Ezúttal a saját orvosomat (Bánhidy Ferenc) látogattuk meg. Kezdetnek beszélgettünk – teljes megdöbbenésünkre emlékezett ránk (nem nagyon szokott), s még meg is dícsért, hogy milyen hősiesen kiálltuk amit a sors ránk mért – aztán jött egy rövid, de enyhén fájdalmas vizsgálat. Majd megállapította, hogy minden rendben szépen gyógyulok. Ezután jött a továbbiak megbeszélése.
Abban maradtunk, hogy a műtét után 4-6 héttel meg kell jönnie a menzeszemnek. Ezután egy ciklust kell várnunk és rá is gyúrhatunk ismét a témára (ebben pl. különbözött a két orvos véleménye, mert Tibor sokkal óvatosabban állt a témához, ő minimum három hónap szünetet javasolt). Kötelezően elrendelte a szeretkezést addig is. Kiírta a szokásos két hormon vizsgálatát, majd kérésemre beikszelte a TORCH vizsgálat egyes elemeit is, azzal, hogy gondolatolvasó vagyok, hiszen ő is akarta javasolni. Abban maradtunk, hogy a vizsgálatok eredményével visszatérünk hozzá. 8000 forintot fizettünk, majd távoztunk…s nekiálltunk költözni, de ez már egy másik történet.
A már fent említetten kívül a további vizsgálatok kérdésében volt eltérés. Tibor javasolta volna a magas prolaktin szint további kivizsgálására egy MRI elvégzését, amellyel megállapítható lett volna, hogy az ezt valószínűleg okozó jóindulatú daganat mekkora. Viszont azt is elmondta, hogy ez általában annyira pici, hogy észre sem vehető, illetve, hogy csak akkor csinálnak vele valamit, ha már végképp semmilyen más megoldás nincs, de túl nagy a kockázata a műtétnek. Ezen vizsgálat lehetősége, s a magas prolaktin szint miértjének kutatása fel sem merült Bánhidynél. Magát a vizsgálatot amúgy is elvetettük, egyrészt mert a várólista hosszabb, mint Magyarország, másrészt, mert nem látjuk értelmét, hiszen attól nekem nem lesz jobb, hogy tudom, hogy mi van ott…vagyis, hogy mekkora, ami ott van.
