2011. február 28., hétfő

Hétről-hétre: 16. Hét



Baba
Az UH vizsgálaton olyan pillanatot is elcsiphetünk, ahol éppen szopja az ujját. Légzőrendszere szinte teljesen kifejlődött, de még sokat kell érnie, hogy sikeresen betöltse feladatát. Az orra teljesen kialakult, de illatokat még nem érezhet, hiszen levegő helyett víz veszi körül. Testét magzatpihe borítja, a finom szőr azonban a születésig kihullik. 15 cm hosszú, súlya 120 gramm.


Mama
Lassacskán változik a tested súlypontja. A pocak előredomborodik, kissé hátradőlsz. Előfordulhat, hogy megfájdul a hátad, míg megtalálod az új egyensúlyt. Segíthet a kismama jóga. Testedben a szokásosnál jóval több a víz, ezért előfordulhat, hogy megduzzad a lábad, különösen a boka környéke. Viselj gumírozás nélküli zoknit és tedd a szokásosnál magasabbra a lábad ahányszor csak tudod. 

2011. február 26., szombat

A nagy bejelentés I.

Anyósomat, Sógornőméket és KáeM nagyszüleit látogattuk meg ma. Az elöző várandósságot nagyon hamar és minden ünnepélyességet nélkülözve telefonon jelentettük be mind a kettőnk családjának. Ezúttal biztosabbra mentünk. Teljes volt a titoktartás egészen mostanáig, sőt az én szüleim esetében még egy héttel tovább is tart.


Anyósom nagyon tud kötni, nem sokára nyugdíjas lesz és ráadásul folyton ígérgeti, hogy miket is fog kötni az unokának. Így ezeket és a héten tartott születésnapját összevonva megleptük egy csomag fonallal, illetve megmutattuk a 12 hetes UH-n készült videót is. Nem voltak kitörő könnyek, csak egy szolíd mosoly, aztán egy-egy puszi mind a kettőnknek. Sógornőm és férje - akik információim szerint maguk is hamarosan babát szeretnének - teljesen úgy reagáltak ahogy vártuk. Sógornőm Jar-jar kutyust az ölében tartva egy félmosollyal reagált, a férje többször és nagyon lelkesen gratulált.

Aztán a leendő Dédszülőknek is prezentáltuk a videót....na itt volt csak igazán könnyes meghatottság. Az első képkockánál már borult is nyakamba a leendő dédnagymama:)

Természetesen Anyósom is és a Nagymama is a lelkemre kötötte, hogy nagyon vigyázz magamra és persze Zsebire.

2011. február 23., szerda

Hepatológia - Dr. Horváth Gábor

Mikor Herczegh doktor beutalót adott a László kórház hepatológiájára még azt gondoltam, hogy na ez egyszerű és tb-s történet lesz. Azért felhívtam őket előzetesen, s milyen jól tettem. Február elején március 22-re tudtak legkorábban időpontot adni:S Ez enyhén szólva is nonszensz, így kerestem magánverziót - amit egyébként a kórházban is azonnal és nagyon lelkesen ajánlottak. Viszonylag hamar sikerült időpontot szereznem dr Horváth-hoz, akiről utólagos utánaolvasás alapján kiderült, hogy a hepatológiai isten kis hazánkban.

Korábban érkeztünk a rendelésre, de nem okotztunk ezzel problémát, szinte azonnal tudott fogadni a doktor úr. Nagyon lelkiismeretesen végignézte az összes korábbi leletemet, végig kérdezett mindent, megmért, megvizsgált. Majd elmondta, hogy az anamnézis alapján nem nagyon gyanakszik semmi szörnyűségre. Egyszerűen zsírmájról van szó, amit az elhízás okoz és amit nagy valószínűséggel megszűnik, amint visszaáll a súlyom a normális szintre. (Véleménye szerint az inzulinrezisztencia kezelésével ennek be kell következnie) Kérte, hogy azért a biztonság kedvéért a hepatitis kizárására HBV és HCV tesztet is csináltassunk, illetve az egész terhesség alatt fokozottan figyeljünk a májértékekre. Minden nagyon részletesen elmagyarázott és nagyon barátságos volt. 12 ezer pénz volt a konzultáció (majdnem egy órát voltunk bent nála), kaptam egészségpénztári számlát, majd távoztunk. S ezzel azonnal jelezhetem, hogy nem éppen pénzéhes a dr úr, hiszen ha az lenne minimum visszarendelt volna a vizsgálatok eredményével egy kontrollra, ehelyett, csak minden jót kívánt:)

2011. február 21., hétfő

Hétről-hétre: 15. Hét



Baba
Hossza 11 cm, súlya 90 gramm körül van. Egyre formásabb lesz, hiszen megjelennek a bőr alatti zsírrétegek. Keze már úgy aránylik a testéhez, mint az érett újszülötté. A lába még rövidke, de van néhány hónapja behozni a “lemaradást”.


Mama
Sok nő számol be arról, hogy ebben az időszakban kezdi energikusnak érezni magát. Ha Te is azok közé tartozik, akikben dúl az energia, élvezd ki ezt. Mozogj, kirándulj, vagy kezdd el a babaszoba tervezését.

2011. február 16., szerda

Mensmentis kontroll – Dr. Major Judit

A decemberi találkozásunk – majd a várandósság kapcsán folytatott e-mail/telefon egyeztetésünk – után, most volt esedékes a kontroll. A szükséges vérképet már korábban megcsináltattam.

Ezúttal már az új helyre mentünk…nos a parkolás itt sem jobb, leszámítva, hogy legalább ingyenes. Bár a közelben lévő sok irodaház miatt szerintem ez csak ideiglenes. Maga az új rendelő kétszer akkora, mint a régi, így persze nem olyan zsúfolt és nem olyan tagolt.

Előbb érkeztünk, ahogy a doktornő is. Mégis csak negyed órával az időpont után jutottunk be és a doktornő még akkor sem volt igazán felkészülve a rendelésre. Már bent voltunk – ő hívott be – amikor még rendezte a táskáit, ruháit, papírjait. Aztán meghallgathattunk egy gyenge negyed órás panaszáradatot a Magyar egészségügy vs informatika összefüggésben. Majd miután már kétszer rászóltunk, hogy bocsika, de nem ezért vagyunk itt, akkor röviden végre hajlandó volt foglalkozni velem és a leletekkel is. Ránézett a véreredményekre, beírta az eredményeket. Kérdezte, hogy ugye nem híztam egy grammot sem. Csodálkozva nézett, hogy még nem hagytam abba a Merckformint (mindezeket annak ellenére, hogy e-mailes/telefonos egyeztetéskor direkt rá is kérdeztem, hogy a kontroll előtt van-e valami dolgom, tudnivalóm). Aztán elrendelte, hogy vezessem ki a Merckformint. Felírta 50 ugr L-Thyroxint, hogy kicsit feltúrbózzuk a pajzsmirigyműködést (és a jód felszívódás...bár ez utóbbit nem említette és azt is elfelejtette mondani, hogy a jódot szedjem tovább), kérte, hogy a 16. heti egyéb vérvizsgálatokkal együtt csináltassak egy terheléses cukorvizsgálatot is (csak cukor, inzulin nem kell) és kérte, hogy mailben küldjem meg a leletet, hogy úgy tudjunk konzultálni egyet. Majd elbocsátott. Végül kint még félvállról megkérdezte, hogy ugye nagy ívben kerülöm a munkát. (Hát itt már csak egy igenre futotta, meg egy szemforgatásra). Elköszöntünk, ő ment a következő betegéhez, én meg fizettem a recepciós hölgyeknél (10 ezer pénzt, szóval többet, mint korábban), majd nem túl elégedetten távoztam. Vagyis összefoglalóan – és finoman szólva - most messze nem volt olyan professzionális az ellátás, mint eddig, főleg a Doktornő részéről.

Gondoltam ezután gyorsan lekonzultálom telefonon a fentieket - legalábbis az orvosi részét - Herczegh doktorral, de nem jött össze, mert ő meg Ausztriában volt, bár ennek ellenére felvette a telefont és mondta, hogy ha sűrgős mondjam, de nem ítéltem sűrgősnek a helyzetet. (A beépítiett orvosi tanácsadót - aka orvosi egyetemet végzett barátunk - azért megkérdeztük.)

2011. február 14., hétfő

Hétről-hétre: 14. Hét



Baba
Új oldaláról ismeri meg a világot: szája egész belső részét ízlelő bimbók borítják, így szépen lassan megtanulja milyen ízeket szeret anya. A magzatvíz ugyanis átveszi bizonyos ételek aromáját. 8,5 cm hosszú és súlya kb. 60 gramm.


Mama
A méhed akkora, mint egy grapefruit, de a pocakod növekedése még nem igazán feltűnő annak, aki nem tudja, hogy babát vársz. Bár az émelygés, hányinger elmúlt, néha szédülést tapasztalhatsz. 

2011. február 11., péntek

Minden kezdet nehéz


Az elmúlt egy évben nem írtam semmit, pedig összefoglalni is hosszú lenne mi történt velünk. Ennek egy része egyszerűen leírható, tények, és adatok. De itt nem erről van szó, amikor az ember annyira készül, vár valamit, és elveszti.. erre a világ omlik össze az közhely. És most, most tudom igazán mit veszítettünk el az előző alkalommal. És az akkor megadatott 8 hét is milyen értékes ajándék volt. Aztán eltelt egy év, amiben benne volt egy műtét, és egy majdnem műtét. És persze semmi eredmény. Aztán végre megvan a probléma, és újra van miért reménykedni. Aztán persze nem sikerül elsőre, meg másodikra sem. Nem kellett teszt tudtam anélkül is, hogy nem vár minket senki. 


Aztán eljött a november vége, és tudtam, nem beszéltünk róla, mert már egyikünk sem mert reménykedni, de tudtam. Előző nap épp egy régi ügyfélnél voltam, ahol szóba került, mikor mondtam neki, hogy még otthon sem mertem mondani, de szerintem most sikerült. 

Majd eljött a nap, és nem lepődtem meg, hogy nem jött meg, de volt már ilyen. Aztán az ominózus hajnalban felébredtünk, és mondta, hogy most ki kell mennie, de már eléggé reggel van, mi legyen, ezt számítsuk-e napi elsőnek? Persze. Aztán vissza jött, és mondta hogy negatív lett. Miközben én is kimentem, azon morfondíroztam, hogy tudtam, hogy ez lehetetlen, hiszen érzem, más az illata, a bőre, melegebb is, és látszik, hogy nincs egyedül. És akkor azért ránéztem még egyszer a tesztre én is a biztonság kedvéért. És ott volt, halványan, de ott volt a második vonal is. És akkor már olyan boldogan, hogy szinte beröppentem a szobába vittem a tesztet, hogy mégis „talán mégis pozitív”.

És innentől elkezdődött egy másik élet. Mert belül rögtön megmozdult bennem az aggodalom, hogy nehogy megint elveszítsük.

Alig bírtam kivárni az első ultrahangot. De nem láttunk semmivel többet, mint az első babánál. Nagy kerek fekete folt, amin találgatni lehetett, hogy vajon melyik szürke folt lehet a mi babánk. Nem is ez volt a legrosszabb, hanem az idő a 8. hétig. Naponta – főleg éjszakánként százszor fogtam meg a kezét, a pociját, hogy vajon még meleg-e, nincs e baj, nem-e vérzik, nem-e fáj semmilye. (ami egyébként szerintem elég idegesítő lehett néha) de nem tudtam megállni. Voltak napok, amikor kifejezetten negatívan változtak a dolgok, és akkor reméltem, hogy csak biztos az idő, meg a front, meg bármi. És szerencsére igen.
Amikor bementünk a 8 hetes ultrahangra, annyira féltem, hogy azt mondják amit a múltkor, hogy rá sem mertem nézni a monitorra, amíg a doki nem mondta, hogy minden rendben. És persze ugyan ezzel telt a kövekező 4 hét is.
Aztán itt tényleg eljött a pillanat, amikor talán meg is állt egy pillanatra a szívem. Ugyanis amikor a hüvelyi UH-t betette, akkor nem látszott semmi, és látszott, hogy a doki is kicsit tanácstalan egy pillanatra. Akkor éreztem, hogy ez nem történhet meg még egyszer, ez nem lehet. És akkor végre megszólalt a doki, hogy már akkora, hogy nem fér bele az érzékelőbe. Nincs baj, a mi babánk, és már akkora hogy nem fér bele a képbe. Eddig még nem hallottam szebb mondatot. Meg is mutatták, és ez óriási élmény volt. De azért nem ez volt az igazi csúcs. Szerdán mentünk az Istenhegyi klinikára szűrésre, ahol azért jelentősen komolyabb felszerelés van. És ott megláttuk tényleg, és olyan szépet még sosem láttam eddig, a mi babánk immár teljes életnagyságban ott mocorgott. És bár ez csak egy ultrahang kép, olyan szép baba, hogy azóta sem tudok betelni vele. És legalább 100x láttam eddig a felvételt, de egyszerűen tökéletes. És azóta V is még szebb. És látszik rajta, hogy kivirult, és megkönnyebbült. És ő is tökéletes. És tényleg igaz, hogy ha az ember eljut idáig, akkor az élet egyéb problémái hirtelen eltörpülnek, és soha nem voltam ilyen kiegyensúlyozott, és boldog. Legszívesebben egész nap vele lennék, és a pocijával is természetesen.
/A képek a Istenhegyin készült 12. hétes UH dvd-ről kerültek ide/

2011. február 9., szerda

Istenhegyi Géndiagnosztika – Kombinált teszt



Herczegh doktorral egyetértésben döntöttünk az Istenhegyis kombinált teszt mellett. A teszt két részből áll: Down-szűrés céljából kombinált teszt biokémiai része anyai vérből: PAPP-A és szabad ßhCG meghatározás, illetve genetikai ultrahang vizsgálat (nyakiredő mérés -NT, orrcsont, végtagok, koponya). Ezutóbbit kiegészítik pár percnyi 3d babamozival, s az egész UH-ról készült DVD felvételt is átadják. Mindezt 30 ezer jó Magyar forintért, másfél óra leforgása alatt.


Kicsit előbb érkeztünk, de ez nem is volt baj, mert adatfelvétellel kezdtünk, majd jött a vérvétel.


Pár perc várakozás, majd Bátorfi doktorral a genetikai UH. Nagyon kedves és alapos volt. Hasi UH, tehát teli hólyag kell hozzá, ezt mondjuk előre a telefonban nem mondták. Ránk szánta az időt, mindent alaposan elmagyarázott megmutogatott. A tarkóredőt többször is megmérte, kaptunk több nyomtatott fotót is, illetve a dvd-t. Lestük a nemét is, elsőre fiút tippelt (mi magunk is a látvány alapján) aztán újra és újra ránézve teljesen elbizonytalanodott, mert nagyon ott volt a köldökzsinór is. Abban maradtunk, hogy a 18. Heti genetikai UH-n meglátjuk:) Ezután ismét roved várakozás következett, majd a biólógussal a leletek átbeszélése és a kockázat elemzése…gyakorlatilag a lehető legalacsonyabb kockázatot sikerült elérni:)


Kértünk még pluszban egy toxoplasma szűrést is, ennek elvileg két hét múlva lesz eredménye.


A végén fizettünk – kártyával is lehet – a két vizsgálatért (a toxoplasma külön 4 ezer volt), megkaptuk az egészségpénztári számláinkat (külön számla a két vizsgálatról) és alig több, mint egy órával az érkezésünk után, már indultunk is kifelé, boldog mosollyal az arcunkon.


Nem olcsó a hely, mert eleve nem olcsók a végzett vizsgálatok, de professzinálisak, maximálisan felkészültek és nagyon kedvesek. Én csak ajánlani tudok őket.


Védőnő



Kemény napunk volt ma, négy helyen is jártunk a babával kapcsolatosan: a védőnőnél kezdtünk, beszaladtunk a Róbert Klinikára egy beutalóért, s ha már arra jártunk és időnk is volt, megnéztük a szülőszobát is egy nagyon kedves szülésznő – Nyári Andrea – kíséretével, majd Istenhegyi Géndiagnosztika kombinált teszt, végül a fogorvos barátnőmet látogattunk meg. Ezutóbbiról nem fogok érdemi beszámolót írni, csak annyit, hogy nem éppen tökéletes minőségű fogaim miatt havonta fogok ezentúl vele is találkozni, nehogy a szépen megcsináltatott fogaim valamelyike bánja a várnadósságot.

Szóval a védőnő. Bevallom nem tartom sokra a rendszert, nem igazán látom értelmét a mai világban, az internet korában, de biztos van olyan, akinek hasznos és jó. Mivel azonban törvényi kötelezettség…állítólag, mert a céltörvényt nem találtam meg, hát bejelentkeztem.



Szerdán tart tanácsadót a körzetes védőnő, aki egyébként – a lakóparki levelező listából értesülve – nagyon elfoglalt és nagyon túlterhelt, és viszonylag kedves. A megbeszélt időpontra ott voltunk, igen, mind a ketten, mert számomra természetes, hogy mindenhová elkísér a kispapa is, ahová csak tud, lévén ennél jobban nem tudom belevonni a várandósságba. Nos a Magyar egészségügyben ez nem olyan természetes dolog, legalábbis a tb alapú verzióban. A megbeszélt időpontra be is jutottunk, s már telefonon felkészített a védőnő, hogy ez hosszú lesz, mert sok az adminisztráció. Hát tényleg sok volt, elkérdezgette minden adatunkat, az eü múltunkat és szorgalmasan töltögetett. Mért egy súlyt, vérnyomást, megnézte a vizeletemet, kérdezte, hogy van-e kérdésünk, aztán abban maradtunk, hogy az AFP eredményével a kezemben találkozunk, s mivel azt még nem tudom mikor lesz, hát telefonálok majd.


Nem lettünk puszi barátok, továbbra sem értettem meg a rendszert mibenlétét, de túl vagyunk rajta. Ami viszont nem tetszett, hogy a rendelőben egyszerre két védőnő két kismamának is tartott tanácsadást, ezzel a létező összes személyiségi és betegjogot megsértve. (Egyszer KáeM-et ki is küldték, mert hát magzati szívhangot néztek a másik kismamánál…ami egyrészt azért volt “vicces” mert a sok kórházban és magánrendelőben a ctg vizsgálatot a váróban végzik, szóval nem túl intim körülmények között, márészt meg azért, meg a rendelőben a teljes tanácsadás időtartama alatt végig kopogás nélkül nagyra nyitott ajtóval mászkáltak ki be az emberek:S) Nem tetszett, hogy a kiskönyvembe minden adatot bevezettek az igazán fontosakat kivéve. Nem tetszett, hogy említés szinten eljutottunk oda, hogy ne egyek nyers húst, de azt már nem hogy ilyen állapotban hogyan is kell viselkedni (együtt élni) állatokkal. Kaptam Gondozási tervet (egy fénymásolt lap), Kismama magazin mintapéldányt, Felicitásos kiadványt és persze a kiskönyvet….ami az Átkosban lényegesen jobban/barátságosabban nézett ki.  /A képen anyukám velem való várandósságához kapcsolodó kiskönyve látható./



Az első trimeszter - általánosságok

Találtam egy-egy viszonylag jól összeszedett cikket, a három trimeszterről. Gondoltam bemásolgatom őket a saját tapasztalatok elé:) A cikk az Anyák Lapjában jelent meg, szó szerint az alábbiként....nem feltétlenül tükrözi az én véleményemet és tapasztalatomat (annál is inkább, mert sok helyen azonos témák kerülnek elő a különböző trimesztereknél), de érdekesnek találtam annyira, hogy úgy gondoljam itt a helye.


A kismama teste
Az első három hónap sok izgalmas újdonságot tartogat a kismamának. Testében számos változás zajlik: a ciklus 14. napja körül megfogant magzat néhány hét alatt "felforgathatja" édesanyja életét. A kismama az első ké hétben valószínűleg nem érez semmit, de a menstruációs ciklus kimaradása után már jelentkezhetnek a várandósság első tünetei. Reggelente émelyeghet, mellei megnagyobbodnak, érzékennyé válnak, feszülnek, fokozódhat bizonyos élelmiszerek utáni vágy, más ízek és szagok pedig hányingert kelthetnek. Sok kismama panaszkodik fejfájásra, erőtlenségre, fáradtságra, és jóval több alvásigénye van, mint azelőtt. A várandós édesanya teste más területen is felkészül a két élet táplására: megváltozik a hormonháztartás, a cukoranyagcsere, a légzés és a vérkeringés. A bőr érhálózata kitágul, és a magzat jelenlétére utaló növekvő pocakon a trimeszter végére megjelenhetnek a terhességi csíkok (striák), valamint a linea negra, a köldöktől lefelé induló sötétebb vonal. A kismama arcbőre is változhat: van, akinek pattanásosabb, pigmentfoltosabb lesz a bőre, míg mások a hormonváltozás miatt megszépülnek.


A kismama lelke
Nem elhanyagolható lelki folyamatok is végbemennek a hormonális változások nyomán. Természetes például a jó kedélyű és a szorongós időszakok váltakozása. Minden leendő édesanyában megfogalmazódik a kérdés: hogyan tovább ezután? A pozitív terhességi teszt okozta örömöt gyakran aggályok váltják fel: mi lesz a hétköznapokkal? Jó anya leszek-e? Meg tudok-e majd felelni a mindennapok próbatételeinek? Ezek a gondolatok teljesen természetesek, hiszen ne feledjük, új élet növekszik a pocakban, akiért felelősséget kell vállalni, aki megváltoztatja az egész életet. És mindez végleges és megfordíthatatlan folyamat, ami ijesztőnek tűnhet. Ha közhelynek hangzik is, de legtöbbet a környezet, azon belül a partner tehet a várandós anyukáért. Ez az időszak mindkét féltől sok-sok őszinteséget és megértést kíván meg. Beszélj bátran a félelmekről, a jövőről, és ha a partnered megérti és átérzi miken mész keresztül, minden egyszerűbbnek tűnik majd. A testi változások miatt a szexuális élet is megváltozhat. Bár vannak, akik tartanak attól, hogy a nemi élet kárt okozhat a magzatnak, sérülést vagy fertőzést idézhet elő, ezek a félelmek problémamentes terhesség esetén alaptalanok. Előfordulhat, hogy z elején több alvásra vágysz, talán nemi vágyad is csökken, de ne feledd, hogy ez csak átmeneti időszak, és minden ilyen jellegű probléma megszűnik, miután kisbabádat magadhoz ölelted. A közösen megoldott konfliktusok és átbeszélt problémák, valamit a kölcsönös őszinteség sokat segít abban, hogy a csöppség boldog, kiegyensúlyozott családba érkezzen. 



A baba teste
A várandósság első két hete tulajdonképpen a peteérésig és a megtermékenyülésig eltelt időszak. A petesejt és a hímivarsejt egyesülése után a megtermékenyített petesejt osztódni kezd, megkezdi vándorlását a méh üregébe, majd beágyazódik. Az embrió meglehetősen gyorsan fejlődik, körülbelül a 22. napon dobogni kezd a szív. A második hónapban már elkülöníthető a feji rész, és a végtagok is elkezdenek kifejlődni, a felsők gyorsabban, mint az alsók. A vesék kialakulása még nem végleges, de már működnek: az embrió vizeletet ürít. A méhlepény kialakulása is folyamatban van, lassan átveszi a sárgatesthormon-termelő szerepét. A baba már reflexes mozgásokat végez, de ezt a kismama még valószínűleg nem érzi. A 12. hét végére az embrió ülőmagassága (a fejétől az ülepéig mért érték) már körülbelül négy centi, végtagjai kifejlődtek, és a külső nemi szervek differenciálódása is folyamatban van. A 12. hét után jelentősen csökken a vetélés kockázata, és az embriót már magzatnak hívjuk


A baba lelke
A baba érzékszervei folyamatosan fejlődnek, a kis lelkére már az első harmadban is vigyázhatsz. Itt van például az egyik legkorábban működésbe lépő érzékszerv: a bőr. Az érintést a baba már a 10-11. héttől érzi, így bátran simogasd meg a kicsit, és puha, finom nyomásokkal játszhatsz is vele.


Ebben az időszakban érdemes kerülni a testi és lelki megterhelést: ha teheted, kérj segítséget bizonyos dolgokban és lassíts életmódodon. A baba fejlődését az szolgálja, ha odafigyelsz a nyugodtságra, a sok pihenésre és az ötszöri kiegyensúlyozott étkezésre. A legfontosabb azonban, hogy kerüld a stresszt, mivel a szervezet feszült helyzetben olyan anyagokat termel, amelyből a ababa érzi, hogy odakint baj van. Nem számít hangot adsz-e rossz érzésednek, a baba mindenről tud: tested üzen neki. Egyes elméletek szerint a fogantatástól különös jelentősége van annak, ahogyan a babát várjuk és foglalkozunk vele: ezen múlik, hogy a baba lelke később hogyan fejlődik, ezért ha a legjobbat akarod adni a kicsinek, éreztesd vele, hogy szereted, szeretitek és őszintén várjátok az érkezését.

2011. február 7., hétfő

Hétről-hétre: 13. Hét





Baba
A szemecskék elfoglalják a végleges helyüket a koponya két oldaláról az arc középső része felé húzodva, míg a fülek oldalra kerülnek. A bélrendszerben megkezdődik az emésztés: a cukor és a víz visszaszívásával. A baba most egy nagyobb szilva nagyságú, súlya kb 30 gramm, hossza pedig valahol 7-10 cm között van.


Mama
Vége az első harmadnak, kezdődik a leginkább felhőtlen fejezet a terhességed alatt. Szabad a mozgás és jól is esik, a várandós-szexbe is belejöttetek. Ennek persze az is jót tesz, hogy nem vagy annyira fáradékony, mint kezdetben. 

12. hetes kontroll

Ma reggel Herczegh doktor rendelőjében kezdtünk a 12 hetes kontrollon. Volt izgalom bennünk, nem is kevés. Én a magam részéről 1:34 perctől nem tudtam rendesen visszaaludni. 

A vizsgálat elején a doktor úr mondta, hogy akkor ez lesz az utolsó hüvelyi UH vizsgálat. Neki is kezdett...majd két mozdulat után húzta ki. A nagy tv képernyőn csak egy pillanatra és csak egy sötét folt tűnt fel. Lesápadtunk mind a ketten abban nagyjából 10 másodperces szünetben, amíg a doki visszatette a hüvelyi fejet és közölte, hogy ez a baba bizony már túl nagy ehhez, így hát marad a hasi verzió. Pár pillanattal és sok hideg zselé hasamra kenésével később már láttuk is a képernyőn a mi szép, méretes magzatunkat:) Legalábbis a hátát, mert hogy háttal szundikált teljes békességben. A doktor úr mért, mi pedig gyönyörködtünk, örömködtünk. CRL: 55,71 mm BPD: 19,83mm A nyaki tarkóredő vastagsága pedig 0,12 cm. Meghallgattuk a szívverését, majd még kicsit tekergetve forgatva az UH fejet sikerült elérni, hogy felébredjen, s egy kézmozdulattal jelezze, hogy neki bizony elege van a kukkolásból. (Persze értékelhetjük ezt a kézmozdulatot integetésként is:P)

Ezután beszélgettünk. Átbeszéltük az időközben felmerült kérdéseket. A kész vérvételi leleteket. A májfunkciós értékeken kívül nem volt semmilyen kiugró eltérés. Ezek tisztázására kérte a doktor úr, hogy találkozzam, egy hepatológussal. A héten telefonál és ad elérhetőséget egyhez. Megbeszéltük, hogy hogyan vezetjük ki az utrogestant: két hétig 2x1 (reggel és este), a további napokon-amíg még van a mennyiségből napi 1. Beszélgettünk az integrált tesztről, nagyon jó döntésnek tartotta az Istenhegyit. Illetve megbeszéltük, hogy trimeszterenként csináltatok egy toxoplasma szűrést is, nehogy éppen most sikerüljön összeszedni. 

A leletre még rávezette a fentieken kívül: "Az uterusban egy embryo. Életjelenség látható. Hiánytalan végtagok. Durva magzati rendellenesség nem látható. A placenta a mellső falon tapad. Orrcsont látható." Mi azért még a képernyőn remekül megszemlélhettük a gerincét, a bordáit, sőt még az agyát is. Reményeim szerint az Istenhegyiről majd látványosabb UH fotókkal is szolgálhatok. 


A leletekkel, UH fotókkal a kezünkben 10 centivel a föld felett lebegve jöttünk haza. Itthon gyorsan telefonálgattam párat. Szerdára szereztem időpontot a védőnőhöz, az Istenhegyire és a fogorvosomhoz is. Mindezek után pedig jól megérdemelt pihenésként levonultam a szomszédba Zazi babához és Anyukájához. :D

2011. február 6., vasárnap

Az első 12 hét




Így hogy elértem a 12 hetet, gondoltam összefoglalom, hogy mit is tapasztaltam eddig.
- Mellérzékenység, feszülés, növés - ezt az első pillanattól, lényegében ez volt az egyik tünet, amiből már a teszt előtt sejtettem, hogy babásodunk.
- Megváltozott illat - ez volt a másik teszt előtti árulkodó jel. Intim és nem annyira intim területeken egyaránt más lett az illatom (szagom?:P)
- Gyakori mosdólátogatás - éjszaka szerencsére általában csak egyszer, de napközben igencsak gyakran.
- Folyás - volt már életemben, de most állandósult. Nincs kellemetlen szaga, de azért néha rémisztő tud lenni, mert van amikor olyan érzés, mintha éppen nagy lendülettel megérkezne a menszi:S (Megkérdeztem a dokit/utána olvastam teljesen normálisnak minősítik, mint a folyást, mind az érzést.)
- Alhasi (mintha megjönne) és hüvelyfájdalom - na ez természetesen az első alkalommal igen rémisztő volt, mert tényleg úgy görcsöltem, mintha, pedig ritkán szoktam. Aztán jött a feszítő hüvely fájdalom is. Erről is informálódtam a dokinál, mind a kettőre az mondta, hogy teljesen normális, nem ad aggodalomra okot, főleg, ha nem kíséri vérzés.
- Szomjúság - sokkal többet iszom, mint korábban.
- Esti (!) émelygés - nos engem lefekvés előtt, az utolsó pohár víz elfogyasztása után kap el. Ami azért sem vicces, mert ilyenkor még szomjas vagyok, de már nem merek inni, nehogy lendületből érkezzen vissza.
- Álmok – minden éjszaka álmodom…gondolom eddig is álmodtam, de most emlékszem is rájuk. Nagyon realisztikus álmaim is vannak, jók és rosszak egyaránt.
- Kívánósság - mikor megkérdezték, hogy kívános vagyok-e, rávágtam, hogy nem, aztán elgondolkodtam, hogy talán mégis, tekintettel arra, hogy szinte minden délután rám tör a (kelt tésztás) sütemény evés iránti olthatatlan vágy. (Na jó, azért feloldom, mert sütök valamit gyorsan) Ha nem sütemény, akkor fagyi, ebből is édesebb fajta. (Eper minden mennyiségben...KáeM meglepett két doboz friss eperrel is:)) Ha egyébként hinni lehet a népi babonákban, akkor ez az édességmánia kislányra utal (nálam meg főleg, hiszen inkább sós és savanyú szájú vagyok alapjáraton.)
- Hátfájás - ez viszonylagosan új tünet, de nem minden pózban kényelmes feküdni/ülni.
- Vadászkutya szaglás - kezdetben csak éreztem a szagokat és adott helyzetben simán ki tudtam érezni több különbözőt is egy összekeveredett helyzetből. Mostanra már oda is eljutottunk, hogy vannak illatok, amiktől falra mászom (pl. egy régen kedves tusfürdőé).
- Fogérzékenység – tekintettel a fogaim minőségére várható volt. Rendes voltam, mert a fogorvos barátnőmmel mindet megcsináltattam tavaly tavasszal. Már akkor megbeszéltük, hogy a szokásosnál gyakrabban fogok találkozni vele a várandósság alatt. A 12 hetes UH után jelentkezem is nála:)
- Fokozott izzadás - gondolom ez részben azzal függ össze, hogy - ahogy fogalmazni szoktam - kotlok, vagyis alapból magasabb a testhőmérsékletem, mint átlagosan, részben pedig azzal, hogy nem éppen vékonykán kezdtem neki a várandósságnak. 


Szopipárna


Már az első terhességnél kinéztük, hogy honnan érdemes rendelni. Akkor nem jutottunk el olyan szintig, hogy ténylegesen meg is rendeljük. Most igen, bár három hetet kellett rá várni....amiért nem kicsit voltam morcos, tekintettel arra, hogy két hét volt írva a honlapon és semmilyen módon nem jeleztek, hogy ez több lesz, mivel hímzett párnát kértem. Aztán az átvétel sem volt egyszerű...nem kértem kiszállítást, mert hát miért fizessek érte, ha simán el tudunk menni érte. Telefonon lebeszéltük, bár nem volt túl komoly időintervallum, amiben mehettünk, de azért sikerült átvenni...mondjuk zárt kapun kiadva (és én még jól jártam, mert ott várakozott egy kocsiban egy másik kismama, aki akkor már negyed órája várt és még legalább ennyit várnia kellett, mert elkeverték a párnáját....meg is beszéltük, hogy lehet mégis jobban jártunk volna a drága, de azonnali Brendonnal). Bevallom abból, hogy ők ezt milyen komolyban  nyomják (gondoltam ezt a honlap és az árak alapján) meglepődtem, hogy mennyire hiányzik a gördülékenység. 



Összességében azért nagyon örülök, hogy megvan a párna - 9600 forint volt egyébként két huzattal és levendulás illatosítással (egyik huzat sem cipzáros). Ücsörgésnél nagyon jó. Alvásnál egyenlőre még nem találtunk egymásra Phillel (Vicki Iovine után szabadon:P), de ennek lehet oka az is, hogy egyenlőre egyetlen grammot nem híztam, sőt, illetve, hogy még nem igazán komoly méretű a hasam. Bevallom reméltem, hogy segít alvásnál is, mert a korábbi 4-5 féle alvási pózból (amiből a hason fekvés eleve hiányzott), lényegében már csak kettőben tudok érdemben aludni.


A párna jóságát egyébként remekül szemlélteti, hogy Jade azonnal birtokba vette és azóta is rendíthetetlen barátok Phillel...aludni is szeret a közelében, de a kötöző madzagjával is szívesen eljátszik.