javasolta volna a magas prolaktin szint további kivizsgálására egy MRI elvégzését, amellyel megállapítható lett volna, hogy az ezt valószínűleg okozó jóindulatú daganat mekkora. Viszont azt is elmondta, hogy ez általában annyira pici, hogy észre sem vehető, illetve, hogy csak akkor csinálnak vele valamit, ha már végképp semmilyen más megoldás nincs, de túl nagy a kockázata a műtétnek. Ezen vizsgálat lehetősége, s a magas prolaktin szint miértjének kutatása fel sem merült Bánhidynél. Magát a vizsgálatot amúgy is elvetettük, egyrészt mert a várólista hosszabb, mint Magyarország, másrészt, mert nem látjuk értelmét, hiszen attól nekem nem lesz jobb, hogy tudom, hogy mi van ott…vagyis, hogy mekkora, ami ott van.

Kontroll v1.

Mert lesz v2 is:) Első körben nem a saját dokimat látogattuk meg, hanem előtte este KáeM egy ismerősét: Kaposváron látogattuk meg Dr. Rák Tibort a magánrendelésén. KáeM korábbról ismeri, így teljes mértékben protekciósként mentünk hozzá, ennek ellenére időpontra. Tekintettel arra, hogy munka után tudtunk indulni az utolsók voltunk arra a napra. Érkezésünkkor két hölgy és egy úr ült a váróban. Az egyik hölgy csak az éppen bent lévő lányára várt, a másik hölgy volt még előttünk, de picivel a megbeszélt időpont után így is bejutottunk. Ilyen a pesti orvosomnál csak akkor fordul elő, ha órákkal korábban odamegyünk:P

A váró és a rendelő egyébként nagyon kulturált és ízléses. A váróban ki vannak függesztve az árak is, amit én nagyon korrektnek tartok. Egyébként jóval a pesti árak alatt dolgozik, de a pontos számokat nem írtam fel.

Nem tudok nyilatkozni róla, hogy kvázi idegenekkel milyen lehet a doktor úr, de velünk nagyon kedves, barátságos és segítőkész volt. Minden kérdésre válaszolt, mindent elmondott, amit szerinte érdemes tudnunk. Javasolt további vizsgálatot is, amit mi – tekintettel arra, hogy elmondta, hogy függetlenül a vizsgálat eredményétől nem igazán tudnak mit kezdeni az esetleges problémával – elvetettünk.

Közel egy órát beszélgettünk, s nem fogadott el semmit. Információk róla itt és itt. Mi a saját magán rendelésén voltunk, erről viszont nem találtam a neten információt.

Igazából plusz kontrollnak szántuk a saját dokim mellé, mert azért ahhoz, hogy hozzá járjunk hosszabb távon nagyon messze van, de jó volt hallani még egy szakvéleményt, annál is inkább, mert mint másnap kiderült csak két apró mozzanatban tért el a saját dokimétól.

H1N1 védőoltás

Nagyon sokat gondolkodtunk, tanakodtunk, hogy mi legyen ezzel a dologgal. Még soha nem kértünk normál influenza elleni védőoltást és még soha nem is kaptuk el (Lekopogva: balkéz középső ujj fán, alulról háromszor). De most teljes volt az elbizonytalanodás. Mert ez a neve ellenére nem annyira influenza, legalábbis sokkal súlyosabb következményekkel jár.

A háziorvosunk oltás ellenes. A nőgyógyász azt mondta, hogy a 12. hét után mindenképpen adassam be, aztán mikor kiderült, hogy elhalt a baba, akkor azt mondta, hogy amint a műtét után elég jól érzem magam adassam be. Nem rohantunk beoltatni magunkat, még mindig gondolkodtunk. Érvek és ellenérvek sorakoztak. Aztán láttuk, hogy egyre több kismama betegszik meg, s végül meghallottuk, hogy az egyik meg is halt. Mi pedig amint lehet ismét szeretnénk nekiugrani a baba témának, tehát én ismét kismama leszek.

Ennek ellenére ezután is még tanakodtunk kicsit, de végülis kedden este az egyik oltópontban beoltattuk magunkat, mind a ketten. 6000 forintunkba került, de kaptunk egészségpénztári számlát róla. (Az oltópontok listája itt megtalálható.)

Maga az oltás nem volt nagy cucc, KáeM meg sem érezte, nekem azért csípett valamennyire. Ahogy az aláíratott tájékoztató lapon is rajta volt zsibbadás, izomfájdalom még jelentkezett, sőt igazából elég lassan akar elmúlni. Kaptunk kis kártyát is, hogy mi bizony be vagyunk oltva. S felajánlották, hogy ha már ott járunk, akkor rögtön beadják nekünk a rendes influenza elleni védőoltást is nagyon szívesen…ezt nem kértük.

Az oltópontban lévő tömény fertőtlenítőszagtól kavargó gyomorral gyorsan kimenekültünk. 10 nap alatt alakul ki a védettség. Reméljük jó döntés volt.