Találtam egy-egy viszonylag jól összeszedett cikket, a három trimeszterről. Gondoltam bemásolgatom őket a saját tapasztalatok elé:) A cikk az Anyák Lapjában jelent meg, szó szerint az alábbiként....nem feltétlenül tükrözi az én véleményemet és tapasztalatomat (annál is inkább, mert sok helyen azonos témák kerülnek elő a különböző trimesztereknél), de érdekesnek találtam annyira, hogy úgy gondoljam itt a helye.
A kismama teste
Az első három hónap sok izgalmas újdonságot tartogat a kismamának. Testében számos változás zajlik: a ciklus 14. napja körül megfogant magzat néhány hét alatt "felforgathatja" édesanyja életét. A kismama az első ké hétben valószínűleg nem érez semmit, de a menstruációs ciklus kimaradása után már jelentkezhetnek a várandósság első tünetei. Reggelente émelyeghet, mellei megnagyobbodnak, érzékennyé válnak, feszülnek, fokozódhat bizonyos élelmiszerek utáni vágy, más ízek és szagok pedig hányingert kelthetnek. Sok kismama panaszkodik fejfájásra, erőtlenségre, fáradtságra, és jóval több alvásigénye van, mint azelőtt. A várandós édesanya teste más területen is felkészül a két élet táplására: megváltozik a hormonháztartás, a cukoranyagcsere, a légzés és a vérkeringés. A bőr érhálózata kitágul, és a magzat jelenlétére utaló növekvő pocakon a trimeszter végére megjelenhetnek a terhességi csíkok (striák), valamint a linea negra, a köldöktől lefelé induló sötétebb vonal. A kismama arcbőre is változhat: van, akinek pattanásosabb, pigmentfoltosabb lesz a bőre, míg mások a hormonváltozás miatt megszépülnek.
A kismama lelke
Nem elhanyagolható lelki folyamatok is végbemennek a hormonális változások nyomán. Természetes például a jó kedélyű és a szorongós időszakok váltakozása. Minden leendő édesanyában megfogalmazódik a kérdés: hogyan tovább ezután? A pozitív terhességi teszt okozta örömöt gyakran aggályok váltják fel: mi lesz a hétköznapokkal? Jó anya leszek-e? Meg tudok-e majd felelni a mindennapok próbatételeinek? Ezek a gondolatok teljesen természetesek, hiszen ne feledjük, új élet növekszik a pocakban, akiért felelősséget kell vállalni, aki megváltoztatja az egész életet. És mindez végleges és megfordíthatatlan folyamat, ami ijesztőnek tűnhet. Ha közhelynek hangzik is, de legtöbbet a környezet, azon belül a partner tehet a várandós anyukáért. Ez az időszak mindkét féltől sok-sok őszinteséget és megértést kíván meg. Beszélj bátran a félelmekről, a jövőről, és ha a partnered megérti és átérzi miken mész keresztül, minden egyszerűbbnek tűnik majd. A testi változások miatt a szexuális élet is megváltozhat. Bár vannak, akik tartanak attól, hogy a nemi élet kárt okozhat a magzatnak, sérülést vagy fertőzést idézhet elő, ezek a félelmek problémamentes terhesség esetén alaptalanok. Előfordulhat, hogy z elején több alvásra vágysz, talán nemi vágyad is csökken, de ne feledd, hogy ez csak átmeneti időszak, és minden ilyen jellegű probléma megszűnik, miután kisbabádat magadhoz ölelted. A közösen megoldott konfliktusok és átbeszélt problémák, valamit a kölcsönös őszinteség sokat segít abban, hogy a csöppség boldog, kiegyensúlyozott családba érkezzen.
A baba teste
A várandósság első két hete tulajdonképpen a peteérésig és a megtermékenyülésig eltelt időszak. A petesejt és a hímivarsejt egyesülése után a megtermékenyített petesejt osztódni kezd, megkezdi vándorlását a méh üregébe, majd beágyazódik. Az embrió meglehetősen gyorsan fejlődik, körülbelül a 22. napon dobogni kezd a szív. A második hónapban már elkülöníthető a feji rész, és a végtagok is elkezdenek kifejlődni, a felsők gyorsabban, mint az alsók. A vesék kialakulása még nem végleges, de már működnek: az embrió vizeletet ürít. A méhlepény kialakulása is folyamatban van, lassan átveszi a sárgatesthormon-termelő szerepét. A baba már reflexes mozgásokat végez, de ezt a kismama még valószínűleg nem érzi. A 12. hét végére az embrió ülőmagassága (a fejétől az ülepéig mért érték) már körülbelül négy centi, végtagjai kifejlődtek, és a külső nemi szervek differenciálódása is folyamatban van. A 12. hét után jelentősen csökken a vetélés kockázata, és az embriót már magzatnak hívjuk
A baba lelke
A baba érzékszervei folyamatosan fejlődnek, a kis lelkére már az első harmadban is vigyázhatsz. Itt van például az egyik legkorábban működésbe lépő érzékszerv: a bőr. Az érintést a baba már a 10-11. héttől érzi, így bátran simogasd meg a kicsit, és puha, finom nyomásokkal játszhatsz is vele.
Ebben az időszakban érdemes kerülni a testi és lelki megterhelést: ha teheted, kérj segítséget bizonyos dolgokban és lassíts életmódodon. A baba fejlődését az szolgálja, ha odafigyelsz a nyugodtságra, a sok pihenésre és az ötszöri kiegyensúlyozott étkezésre. A legfontosabb azonban, hogy kerüld a stresszt, mivel a szervezet feszült helyzetben olyan anyagokat termel, amelyből a ababa érzi, hogy odakint baj van. Nem számít hangot adsz-e rossz érzésednek, a baba mindenről tud: tested üzen neki. Egyes elméletek szerint a fogantatástól különös jelentősége van annak, ahogyan a babát várjuk és foglalkozunk vele: ezen múlik, hogy a baba lelke később hogyan fejlődik, ezért ha a legjobbat akarod adni a kicsinek, éreztesd vele, hogy szereted, szeretitek és őszintén várjátok az érkezését.
